Moldova neve hallatán a legtöbb embernek nem sok minden jut az eszébe. Maximum a moldáv borok, mert azok tényleg világhírűek. A Google keresőjét felütve is főként olyan információk jönnek róla elő, minthogy ez Európa legszegényebb országa, meg hogy a szovjet birodalom része volt. Utazás szempontjából Moldova pedig egy abszolút fehér folt a kontinens térképén.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Pont ez vonzott ide. Hogy turistamentes övezetben fedezzek fel valami értékeset. Nem feltétlen óriási dolgokra kell gondolni, mert Moldovának nincsenek hegyei, mint Grúziának. Nincs citrom-és narancsültetvényektől pompázó tengerpartja, mint Olaszországnak. Nincsenek óriási felhőkarcolói és modern épületei, mint Dubajnak.
Van viszont az országnak egy meghatározhatatlan, de kétségkívül múltidéző és nosztalgikus hangulata, amely bennem olyan gyerekkori emlékeket idézett elő, amelyeket már rég elfeledtem. Minthogy milyen érzés volt Leninváros (mai Tiszaújváros) városi strandján nyaranta csúszdázni. Vagy nagymamám pincéjében az ínycsiklandó gyümölcsökkel és zöldségekkel teli dunsztos üvegeket egy-egy családi ebédhez felbontani.
Megfakult képek, amelyeket Moldova tűélesen és színespapíron újra előhívott bennem. Úgyhogy már csak emiatt is megérte ide utazni. Na meg persze a szubjektív élményeken túl egy sor más látnivaló és különleges hely is van az országban, amelyeket az egy hetes ittlétem alatt felkerestem. Ezekből hoztam most egy válogatást sok érdekességgel együtt Moldovából, Európa kicsiny, ámde annál nagyobb szívű országából.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Moldova látnivalók
Chisinau, a főváros
Chisinau arca meglehetősen vegyes képet mutat, már ha az épületeket nézzük, amelyeken jól tetten érhetőek a különböző történelmi időszakok lenyomatai. A város 1812-től az első világháború végéig (1918) az Orosz Birodalomhoz tartozott. A cári jelleg eklektikus és reneszánsz voltát a városháza mellett, a diadalív, a katedrális és a National Museum of Art épülete szépen őrzi.
A két háború közötti időszakban Románia részeként lakóházak sokasága nőtt ki a városban és pezsgő kulturális fejlődésnek indult Chisinau. Ezt követte a szovjet modernizmus 1955-1991 között, amikor gombamódra megszaporodtak a szocializmusra jellemző épületek (pl.: kórház, színház) illetve a panelházak.
Moldova a függetlenségét 1991-ben nyerte el, ezt követően kezdődött el Chisinau mai korszaka és új élete. Ma a fővárosban számos parkot, múzeumot, tavat és emlékművet találunk, amelyek bejárása (1-2 nap) a moldáv utazásunk központi programja lehet egy-egy kiváló étteremmel megspékelve (pl.: Atypic, Gastrobar, Fuior)
Orheiul Vechi
Orheiul Vechi templomaival, középkori romjaival és lenyűgöző természetes sziklaképződményeivel kihagyhatatlan hely Moldovában járva. A területet mintegy 13 millió évvel ezelőtt borító Szarmata-tenger fenekén járunk, amelynek mészkőrétegeiben a ma is látható Raut fotó egy kanyont vágott.
Old Orhei, avagy ahogy a helyiek hívják Orheiul Vechi azonban nemcsak látványát tekintve páratlan természeti hely Moldovában, hanem ősidők óta fontos civilizációs szerepe is volt. Az itteni kőbarlangokban találták meg az első emberi települések maradványait, amelyek néhány százezer évesek.
A sziklás dombon dák (moldovai ősök) erődítmény romjai találhatóak, amely a vallási ünnepek és rituálék szentélyeként működött ebben az őskori közösségekben. A táj szépségét a barlangkolostorok mellett az 1600-as években épült kolostor is emeli, amely a naplementi fényeiben valami egészen elképesztő látványt nyújtott.
Érdemes megszállni Butuceni településén egy éjszakára, hogy ilyen élmény részesei lehessünk. No meg hogy kóstolót kapjunk a hamisíthatatlan moldáv falusi miliőből, amihez az Eco Resort Butuceni vendégház tökéletes választás lehet.
Gasztronómia
Moldova minden szegletében őszinte és barátságos fogadtatásban lesz része az embernek, amely élményt finom borok és ételek tesznek teljessé. Az étkezések a magyar konyhához hasonlóan levessel kezdődnek. A legnépszerűbb a csípős-savanyú húsleves, a Zeama, házi tésztával tálalva.
A főételek népszerű kísérője a kukoricadarából készült mamaliga (hasonló, mint a polenta), amelyet cérnával vágnak szeletekre. Mellé moldáv sós sajtot szokás kínálni (branza), tejföllel és valamilyen húsos raguval (tocana), amelyből mindenki kedvére szedhet.
Az egyik legnépszerűbb moldáv étel a házi készítésű placinta, amelyet lepényhez káposztával, almával, sütőtökkel vagy cseresznyével töltenek meg. De a sajtos változata is elterjedt, különösen borkóstolók mellé. A káposzta-vagy szőlőlevélbe csomagolt, zöldséges-zöldfűszeres-sertés darált hús (sarmale) szintén nagyon finom.
Csakúgy mint a töltött paprika, padlizsán és a savanyított zöldségek, amelyek kivételél nélkül helyi veteményeskertekben termeltek. Desszertek közül a dióval töltött aszalt szilva mellett a baba neagra is népszerű moldáv édesség. Plusz kóstoljuk meg a kompótot is, ami itt édes italt takar, amit gyümölcságyon érlelnek üvegekben.
Gagaúz hangulatok
A Moldova déli részén található Gagaúzia igazi csemege az ország turisztikai palettáján. A mintegy 135.000 főt számláló Gagaúz Autonóm Térség 1994 óta élvez önállóságot, amely népcsoport a törökből származó gagauz nyelv mellett az oroszt és a románt is beszéli. A térség központja Komrat, ahol a lakosság nagy része oroszul beszél, és a főutca a mai napig Lenin nevét viseli, miután egy 2018-as szavazáson az emberek ragaszkodtak hozzá.
Végigsétáltam a Dicsőség sétányán, ahol olyan emberek szobrai kaptak helyet (köztük az azeri és korábbi török elnök), akik sokat tettek Gagauziáért. Rácsodálkoztam, hogy októberben egyszerre virágzik és hoz termést a gesztenyefa. De az igazi meglepetést a város egyeteme tartogatta.
Teljesen véletlenül tértünk be oda, ahol megtudtam, hogy van magyar nyelv központ. Vajon ki az, aki magyar nyelvet és kultúrát tanul itt, ráadásul Kodály és Bartók népdalválogatásokat tartalmazó könyveinek a segítségével? A Szent János katedrális felkeresése után Gagauzia másik települése, Congaz felé vettem az irányt.
Az Európa legnagyobb falujának nevezett helyen teljesen más hangulatot találtam, mint a komor Komratban. Mesebeli szőttesek és házikó, csak boszorka nélkül. Forró bárányleves, kavurma meg gözlemya. Doromboló cicák mindenhol.
A Gagauz Sofrasi annak ellenére, hogy szintén a Lenin utcán található, valami elbűvölő volt. Ha tradicionális gagauz ízekre és vendégszeretetre vágysz, itt biztosan megtalálod. Sőt, akár éjszakára meg is szállhatsz az etnokomplexum falai között.
Dnyeszter menti kirándulások
A Moldován át futó Dnyeszter folyó számos érdekes hellyel szolgál az aktív és passzív kikapcsolódást kedvelők számára egyaránt. Nem mellesleg az országot szó szerint is kettészeli, hiszen a túlpartján az önmagának külön államnak kikiáltó Transznisztria van – lásd később. Ám mi most maradjunk az innenső oldalon, ahol Vadul lui Vodaból kiindulva a Dnyeszteren akár kajaktúrákat is tehetünk.
Tipova
Kelet-Európa és Moldova legnagyobb sziklakolostorát rejti Tipova, amelynek meredek falában 14-17. században keletkezett apró termek találhatóak. Az összefüggő rendszert alkotó lakásokban bújtak el a középkorban a szerzetesek a háborúk elől, de szikla “modern” részében ma is laknak és továbbra is vallási célokat szolgál.
A remete barlangok egész évben látogathatóak, és hát a kilátás a sziklák tetejéről a Dnyeszter folyóra valami csodaszép az őszi színekben. Ha időnk engedi érdemes kitérőt tenni a Tipovai vízesés felé is, ami a templom átellenes oldalán található a folyópart mentén.
Lalova
A Dnyeszter partján fekvő Lalova nem túl turistás helyszín, mondjuk ez Moldova egészére is teljesen igaz mondás. Viszont kirándulásaink során, ha erre járunk, érdemes betérni egy finom ebédre a Hanul lui Hanganu vendégházba.
A családi vállalkozás keretében működtetett ház egy csoda, ahol tradicionális paraszti szobákban aludhatunk, és a házi finomságok mellett akár a titkos pincéből előkerülő párlatokból is kóstolót kaphatunk.
Sergiu, a házigazda volt olyan kedves, hogy terepjárójával elvitt minket egy körre, szigorúan járatlan utakon. Megmutatta a kedvenc kilátópontjait, a Dnyeszter mellett épülő szaunát, és hogy hol töltötte a gyerekkorát. Igazán felemelő pillanatok voltak.
Soroca
Nem sok középkori erőd maradt fent Moldovában a csaták kereszttüzében, az ország északi részén fekvő Soroca vára azonban kivétel. A Dnyeszter mentén található, 15. századi várat a nagy uralkodó Stefan cel Mare, majd fia, Petru Rares építette újjá kőből.
A várban belépő ellenében tehetünk látogatást, ahol történeti kiállítások mellett pillantásokat vethetünk a Dnyeszter (vagy románul Nistru) folyóra. Illetve a szemközti dombra, a Roma Hillre, ahol a Moldvában élő roma lakosság vajdája székel.
Bár Soroca nem a világ roma fővárosa, mint Suto Orizari, ahol korábban jártam, de csillogó és soha el nem készülő, monumentális palotái említést érdemelnek a városban járva.
Csakúgy, mint a Candle of Gratitude (Hálaadási Emlékmű), amely a látszat ellenére egy 2004-ben épült tornyot takar. Teraszáról elképesztően szép kilátás nyílik a Dnyeszter kanyarra, ami érzetre hasonló volt, mint a dunai Prédikálószék, lehet a fakereszt miatt.
Moldáv borok
Moldovában a borkészítés hagyománya több ezer évre nyúlik vissza. Sikerét pedig mi sem bizonyítja jobban, minthogy a harmad magyarországnyi területen 122 ezer hektár szőlőültetvény és 200 hivatalos borászat található, és ebben a házi pincészetek még benne sincsenek. Ha helyi szőlőfajtából készült bort szeretnénk kóstolni, keressük a feteasca alba, feteasca regala, feteasca neagra és a rara neagra feliratokat a címkéken.
A legfontosabb borvidékek a Codru, Ștefan Vodă, Valul lui Traian és Divin, ahol számos kiváló pincészet található, ha kóstolásra adnánk a fejünket. A két leghíresebb közülük is a Cricova és a Milestii Mici, de jó szívvel ajánlom az Asconi Winery és Château Vartely felkeresését is. Ha azonban legekre vágyunk, akkor irány a Milestii Mici, amely 2005-ben a világ legnagyobb borgyűjteményével (1,5 millió palack) a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült.
A föld alatti, mintegy 200 km hosszú pincehálózat keletkezése szorosan összefügg Chisinau építésével. Cricova és Milestii Mici területéről bányászták ugyanis a mészköveket a főváros több épületéhez, az így keletkezett „lukak” helyére pedig pincerendszer került. A látogatás során sok érdekesség mellett azon termek titkára is fény derül, ahol a szovjet időkben Gorbacsov szesztilalmi törvénye (1985) miatt mintegy 1,5 millió palackot rejtegettek a rend éber őrei elől.
Transznisztria, avagy egy nem létező ország a Dnyeszter mentén
Moldovában járva, ha valaki „igazi” szovjet érzésre vágyik, akkor Transznisztria kötelező úti cél. A Dnyszter Menti Köztársaság, bár saját valutája, zászlója és határa van, valójában egy nem létező, önjelölt szeparatista régió. A terület orosz segítséggel szakadt el Moldovától 1992-ben, és nagyjából 500.000 moldváv-orosz kettős állampolgársággal rendelkező főt számlál.
Hivatalosan ugyan Moldovához tartozik Transznisztria, de a terület politikájába nincs beleszólása a moldáv kormánynak. Turistaként vízummal jelenleg biztonságosan látogatható az ország, amelynek fővárosában, Tiraszpolban egy napot töltöttem.
Tiraspol
Tiraspolt egy orosz katona alapította 1792-ben, Alexander Suvorov azzal a céllal, hogy megvédje azokat a földeket, amelyeket Oroszország a Jassy-szerződéssel (1792) szerzett meg. Az alapító lovasszobra a város központjában található, a Nagy Katalin orosz cárnőről elnevezett Catherine’s Park részeként. Tiraszpol modern városmagja meglehetősen kicsi és szürreális.
Az október 25. út mentén találkozhatunk többek közt egy igazi T34-es tankkal, sarló-kalapács-vörös csillagos címerrel, de Nagy Katalin cárnő szobrával is. Emellett jól megfér a modern szökőkút, a cirill feliratos mozi, tökhintóba rejtett kávéautomata, de a Parlament épülete előtt magasodó, 16 méteres Lenin szobor is. Ez egyébként pontosan annak a berlini szobornak a prototípusa, amelyet 1991-ben lebontottak. Egy másik Lenin szobor a Polgármesteri Hivatal előtt találunk.
A szürreálisnak tűnő jelen mellett azért két érdekességet még javasolnék felkeresni Tiraspolban. Az egyik a Kvint gyár, amelyet 1897-ben alapították. Ez Moldovában a legrégebbi, ma is működő lepárlóüzem, ahol francia technológia alapján készülnek a világhírű konyakok.
A másik az Aquatir, egy különleges mintabolt, ahol a közeli tokhal neveldéből származó fekete és beluga kaviár kapható több tucat halkülönlegesség kíséretében. Ha ide készülünk, előtte helyi pénzt (transznisztriai rubel) váltsunk, ugyanis a nemzetközi bankkártyák itt nem működnek.
Tighina vagy Bender erőd
Transznisztriában járva érdemes felkeresni a Bender erődöt a főváros mellett, amit az oszmánok építették, miután Nagy Szulejmán szultán 1538-ban meghódította a területet. A szépen helyreállított vár a középkori Moldova egyik legfontosabb nevezetessége, amelyhez több legenda is kapcsolódik. Az egyik szerint XII. Károly svéd király koronáját rejti az egyik börtön, aki ide menekült az őt üldöző porosz hadsereg elől.
Egy másik legenda szerint az erődben van elrejtve Ivan Mazepa ukrán tábornok arany hintója, aki szintén elidőzött az erődkomplexumnál. Én a helyszínen csak kínzókamrát találtam, amik a maga nemében még így is reálisabbnak hatott a valóságnál.
