Az Interneten számtalanszor belefutottam már csodaszép fotókba egy lebegő horgászfaluról, amely történetesen Magyarországon található, nem messze Budapesttől. Egyik péntek délután korábban végeztem a munkahelyemen és gondoltam megnézem magamnak én is ezt a fotós paradicsomot. Kíváncsi voltam, valóban olyan szép-e a hely, mint amit a – nyilván alaposan retusált és filterezett – képeken láttam.
Bokodi-tó
A fővárostól alig 1 óra autóúttal elérhető a Bokodi-tó, nevével ellentétben nem Bokod, hanem Oroszlány felől közelíthető meg autóval. Bár vannak a térképen jelöletlen földutak Bokod felől is a tó irányába, de inkább a másik oldalról érdemes próbálkozni. A tóhoz közelítve meglepő a sorompók látványa, amely ha önmagában nem volna elég, még felirattokkal is hirdeti, hogy magánterület és idegeneknek tilos a belépés. Ezt az érzést tovább fokozza a stégekre épített, zárt vaskapuk látványa. Olybá tűnik, mintha minden létező eszközzel el akarná zárni magát a falu a külvilágtól.
Az egyik kapu nélküli stégre leültem, hogy kiélvezzem a szeptemberi nap meleg sugarait. Elővettem a magammal hozott sajtos pogácsát, hogy azt eszegetve elmerüljek a csendben és pillanatban. Hirtelen hattyúk tűntek fel a vízen, akik hangos sziszegéssel és fejkörzésekkel követelni kezdték az uzsonnámat. Mikor már az utolsó darabot is nekik adtam, megjelent a stég végén álló ház teraszán egy néni száraz kenyérrel a kezében. Beszédbe elegyedtünk, hogy mindig ilyen kevesen vannak-e itt. Hétköznaponként a tó szinte teljesen kihalt, ellentétben hétvégén ellepik a turisták, ami egyre jobban zavarja a helyieket. Mikor kiderült, hogy szoktam írni utazós történeteket (köszi Eszti a profi PR-t), beinvitált minket a néni a házukba, hogy nézzünk szét a hátsó teraszon is. Innen ugyanis rálátni az erőműre, amelynek az egész tó népszerűsége köszönhető.
A tó keletkezése
Az 1961-ben épült Oroszlányi Hőerőmű Vállalat (ma Vértes Erőmű) turbináinak hűtéséhez vízre volt szükség, ezért épült ide a tó mellé a gyár. Az erőműből a tóba folyamatosan forró víz áramlott, ezért télen sem fagyott be. Felismerve a tó különleges adottságait, a ’60-as évektől elkezdtek cölöpházakat építeni kimondottan horgászati céllal.
János bácsi, a legrégebbi lakó
Jelenleg közel 400 stég van, amelyek végén a házak állnak. A történet mesélésébe az éppen pecázó János bácsi is becsatlakozik, aki büszkén osztja meg velünk, hogy ők a legrégebb óta itt lakó helyiek, 1981 óta tulajdonosai ennek a háznak. Közben kapás van, a zsineg köré erősített üres borosüveg csörömpölése jelzi. Egy kicsi kárász, amit János bácsi szakavatott mozdulattal kihúz a vízből és egy szákba helyez. Nem biztos, hogy vacsora lesz belőle – mondja -, meglátja mennyi hal akad horogra aznap és lesz-e kedve megpucolni a kisebbeket.
„Bóbiskol a horgász
bottal a kezében.
Jön az édes álom
nagy hal képében”
Autentikusan ez a fatábla lóg a konyhában kifüggesztett Utóélet poszter előtt, amelyet Budapestről küldtek János bácsiéknak. A 2013-ban forgatott magyar film Bokodon játszódik és a poszteren ott van János bácsiék háza is. Egy kulisszatitkot megoszt velünk cinkosan: egy házzal több van a poszteren, mint a valóságban, de a grafikusok úgy látták jobbnak, ha az üres lyuk helyére ház kerül.
A horgászfalu népszerűsítéséhez nemcsak az Utóélet című mozifilm és a fotósok által közkedvelt cölöpházas stégfotók járultak hozzá, hanem János bácsi személyesen is. 2012-ben itt forgatták az új-zélandi Flip szolgáltató cég reklámfilmjét a szélessávú internetről, amelynek főszereplője pont ez az idős úr, akinek a teraszán beszélgetünk. Ahogy az életben, úgy a filmben is egy horgászt alakít.
Hogy hogyan jutottak el Új-Zélandról ide, vagy hogy hogyan jutott el János bácsi Új-Zélandra, annak még Vujity Tvrtko is nyomába eredt és megosztotta a történetet a Heti Naplóban. Hamarosan megköszönjük a kedves vendéglátást János bácsiéknak, nem szeretnénk tovább rabolni az idejüket. Mielőtt távozunk, megígérjük, hogy a róluk és Csöpi kutyáról készített fotókat elküldjük nekik postán.
Néha egészen apró véletleneken múlnak dolgok. Azon a bizonyos péntek délutánon én csak gyönyörködni szerettem volna az őszi napsugarakban és a lebegő falu látványában. Mégis olyan történetbe csöppentem bele, amelytől Bokod több lett számomra, mint egy horgászfalu cölöpházakkal.
