• Menu
  • Menu

Afganisztán: utazás és kalandok a birodalmak temetőjében

Afganisztán neve hallatán a legtöbb embernek az a kép él a fejében, hogy ez egy nagyon veszélyes ország. Ezen persze az sem segít, hogy a nyugati média évtizedek óta szinte kizárólag negatív kontextusban említi az országot: legyen szó háborúról, terrorizmusról, női jogokról vagy bevándorlókról.

A rossz megítélés miatt sokan el sem tudják képzelni, hogy a valóság és a mindennapi élet mennyire más, és hogy Afganisztán mennyi szépséget, vendégszeretetet és történelmi gazdagságot rejt. Ezt természetesen az utazás előtt még nem tudtam, és magam voltam a legjobban meglepve, hogy Socotra, Kenya és Raja Ampat után Afganisztán életem egyik legmeghatározóbb élményét adta.

 

Az afganisztáni utazásomról egy több mint 1 órás podcast beszélgetés is készült, amely mélyebb összefüggések megértését teszi lehetővé, és  ITT hallgatható meg. Ebben a beszámolóban a 2 hetes utazásom és Afganisztán legszebb helyeiről olvasható egy élményszerű és informatív beszámoló. Míg az utazás komplett programterve árakkal, elérhetőségekkel több más útikalauzzal együtt a támogatói oldalamon (ITT) érhető el.

Afganisztánról dióhéjban

Afganisztán mindig is Belső-Ázsia hegyvidékes országa, amely stratégiai elhelyezkedése miatt évszázadok óta fontos kereszteződése volt a Kelet és Nyugat közötti kereskedelmi és kulturális utaknak. Egyfajta hídként szolgál India, Perzsia, Közép-Ázsia, Kína és az orosz sztyeppe között, így az, aki ezt a térséget uralja, jelentős befolyást tud gyakorolni a térségre.

Stratégiai elhelyezkedése miatt a történelem során számos nagyhatalom próbálta uralma alá hajtani. Úgy, mint az ókori perzsák, Nagy Sándor seregei, a mongolok, a brit és szovjet birodalmak, majd az Amerikai Egyesült Államok, de egyiküknek sem sikerült tartósan uralma alá vonni ezt a hegyes területet. Emiatt szokták Afganisztánt a birodalmak temetőjének is hívni. Az érdeklődés a terület iránt a 21. században is töretlen, amelynek hátteréről a Facebook oldalamon egy hosszabb poszt ITT olvasható.

Utazás Afganisztánba

Afganisztán magas kockázatú és utazásra nem javasolt ország, gyakorlatilag a világ összes konzuli oldalán vörös besorolással szerepel. A biztonsági kockázatok közé sorolják többek közt az öngyilkos merényleteket, a diplomáciai kapcsolatok és segítségnyújtás hiányát, valamint a természeti katasztrófákat.

Az ikonikus Salang-hágó Afganisztánban

Én az utazás alatt végig biztonságban éreztem magam, és sok ponton megdőlt az a kép a fejemben, amit Afganisztánról előzetesen gondoltam. Ezzel együtt senkit sem szeretnék arra biztatni, hogy nyugodtan utazzon el, mert úgysem történhet baj, hiszen az valójában bárhol és bármikor megtörténhet.

Viszont, ha valaki nyitott arra, hogy megismerje azt az arcát Afganisztánnak, amiről nem szólnak a hírek, annak a nagyon részletes afgán útitervem segítségére lesz. 13 oldalon keresztül a legfontosabb tudnivalókat foglaltam benne össze, helyi elérhetőségekkel, árakkal és gyakorlati tanácsokkal.

A nők helyzetéről Afganisztánban ITT írtam egy személyes véleményt.

Afganisztán látnivalók:

Kabul

A repülőgép ablakából figyelve szép fokozatosan bukkant fel a Hindukus vonulatai között Afganisztán fővárosa. 1800 méteres tengerszint feletti magasságával ez a világ egyik legmagasabban fekvő fővárosa, amelyet az első napokban enyhe fejfájás is jelzett, bár lehet ez inkább a fáradság és dehidratáltság számlájára írható.

 Kabul egy 7 milliós nagyváros, amely 3500 éves múltra tekint vissza. Az ókorban fontos kereskedelmi útvonalak találkozási pontja volt, a híres Selyemút egyik állomásaként is szolgált. A 20. században Kabul modernizálódott, egyetemei és kulturális intézményei nemzetközileg is elismertek voltak, az 1970-es években még turisták is szívesen keresték fel.

Azóta viszont a szovjet megszállás, a polgárháborúk, a tálib uralom és a nemzetközi katonai beavatkozás mély sebeket hagytak a városon. De szerencsére megőrződött sok kincs a múltból, amelyeket az itt töltött napok során felkerestem.

Kabul látnivalók

Kabul legendás kék mecsete, a Sakhi Shrine.
A mecset 1919-ben épült azon a helyen, ahol a legenda szerint Mohamed próféta köpenyét őrizték, mielőtt jelenlegi helyére, Kandahárba került volna.

  • A kabuli nemzeti történelmi múzeum több mint 50 ezer – egyes források szerint eredetileg akár 100 000 – tárgyat őriz, melyek az őskortól az iszlám korig terjedő kulturális örökséget képviselik.
    A 1990-es évek polgárháborúja és a tálib uralom idején a múzeumot többször kifosztották: becslések szerint a tárgyak 70 %-a megsemmisült vagy eltűnt.

  • Stein Aurél (1862–1943) magyar származású brit régész, orientalista és felfedező sírja Kabulban található.
    Stein Aurél Ázsia belső területein végzett úttörő ásatásokat és selyemúti kutatásokat. Legismertebb eredményei közé tartozik a kínai Dunhuang barlangok felfedezése és több ókori kézirat megmentése.
    A Babur Garden egy ikonikus történelmi kert Kabulban, amelyet Babur, a Mogul Birodalom alapítója 1504 körül építtetett.
    A palota és kertkomplexum gyönyörűen gondozott, és Babur végső nyughelyét is rejti.

  • Bird market, azaz a madárpiac kihagyhatatlan hely Kabulban járva.

  • Az árusok kínálatában gyakoriak kanári, rigó- és galambfélék.
    A piac nem csupán kereskedelmi helyszín, hanem a helyiek fontos találkozóhelye is egyben.

  • Készül a friss afgán kenyér, a naan, amelyet a kemence (tandur) falához tapasztva sütnek meg.
    Nincs olyan foglalkozás, amit ne találnánk meg a piacon.
    Rengeteg friss gyümölcs és zöldség kapható Afganisztánban, fillérekért.
  • Haji Mirzaman, Kabul utolsó dagerrotípiával dolgozó fotósa. 
    Saját készítésű, kamra‑e‑faoree boxának segítségével készülnek a képek, amelyekben az alany képe fordítva látszik.
  • Esküvői helyszín (Imperial Continental), ahol nem ritkán 7000 ember ünnepli az ijfú párt.
    Afganisztánban az esküvőkön a férfiak és nők külön teremben vannak.

  • Kabul egyik legmagasabb pontján, Wazir Akbar Khan dombján áll az ország legnagyobb zászlója: 40 méter széles és 26 méter magas.
  • A zászlón az iszlám hitvallás (shahada) szövege olvasható: Nincs más isten, csak Allah, és Mohamed Allah küldötte. Ugyanilyen zászlója van Szaúd-Arábiának is, csak zöld alapon fehér betűkkel.
    Az óriás tálib zászló mellett található Wazir Akbar Khan mecset a jeruzsálemi sziklamecset (Al Aqsa) mása.
    A Wazir Akbar Khan domb népszerű naplemente néző hely az afgánok körében.
  • A 20. században épült Shah-e Doh Shamshira mecset az afgán barokk építészet remeke. Az épület különlegessége, hogy két szintes, ami szokatlan az iszlám vallási épületek között és nagyon hasonló kinézetre, mint az isztambuli Ortaköy mecset.
    A mecset előtti téren rengeteg galamb van mindig, emiatt galambos mecsetnek is szokták hívni.

Mazar-i-Sharif

A türkmén–üzbég határ közelében fekvő Mazar-i-Sharif városa rejti Afganisztán legjelentősebb vallási, történelmi műemlékét. A 15. századi kék mecset érzésre és kinézetre is Szamarkandot idézi, lélegzetelállító. A hasonlóság nem véletlen: Mazar-i-Sharif egykor a Selyemút fontos állomása volt.

A hagyomány szerint ebben a mecsetben található Mohamed próféta vejének és az iszlám negyedik kalifájának, Ali ibn Abi Talibnak a földi maradványai.  Emiatt a mecset a Shrine of Hazrat Ali nevet is viseli.
Bár a sír hivatalosan az iraki Najaf városában van, a helyiek hite szerint Ali titokban ide lett eltemetve, hogy nyughelyét megóvják a megszentségtelenítéstől.
A mecset úgy tűnik, mintha lebegne a levegőben, ami az iszlám építészet egyik trükkje, és az aprólékosan festett agyagcsempéknek köszönhető. A csempéket folyamatosan cserélik és javítják: egyrészt az időjárás viszontagságai miatt, másrészt azért, mert sok zarándok emlékül letör belőle egy-egy darabot.
A mecset tágas udvara gyakran hófehér galambokkal teli, etetésük és látványuk külön élményt nyújt.

Az iszlám vallásban a galambok etetése jócselekedetnek (szadaqah) számít, és ahol megjelennek, az áldásnak és jó előjelnek tekinthető.
A mecset udvara turisták számára látogatható, belsejébe csak muszlim hívők léphetnek be.

Balkh

Balkh, vagy ókori nevén Bactria, a világ egyik legrégebben lakott települése, amelyet gyakran „a városok anyjaként” emlegetnek. Időszámításunk előtt több ezer évvel fontos kereskedelmi és kulturális központ volt a Selyemút mentén, amelyet Nagy Sándor is meghódított i.e.329-ben.

Balkh romjai ma is lenyűgözőek. Sártéglás falak, ősi mecsetmaradványok, sztúpák, valamint zoroasztriánus és buddhista emlékek is találhatók a térségben.

Érdekességként a hódításoknak köszönhetően Afganisztánban a hellén kultúra is megjelent, amelynek egy szép példája a „Kilenc Kupola” mecset.
Ez Afganisztán legrégebbi mecsete a 9. századból.

Afganisztánban, Balkh régióban született a híres költő és teológus Rumi (1207), akinek a háza ma is látható.  Rumi a világ egyik legismertebb és legnagyobb hatású misztikus költője, filozófusa és szúfi tanítója volt, akinek a művei ma is világszerte inspirálnak embereket.
Balkh ma már csak egy szerényebb városka, amelynek egyik szép látnivalója a Zöld mecset.
De a középkorban a tudomány, irodalom és filozófia egyik központja volt – hasonlóan Bagdadhoz vagy Bukharához.

Buddhizmus Afganisztánban

A buddhizmus egykor virágzó vallás volt Afganisztánban, különösen a Kr. e. 3. századtól a 7–8. századig. A Selyemút mentén fekvő térség a görög–buddhista kultúra egyik központjává vált, számos kolostorral és szent hellyel.

A legismertebb emlékek a Bamyan-völgy hatalmas sziklába vájt Buddha-szobrai voltak, de útközben egy kevésbe ismert helyet, Takht-e Rustamot is felkerestem.
A különleges, sziklába vájt buddhista kolostor Samangan város közelében, az ország északi részén található.
Központi eleme egy kör alakú sztúpa, amelyet teljes egészében a kőzetbe faragtak, és egy udvar közepén áll, ami megoldás Ázsiában ritkaságnak számít.

Panshir-völgy: az afgán ellenállás szimbóluma

A Panshir-völgy Afganisztán egyik legikonikusabb és legfestőibb régiója, amely az ország északi részén fekszik, a Hindukus-hegység 5000 méteres csúcsai ölelésében. Nevét a völgyet átszelő Pandzsír folyóról kapta, a jelentése: „Öt oroszlán”. 

A völgy az ellenállás és az autonómia jelképe lett Afganisztánban, ugyanis sem a szovjetek, sem a tálibok, sem más hatalmak nem tudták megszállni. Ennek egyrészt az az oka, hogy a meredek hegyoldalak és keskeny átjárói rendkívül megnehezítik a katonai előrenyomulást, így a völgy természetes erődként funkcionál.

Másrészt a helyi lakosság összetartó, hegyvidéki közössége jól ismeri a terepet, és generációk óta harcol a függetlenségéért. A vezetőik – különösen Ahmad Shah Massoud – kiváló gerillaharcosok és stratégák voltak, akik képesek voltak mozgékony, rugalmas ellenállást folytatni a sokkal nagyobb hadseregek ellen.

Band-e-Amir

Amikor Afganisztánra gondolunk, általában egy sivatagos, kopár és vad vidék képe jut az eszünkbe. Ám vannak egészen szürreális természeti helyek is az országban, és Band-e Amir pont ilyen. Ez Afganisztán első nemzeti parkja, amely hat türkizkék tónak ad otthont, és a Hindukus hegység szívében, 2900 méter magasságban fekszik.

A tavakat természetes mészkőképződmények duzzasztják fel, ami ritka geológiai jelenség, kevés hasonló hely van a világon. A tavak színe elképesztően kék, nincs rajtuk filter, a valóságban is így néznek ki.

Hivatalosan nők nem léphetnek be a parkba, se helyiek, se külföldiek, mert fennáll a veszélye annak, hogy férfiakat látnak fürdés közben és az eldugott részei a parknak titkos légyottokra csábítanak. Ennek ellenére mi bejutottunk, és láttam a park területén helyi nőket is.

A tavon vízibiciklizni is lehet, ami egyszerre szürreális és különleges élmény a színes hattyúkkal.

Számos kisebb-nagyobb vízesés is található a Band-e-Amir parkban, amelyek körül túraútvonalak vezetnek.

Bamyan

Afganisztánban, a Hindukus-hegység ölelésében rejtőzik egy olyan régió, ahol a történelem, a vallás és a természet együtt mesélnek egy letűnt civilizációról. Ez volt valaha a selyemút egyik legfontosabb buddhista központja, mára pedig az emlékezés és a remény földje.

A Bamyanban töltött napok során felkerestem a híres Buddha-szobrokat, amelyek a 6. században készültek. A nagyobb szobor 55 méter magas volt, a kisebb 38 méter, mindkettő a világ legnagyobb álló Buddha-ábrázolásai közé tartozott.

Bár a tálibok 2001-ben lerombolták őket, a hatalmas üres fülkék még mindig megrázó erővel mesélnek erről az UNESCO világörökségi helyről.

A vörös város, Zuhak erőd fantasztikus környezetben fekszik, a 11–13. században ez volt a régió katonai védelmi központja. A falak és bástyák maradványai ma is őrzik az inváziók korának emlékét, köztük a mongolok pusztítását is.
Bamyan másik híres vára Gholghola City, amely a 13. században esett el Dzsingisz kán fia elleni fellázadás során.  A legenda szerint a város a pusztítás közben olyan hangosan jajgatott, hogy a neve is innen ered: sikolyt jelent.
A romokról lenyűgöző kilátás nyílik a környező, még most májusban is hósipkás hegyekre és zöldellő völgyekre.

Dzsingisz kán leszármazottjai, a hazarák

Bamyan nemcsak történelmi, de kulturális szempontból is különleges, hiszen itt él Afganisztán egyik legkülönlegesebb etnikai csoportja, a hazarák. A mongol eredetű nép arcvonásaiban ma is felismerhetők a kelet-ázsiai gyökerek, történelmük pedig összefonódik Dzsingisz kán hódításaival: sokan úgy tartják, tőle származnak.

A hazarák túlnyomórészt síita muszlimok egy szunnita többségű országban, és évszázadok óta üldöztetésben éltek.

Erről egy lebilincselő és igaz történeten alapuló könyv is született A hazara címmel, Németh Krisztina tollából.
A Bamyan-völgyben élő hazarák nagyon kedvesek, vendégszeretők és érdeklődőek, különösen a gyerekek.

Ghazni

Kandahár és Kabul között fekszik Ghazni a 10–12. században a Ghaznavida Birodalom fővárosaként működött, és fénykorában Bagdaddal és Bukharával vetekedett tudományos, irodalmi és vallási jelentőségben.

A város leghíresebb uralkodója a 11. században élt Mahmud volt, aki számos hadjáratot vezetett Észak-Indiába, és hatalmas birodalmat épített ki. Ebben az időszakban lenyűgöző paloták, erődök és mecsetek és minaretek épültek, amelyek ma is emlékeztetnek az iszlám aranykorára.

Kandahár

Ha van város, amely egyszerre testesíti meg Afganisztán múltját, jelenét és zűrzavaros jövőjét, az Kandahár. Az ország déli részén fekvő város nemcsak történelmi jelentőségű, de politikai szimbólum is. Kandahárt Nagy Sándor alapította, majd a 20. században ez a város lett a tálib mozgalom szülőhelye és lelki központja, akik saját narratívájukban a rend, a vallás és a tradíció védelmezői az idegen beavatkozással szemben.

Nagy Sándor egykori palotájának romjai.

Kandahárba sokáig tilos volt belépni külföldieknek, újságíróknak pedig pláne, de a róla készült háborús fotók bejárták az egész világot. Mullah Omar itt kiáltotta ki az első Iszlám Emirátust 1996-ban, és innen irányították az országot egészen 2001-ig, az amerikai invázióig. Majd 2021-ben a tálibok itt aratták egyik legnagyobb győzelmüket az amerikai kivonulás során, amely lépésről lépésre vezetett Kabul elfoglalásához.

 

Herat

A több mint 2500 éves történelemmel büszkélkedő nyugat-afganisztáni város már az ókorban, a perzsa birodalmak idején is ismert volt. Megfordult itt Nagy Sándor, középkorban a Timurida Birodalom kulturális központja volt – nem véletlenül hívták a „Kelet Firenzéjének” is.

A várost főként mérsékelten konzervatív tádzsikok lakják, Iránhoz való közelsége révén pedig kimondottan nyitott szemléletű az afganisztáni városok sorában. Nagyon szerettem a Heratban töltött napokat, a város egy igazi kincsesbánya látnivalók szempontjából is.

A Heráti Nagymecset (Masjed-e Jami), amelynek alapjai a 12. századra nyúlnak vissza, és az iszlám építészet egyik csúcsteljesítménye Afganisztánban.

A mecset mellett egy csempe manufaktúra is működik, ahol az eredeti állapotok szerint rajzolják újra a szöveget és mintákat, és pótolják a mecset hiányzó falrészeit velük.
A Citadella a város megkerülhetetlen pontja, amelynek eredete Nagy Sándor korára vezethető vissza.
Ma helyreállított formában múzeumként működik és Herát katonai és kulturális történetét mutatja be.
Bár a papírsárkány eregetést Afganisztánban betiltották, mégis a helyiek a vár tetején épp ezt a tevékenységet űzték, úgyhogy csatlakoztam hozzájuk egy rövid idő erejéig.

A timurida mauzóleumok és madraszák mellett Herátban található az 1000-es évek híres szúfi költőjének, Khwaja Abdullah Ansari-nak a sírhelye, amely ma szent zarándokhely.

A városban járva a bazárban a szőnyeg, fémműves termékek és kerámiák mellett érdemes külön figyelmet szentelni a herati sáfránynak, ami messze földön híres.
A sáfrányos tea a régióban és Iránban is kedvelt italnak számít: kiváló stresszoldó, javítja a vérkeringést, megelőzi a ráncokat és széppé teszi a hajat.
A dzsihád múzeum (Manzar-e Jahad) 2010-ben nyílt meg, amely a szovjet megszállás (1979–1989) idején harcoló mudzsáhid hősöknek és az őket támogató helyi közösségnek állít emléket.

A rendkívül részletes és Feszty-körkép szerű jelenetekkel a múzeum célja, hogy megértesse az afgánokkal a múlt konfliktusainak okait és máig kiható következményeit.

Ne maradj le!  További hasznos utazós tartalmakért kövesd Facebook, Instagram és TikTok oldalamat!