A Kilimandzsáró Afrika legmagasabb hegye, amely Tanzánia északi részén helyezkedik el, közel a kenyai határhoz. Három kialudt vulkáni kúp alkotja: a Kibo, a Mawenzi és a Shira. Legmagasabb pontja, az Uhuru-csúcs a Kibo vulkán tetején található, és 5895 méterrel magasodik a tengerszint felé. Ezzel ez az afrikai kontinens legmagasabb pontja, míg a Kilimandzsáró pedig a világ legmagasabb szabadon álló hegye.
Álomból valóság Régóta dédelgetett álmom volt a Kilimandzsáró megmászása, és mivel előtte pont Kenyában szafariztam (a beszámolót róla ITT , míg a nagyon részletes programtervet ITT éred el róla), úgy voltam vele, ilyen közel egy darabig biztosan nem leszek ehhez a bakancslistás élmény megvalósításához.
Ráadásul a Kilimandzsáró megmászáshoz külön hegymászó tapasztalat és felszerelés nem szükséges, hiszen jó fizikai kondícióval gyakorlatilag „csak” fel kell a hegyre sétálni. A magasság mondjuk okozott némi fejtörést, hiszen a legnagyobb magasság, ahol eddig túráztam, az az Aragats volt Örményországban .
Idén pedig megmásztam Spanyolország legmagasabb pontját, a Tenerifén található Teide vulkánt (3718 m). De úgy voltam vele, hogy ha nem próbálom meg, sosem fogom megtudni, hogy sikerülhet-e. Úgyhogy belevágtam szóló utazóként a nagy kalandba, és Kenya után Tanzánia és a Kilimandzsáró felé vettem az irányt.
Ebben a beszámolómban napra lebontva, képek segítségével mesélek az élményeimről és a tapasztalataimról, hogy milyen volt megmászni Afrika legmagasabb hegyét, végül a tervezett 6 nap helyett 5 nap alatt.
Míg ha valakit az érdekel, hogyan érdemes egy ilyen túrára készülni, mit kell vinni, melyik helyi céggel érdemes menni, mi mennyibe kerül és további praktikus tanácsok, az a 12 oldalas, részletes Kilimandzsáró programtervemet ITT éri el.
Kilimandzsáró mászás 1. nap: Kilimandzsáró Moshiban izgatottan vártam, hogy végre útnak elinduljunk a Kilimandzsáró meghódítására. Ezzel a kisbusszal indultunk el délelőtti 10 óra magasságában, ahol útközben összeszedtük a felszereléseket (pl.: sátor, élelmiszer). A Rongai útvonalat választottam a mászáshoz, ami az egyetlen olyan útvonal a hegyen, ami az északi oldalon vezet fel. Délután 14 óra magasságában érkeztünk meg a Kilimandzsáró északi oldalára, a kenyai határhoz, a Snow Camphez.
Itt a táborban egy füzetben regisztráltuk magunkat. Ezt követően a hordárok szétosztották egymást közt a csomagokat, úgy pakolva, hogy mindenki hátára és fejére is egy-egy csomag kerüljön.
A Kilimandzsáró 1800 méteres magasságától kezdődik az esőerdő zóna.
Gyönyörű utakon át vezetett az út az első táborhelyig. Első napon a táv a Simba Campig 7 km volt, a szintemelkedés pedig 635 méter.
Ebben a kis sátorban minden nap háromszor meleg ételt és teát kaptunk. Változatos ételek kerültek az asztalra, úgy mint zöldség, tészta, gyümölcs, tojás és hús.
Az éjszakát a Simba Camp-ben töltöttük sátorban 2671 méteren. 2. nap: Kilimandzsáró Másnap reggel frissen és fitten indultam, köszönhetően annak, hogy szinte egyhuzamban végigaludtam az éjszakát. A táj az előző napi erdőhöz képest egészen más színezetet öltött.
A Kilimandzsárón 2800 méter felett már hanga és fennsík övezet van, erre jellemző növényzettel. Az őszies, nyirkos időjárási viszonyok között üdítő volt látni színes virágokat is.
Hamarosan előkerült az esőkabát is. A hegyen meglehetősen változékony az idő, bár én a száraz évszakban mentem. A kezdőpont és a csúcs között a 30 fokos hőmérsékletkülönbségre legalább érdemes készülni. Az ebédünk helyszíne a Second Cave, azaz a második barlang nevű táborhely volt 3450 méteren
Útközben több barlang mellett is elhaladtunk, amelyekben kempingezni nem lehet.
Ebéd után folytattuk az utat az esti táborhely felé. Sajnos a szitáló eső egész nap kitartott, viszont a tájnak meglehetősen jól állt a morcos idő és a köd. A második napon összesen 9 kilométert tettem meg, 1300 méter szintemelkedéssel.
A nap 3800 méteres magasságban, a Third Cave táborban ért véget. Éjszaka végre kitisztult az idő, és láthatóvá vált a hegy előttem. Csodaszép pillanat volt! 3. nap: Kilimandzsáró Reggel vidáman indult a nap és a kedvem is jobb lett az előző napi ázós-fázós nap után. Mentálisan nagyon sokat jelentett, hogy láttam magam előtt a célt: a Kilimandzsárót. Ám ezen az útvonalon volt egy másik hegy is, a Mawenzi, amiről kevés szó esik. A Mawenzi közvetlenül a Kilimandzsáró mellett található, de általában ködbe burkolózik, így ritkán látni. 5139 méterével ez Afrika harmadik legmagasabb csúcsa, amelynek meghódításához már sziklamászó tudás kell. A vulkanikus és sivatagi tájon lassú tempóban 5.5 km-t tettünk meg. Hegyi betegségem egy kisebb fejfájást leszámítva szerencsére 4000 méteren sem volt.
Délután 14 óra magasságában érkeztünk meg a 4720 méteren fekvő Kibo Huts-hoz, ami ezen az útvonalon az utolsó táborhely a csúcsmászás előtt.
A délután pihenéssel és akklimatizálódással telt ebben a magasságban. Este 23 órakor ébresztettek, kaptam egy bögre teát és éjfélkor fejlámpával elindtunk ketten a vezetőmmel az Uhuru-csúcs felé. 4. nap: Kilimandzsáró Egész éjszakai mászást követően a hajnali órákban érkeztünk meg a Hans Meyers Cave-hez. A barlang az első európai hegymászóról kapta a nevét, aki 1889-ben feljutott a Kilimandzsáró tetejére. Útközben az órák és a kilométerek is ólomlábakon vánszorogtak.A táv a tábortól az 5895 méteres Uhuru-csúcsig mindössze 5 kilométer volt, 1200 méter szintemelkedéssel, de ezt 8 óra alatt tettük meg. Az első tábla a Kilimandzsáró tetején a Gilman’s Point volt 5865 méteren. Szép idő esetén a Kilimandzsáró tetejéről látni lehet, ahogy a Mawenzi mögött feljön a nap. Ma nem volt szerencsénk az időjárással, az ugyanis extrém hidegre fordult. A csúcs felé vezető utat jeges szélviharban tettük meg, néhol 80-100 km/h széllökések közepette. Többen visszafordultak, azonban én úgy voltam vele, hogy ha biztonságosan tovább lehet menni és a guide is azt mondja, akkor itt a fináléban ne adjuk fel. Fizikailag és mentálisan is nagyon megterhelő volt az utolsó 1.5 kilométer megtétele, ahol ilyen tájakon át vezetett az út. A Stella Point útjelző tábláról nem készítettem fotót, mert örültem, hogy tudtam egyik lábamat a másik után tenni és nem kapcsolt ki a telefonom a kb -15 fokban. Az Uhuru-csúcshoz reggel 8 óra 12 perckor érkeztünk meg,elfagyott hajjal és szempillákkal. Óriási boldogság volt feljutni Afrika legmagasabb pontjára és 5895 méteren lenni a cudar időjárás ellenére is. Nem sok időt töltöttünk a csúcson, kb 20 percet. A tudatom végig tiszta volt ebben a magasságban is, nem fájt a fejem és légszomj sem alakult ki. Egyedül a mozgásomnál éreztem, hogy le vagyok lassulva nagyon, de ez ilyen magasságban teljesen természetes. Lefelé sokkal gyorsabban tettük meg az utat, ahol ilyen kilátások tárultak elénk.
A Kibo Huts-nál ebéddel vártak, majd rövid pihenőt követően továbbindultunk az esti táborhely felé.
4000 méter alá kerülve a táj ismét zöldre váltott és megjelentek a növények.
A csúcsmászás után még 9 kilométert kellett gyalogolni az esti táborig. Azt hittem ennek a napnak sosem lesz vége.
Az éjszakát 3720 méteren a Horombo Huts-nál ért véget, ahol az éjszakát töltöttük.
5. nap: Kilimandzsáró Reggelit követően utolsó fotózkodás a csapattal, akik nélkül biztosan nem jutottam volna fel a csúcsra. Az utolsó napi táv 19.5 km volt, ami végig ereszkedést jelentett. Az időjárás ismét elromlott, így az első órákat ködben tettük meg.
Más útvonalon ereszketünk le a hegyről, mint amin felmentünk. Ez a Marangu, amely a legrégebbi túraútvonal a Kilimandzsárón, Coca Cola route-nek is szokták nevezni.
2800 méter alatt ismét az esőerdők szintjére értünk.
Az erdő és buja zöld növényzet gyönyörű látványt nyújtott annak ellenére is, hogy a térdemet a folyamatos ereszkedés azért rendesen igénybe vette.
Útközben megálltunk több helyen is pihenni, köztük a Mandara Hut-nál is. Délután 15 óra magasságában értük el a Marangu Gate-et, a Kilimandzsáró Nemzeti Park egyik bejáratát. A sikeres túrázást egy Kilimandzsáró sörrel és ebéddel ünnepeltem meg. Az oklevelemet a szállásra visszatérve kaptam meg, ahol a csapattal együtt egy kis ünneplés vette kezdetét. Örök életre szóló élményt adtak a Kilimandzsárón töltött napok, amelyet követően maradtam még Moshiban 2 napot.
Ezek közül egy napot pihenéssel, a másikat pedig kis túrázással töltöttem a Materuni-vízesésnél. Útközben egy helyi kávéfarmot és chaga családot is felkerestem, akik hagyományosan a Kilimandzsáró környékén élő törzs tagjai.
Ne maradj le! További hasznos utazós tartalmakért kövesd Facebook, Instagram és TikTok oldalamat!