Ha valaki Mexikóba utazik, nagy eséllyel fogadok rá, hogy szerepelni fog a listáján egy cenote felkeresése. A geológia szerelmeseit az vonzza ide, hogy egyedülálló cseppköveket lásson a víz felett és víz alatt egyaránt. A búvárt meg az, hogy merüljön a maják által szent helyként tisztelt barlangban. Ha valaki egyik csoportba sem tartozik, akkor pedig szimplán fürödni szeretne az égszínkék, kristálytiszta természetes medencékben. De vajon mitől olyan különlegesek a cenote barlangok, hogy sokan csak miattuk is képesek átszelni a fél világot? Az előző mexikói beszámolómban a maja piramisoknak eredtem utána. A mostani írásban pedig a Yucatán-félsziget lenyűgöző természeti képződményeit mutatom meg nektek. Íme Mexikó legendás cenote barlangjai. 
Cenote barlangok története
Mielőtt a részletekbe belemennék, definiáljuk, pontosan mit is jelent az a cenote. Röviden és tömörön olyan mészkőbarlangokat, amelyeknek beszakadt a teteje és az idők során vagy az eső/talajvíz töltötte fel őket, vagy pedig a tengervíz szivárgott be a belsejükbe. Becslések szerint Mexikóban mintegy 7000 cenote barlang található – a legtöbb itt van az egész világon -, ami annak köszönhető, hogy az egész Yucatán-félsziget mészkőből áll. Az üregek nagy része a földfelszín alatt van és magánterületen, ami megnehezíti egyrészt a feltárásokat, másrészt pedig a pontos nyilvántartást is.
Ma a cenoték nagy része turista látványosságként szolgál, de régen a maják szent helye volt. Maga a cenote az ősi ts’onot szóból ered, amelynek szó szerinti fordítása: kút. Tekintettel arra, hogy Yucatán-félszigeten nincsenek természetes folyók és vizek, ezért a maják ezekben az üregekben összegyűlt esővizet használták ivóvízként. A cenoték néhol különálló üregek, míg máshol egészen hosszú, föld alatti barlangrendszereket alkotnak. Valószínűleg az összefüggő hálózat miatt vélekedtek úgy a maják, hogy ez egy különálló világ és a cenote nemcsak kút, hanem kapu is a holtak birodalmához. Bár a feltárt és ma ismert cenoték közül 220-ban találtak maja részégeti leleteket, emberi és állati csontokat, az üregek nem temetkezési célokat szolgáltak, hanem 90%-ban ivóvízként az életet jelentették az itt lakók számára.
Cenote barlangok látogatása
Bevallom, amikor még csak készültem arra, hogy majd egyszer Mexikóban merülök ezekben a barlangokban, nem tudtam mire számítsak. Alapvetően nem szeretem a sötét, zárt helyeket a víz alatt. Pont ezért a roncsmerülések sem tartoznak a kedvenceim közé. Azonban a cenoték föld alatti világában egy percig sem volt félelemérzetem, hogy bármi baj lehet, vagy beszorulok esetleg egy átjáróba. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy barlangi kártya nélkül nem vittek be minket olyan helyre, ami túl szűk lett volna. Másrészt a víz alatt kifüggesztett kötelek mentén haladtunk végig libasorban, követve a merülésvezetőt.
Merülés, sznorkellezés a cenotékban:
A cenoték azonban nem adják magukat olyan könnyen, már ami a búvárkodást illeti. A legtöbb hely meglehetősen puritán, meredek lépcsőkön és létrán keresztül vezet az út a „kút” bejáratához, amit jó 15-20 kg-os menetfelszerelésben és 30 fokban nem egyszerű megtenni. Ám a látvány minden kellemetlenségért kárpótolja az embert és ezt tényleg elfogultság nélkül mondom. Azt gondoltam, egy barlang csak egy barlang, a kő meg kő. A természet és az élővilág mindig is jobban vonzott, így nem mutattam túl nagy lelkesedést az első cenote, a Chac-Mol iránt, ami kívülről pont úgy néz ki, mintha egy falevekkel teli tó lenne. Alámerülve rögtön elszállt minden kétségem, ugyanis a felülről érkező napsugarak – hála Istennek tiszta idő volt aznap – és a víz valami egészen varázslatos fénytörést hozott össze.
Dos Ojos cenote
Másnap, a Dos Ojos barlangrendszerben nem a fény volt a meghatározó (bár az sem volt rossz), hanem olyan nagy méretű cseppkövek, amiket szerintem még az Aggteleki-barlangban sem láttam . Nem véletlenül sorolják ezt a cenotét a világ 10 legszebbje közé. A képeken látott természeti csodák alapvetően a búvárok szemei előtt tűnnek fel, azonban ha valaki nem merül, akkor sincs oka a csüggedésre. Számos cenote van, ami fürdésre – 24 fokos a víz –, sznorkellezésre kiválóan alkalmas és még cseppköveket is lehet benne látni. A Choo-Ha üreg, ahol jártunk ennek kiváló példája, be egy meredek létra vezet le a föld alá, aminek úgy tűnt, sosem akar vége lenni. A terem alján azonban elképesztő látványban van része a látógatónak. Mindenhonnan cseppkövek lógnak be és a két türkiz színű medencében fürdeni is lehet.
Ennyi lexikális információ és személyes benyomás után lássuk, milyen egy cenote barlang belülről; hogyan kell elképzelni a sztalagtit és sztalagmit oszlopokat; milyen az, amikor olyan kristálytiszta vízben úszik az ember, ahol több száz méter a látótávolság. Szavakkal nehéz lenne kifejezni, milyen gyönyörűek is ezek a barlangok, úgyhogy írás helyett egy videót hoztam nektek a mexikói cenoték világáról.
***
Ria Celestun
Vizes terepen maradva még egy különleges helyre szeretném elkalauzolni az olvasót a Yucatán-félszigeten. Említettem, hogy itt folyók nincsenek egy 66 millió éve történt meteorit becsapódás eredményeként. Azonban létezik egy folyóhoz hasonló hely nem messze Meridától, amit egyedülálló ökológiai jellege miatt keressünk fel, ha már ott járunk. A Ria Celestun természetvédelmi oltalom alá tartozik és mangrove erdői, barna vize és dzsungelszerű környezete olyan élőlényeknek ad otthont, mint a flamingó, aligátor, mosómedve, vagy a pelikán.
Egy kétórás csónakos túra keretében betekintést nyerhetünk ebbe a különleges világba és zavartalanul figyelhetjük meg ezeket a pompás élőlényeket a természetes közegükben. Következő beszámolómban Mexikóváros felé veszem az irányt, ahol nemcsak a híres festőnő, Frida Kahlo otthonát kerestem, hanem jártam a világ legnagyobb piramisának tetején is és még a holtak útján is végigmentem.
