Ha Panama neve szóba kerül, általában három dolog jut az emberek eszébe. Panama-csatorna, panamakalap és a panamázás, ami szlengként bekerült a nyelvbe, mint a sikkasztás vagy adócsalás szinonimája. Valójában Panama ennél jóval többről szól. Ezt persze az utazás előtt még nem sejtettem, pont ezért is volt nagy a meglepetés, hogy mennyire egy alulértékelt és turisztikailag sokszínű ország.
Panamavárosban a gigantikus felhőkarcolók UNESCO világörökségi városrészekkel és vibráló piacokkal keverednek, izgalmas kontrasztot alkotva ezzel. Az ország nagy része (50%) azonban nem város, hanem ma is esőerdő, ahol a természetkedvelők nemcsak a dzsungelekben, hanem a ma még érintetlennek számító, San Blas szigetek paradicsomi szigetvilágában is elmerülhetnek. Utóbbi látványvilága kicsit Raja Ampatra emlékeztetett, ám itt a pápuák helyett az őslakos guna indiánok vendégszeretetét élveztem.
Az élmények sorából nem maradt ki a hűs vízű folyókon való raftingolás, kávékóstolás és a Panama-csatornán való hajózás sem, ami láttán nem győztem csipkedni magam, hogy ez tényleg velem történik-e.
Nyolc csodálatos napot töltöttem Közép-Amerika kettévágott országában, saját szervezésben. Az utazással kapcsolatos részleteket árakkal és rengeteg hasznos, gyakorlati tanáccsal egy 11 oldalas panamai útitervben gyűjtöttem össze (ITT érhető el). Míg ebben a beszámolóban Panama legszebb látnivalóiról mesélek érdekességeket és személyes élményeket.
Panama legszebb helyei
Panamaváros és látnivalók
A 1.5 milliós Panamaváros Közép-Amerika egyik legizgalmasabb és legdinamikusabban fejlődő fővárosa. Egy hely, ahol a felhőkarcolók árnyékában koloniális épületek bújnak meg, ahol a történelem és a gazdaság a Karib-tenger és a Csendes-óceán között találkozik, és ahol 2024 utolsó és 2025 első napját köszöntöttem.
Panamaváros és a Casco Viejo születése
Panamavárost 1519-ben alapították, ezzel ez az amerikai kontinens egyik legrégebbi európai települése, amely már a spanyol gyarmati időkben (16-18. század) is stratégiai jelentőségre tett szert. A panamai partvidékre szállították ugyanis a Dél-Amerikából, főleg Peruból származó aranyat és ezüstöt, amelyet szárazföldön, majd hajóval vittek tovább a spanyol gályák Európába.
A gazdagság nem maradt észrevétlen, a hírhedt kalóz, Henry Morgan 1671-ben kifosztotta és felégette az eredeti Panamavárost. Ennek hatására a spanyolok egy erősebb, védettebb várost építettek, amely ma Casco Viejo néven ismert és az UNESCO világörökség része.
Amador Causeway
Az Amador Causeway Panamaváros egyik kedvelt turisztikai látványossága, amelyet a Panama-csatorna építéséből származó földdel és kőzettel hoztak létre a 20. század elején. A 4 km hosszú, mesterségesen létrehozott sétány négy kis szigetet köt össze a szárazfölddel, fantasztikus kilátást biztosítva ezzel a városra és a Panama-csatornára.
Panama-csatorna
Az ország legismertebb nevezetessége a Panama-csatorna, amely az Atlanti- és a Csendes-óceánt köti össze és a világkereskedelem 5%-át bonyolítja le. Az 1914-ben átadott csatornát ma évente több mint 14.000 hajó használja, kikerülve ezzel a Horn-fokot és megspórolva 13.000 km-t.
Gamboa esőerdő
A Gamboa esőerdő Panama egyik legizgalmasabb természeti területe, amely a Panama-csatorna közelében található, mindössze 30 kilométerre Panamavárostól. Ez a terület az esőerdők szerelmeseinek paradicsoma, ahol egy 3 órás csónaktúra során betekintést nyerhetünk az ország buja dzsungeleibe és élővilágába.
San Blas-szigetek
San Blas-szigetek, Panama elveszett édenkertje és egyik legérintetlenebb úti célja. A Karib-tenger türkizkék vizében 365 apró korallsziget található, amelyek közül mindössze 49 lakott. A térséget a guna indiánok (vagy kuna ahogy ők mondják) irányítják, és a panamai kormánytól függetlenül kormányozzák saját területüket.
Vannak helyek, ahol az ember lelke kicsit ott marad. Nekem ilyen volt a guna indiánoknál töltött 3 nap, a kókuszpálmákkal tűzdelt, apró szigeteken, amely a panamai utazás csúcsát jelentette. Hangulatában San Blas-szigetek (helyi néven Kuna Yala) Raja Ampat és Socotra keverékét juttatta az eszembe, amely élmények a mai napig nagyon élénken élnek bennem.
Guna indiánok
A guna indiánok Panama és Kolumbia őslakos népcsoportja, akik a legnagyobb számban Panama karibi partvidékén, az 1938-ban létrehozott Kuna Yala autonóm területen élnek. A globalizáció ellenére sikeresen megőrizték hagyományaikat és kultúrájukat az évszázadok során, és a saját szabályaik szerint élnek. Döntéseiket a közösség érdekeit szem előtt tartva, törzsi gyűléseken hozzák meg, és a legtöbben ma is hagyományos cölöpházakban élnek. 
A guna indiánok gazdasági tevékenységei főként halászatra, kókuszdió-termesztésre és kézművességre épülnek. Bár a turizmus is egyre növekvő bevételi forrást jelent, de szigorúan ellenőrzik a földhasználatot és azt is, hányan jöhetnek a szigetekre be.
Egynapos kirándulással el lehet jutni olyan szigetre, amely lakatlan és ahol pár óra strandolás engedélyezett. Ám több napra csakis helyi guide bevonásával lehet programot szervezni, tekintettel arra, hogy a San Blas-szigetekre szállást se lehet foglalni, és teljes egésze autonóm terület. Elérhetőségekről és további hasznos tanácsokról a panamai útitervemben olvasható több részlet.
Boquete
Boquete egy varázslatos kisváros, amely Panama nyugati részén, Chiriquí tartományban található. Kávéültetvényei, lenyűgöző túraútvonalai és vízesései miatt is tökéletes úti cél lehet. De itt, a festői hegyek között emelkedik a Baru vulkán 3474 méterre, amely Panama legmagasabb pontja is egyben. A vulkánra gyalogosan és 4×4 terepjáróval is felmehetünk napfelkeltét nézni, ahonnan mind az Atlanti, mind a Csendes-óceán látképében gyönyörködhetünk egyszerre.
Panama kávéültetvényei
Panamában rendkívül jó minőségű kávéültetvények találhatók, amelyek közül a Geisha 2024-ben a világ legdrágábban eladott kávéfajtája lett. Különleges ízprofilja, ritkasága és egyedülálló termesztési körülményei miatt a szakértők körében igazi kuriózumnak számít, és 100$-ba is kerülhet egy csészényi belőle.
A Geisha kávé eredetileg Etiópiából származik, és az 1960-as években került Panamába, ahol a Boquete vidék vulkanikus talaja és mikroklímája kiváló környezetet biztosított a termesztéséhez. Az áttörést a 2000-es években érte el, amikor egy versenyen felfedezték rendkívüli ízjegyeit, és azóta világszerte keresett luxuscikké vált. Bevallom, az íze engem annyira nem fogott meg, viszont a kávéfarm látogatás szuper élmény volt, köszönhetően a rendkívül alapos és érdekes idegenvezetésének.
Rafting a dzsungelben
Boquete nemcsak kávéültetvényeiről és túraútvonalairól híres, hanem izgalmas vízi kalandokat is kínál, köztük a raftingot a Chiriquí folyón. Ez a gyors sodrású, tiszta vizű folyói ideális terep mind a kezdő, mind a tapasztalt vadvízi evezősök számára.
Én előbbi tábort erősítem, életemben eddig egyszer raftingoltam Montenegróban, de hatalmas élmény volt. Bár volt néhány pillanat, amikor azt hittem, kirepülök a csónakból, ám végül az úszást önkéntes alapon vállaltam, jól esett a melegben.
Szuper nap volt, amelyet jó szívvel ajánlok nemcsak az adrenalin, de természeti programokat kedvelőknek is. Itt ugyanis nemcsak evezni lehet, hanem természetet is nézni, ahol útközben majmokkal és fákról csüngő viperával is lehet találkozni Panama esőerdeiben..
Ne maradj le! További hasznos utazós tartalmakért kövesd Facebook, Instagram és TikTok oldalamat!
