Belföld

Prédikálószék – Vadálló kövek – Rám szakadék: a túrázók mesterhármasa

2020. július 06.

Dobogókő nevét szerintem senkinek nem kell bemutatni. A Visegrádi-hegység szívében megbújó falu változatos túraútvonalaival, monumentális szikláival és nem utolsósorban lenyűgöző Dunakanyar panorámájával mindig is a kirándulók közkedvelt helye volt és lesz is. Az már csak hab a tortán, hogy Dobogókő népszerű zarándokhely a spiritualitás iránt érdeklődők körében is, ugyanis itt futnak össze a Föld erővonalai, itt van a szív csakrája. Állítólag, ha a fülünket a sziklákra tesszük, hallhatjuk is a föld szívverését. Ezt nem kisebb ember, mint a Dalai Láma is alátámasztotta, aki Magyarországon járva elsőként látogatott el ide, és én bizalmat szavazok neki.

Én most nem ennek eredtem utána, hanem annak a 16 km-es körtúrának, aminek a neve hallatán még a hardcore túrázók is elismerően bólintanak egyet, hogy igen, ez valami. És nem a távolság miatt, mert 16 km önmagában nem egy hatalmas távolság – nyilván, viszonyítás kérdése, ki mennyire edzett -, hanem mert a változatos terepviszonyok és emelkedők miatt ez egy kimondottan nehéz pálya. Ám pont ebben rejlik a szépsége is. Még ha a nap végén, elcsigázva is térünk innen haza, garantáltan olyan vizuális élményekben és kalandokban lesz részünk, amelyek után azt mondja az ember, na ezért megérte.

Tartsatok velem a Prédikálószék – Vadálló kövek – Rám szakadék körtúrára és elmesélem, merre érdemes indulni és mire figyeljetek menet közben. Általános információként itt van róla egy térkép, ami a valós útvonalat mutatja és amit én is „lejártam”.  A teljes hossz 16,6 km, ami fotószünetekkel, pihenőkkel együtt 6 óra alatt teljesíthető.

Jótanács, hogy csak olyan cipőben indulj el, ami kényelmes és tartja a lábadat, és nem bánod, ha vizes lesz. Plusz hátizsákot viselj retikül helyett, mert a Rám-szakadékban mindkét kezedre szükség lesz a mászáshoz. Ez utóbbit nem a poén kedvéért mondom. Találkoztam olyan emberrel a Rám-szakadékban, aki a kezében szorongatta a kistáskáját, vissza is fordult. Vízvételre a Király-kúti kulcsosház melletti forrásnál időszakosan van lehetőség, de inkább hozz magaddal 2 liter folyadékot, az a biztos.

A túra Dobogókőről indul, ahol a parkolóban hagyva az autónkat a Duna felé vesszük az irányt. Elhaladunk a menedékház mellett, amelynél visszafelé érdemes megállni egy finom bográcsételre. Mielőtt az erdő sűrűjébe belevetnénk magunkat, két helyen időzzünk el egy kicsit. Az első a Szent István terasz, ahol némi ízelítőt kaphatunk abból, milyen látvány fog majd fogadni minket a túrautunk legmagasabb pontján. A másik pedig a kilátó melletti sziklás hegyoldalban lévő siketek Mária kegyhelye, amelyet 1927-ben szenteltek fel. Az imafal kiváló lehetőséget ad egy kis elmélkedésre és elcsendesedésre, ahonnan a lépcsőn visszakapaszkodva folytassuk is utunkat a piros háromszöggel jelölt útvonalon.

A jurtaszállások és dimbes-dombos erdei utak után kisvártatva egy szépen gondozott pihenőhelyhez, a már előzőekben említett Király-kúti kulcsosházhoz érünk. Itt lehetőségünk van megpihenni, vagy akár tábortüzet rakni a kialakított szalonnasütögető mentén, de ez a túra most nem erről szól, úgyhogy menjünk is tovább.

A terep lassan emelkedik a fák között, néhol egy-egy hangulatos lépcsősorral és víz nélküli szurdokkal megtörve a zöldellő fák monotóniáját, csak hogy ne unatkozzunk. Amikor elérünk a drótkerítéssel lezárt részhez, forduljunk balra és viszonylag hosszú séta után egyenesen a Prédikálószék kilátóba fogunk botlani.

A Prédikálószék valójában egy hatalmas andezit szikla, amely 639 méterével a Visegrádi-hegycsoport legmagasabb pontjának számít. Nevét feltehetően szószékre emlékeztető alakjáról kapta. A miocén időben kialakult vulkánsziget mindig is sok kirándulót vonzott. Alatta kanyarog a Duna, túlsó oldalán a Börzsöny, többek közt a Szent Mihály-hegy, Csóványos és Nagy-Hideg-hegy csúcsai magasodnak.

A Pilisi Parkerdő gondozásában álló területen 2016 tavaszán kezdtek bele a Koller József építész tervei alapján megálmodott kilátó építésébe, amelynek eredménye egy 12 méter magas faépület lett. A kilátó legfelső szintjéről tiszta időben Esztergomtól egészen a Visegrádi Fellegvárig lélegzetelállító panoráma nyílik az egész Dunakanyarra (ha kíváncsi vagy milyen a kilátás a másik oldalról, kattints IDE). A kilátó egyes szintjein a térségben jelentős szerepet játszó királyok élettörténetei kaptak helyet, kézzel festett tájékoztató táblák formájában.

A Prédikálószék kilátótól Dömös felé a piros háromszög jelzésen haladva rövid sétával máris elérjük a Vadálló köveket. Tábla figyelmeztet rá, hogy ez egy kimondottan nehéz terep, úgyhogy óvatosan lépkedjünk a hegygerincen és jól nézzünk a lábunk elé.

Számomra a túrának ez volt az egyik legszebb állomása, noha erős tériszonyom van, de a 12 millió évvel ezelőtt létrejött, csipkézett sziklacsúcsok szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak. A nagyobb kőképződményeknek saját nevük is van, úgy mint Árpád trónja, Felkiáltójel, Függőkő, Bunkó, Széles-torony, Nagytuskó és Attila sisakos feje. Pont heten vannak, mint a gonoszok.

View this post on Instagram

Ismeritek a Vadálló-kövek sziklabirodalmát? ⛰️⁣⁣ ⁣⁣ A Prédikálószék és/vagy Dömös felől közelíthető meg a hely egy nehéz és fáradságos túrával, de abszolút megéri, mert szerintem ez az egyik legizgalmasabb úticél a Dunakanyarban. 🧗🏻‍♀️⁣⁣ ⁣⁣ A csipkézett vulkanikus csúcsok jó 12 millió évvel ezelőtt keletkeztek és mindegyiknek külön neve is van, úgy mint:⁣⁣ ▪️Árpád trónja⁣⁣ ▪️Felkiáltójel⁣⁣ ▪️Függőkő⁣⁣ ▪️Bunkó⁣⁣ ▪️Szélestorony⁣⁣ ▪️Nagytuskó⁣⁣ ⁣⁣ Forma alapján lehet tippelni, épp melyiken egyensúlyozok 😃 ⁣ Ti jártatok már itt? 🇭🇺 ✨⁣ ⁣

A post shared by Szombati Orsi ✧traveladdict.hu (@traveladdict.hu) on

A Vadálló köveket elhagyva megkezdődik a hosszú és elnyújtott lejtmenet a Szőke-forrás völgy felé, ahol a zöld vízszintes turistajelzésű vonalon a lenyűgöző természeti szépségű Rám-szakadékhoz érünk. A szakadék egy vulkáni eredetű és 1 km hosszú szurdokot takar, amely természeti adottságai miatt hazánk egyik legnehezebben járható túraterepének számít.  A magas sziklafalak között a táj vadregényes és folyamatosan szűkül össze az út, amíg el nem éri a legkeskenyebb, 3 méteres szélességet.

A szurdokban keresztül-kasul csordogál a víz, hóolvadáskor és nagy esőzés után általában le is van zárva a terület. Néhol elegendő, ha csak átugrunk a patakocska egyik oldaláról a másikra, míg más helyen létrák segítik a száraz megérkezést a túlpartra. Fantasztikusan szép az egész Rám-szakadék, amelyről inkább egy képgalériát mutatok, mintsem hogy szaporítsam a szót és minél hangzatosabb kifejezéseket keressek a leírására.

A szurdokot elhagyva a rossz hír, hogy ismét emelkedik a terep, fel kell kapaszkodnunk a völgy aljáról Dobogókő 699 méter magas szintjéig, hiszen a körtúránk ott ér véget. Az utolsó tartalék energiáimat, no meg a combizmaimat égetik az utolsó kilométerek és már csak az éltet, hogy vár a menedékház és egy finom vacsora. Ami este 6-ra sajnos elfogyott, de vigasztal az, hogy a Rezső teraszon megállva egy utolsó pillantást vetek az előttem lévő tájra és nyugtázom, hogy minden izzadságcsepp ellenére ez egy olyan körtúra volt, amire bármikor szívesen újra vállalkoznék.

 

Ne maradj le! További hasznos utazós tartalmakért kövesd a Facebook és Instagram oldalamat!

Ezek is érdekelhetik