Külföld

Csicsmány, a szlovákiai Hollókő

2020. október 06.

Sokféle jelzővel lehet illetni ezt a kicsiny szlovák települést. Mondhatjuk rá, hogy egy elvarázsolt meseváros, amelyben a házak úgy néznek ki, mintha mézeskalácsból készültek volna. Vagy mintha egy anyóka fogta volna és csipkével kidíszítette a házakat. Egy biztos: szó nélkül nehéz elmenni a különleges festésű, csicsmányi házak mellett, amelyeket hagyományőrző jellegük miatt 1979 óta kulturális örökségvédelmi hellyé nyilvánították Szlovákiában.

Amikor a falu felkeresésére indultam, csak annyit tudtam, hogy legfőbb látnivalói a festett házak. Úgy számítottam, hogy skanzen jellegéből adódóan van itt pár ház, amit gyorsan megnézünk, utána pedig megyünk is tovább az utunkra. A tervből több órás falunézés lett. Itt ugyanis nem egy, nem is kettő, hanem közel 140 mézeskalács házikó van. Ráadásul ezek a házak mind különbözőek, és pont úgy néznek ki, mintha csak a Jancsi és Juliska meséből léptek volna elő. Azzal a különbséggel, hogy itt nem kell attól tartanunk, hogy gonosz boszorka lakik bennük. Vagy mégis?

Csicsmány alapítása

Csicsmány Szlovákia északi részén található a Rajcsanka völgy és Sztrázsó-hegység ölelésében. Ez a zsolnai megye legmagasabban fekvő települése (655 m) és környezeti szépsége erősen vetekszik az épített örökségével. Csicsmány nevét az írások először 1272-ben említik, ám elég nagy a bizonytalanság az alapítását illetően. Egyes források a Turóczy család nevéhez kötik és a 14. századra datálják a létrejöttét, míg mások szerint a bolgárok alapították. Ez utóbbit egy legenda is erősíti, miszerint 1410-ben bolgárok érkeztek ide, akik a törökök elől menekülve ebben a völgyben leltek új hazára. Bár nyelvüket korán elhagyták, folklór művészetüket megőrizték, amely Csicsmány épületeiben testet öltött.

A festett házak eredete

A sötét falakon kirajzolódó fehér festések adják Csicsmány rendkívüli báját és vonzerejét, ám nem volt ez mindig így. A 18. század végén kezdett „divatba” jönni a festés művészete és korántsem dekorációs céllal, mint ahogy ma láthatjuk. A fából készült gerendás házak rendkívül sérülékenyek voltak, és meszet használtak ahhoz, hogy betömjék a fában keletkező hibákat, valamint védjék a falakat a korhadástól. Később a javításokat különböző mintákkal csinosították és az egységes falukép érdekében később készült belőlük egy 24 elemes geometriai és növényi mintatár.

Sajnos egy 1921-es tűzvész, majd a második világháború súlyos pusztításokat végzett a falu épületeiben. Gyakorlatilag az egész települést újjáépítették, így a házakat is újrafestették. A mai díszek sok esetben a fafaragás formakincséből merítenek, de egyszínűségük ellenére is hűen tükrözik a régi hagyományokat és adják Csicsmány hamisíthatatlan báját.  Nézzük meg jó alaposan a szíveket, nyilakat, madarakat, életfa-ágakat és különböző szimbólumokat. Biztosan nem fogunk két egyforma házat találni.

Látnivalók

A zsindellyel fedett, nyeregtetős házak közül szépsége okán is kiemelkedik a Radenov-ház, amely elsőként épült újra a nagy tűzvész után. A házban 1966 óta egy múzeum működik, amely a 20. század derekán élt csicsmányi emberek mindennapjaiba enged betekintést a kiállított ruhákon, cipőkön és használati tárgyakon keresztül. A folklór népviseleten belül érdemes külön figyelmet szentelni a hímzésnek, amelyhez a fehér szín mellett sárgát, narancsot és pirosat is használtak, megőrizve ezzel is a balkáni hagyományokat. A faluban a népviseletet ma már csak ünnepek és rendezvények alkalmával öltik fel, amelynek legékesebb példáját februárban láthatjuk.

Hagyományok és fesztiválok

A csicsmányiak egyik legnagyobb eseménye a februári farsangi karnevál, amelynek főszereplője a félelmetes Turony, birkabőr bundában és két hatalmas szarvval a fején. A legenda szerint a babonás törököket úgy sikerült távoltartani a falutól, hogy a falu népe báránybőrökbe öltözött. A mitikus szörny láttán a törököknek inába szállt a bátorságuk, innen ered ez a ma is élő szokás. Ha hasonlatosságot vélünk felfedezni a mi busójárásunkkal, az nem a véletlen műve, az is szláv szokás. Turony farsangkor körbejárja a falut egy férfi kíséretében és egy kosárba tojást és sonkát gyűjt a helyiektől. Az este folyamán a karneváli maszkot népviselet váltja fel és egy összenépi tábortűzben ér véget a törökűző éjszaka.

A 42. számú házban a csicsmányi lakások tipikus berendezésével ismerkedhetünk meg. A ház kiváló példája annak, hogyan nézett ki régen egy otthon. Alul volt egy nagy füstös szoba tűzhellyel és nyitott kéménnyel, míg mellette vagy a padlástérben 2-6 db nem fűthető hálókamra. Ha szeretnénk hazavinni magunkkal valamilyen csicsmányi vásárfiát, akkor itt érdemes vásárolni a helyi népművészek alkotásaiból.

A falu barokk temploma 1798-ban épült a Szent Kereszt felmagasztalására. Ennek az épületnek a fala hófehér, viszont ha megfigyeljük a kupoláját kívülről, felfedezhetünk rajta a lakóházakhoz hasonlatos festéseket. A templom harangját 1588-ban öntötték, míg az orgonája 1738-ban készült, amelyek alapján valószínűsíthető, hogy állt itt korábban egy másik templom is már.

Csicsmány központjában lévő fogadó, a Javorina jó bázispontja lehet a környéken való túrázásoknak, télen pedig a síelésnek. Az 1213 méter magas Strazov csúcs és az egész hegyvonulat természetvédelmi övezetnek számít, amely járatlan túraútvonalaival a természetkedvelők részére igazi csemegének ígérkezik. Ha valami igazán különleges helyre vágyunk a mesefalu házai után, célozzuk meg a Szulyó hegyet, amely sziklabirodalmával biztosan mindenki szívét azonnal rabul ejti. A beszámolót és a túraleírást ITT találod.

Ne maradj le! További hasznos utazós tartalmakért kövesd a Facebook és Instagram oldalamat!

Ezek is érdekelhetik