• Menu
  • Menu
karibi hajóút kis-Antillák

A Kis-Antillák mesés szigetei: hajózás a karibi térségben

Kis-Antillák alatt a Karib-tengert az Atlanti óceántól elválasztó vulkanikus eredetű szigetláncolatot értjük, amely északról a Virgin-szigetekkel kezdődik és délen Trinidad és Tobagoval ér véget. A szigeteket vulkanikus hegycsúcsaik és buja esőerdőik teszik vonzóvá az aktív élményeket keresők számára. Míg a nyaralóknak a púderfinomságú, fehér és fekete homokos partok garantálják a pihenést az elmaradhatatlan pálmafákkal és trópusi növényekkel.

A Kis-Antillákhoz tartozó szigetek nagy része ma már önálló ország, miután függetlenségüket 300 év gyarmatosítása után az elmúlt évtizedekben sikeresen kivívták. Más szigetek (pl.: Martinique, Guadeloupe, Sint Maarten) viszont mai napig is Franciaországhoz, Hollandiához és a Brit Nemzetközösséghez tartoznak. 

Érdekességként míg az északi karibi térséget, köztük Kubát a spanyolok gyarmatosították, addig ezeken a szigeteken inkább a nyugat-európai országok osztozkodtak a történelem során. Bár szinte mindegyik szigeten van valamilyen vulkán, trópusi dzsungel és tengerpart, ráadásul 90%-ban ezeket a miniállamokat Nyugat-Afrikából behurcolt rabszolgák leszármazottai lakják. Mégis más és más volt a szigetek hangulata és karakterisztikája, amelybe egy hajóutazás során nyertem betekintést.

Hajózás a karibi térségben

Minden szempontot figyelembe véve számomra a hajós utazás volt a legegyszerűbb és legköltséghatékonyabb módja a Kis-Antillák térségének bejárásának. A 15 napos hajóút során 10 különböző szigeten kötött ki a hajó, a nagyobb helyeken kétszer is, úgy mint Barbados (2x), Dominikai Közösség, Sint Maarten, Grenada, St. Vincent és a Grenadine-szigetek, Martinique, Saint Lucia, Antigua és Barbuda, Guadeloupe, St. Kitts és Nevis.

Általában 10-12 óra állt rendelkezésre a szigetek és látnivalók felkeresésére, ami természetesen nem elegendő arra, hogy mindent megnézzen az ember, amiről egy útikönvy ír. Viszont tekintettel arra, hogy 20-40 km hosszúságú szigetekről beszélünk, azért ez az idő bőven elég volt arra, hogy a főbb dolgokat felkeresse az ember. Közben pedig életre szóló élményeket gyűjtsön.

Akit érdekel részleteiben is ez az utazás, a komplett karibi hajóutam programtervét árakkal, linkekkel, térképes látnivalókkal és hasznos utazási, hajózási tanácsokkal együtt a támogatói oldalamon éri el. Míg a korábbi, földközi-tengeri hajós utamról egy korábbi beszámolómban olvashat.

Karibi hajóutazás állomásai:

Barbados

Barbados főként fehér homokos partjairól, türkizkék vizeiről és élénk kulturális életéről híres.  Ám a strandoknál jóval több van ebben a karibi országban, ugyanis rögtön a fővárosának az egyik negyede (Garrison) egy UNESCO világörökség részét képezi.

Az angol gyarmati időket idéző épületek között megtaláljuk többek közt George Washington, az USA későbbi és első elnökének házát. George Washington ugyanis fivérével 7 hónapon keresztül élt Barbadoson még hivatalba lépése előtt. De ha itt járunk, feltétlen keressük fel a barbadosi parlamentet, a rózsaszín őrházat és óratornyot, Szent Mihály katedrálisát és a nemzeti hősök terét is.

Barbados leghíresebb szülöttje a kilencszeres Grammy-díjas énekesnő, Rihanna, akinek gyerekkori házát Bridgetownban megtaláljuk. De említést érdemel a híres emberek palettáján Sir Garfield Sobers, világhírű krikettjátékos is, akit II. Erzsébet ütött lovaggá 1975-ös barbadosi látogatásakor. A sport nagy népszerűségnek örvend az országban a mai napig is.

Barbados keletkezését tekintve kakukktojás a Kis-Antillák sorában, ugyanis nem vulkanikus eredetű sziget, hanem üledékes. Ennek egyik legszebb példáját a Harrison’s cseppkőbarlang mellett az Animal Flower Cave barlang rejti. A tenger hullámai által kivájt sziklák üregeiben jól láthatóak elmeszesedett tengeri élőlények maradványai.

A szigeten járva érdemes látogatást tenni a karib térség egyik legjelentősebb műemlékénél, a St. Nicholas Abbeynél is. Az 1660-ban épült majorság területén egy ma is működő gőzmozdony mellett az egykori angol tulajdonosok életébe, és a rumkészítés hagyományaiba nyertünk betekintést.

Érdekességként a világhírű italt, a rumot elsőként Barbadoson készítették. Legalábbis erről szól a fáma, hogy az 1703-ban alapított Mount Gay lepárlóban került palackba először a világhírű nedű, amelyet a boltok polcain ma is lehet kapni.

Antigua és Barbuda

A Karib-tenger és az Atlanti-óceán ölelésében fekvő szigetállamot, hasonlóan a szomszédaihoz, Colombus pillantotta meg 1493-ban és nevezte el egy sevillai templom után.  Antigua és Barbuda cukorkaszínű házairól, festői fehérhomokos partjairól és gazdag madárvilágáról ismert és rendkívül gazdag történelemmel rendelkezik.

Antigua szigetén található ugyanis az UNESCO világörökség részét képező Nelson’s Dockyard, amelyet a brit tengerészeti hősről, Horatio Nelsonról neveztek el, aki a 18. század végén szolgált itt. Az 1745-ben épített és mai napig is működő kikötő a legjobban megőrzött brit tengerészeti létesítmény a karibi térségben. Érdemes legalább 1.5 órát szánni a bejárására, ugyanis gazdagon berendezett kiállítóterek és múzeumok várnak a látogatókra.

A látnivalók sorában említést érdemel még a Shirley Heights, amelynél szebb kilátást a Kis-Antillák térségében aligha láttam. Az egykori ágyúállásról és katonai támaszpontról, mind az English, mind a Falmouth kikötőt belátni. Míg a másik oldalon az Atlanti-óceán végtelen kékjére vethetünk pillantásokat.

Egy Antiguán töltött nap nem lenne teljes standolás nélkül, amelyre a Turner’s Beach mellett a Valley Church Beach is remek lehetőséget nyújt. Ami különösen tetszett a szigeten, az az, hogy itt nincs túl sok turista, szemben Barbadosszal. Látva Antigua mesés tengerpartjait és tájait nem meglepő, hogy több híresség vásárolt itt villát: többek közt Oprah Winfrey, Elton John vagy Giorgio Armani is.

Martinique

Martinique, a virágok szigete, vagy ahogy eredetileg az őslakos karibok hívták, Madinina. A Franciaországhoz tartozó sziget elsőre bevallom, nem lopta be magát a szívembe. Fővárosa, Fort-de-France egy jellegtelen betonplacc és a kisebb szigetekhez képest nélkülöz minden karibi hangulatot.

Martinique déli részén ezt nem is érdemes keresni, ott ugyanis főként banánültetvényeket, indusztriális városokat és rumlepárlókat lehet találni. Bár a sziget déli csücskén található Grande Anse des Salines strand nagyon szép, de ide csak akkor érdemes jönni, ha valaki pihenni és napozni szeretne.

Ám Martinique északi része varázslatos, ahol aktívabb felfedezőtúrákra is lehetőség nyílik. A trópusi esőerdővel borított hegyoldalban bújik meg a Sacré-Coeur bazilika, amelyet 1915-ben emeltek a montmartrei Sacré-Coeur alapján. Bár a hasonmás versenyhez azért kell némi képzelőerő, de kétségkívül megkapó látványt nyújt a balatai verzió is a Fort-de Franca feletti magaslatokon.

Az egyik legszebb botanikus kert, amivel a Kis-Antillák térségében találkoztam szintén Martinique szigetén található A Jardin de Balata-ban repdeső kolibrik mellett japánkerteket, egzotikus virágokat és egy fák között kifeszített függőhídat is találni, amelyen keresztül egy tanösvény vezet.

A Riviére Alma folyó és a Saut Gendarme vízesés üde színfoltja lehet a szigeten tett kirándulásoknak. Csakúgy mint Saint Pierre felkeresése, amely sokáig Martinique fővárosa volt. Mindaddig, amíg 1902-ben ki nem tört a Mont Pelé vulkán (1397 m), amelynek ereje 40x erősebb volt, mint a hiroshimai bomba, meg nem semmisítette a várost.

30.000 ember vesztette életét és mindössze 3 túlélője volt a katasztrófának. Közülük az egyik annak köszönheti a megmenekülését, hogy épp a börtönben ült. A vulkán ma nyugvó állapotban van, ám a vastag hamuréteg miatt a Saint Pierre melletti strand a mai napig feketehomokos. Ha kedvünk tartja, itt érdemes elidőzni, vagy pedig felkereshetjük a közelben lévő Depaz rumgyárat is, amely egyike annak 13 lepárlónak, ami mai napig is működik a szigeten.

Saint Lucia

Sain Lucia a Kis-Antillák térségének egyik legváltozatosabb szigete. Területének 10%-át esőerdő borítja, amely számos endemikus fának, békának és madárnak ad otthont. A sziget Colombus felfedezőútjain kívül esett, ezért viszonylag későn, 1746-ban alapították meg rajta a franciák az első európai települést. A történelem folyamán 14x cserélt zászlót Saint Lucia, amely függetlenségét 1979-ben nyerte el.

Ma a sziget kedvelt úticélnak számít a természeti kalandokat és pihenést keresők körében egyaránt. A sziklákkal szabdalt tengerpartjai mentén egyszerre szállhatunk meg luxus resortokban, túrázhatunk a Gros Piton csipkés tetőjén vagy fürödhetünk a La Soufriére vulkán kénes fürdőjében is. Utóbbi élményt kipróbáltam jómagam is, bár utána záptojás szagom volt egész nap. Ráadásul a fekete iszapot is alig tudtam magamról a Toraille vízesésben lemosni, cserébe viszont a bőröm extrém puha lett.

A sziget egyik fő látványossága, a Gros Piton esőfelhőkbe burkolózott, ami adott egy sejtelmes hangulatot a tájnak. Nem lettem volna meglepve, ha a ködből előbújuk a Karib tenger kalózai filmből ismert Fekete gyöngy hajó, már csak azért sem, mert itt forgatták a mozifilm egyes jeleneteit.

Sajnos a rossz idő egész nap kitartott, pedig Saint Lucia híres sznorkellező hely. Visszafelé a motorcsónakból megnéztük még a Marigot Bayt, amelyet a természet formált és a francia-angol stílusú házak között megannyi yacht ring a vizen. Hangulatos egy öböl, csakúgy mint az egész sziget, amelynek bejárására ha lehetőségünk van rá, érdemes több napot rászánni.

Dominikai Közösség

A Guadeloupe és Martinique közé beékelt Dominikai Közösség egy valóságos természeti csoda. A sziget neve röviden Dominika, amely név vasárnapot jelent, ugyanis Colombus 1493. november 3-án ezen a napon pillantotta meg a szigetet.

Dominikán mintegy 365 folyó található, felszínét esőerdők, forró tavak és szurdokok szegélyezik. A sziget erős vulkanikus tevékenysége nemcsak a felszínen, hanem a víz alatt is megmutatkozik. Híres merülőhelyén, a Champagne Reefen volt szerencsém sznorkellezés közben a mélyről feltörő buborékokat látni. Ha pedig szerencsénk van, merülés közben palackorrú delfinek mellett barázdásbálnákkal is találkozhatunk. A szigetnek nincsenek fehérhomokos strandjai, de Dominika talán pont azért is lopta be magát a szívembe, mert kiesik a tömegturizmus forgatagából.

DCIM100GOPROGOPR7483.JPG

Az egyik legkülönlegesebb látványossága a Ti Tou Gorge. Ebben a szurdokban forgatták 2005-ben Orlando Bloom, Johnny Depp és Keira Knightly szereplésével a Karib tenger kalózai 2. részét is. A kanyon végén egy vízesés található, ahova az odavezető utat a hideg vízben úszva kell megtenni. Ehhez adnak mentőmellényt, de a hely felkeresése így is kaland a javából.

Ennél kevésbé kihívásokkal teli túraélményt rejt a Trafalgar Falls ikervízesés. Elképesztően látványos, ahogy 35 és 22 méter magasból, a buja dzsungelen keresztül zúdul le a víz hatalmas robajjal a mélybe. Ám ha valaki dzsungelkalandokra vágyik, érdemes a sziget forróvizes tavát, a boiling lake-t felkeresni. Dominikán számos helyen kóstolhatunk trópusi gyümölcsöket az útszélén, mindezt becsületkasszás módszerrel, ami piros pont volt számomra, csakúgy mint a sziget érintetlensége és autentikus hangulata.

Sint Maarten

Ez a világ legkisebb szigete, amelyen egyszerre két nemzet osztozik: a franciák és hollandok. Magát Sint Maartent, vagy Saint Martint Colombus már az 1493-es expedíciója során érintette, és egy vallási ünnep után kapta a nevét.

A karibi szigetet először a hollandok gyarmatosították, majd utána megérkeztek a franciák is. Hogy miként történt 350 évvel ezelőtt a határhúzás a két nemzet között, ahhoz egy érdekes legenda kötődik. Gyorsasági versenyre kelt egy holland és egy francia férfi, amelynek tétje az volt, ki kerüli meg hamarabb a szigetet és ér vissza a partok mentén.

A feladathoz mindkét versenyző kultúrájának megfelelő italt választott. A franciák egy üveg vörösbort, a hollandok pedig egy üveg Genevert gint. Utóbbi ital erősségéből fakadón gyengébb teljesítményt eredményezett a holland verseny számára, így történt, hogy a franciák kezére került a Sint Maarten területének 2/3-a.

A sziget rendkívül kevert, bár a 120 különböző nemzetet és 80 nyelvet magának tudó Maarten kettéosztottsága jól megfigyelhető a mai napig is. A holland oldalon számos duty free üzlet, kaszinó és szórakozási lehetőség található. Addig a francia rész nyugodtabb és inkább a fehér homokos tengerpartokról szól. Sint Maarten látványosságai közül kiemelkedik a Maho Beach. Itt a fehérhomokos strand felett alig pár méterrel szállnak le a repülőgépek, a fürdőzők legnagyobb örömére.

 

Grenada

Grenada a Kis-Antillák térségének egyik legszínesebb országa, amely 2024-ben függetlenségének 50 éves évfordulóját ünnepli. A nemzeti lobogókba vont főváros, Saint George rendkívül hangulatos látványt nyújtott, látnivalókként ott járva pedig a kikötőt, a House of Chocolate és nemzeti múzeumot mindenképp érdemes felvenni.

Ám nemcsak a fővárosban rejlik Grenada esszenciája, hanem értékes fűszereiben is. A fekete gyöngyről, azaz a szerecsendiójáról híressé vált szigeten sokáig marakodtak a franciák és az angolok. Ez a fűszer ugyanis rendkívül keresett kincsnek számított már évszázadokkal ezelőtt is. A szerecsendió mellett a trópusi esőerdőkkel borított szigeten megterem a kakaó, fahéj, szegfűszeg, babérlevél, kurkuma, amelyekből szerte az országban illatélményt kaphatunk.

A fűszeres mellett azonban Grenadán járva érdemes bakancsot is ragadni. Bár az Annandale vízesés meghódítása nem jelent kihívást, de a Grand Etang nemzeti parkban már jókat lehet túrázni. Itt kis szerencsével az esőerdői panoráma mellett apácacerkóf majmokkal is találkozhatunk, akiket még a 17. században hoztak magukkal az Afrikából behurcolt rabszolgák.

A napot a szigeten érdemes a Grand Anse strandon zárni, amely a pálmafáival és hosszú fövenyével pont olyan élőben, mint a képeken is. Ahogy Dominika, úgy Grenada sem lett volna teljes az itt élő emberek kedvessége nélkül. Bár a turizmus itt már kiépült jobban, de szerencsére Grenada ezzel együtt is megőrizte egzotikus és fűszeres illatoktól roskadozó karibi hangulatát.

St. Kitts és Nevis

St. Kittsen a kolonizációt megelőző időkben a Kalinago nép lakott, akik liamuiga-nak, azaz termékeny szigetnek keresztelték el a földet. Mígnem1493-ban megérkezett ide Colombus második felfedezőútja keretében, és az utazók védőszentjére Szent Kristófra át nem keresztelte. Ebből lett a mai rövidített neve, St. Kitts, amelye 1623-ban az első, nem spanyol európai gyarmat lett a Karib-térségben.

A brit uralom alatt a sziget a cukoripar fellegvárává vált, fénykorában 66 üzem és lepárló működött itt. Ezzel St. Kitts az egyik leggazdagabb gyarmattá vált és a cukoripar egészen 2005-ig a gazdaság alapját képezte. Ma már a turizmus vette át a vezető szerepet, de a régmúlt idők emlékét a Romney Manor szépen megőrizte, ahol az egykori cukor és rumkészítés folyamatába nyerhetünk betekintést.

Míg akit a történelem és világörökségek érdekelnek, azok számára irány a Brimstone Hill. Sajnos ide taxisunk nem vitt el minket, inkorrekt módon lerövidítve a szigettúrát, de ha egyszer arra vezet az utatok, ezt a látványosságot semmiképp ne hagyjátok ki.

A szigetország 1983-ban nyerte el függetlenségét, és hasonlóan a szomszédaihoz, St. Kitts központi része vulkanikus eredetű. A látnivalók sorában említést érdemel a White House és a Frigate Bay, utóbbiban az elmúlt években luxus nyaralóövezet épült ki.

St. Vincent és a Grenadine-szigetek

A 32 szigetből álló és 1979 óta önálló ország nem igazán van benne a turizmus körforgásában. Izoláltsága ellenére azonban régi múltra tekint pedig vissza, ugyanis már 7000 éve lakják, nevét pedig Colombus adta egy szent után 1498-as felfedezésekor.

St Vincent létrejöttét a ma is aktív, legutoljára 2021-ben kitört La Soufriére tűzhányónak köszönheti, amelynek 1234 m magas tetejére több túraútvonal is vezet. A sziget azon kevesek közé tartozik a Kis-Antillák térségében, amelynek sikerült megőriznie természetes szépségét. Erről a Dark View Falls vízeséshez vezető séta során magunk is meggyőződhetünk.

 

A sziget vadregényes jellege nemcsak a buja erdőkben, de a tengerpartokban is megmutatkozik. A Wallilabou-öböl méltán híres, ugyanis itt forgatták a Karib tenger kalózainak egyes jeleneteit. De St. Vincenten járva érdemes látogatást tenni a Buccament-öböl, a Villa Beach és a Indian Bay felé is, utóbbiakban szörfözésre és búvárkodásra is lehetőség nyílik.

A Kingstown, a főváros, kreol építészettel és izgalmas piacokkal várja a látogatókat, ahol a helyi kézműves termékeket és friss gyümölcsöket találunk. Ne hagyd ki a város környékén járva Fort Charlotte-t sem. Bár az erőd ottjártamkor épp felújítás alatt állt, de lenyűgöző kilátás nyílik róla a városra és a tengerre.

Guadeloupe

Guadeloupe, a pillangó alakú sziget, amely hasonlóan Martinique-hoz, Franciaország egyik tengeren túli megyéje. Bal szárnya (Basse Terre) trópusi esőerdőkkel, vulkánnal és vízesésekkel borított, partjainál pedig remek merülőhelyek (Pigeon Island) vannak. Míg a jobb szárnya (Grand Terre) laposabb, számos város mellett itt találhatóak a legjobb strandok és szörfös helyek a szigeten.

Basse Terre

Látnivalók és élmények tekintetében Guadeloupe sok minden kínál az ideérkezőknek.  A Basse Terre része sokkal érintetlenebb a szigetnek, köszönhetően az 1467m magas La Soufriére vulkánnak, amely a Kis-Antillák legmagasabb csúcsa.

 

Az esőerdőkkel borított területen csodás panorámautak és túraösvények vezetnek keresztül, amelyek közül a Carbet és La Cascade aux Ecrevisses vízesések mindenképp említést érdemelnek. A Guadeloupe Nemzeti Park szívében elhelyezkedő festői zuhatagokat buja növényzet és természetes medencék veszik körbe, amelyekben fürdeni is lehet.

A pillangó nyugati szárnyán járva ne hagyjuk ki Jardin Botanique de Deshaies kertet, amelyben egzotikus virágok, trópusi növények és madarak színpompás kavalkádját láthatjuk. Búvároknak és sznorkellezőknek irány a Réserve Cousteau, amely Bouillante városa közelében fekvő tengeri rezervátumot takar. Míg ha valaki napfürdőzni szeretne, a Plage de Grande Anse (Grande Anse Strand) kiváló lehetőség erre az aranyhomokos partjával és türkizkék vizével.

Grand-Terre

Guadeloupe jobb oldala nem annyira vadregényes, mint a pillangó másik szárnya, ellenben izgalmas látnivalókból és legfőképp strandokból itt sincs hiány. Ananász és banánültetvények mellett elhaladva utunkat érdemes megszakítani Morne-Á-l’Eau temetőjénél, amelyhez foghatót életemben nem láttam még. A zömében fekete-fehér kripták a sziget egyik legjelentősebb kulturális emlékhelyének számítanak, amelyeket a 17. századtól kezdődően kezdtek el a fekete homokkal borított domboldalon emelni.

A Grand-Terre keleti csúcsán található félsziget, a Pointe des Châteaux sziklás partjairól és szép kilátásairól híres. Itt Guadeloupe partjait már az Atlanti-óceán és nem a Karib-tenger mossa. A sziklakereszt mellől láthatjuk a Pointe Des Colibris sziklát és néhány kiemelkedő szigetecskét, mögötte pedig már csak az óceán végtelen kékjét.

Fürdőzésre Guadeloupe keleti részén számos helyen lehetőség nyílik. Az egyik leghíresebb strand a Plages de Sainte-Anne, amely a fehérhomokos, hosszú partjávál és lassan mélyülő vizével tökéletes a napozáshoz, úszáshoz és vízi sportokhoz egyaránt.

Ne maradj le! További hasznos utazós tartalmakért kövesd a Facebook, Instagram és TikTok oldalamat!