Sikeres kéktúra teljesítőként rengeteg kérdést kaptam az Instagram és Facebook oldalamon, hogy milyen tanácsot tudnék adni kezdő kéktúrázóknak. Mire figyeljenek oda, hogyan tervezzék meg a szakaszokat és mik azok az apró „trükkök”, amelyekkel könnyebben boldogulhatnak egy nehéznek tűnő terepen. Én az országos kéktúra 1165 km hosszú szakaszát kereken 4 hónap alatt, 2021. január és május között teljesítettem. Így volt szerencsém belekóstolni a téli túrázásba , és láttam azt is, hogyan ébred fel a természet tavasszal Csipkerózsika álmából. Ezekből a tapasztalatokból merítve hoztam most kimondottan egy hasznos kéktúra tanácsok beszámolót.
Mivel ez az időszak egybeesett a pandémia okozta korlátozásokkal, így a kéktúra 80%-át Budapestről ingázva és szálláshelyek nélkül teljesítettem. Szerencsére az észak-magyarországi régióhoz már volt családi bázisom, de az ország többi részét, ha hajnali indulással is, de a fővárosból el tudtam érni.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Az alábbi összefoglalóban 10 olyan gyakorlati tippet és tanácsot hoztam, ami személyes tapasztalatokon alapul, és segítségként szolgálhat ahhoz, hogyan fogj bele a kéktúrázásba. Ha pedig szívesen olvasnál arról, mit adott nekem a kéktúra, azaz a magyar Camino, arról külön beszámolóban írtam.
1) Kéktúra füzet és védelme
Elég triviálisan hangzik, de ahhoz, hogy teljesítsd a kéktúrát, szükséged lesz egy igazolófüzetre, amelybe a pecséteket gyűjtögetheted. Ebben elég szemléletes formában megtalálhatók az egyes szakaszokhoz tartozó információk, mint távolság, szintidő, emelkedés és csupa hasznos dolog. Mivel a füzet végig veled lesz az úton, nem árt, ha véded a gyűrődés, elázás és elhasználódás ellen valamilyen módon.
Nekem erre egy átlátszó, patentos műanyag boríték vált be, amit az írószerboltokban lehet kapni. De akár egy mappa, műanyag lefűző, vagy tasak is megfelel erre a célra, amiben biztonságban tudod tartani az út során a névre szóló füzetedet. Ne felejtsd el kitölteni az igazolófüzetet a személyes adataiddal, ugyanis azokra az ellenőrzéskor majd szükség lesz. Illetve ha esetleg elhagyod útközben, nagyobb eséllyel vissza is talál hozzád, ha tudják, ki a gazdája.
2) Távok kiválasztása
Akár gyakorlott természetjáró vagy, akár teljesen kezdő, érdemes a könnyen megközelíthető és kis szintemelkedésekkel járó távokkal kezdeni. Hogy miért? Egyrészt azért, mert a kéktúra olyan, mint egy kapcsolat. Fokozatosan ismerkedsz vele, menetközben tapasztalod meg, hogy mennyit bírsz és mik a korlátaid. Másrészt annak semmi értelme nincs, hogy bevállalj az első pár alkalommal egy nehéz szakaszt, aminek sérülés, vagy kedv vesztés lesz a vége.
A motivációt és a lelkesedést fontos, hogy hosszú távon megőrizzük, ennek pedig a kulcsa a fokozatosság. Kezdetben 10-15 km-t tudtam csak menni egy nap, ami a végére 45 km-ig kúszott fel. A fejlődés pedig baromira motiváló. Csakúgy mint egy túratárs, aki ki tud zökkenteni akkor is, ha úgy érzed, épp feladnád.
3) Logisztikai kérdések
A legtöbb esetben, ha túrázunk, általában ugyanarra a pontra jutunk vissza, mint ahol elkezdtük. Bár lehet kéktúra szakaszokat körtúraként is megtenni, sok értelme nincsen. Ezzel ugyanis nemcsak időt vesztünk, de sok helyet nem biztos, hogy újra és könnyen elérünk ilyen módon. De akkor hogyan érdemes csinálni? Nálam az a módszer vált be, hogy megháromszögeltem térképen a teljesítendő távot. Általában autóval egy közeli nagyvárosba mentem, ahonnan busszal, vagy vonattal értem el a kiinduló állomásra. Nap végén pedig a végállomásról szintén tömegközlekedéssel jutottam vissza a kocsihoz. A tervezéshez én a menetrendek.hu és a MÁV keresőjét használtam. Az indulásokat pedig mindig kiírtam papírra is, arra az esetre, ha lemerülne napközben a telefon.
A háromszöges módszer egyetlen hátránya, ha lekésed a buszt a nap végén. Ebben az esetben engem a stoppolás mindig kisegített. B opció, ha nagyobb társasággal mentek és van két autó, ilyenkor az egyiket a kezdő, másikat a végállomáson lehet hagyni. C opció: a kocsit a végállomáson hagyod és onnan tömegközlekedsz el a kiindulópontra. Így nap végén nincs stressz, hogy nem éred el a buszt/vonatot. D opció és a legjobb: tömegközlekedsz mindenhova és megszállsz útközben. Sajnos nekem ez nem volt adott a korlátozások miatt, de a Dél-dunántúli és Alföldi kéktúra szakaszokon ezt a megoldást alkalmazom.
4) Étkezés, hidratálás, pihenés
Az első pár alkalommal komplett ebédsorral vágtam neki a kéktúrának, ami később egy sokkal szolidabb menüre szűkült. Az, hogy kinek mennyi energiára van szüksége a nap folyamán, adott esetben egy 10-12 órás túrázáshoz, az meglehetősen egyénfüggő. Ami nekem bevált a végére: napi 3-4 szendvics, banán, alma, müzliszelet, esetleg egy könnyű saláta tonhallal vagy sajttal. Az étkezésnél talán fontosabb és érdemes külön szólni róla, az a folyamatos hidratáció. Nagy felismerés volt, hogy a téli hónapokban nem tudsz hideget inni, ezért én mindig forró teát vittem hőtartó termoszban. Plusz forró vizet egy olyan kulacsban, ami pár óra múlva annyira lehűlt, hogy tudtam belőle kortyolni.
Nyáron is jó szolgálatot tehet a meleg tea – hidd el, hogy hűsít -, illetve egy kulacs, amit forrásvízzel fel tudsz tölteni. Ha már étkezés, kérlek ne dobd el se az almacsutkát, se a banánhéjat útközben. Egyrészt ezek nem a természetbe valók, mert noha lebomlanak, de megváltoztathatják a helyi ökoszisztémát, talaj összetételt stb. Másrészt mivel ételmaradék, odavonzza az állatokat az utak mellé és nem is ez a természetes táplálékuk. Az etikus túrázásról részletesen az Instagram oldalamon az alábbi posztban is írtam:
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
5) Navigáció, felfestések
A kék sáv az egyik legkönnyebben követhető turistajelzés, és egyben a kéktúra nyomvonalát is jelzi. Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb helyen kiválóan jelzett utak vannak, azonban néhány szakaszon (pl.: Gerecse), vélhetően a fakitermelés miatt hiányoznak a jelzések. Épp ezért nem árt, ha a telefonra telepítve van valamilyen navigációs alkalmazás (nekem a Mapy.cz vált be, de a Locus is jó lehet), amelyeket offline üzemmódban, térerő nélkül is tudsz használni.
Ha biztonságérzetet ad, akár az egész, akár az egyes kéktúra szakaszok gpx trackjét le is tudod tölteni a kektura.hu oldalról, hogy meglegyen a telefonodon. Útközben valószínűleg sok más jelzéssel is fogsz találkozni, mint a kék sáv, már csak amiatt is, mert a látnivalók miatt sokszor érdemes letérni a kékről. Íme egy kis táblázat és összefoglaló arról, hogy melyik jelzés mit jelent:
6) Nehéz terepen
Egy svéd közmondás szerint nincs rossz időjárás, csak rossz öltözet. Ugyanez igaz a kéktúrázásra is, hiszen az néhol, nincs mit szépíteni, nehezített körülmények között is zajlik. A Zemplénben, az Arka-patak völgyén például többször is át kell kelni, ezért egy vízálló cipő erre a terepre alap. Vagy mezítláb, a nyári és meleg hónapokban ez is lehet megoldás. A hegyi szakaszokra és kaptatókra (pl.: Nagy Gete, Csóványos) jól jöhet egy túrabot, ami nem csak felfelé segít, hanem nekem lefelé menet is sokszor jól jött.
Ha nem szeretnél sokat hegyet mászni, íme az én „trükköm”. Mivel a kéktúra nem írja elő, hogy melyik irányból haladj, én mindig úgy csináltam, hogy fentről ereszkedtem lefelé, nem fordítva. A Mátrát két irányból szeltem végig Mátraháza felől kiindulva, míg a Bükkben a vízválasztó pont Bánkút volt, ahonnan mind Bélapátfalva, mind pedig Putnok felé könnyebb volt lefelé menni, mint fordítva. Nézd meg mindig a szintemelkedéseket és haladj a könnyebb irányba.
7) Mi kerüljön a hátizsákba
Erről a kérdéskörről végeláthatatlan beszélgetéseket lehet folytatni, csakúgy mint magáról a felszerelésről. A téli túratippek cikkemben írtak nagy része igaz minden évszakban, nyilván nyárra a könnyedebb ruházattal kiegészülve. Felsorolás jelleggel leírom, hogy én miket vittem magammal általában minden túrára.
Polifoam kihajtható párna, amire rá tudok ülni, kéktúra füzet, bélyegzőpárna és toll, szendvicsek, innivaló, napszemüveg, sebtapasz, váltózokni, vékony felső/váltópóló, gyógyszer, iratok, pénztárca (sok apróval, mert a buszon nem szeretik a nagy címleteket), fényképezőgép/telefon, papír, zsebkendő, szemeteszsák. Sokszor felmerül a kérdés, hogy mi van, ha túrázás közben hív a természet. Erről egyik bloggertársam, Female Yeti a cikkében elég részletesen írt, amit én sem tudtam volna jobban összeszedni nála.
8) Bélyegzés és társai
A kéktúrázás egyik sarkalatos pontja, hogy miközben rójuk a természetet és gyűjtjük a kilométereket, közben pecsételünk is. Na de hogyan? Nekem ez volt a túrázás egyik mumusa. Az elején sosem sikerült eltalálnom, hogy tartsam a pecsételőt, így rendre fejjel lefelé vagy 90 fokkal elforgatva sikerült. A másik, hogy hogyan legyenek szép pecsétek a füzetben, nem csak pacák, amiken alig látszik a felirat?! Először is kell egy jó pecsétpárna, a legjobb ha előre át van itatva már festékkel. A második, hogy legyen nálad papír, amire tudsz pecsételni.
Tapasztalat, ha sok a festék a gumipárnán, az nem jó. Én ezért sokszor a próbanyomat után pecsételtem csak a füzetbe. A második trükk, hogy jó erősen tartsd rajta a pecsételőt a papíron, kb szkander bajnokságot vívva. Mivel a gumipárna nem egyenletes, ezért a négy sarkát óvatosan, miközben nem mozdul el a papír alatta, hintáztasd meg minden irányba. Így egyenletes és szép lesz a nyomat.
9) Újratervezés
A kéktúra során biztos, hogy elő fog fordulni, hogy valami nem a terv szerint alakul. Vagy a buszt késed le, vagy nehezebb a terep, mint amire számítottál, vagy valami váratlan esemény miatt fel kell adnod menetközben a túrát. Nekem egy kutyatámadás volt ilyen, amikor a túrát fel kellett adnom. Azóta a hátizsákomba egy vadriasztó síp is minden esetben bekerül. A fenti és ehhez hasonló helyzetekre érdemes és fel is lehet előre készülni.
Egyrészt azzal, hogy megnézed, hol van menet közben kiszállási pont a túra során. Vagy ha úgy érzed jól bírod, és többet mennél a tervezettnél, mi a következő pont, ameddig el tudsz menni. Mikor megy a következő busz, ha az előzőt nem éred el. Hol van a legközelebbi falu, ahova el tudsz jutni. Nyilván, amikor először fordult elő, hogy az orrom előtt ment el az utolsó busz este a Bakonyban és nem tudtam hazajutni, nagyon pipa és kétségbeesett voltam. Ám ezekre a helyzetekre is van megoldás, amiről egy posztban meg is osztottam a történetemet.
10) Egyedül vs. csoportosan?
Sokan útitársak híján nem mernek egyedül útnak indulni. Nemcsak kéktúrázni, hanem általánosságban véve utazni sem. Pedig érdemes egyedül is útnak indulni, hiszen számos pozitív hozadéka van. A kéktúra 1165 km hosszú szakaszának nagy részét túratársakkal tettem meg, ám az utolsó 300 km-t teljesen egyedül. Ha vannak útitársak, az motiváló lehet és biztonságérzetet is ad. Egymást húzzátok, közös élményeket szereztek és az egész túra egy jó móka. Ha csoportosan kéktúrázol, arra azonban érdemes figyelni, hogy olyanokkal menj, akiknek a tiédhez hasonló az állóképessége.
Én az utolsó időszakban többek közt ezt figyelembe véve vágtam neki az útnak egyedül. Tudtam, hogy biztosan tudok menni hegyi terepen is napi 35-40 km-t, és nem szerettem volna kevesebbel beérni. Számomra az egyedüllét élményével lett teljes a kéktúra és éreztem úgy a végén, hogy számomra a kéktúra lett a magyar Camino. 
