Külföld Utazásaim

Macedónia vidéki gyöngyszemei

2019. július 02.

Merre induljon el a turista Észak-Macedóniában, ha már kipipálta a főváros, Szkopje főbb látványosságait? Netalántán Suto Orizarit is meglátogatta, hogy ott betekintést nyerve egy nagyon különleges közösség életébe, kultúrsokkot kapjon? Ha szeretne elveszni a kedves látogató az ország természeti szépségeiben, akkor bátran vágjon neki a 65-ös útnak és meg se álljon egészen az albán határig. Azaz álljon meg néhány helyen, mutatom is hol.

Matka-kanyon

Ami nekünk a Dunakanyar, az Észak-Macedóniában a Szkopjétől alig 30 perces autóútra fekvő Matka-kanyon. A festői szépségű hegyek közé ékelt kanyon megközelítésére a legegyszerűbb megoldást az autó kínálja, bár a taxizás is a hazai viszonylathoz képest jó és olcsó alternatíva. Tekintettel arra, hogy mi közel 700 km-t mentünk macedóniai tartózkodásunk során, béreltünk egy kisebb kategóriás autót, amellyel sikeresen bevettük a nem ritkán 10%-os hegyi emelkedőket is. Az országban a közlekedési morál jó, bár sok előzékenységre az elsőbbségadásnál ne számítsunk, de bátran el lehet indulni akár saját, akár bérelt autóval is az országon belül.

A Matka-kanyon felé közeledve a hósipkás hegyvonulatokat látva picit izgultam, hogy esetleg fázni fogok, de a félelmem szerencsére alaptalan volt. Habár a kanyonban érezhetően jó pár fokkal hűvösebb van, mint a városban, semmilyen külön felkészülést vagy ruházatot nem igényel a völgy látogatása. Mondjuk, ha az ember raftingolni szeretne, amire rögtön a folyó elejénél kiépített pályán lehetőség van, akkor nyilván igen. Vagy ha lehűtené magát a jéghideg, kb 15 fokos vízben és fejest ugrana a hídról, ahogy azt sok fiatal tette, akkor hozzon fürdőruhát. De lehet kajakozni, sziklát mászni, vagy akár barlangászkodni is a Vrelo-cseppkőbarlangban, ha valakinek úgy tartja kedve.

Mi csak mezei turistaként érkeztünk a völgybe, ahol pár órát eltöltve csónakáztunk a mesterségesen felduzzasztott tavon, megnéztük a Szent András kolostort és ettünk egy isteni finom pisztrángot az egyik barlangba vájt étterem teraszán.

A Matka-kanyon pont emiatt népszerű és jó kirándulóhely, mert attól függően, hogy az embernek mennyi ideje van és mihez van kedve, el lehet itt tölteni egy napot, de akár pár órát is. Az eredmény garantáltan ugyanaz: feltöltődés az érintetlen hegyek között, amelyeket látva az ember úgy érzi, ide bármikor szívesen visszatérne.

Tetovo

Macedónia, egészen pontosan Észak-Macedónia identitáskeresési érdekességeiről már a Szkopjés beszámolómban említést tettem. Dél felé haladva az országban egyre jobban kézzelfoghatóvá válik az etnikai sokszínűség. A falvakon áthaladva hol macedón, hol albán lobogót lát az ember és hogy ne legyen unalmas a váltakozás, időnként egy-egy török zászlóval is találkozni. Ha a zászló önmagában nem lenne elegendő bizonyíték arra, hogy melyik házban és/vagy faluban milyen nemzetiség él, biztos, ami biztos, legyen jó nagy a zászló. A nacionalizmus ilyen erős megnyilvánulása általánosságban jellemző a Balkáni-félsziget államaira. A zászlót azért még lehet tovább fokozni, mondjuk egy nemzeti traktorral.

Tetovo azon túl, hogy az ország ötödik legnagyobb városa és többségében albánok lakják, a már fent részletezett sokszínűség egyik legjobb megtestesítője. És nem etnikai vonatkozásban, hanem építészetileg. Itt található ugyanis a Šarena Džamija, vagy más néven festett mecset, amelyet a 15. században építettek és az egyik legkülönlegesebb vallási hely, amit életem során láttam.

A mecsetek kívülről általában egyszínűek, fehér, homok, vagy valamilyen sárgás árnyalatúak. Ez a mecset azonban nemcsak, hogy színes, de mozaikcsempés hatású külsejével és nem kevésbé pazar belsejével lenyűgöző hatást kelt a látogatókban. További érdekessége az épületnek, hogy a többi mecsettel ellentétben nincs kupolája, ami egyébként fel sem tűnik elsőre, mert a mennyezeti freskó teljesen olyan hatást kelt, mintha lenne, de nincs.

Picit úgy éreztem magam, mintha az Ezeregyéjszaka meséjében lennék, egy varázslatos környezetben, ahol minden mozaikdarabkának jelentősége van és minden kép mesél valamit a múltról. Ahogy a kőhíd is, ami bár nem olyan látványos, mint ami Szkopjét szeli át, de a vízpart melletti kávézó teraszán ücsörögve és török kávét iszogatva ennek is megvolt a maga hangulata.

Ohridi-tó

Észak-Macedónia egyetlen UNESCO világörökségi helyszíne kulturális és természeti szépségeinél fogva egy önálló utazással is felér. És ezt tényleg túlzás nélkül állítom. Az idő rövidsége miatt sajnos csak egy napot tudtunk eltölteni ezen a csodaszép helyen, pedig bőven van itt látnivaló, akár egy hétre való is.

Viszont öröm az ürömben, hogy ezalatt az egy nap alatt teljesen körbejártuk a tavat és Albánián keresztül is megkerültük. A másik örömre okot adó dolog pedig az volt a kirándulásban, hogy épp szombaton tettük mindezt, amikor is a legtöbb helyen épp esküvőt tartottak. Így a természeti szépségek mellett nemcsak templomokat láttunk, hanem benne sok szép és boldog ifjú párt is.

De mitől ilyen különleges az Ohridi-tó? Egyrészt a Balkán-félsziget legmélyebb (286m) és egyben legöregebb (5 millió éves) tava. Kristálytiszta vizében számos endemikus (csak itt található) faj él, mint például a plashica nevű hal is, amely pikkelyeiből emulzió révén bevonatot képezve a szintén csak itt élő kagylóéval, igazgyöngyöt állítanak elő. Hogy pontosan, hogyan történik a hal és kagyló keresztezése, és lesz belőle gyöngy, titok fedi, mindössze két család (Talevi és Flievi) van birtokában ennek a tudásnak. Ha valakinek gyöngyre fáj a foga, itt megtalálja a számításait és tud vásárolni belőle. Az ohridi gyöngy egyébként messze földön híres, Lady Diana és II. Erzsébet ékszerkollekciójában is megtalálható innen származó csecsebecse.

A tengerszint feletti 693 méteren fekvő Ohrid városában sétálva picit olyan érzésem volt, mintha egy riviéra partján lennék. Mindenhol buja virágok, hangulatos éttermek és utcácskák, pazar kilátás a domb tetejéről tóra, és ha mindez nem volna elég, lépten-nyomon egy-egy csodaszép templomra bukkan az ember. Nem ígérem, hogy teljes a lista az Ohridi-tó körüli nevezetességekről, hiszen egy nap nem volt elég mindenre, ám azt ígérhetem, ha valaki ezeket a helyeket végigjárja, biztosan nem lesz hiányérzete.

Sámuel erőd

Ohrid a bizánci időkben fontos szerepet töltött be a régió kulturális és kereskedelmi életében. A 11. században az Első Bolgár Birodalom fővárosa is volt, amelynek emlékét a Samuil erőd őrzi. A hajdani uralkodóról elnevezett erődítmény fontos védelmi szerepet töltött be a Balkánon, amelynek 3 km hosszú várfaláról és 18 tornyából fantasztikus kilátás nyílik a tóra és az egész városra. Azonban az erőd több, mint egy erőd. Valaha egy város volt, amelyre a falakon belül talált régészeti leletek engednek következtetni.

Többszintes, fából készült házak álltak egykor itt, amelyekben a törökök 15. századi megérkezéséig családok laktak.  Az oszmán uralom alatt a keresztényeket szó szerint az erőd falai között tartották, míg a leigázó törökök a falakon kívül kezdtek el építkezni a domboldalon és a tó partján. Ekkorra datálódik a mai modern Ohrid megszületése, amely koronázó-és érseki városként gazdag történelmet tudhat magának.

Szent Zsófia templom

A Balkán Jeruzsálemeként is emlegetett Ohridban a legenda szerint valaha háromszázhatvanöt templom és kolostor állt, hogy jusson az év minden napjára egy. Ezek közül a legrégebbi a több mint 1000 éves Szent Szófia templom, amely Észak-Macedónia egyik legfontosabb történelmi öröksége. A templom a kereszténység megérkezésével szinte egy időben épült. Pontos keletkezését homály fedi: egyes források szerint katedrálisnak szánták és a késő 10. században épült, míg mások szerint Leo érsek idején lerombolták és újat emeltek helyette a 11. században.

Mindenesetre a Szent Zsófia templom erődszerű külseje kiállta a történelem viharait, csakúgy mint a belseje. A 11-13. században készült gyönyörű bizánci stílusú freskóit ugyanis a törökök fehérre meszelték és évszázadokon át így is maradtak. 1950-57 között óriási restaurálási munkáknak köszönhetően kerültek ismét napvilágra és váltak a középkori művészet legkiemelkedőbb alkotásaivá nemcsak Észak-Macedóniában, hanem az egész térségben.

Szent Klement és Pantaleon kolostor

A Cirill és Metód tanítványai közé tartozó Szent Klementnek nagy kultusza van egész Észak-Macedóniában. Neki köszönhetjük többet közt a cirill abc-t és azt is, hogy a város egyik legmagasabb pontján álló templom ennyire impozáns lett. Amikor megérkezett ugyanis Ohridba elégedetlenség fogta el a régi templom mérete láttán, ezért egy kolostort is építtetett mellé.

Sőt, az írások szerint a templom belsejében lévő kriptát saját kezével építette, amelybe 916-os halálát követően őt magát eltemették és sírja a mai napig látható.  A török hódoltság során ez a templom is mecsetté változott nagyon hosszú időre és csak 2000-ben kezdték el a helyreállítását. Ma a Szent Klement templom az ország egyik legfontosabb vallási ünnepségek helyszíne, amely az őt körülvevő lelátó és színpaddal kiegészülve több ezer ortodox keresztény befogadására ad lehetőséget.

Szent Jovan Kaneo templom

Ohrid legikonikusabb és talán legtöbbet fotózott temploma a tó partján magasodó Teológus Szent Jánosnak emelt templom. A szikla szélén álló, bizánci és örmény stílusjegyeket magán viselő épület valószínűleg még az ottomán idők előtt, a 13. században épülhetett, de sem a megrendelőjére, sem az építtetőjére nincsenek hiteles források. A templom szerény méretű belsejét Szent Klementről mintázott freskók díszítik, míg körülötte illatozó rózsabokrok és hatalmas citrusfák emelkednek. Bár sok templomot láttam már életemben, azt hiszem ezt az egyet sohasem fogom elfelejteni.

Szent Atanáz kolostor és templom

Erre a templomra egészen véletlenül bukkantunk utunk során, amikor is Naum felé vettük autóval az irányt. Egy megfakult, templomot ábrázoló táblát követve haladtunk befelé a földúton, amikor is hirtelen a fák közül előbukkant a Szent Atanáz püspökről elnevezett épületkomplexum. A vadregényes környezetben álló magányos templom gondozott hatást keltett, ezért bátran beléptünk az udvarára és elkezdtünk szemlélődni.

Váratlanul egy szerzetes jelent meg, aki a nyelvi nehézségek ellenére is megértette, hogy nem betörni szerettünk volna ide, hanem látogatás céljából jöttünk. A kedvünkért még az egyébként lezárt templomot is kinyitotta, hiszen Isten háza mindenkinek nyitva áll. Megérte picit eltévedni az úton, ugyanis a templom belseje, ahogy a külseje is, csodaszép volt.

Szent Naum kolostor

Albánia és Észak-Macedónia határán fekszik az egyik legfontosabb ortodox zarándokhely, Szent Naum kolostora, aki a szegények és betegek gyámolítója volt. Ha valaki az Ohridi-tó környékére készül, ezt a helyet vétek kihagyni.

Nemcsak amiatt különleges, mert az udvarán pávák vannak és az egyik pont előttem járta el a násztáncot, hanem mert az egész hely egy olyan festői környezetben fekszik, amelyet tényleg csak festeni lehet. A kolostor belsejében nyugyszik Szent Naum, aki 910-ben halt meg 80 évesen. A leganda szerint, ha valaki a kőkoporsóhoz tartja a fülét, a mai napig hallja a szívdobogását. A 20. században a kolostor Albániához került egy rövid időre (1912-1925), amelyet később a Jugoszláv Köztársaság gesztusként a két ország közötti jó kapcsolatra, visszaadott Észak-Macedóniának.

****

Utazásunk az Ohridi-tó körül Albániában ért véget. Megállva Pogdarec mellett búcsút vettem a helytől és felidéztem magamban a nap során látott megannyi szépséget. Picit keserédes érzés fogott el, hogy valami véget ér és lehet többet nem jövök már ide vissza. Ugyanakkor mégsem volt ez igazi szomorúság. Hiszen az utazás nem fejeződik be abban a pillanatban, amikor célba érünk, hiszen az emlékezetünk szalagja tovább forog bennünk.

Ne maradj le semmiről! További képekért és történetekért kövesd a Facebook és Instagram oldalamat!

Ezek is érdekelhetik