Frida, holtak útja, azték piramisok, indián barokk és egy csipetnyi szöcske. Címszavakban pár érdekesség, amivel az ember a világ egyik legnagyobb metropoliszának vonzáskörzetében találkozhat. Sokak számára nem tűnik vonzó opciónak Mexikóváros felkeresése, ugyanis nem túl jó a marketingje, már ami a biztonságot illeti. Én erre azt mondom, nem kell messzire mennünk. Itthon is vannak olyan helyek és utcák, amiket nagy ívben elkerülünk. Ha már Mexikóban vagyunk és átrepültük érte az Atlanti-óceánt, én mindenkit bátorítanék arra, hogy tegyen egy pár napos kitérőt a 22 milliós Mexikóváros felé. A fővárosban és környékén ugyanis olyan különleges helyek rejlenek, amiket vétek lenne kihagyni.
Látnivalók Mexikóvárosban:
Mexikóváros történelmi központja
A spanyolok 1521-es megérkezésével véget ért az azték birodalom és II. Moctezuma uralkodása. Az egykori fővárost, Tenochtitlant és épületeit a spanyolok teljesen lerombolták és helyére a ma is ismert Mexikóvárost építették fel. Az azték templomok és piramisok ugyan elvesztek, de építőköveik megmaradtak. Ezekből épült fel a Zócalo, a mexikói főtér és a körülötte álló vallási és kormányzati épületek. Mexikóváros történelmi központja ma az UNESCO világörökség részét képezi. A legszebb épületek a Zólacó főtér köré csoportosulnak. Maga a tér hatalmas, ez a legnagyobb az egész latin-amerikai kontinensen, 100.000 embert is képes befogadni.
Az egyik este épp a zászló leengedési ceremóniába csöppentünk bele (minden nap 18 órakor), amit hatalmas tömeg és üdvrivalgás kísért. Nagyon látványos a katonák és zenekar felvonulása, amint a nemzeti lobogót levonják. Ám most inkább szorítkozzunk az épületekre, mint Metropolitana Katedrális, Kormányzói Palota (Palacio Nacional) és a Templo Mayor.
Metropolitana Katedrális
A Metropolitana Katedrális elődjét 1530-ban szentelték fel, ám amit ma láthatunk az jó 100 évvel később épült. Az aztékok főpiramisának köveiből. Mentségére legyen mondva a templom erről nem tehet, sőt. Gyönyörű külsejével minden szemet azonnal magára vonz. Az épület a spanyol barokk stílusjegyeit hordozza magán és egészen elképesztőek a bejárat körüli ajtódíszítések. A katedrális ingyenesen látogatható, de belseje meglehetősen puritán. Szerintem érdemes többet elidőzni az udvarán, de persze sosem állom meg, ha templomban vagyok, hogy ne mondjak el egy imát, hogy meggyógyultam és egészséges vagyok.
A második szemrevételezésre javasolt hely a főtér körül a kormányzói épület, a Palacio Nacional , ahol egykor Herman Cortez, a spanyol hódító is székelt 1521-es megérkezését követően. A palota csak idegenvezetővel látogatható és nagy része a nagyközönség előtt zárva tart. Ami nekem nagyon tetszett benne, az a hatalmas szökőkutas udvar és folyosók, amelyeket freskók díszítenek. Érdekességként, ezek az alkotások Diego Rivera művésznek a keze nyomát dicsérik, aki később Frida Kahlo férje lett.
A főtér sarkán található a Templo Mayor, amely régészeti hely és múzeum is egyben. A legenda szerint az aztékok egykor itt telepedtek le, miután megpillantottak egy kaktuszon ülő sast kígyóval a szájában. Ez a szimbólum a mai napig Mexikó jelképe és a nemzeti zászló közepén is látható. A Templo Mayo látogatása számomra hatalmas élmény volt. Több ezer kiállított tárgy, ékszer és történet mesél arról, kik éltek egykor Mexikóváros területén. Ha valakit érdekel az ország kulturális és történelmi múltja, ezt a helyet semmiképp nem szabad kihagyni.
Guadalupei Bazilika
Még Mexikóvárosban maradva, keressük fel a világ egyik leglátogatottabb templomát és Közép-Amerika egyik legismertebb zarándokhelyét. Az elbeszélések szerint 1513. december 12-én egy azték pásztornak, bizonyos Juan Diegonak megjelent Szűz Mária a hegyen. A jelenés bizonyítékául rózsákat hagyott maga után és kérte, hogy a hegyen épüljön fel egy templom. A Juan Diego a rózsákat a poncsójába összeszedte és a püspökhöz vitte őket a hírrel együtt. A történet további folytatása nem ismert, de az bizonyos, hogy a hegyen megépült a templom. A bazilika a ma ismert formáját az 1970-es évek végén nyerte el, amikor is a mexikói kormány pályázatot írt ki a tervezésére.
Sokan támadják a mai napig is az épületet modern jellege miatt. Hát, valóban nem túl szép, azt el kell ismerni, cseppet sem hasonlít egy bazilikára. A szürke betonépület egy poncsót hivatott szimbolizálni, amely alatt az összegyűlt hívők Szűz Mária oltalmában részesülhetnek. A templom belsejében egy kiállított ereklye található, a pásztor tilmája, amiben a rózsákat a püspök elé vitte.
A hatalmas mexikói zászló felé kifüggesztett köpeny csak futószalagon közlekedve nézhető meg (nem vicc, tényleg), marcona biztonsági őrök tekintetével kísérve. A bazilikát évente 20 millióan keresik fel, többen, mint a Vatikánt. Ha már ott vagyunk, nézzünk szét és menjünk be a többi templomba is, ami a Guadalupei Bazilika előtti téren található szintén. 
Torre Latinamericana
Csak érdekességként emelném ki a felhőkarcolót, ami egykor a latin-amerikai kontinens legmagasabbja volt. Ráadásul az első olyan épület, ami földrengésbiztosra lett építve. A 182 méter magas tornyot 1956-ban adták át, ma kilátóként üzemel. Bár úgy volt, hogy a tériszonyom miatt nem megyek fel, erőt vettem magamon és végül csak felmentem a tetejére. Kár lett volna kihagyni. Éjszakai díszkivilágításban ritkán lát az ember egy 22 milliós nagyvárost.
Frida Kahlo otthona
A Casa Azul, azaz a kék ház a híres mexikói festőnő és férje otthona volt 1929-54 között. A Coyoacán (prérifarkas) negyedben keressük, ami ma már Mexikóváros része, de eredendően egy különálló városrész volt. Frida tragikus és későbbi önpusztító életéről sokat lehet olvasni. Hatévesen egy járványos gyermekbénulásban betegedett meg, majd 18 évesen egy villamosbaleset következtében a testét egy oszlop szó szerint átdöfte.
Az életét ugyan meg tudták menteni, de teste eldeformálódott, ezért élete végéig fűzőt kellett hordania. A kórházi ágyban fekve kezdett el festeni, kezdetben önarcképeket, az ágya felé lógatott tükör segítségével. A kórházból kijőve folytatta a festést és felkereste az akkor már elismert művészt, Diego Riverát, hogy tanuljon tőle. A kapcsolatból szerelem lett, majd viharos házasság és válás, amely a korabeli sajtó kedvelt témája volt.
Frida munkásságát politikai okok miatt sokáig mellőzték, csak halála után vált a mexikói képzőművészet emblematikus alakjává. Az Casa Azul rengeteg turistát vonz, érdemes jóval nyitás előtt érkezni, ha szeretnénk elkerülni a hosszas sorbanállást. A ház belsejében videózni nem, de fotózni külön jeggyel szabad. Habár nagyon tetszett a hely, meg szép a kiállítás is, de nekem pont a turistás jellege miatt annyira nem jött át a hely szelleme, mint vártam.
Plaza Mexico és a bikaviadalok
Utolsó hely Mexikóvárosban, amit felkeresésre javaslok. És rögtön az elején szeretném leszögezni: én a bikákkal vagyok. Ugyanakkor nem lehet szemet hunyni afölött, hogy a bikaviadal a mai napig nagy népszerűségnek örvend Mexikóban. Az ország legnagyobb stadionja, a Plaza Mexico 43.000 embert képes befogadni.
Évente több szezon van, ami alatt 10-15 bikát is a porondra küldenek. Amikor ott voltunk, az épület üresen állt (szerencsére), de a közepén épp egy matador gyakorolta a kendőlengetés művészetét. Ha valaki bikaviadalt szeretne látni, a zsebébe kell nyúlnia. A legolcsóbb jegy 200 mexikói pesonál kezdődik, míg az árnyékos, kiemelt helyek 1100 pesóba kerülnek, azaz kb 20.000 Ft-ba. Plusz ülőpárna, mert azokat külön kell venni. 
Látnivalók Mexikóváros környékén:
Teotihuacán piramisai
Kalandozzunk tovább Mexikóvároson kívülre, Teotihuacán felé egészen pontosan. Kolumbuszt megelőzően ez volt a legnagyobb város Közép-Amerikában, ahol fénykorában 200.000-ren éltek. A hely neve szó szerinti fordításban istenek városa, ma az UNESCO világörökség része. Teotihuacán alapítása és korai történelme homályba veszett. Az bizonyos, hogy a Nap-piramist, 100 körül fejezték be, amely az Újvilág második legnagyobb piramisa.
A szabályos, négyzet alakú városban számtalan szentély, falfestmény és nemesi ház maradt fent, amely a nemesség és papok számára volt fenntartva. Teotihuacán épületei a régészek szerint ceremoniális célokat szolgáltak, nem laktak benne emberek, csak különleges összejövetelekkor használták őket. Az egykori ősi város legszebb látnivalói kétségkívül a piramisok, a Nap és a Hold Piramis, amelyekre fel lehet menni és tetejükről gyönyörködhetünk az őket összekötő Holtak útjában. A kilátás a Hold-piramis tetejéről sokkal szebb, de érdemes mindkettőt megmászni, mert teljesen más látvány nyílik a városra.
Puebla világörökségi óvárosa
Mexikó negyedik legnépesebb városa, korábbi neve Ciudad de los Ángeles, azaz az angyalok városa. Rengeteg műemlék, gyarmati barokk épület található az óvárosi részben, amely tele van hangulatos utcácskákkal és templomokkal. Nem véletlenül lett a világörökség része, amelyek közül a katedrális kiemelkedik. Szó szerint és szépségében is.
Bár a folyamatos földrengések miatt sok épület megsérült, még így is nagyon bűbájos Puebla és városként ez a hely állt a legközelebb a szívemhez. Ha itt járunk, keressük fel az amerikai kontinens első nyilvános könyvtárát is, ami történetesen szintén itt található.
Tonantzintla és az indiák barokk
Ha valami különleges helyet szeretnénk látni Puebla és Cholula között félúton, akkor ennél a templomnál álljunk meg. Különlegessége, hogy a katolikus szerzetesek az itt élő indiánokat kérték meg, hogy segítsenek az épület díszítésében. A világon csak itt láthatók indián tollas fejdíszt viselő angyalok, már ami a szentek ábrázolási módját illeti. Az oltár és az egész templom belseje aranylemezekkel díszített és hihetetlenül részletgazdag. 
Sajnos fotózni nem lehet, ellenben kifelé menet a hivatalos fotós által készített képekből lehet vásárolni. Bár én szerintem szebb képeket készítettem volna a telefonommal, de ez csak zárójeles megjegyzés volt. Tonantzintla templomába a mai napig gyakran hoznak állatokat áldomás céljából. Ezt én is tapasztaltam egy kalapos úr és kecske személyében és csak merem remélni, hogy tényleg áldás céljából álltak a templom udvarán és nem másért.
Cholula: a világ legnagyobb piramisa
Az Újvilág legnagyobb piramisa Cholulában található, alapterülete 400×400 méter. Kívülről nem látszik, hogy piramis, ugyanis teljesen benőtték a fák és visszavette már magának a természet. Ám régészeti ásatások és vizsgálatok bebizonyították, hogy a föld alatt egy hatalmas piramis rejtőzik, ami több mint 1300 éve elhagyatottan áll.
Miheztartás végett, hogy az itt lakó aztékok véletlenül se gondolják meg magukat, hogy újra vallási célra használnák a piramist, egy keresztény templomot építettek annak tetejére. Ahhoz, hogy láthassuk a templomot, meg kell mászni a piramist és lépcsőznünk kell hozzá meglehetősen sokat. Energiaforrásként a tövében lévő utcai árusoknál sült szöcskét lehet kóstolni és vásárolni, ha valakinek van hozzá gusztusa.
Popocatépetl
Tizedik, de méreteit tekintve semmiképp se megkerülhető látványosságként a Popocatépetlre hívnám fel a Mexikóba utazók figyelmét. A mai napig is aktív, és 5426 méteres vulkán Mexikóváros és környéke egész látképét uralja. Néha a légterét is, mert a kitörések miatt a füst veszélyes lehet a repülők számára. Mi csak a tövében bóklásztunk, de így is gyönyörű volt látványra. Ha érdekel komolyabban a vulkán, egy napos programok keretében lehet a körülötte lévő nemzeti parkban túrázni.
***
Ha nem volt elég Mexikóból és szívesen olvasnál arról, miket érdemes megnézni a Yucatán-félszigeten, vagy hogy hogyan néznek ki a cenote barlangok, korábbi beszámolóim mellett az Instagram és Facebook oldalamon találsz érdekes tartalmakat.
