• Menu
  • Menu

Grúzia, az ezer csoda földje és a Kaukázus gyöngyszeme

Miért éppen Grúzia? Erre a kérdésre többféle válasz is adható. Akit vonzzanak a Kaukázus hófödte csúcsai, a vadregényes, gleccserekben és zúgó patakokban bővelkedő természeti környezet, a kalandtúra, az biztosan megtalálja itt a számításait. Akit inkább a történelem érdekel, a középkori levegővel átitatott kolostorok világa, a másfélezer éves múltra visszatekintő ortodox vallás, ami mai napig mélyen jelen van az emberek hétköznapjaiban, azoknak szintén jó választás lehet Grúzia. Ám aki csak fenomális ételekre, strandolásra és elképesztő utazási élményekre vágyik, az is jó helyen jár itt.

Grúzia egy igazi, felfedezésre váró gyöngyszem. A Kaukázus hegyei közé beékelt mini Svájc, amelynek több ezer éves múlttal átszőtt földjét megéri felvenni minden utazónak a bakancslistájára. Hogy mit érdemes az országban csinálni, milyen látnivalók vannak, arról következzen a személyes ajánlóm.


Georgia vagy Grúzia?

Hivatalosan az ország neve a szláv nyelvterületeken kívül mindig is Georgia volt, ám a magyarban eszközölt névváltoztatás viszonylag rövid múltra tekint vissza. A probléma gyökere Dél-Oszétia és Abházia konfliktusában keresendő, amik Grúzia területén fekszenek és Oroszország folyamatosan el akarja csatolni őket. A grúz a gruvcsik szóból ered, ami oroszul teherhordót jelent. A hazafias szellemű grúzok pedig nem akartak az oroszok málhás szamarai lenni, ezért kérték Magyarországtól is, hogy módosítsa az ország nevét Grúziáról Georgia-ra. Én most kérek elnézést előre is a grúz néptől, de az írásaimban én Grúziaként fogok továbbra is hivatkozni az országra.

A Szabadság tér központi szerepet játszik Tbiliszi városában, és bár története során többször is megváltoztatta a nevét, ma a grúz szabadságért és függetlenségért folytatott harc szimbóluma. A tér közepén áll a Szabadság Emlékmű, tetején Szent György aranyszobrával, aki Grúzia védőszentje.

Tbiliszi látnivalók

Grúzia nyüzsgő fővárosát mintha egy meséből vették volna elő. Nem egy Párizs és nem is Róma, ám drámai fekvésű völgyével, macskaköves óvárosával, eklektikus építészetével és remek étkezési lehetőségeivel Grúzia ütőere, és az ország egyharmad lakosságának az otthona. Grúzia mai fővárosa létrejöttét egy szerencsés véletlennek köszönheti.

A legenda szerint Vakhtang király az itteni erdőkben sólymászott, zsákmánya pedig egy forró vízzel teli medencébe esett és gyakorlatilag megfőtt. A király rácsodálkozott a különleges természeti kincsre, a kénben gazdag gyógyvízre, és elrendelte, hogy létesüljön itt egy város. A neve pedig legyen Tbiliszi, aminek szó szerinti jelentése: meleg hely.

Holy Trinity Cathedral

Sokan meglepődnek, hogy ez a monumentális templom csak 2004-ben készült el csaknem egy évtizedes építkezés után. Építészeti stílusa egyértelműen a hagyományos grúz ortodox templomokét követi. 87 méteres tornyával ez Grúzia legmagasabb épülete és egyben a világ egyik legmagasabb ortodox temploma. Az óriási székesegyház az Ilya-hegyen áll és lépcsősoráról gyönyörű kilátás nyílik Tbiliszi városára.

Kénes gyógyfürdők

Ma a városban számtalan kénes gyógyfürdő található, amelyek közül a hagyományos Royal Bath és a Chreli-Abano (Orbeliani Baths) a leghíresebb. Utóbbi kék mozaikcsempés homlokzata mögött 11 különböző medence rejlik, amelyeket komplett baráti társaságok vagy egy család is kibérelhet magának pihenés és feltöltődés céljából. Látogatás előtt tájékozódjunk, hogy szükséges-e a fürdőbe előzetes foglalás, ugyanis Grúziában nyilvános és zárt medencés rendszerek egyaránt működnek.

Béke-híd 

A Kura folyón átívelő, íjra vagy bálnára hasonlító hidat 2010-ben avatták fel, tervezése az olasz Michele De Lucchi nevéhez fűződik. A 156 méter hosszú híd napfelkeltekor és naplementekor a leglátványosabb, amikor a több mint 10.000 LED izzó egymás után villan fel, óránként más-más program szerint. A hídról nagyon szép kilátás nyílik a Metekhi templomra és a Narikala erődre.

Chronicles of Georgia

Grúzia törnénelmi emlékhelye leginkább egy sci-fi mozi forgatás helyszínére hasonlít. A 16 db, egyenként 30-35 méteres szobrokat Zurab Tsereteli készítette 1985-ben, ám teljesen nem fejezte be a munkát. A szoborparkban királyok, királynők és hősök láthatóak, míg az alsó rész Krisztus életének történeteit ábrázolja.

Rike park

A Rike Park mind a helyiek, mind a turisták körében Tbiliszi egyik legfontosabb találkozási pontjává és pihenőterületévé vált. Innen indul a felvonó a Narikala erődbe, de a szépen gondozott parkban két modern cső alakú épület is helyet kapott, amelyek koncertteremként és kiállítási központként funkcionálnak.

Rezo Gabriadze Marionette Színház

A híres grúz művész és író, Revaz “Rezo” Gabriadze által alapított kis bábszínház a város kulturális életének egyik legfontosabb eleme. A színház különféle színdarabokat kínál, például “Tavaszunk ősze” vagy “A sztálingrádi csata”, de a mellette lévő ferde toronyra is érdemes pillantást vetni amely úgy néz ki, mintha épp eldőlni készülne.

Metekhi templom és Vakhtang király szobra

A Szűz Máriának szentelt bájos kis templom a Kura folyó bal partján lévő meredek szikláról néz a városra. Története során a templomot többször megsemmisítették és újjáépítették, és ma Tbiliszi egyik legfontosabb nevezetessége. A templomon kívül Vakhtang Gorgasali király, a város alapítójának szobra áll.

Narikala Fortress

Az ősi erőd Tbiliszi dombján áll, közvetlenül a Nemzeti Botanikus Kert mellett, és vigyázó szemét folyamatosan a városra veti. A Narikala erőd évszázadokig kulcsfontosságú stratégiai pont volt a város védelmében, míg 1827-ben egy földrengés szinte elpusztította. Sétáljunk végig az erőd megmaradt falán és keressük fel a Szent Miklós templomot is, ha ott járunk.

Mother of Georgia

A 20 méter magas aluminim szobor Grúzia anyja, avagy ahogy a helyiek hívják, Kartlis Deda. 1958-ban készült Grúzia alapításának 1500. évfordulójára, de jelenlegi helyén csak 1997 óta áll. A szoborhoz fogaskerekűvel, vagy gyalogosan lehet felmenni és egyike Tbiliszi legszebb panorámás kilátóhelyeinek.

Tbiliszi városában az ortodox templomok mellett érdemes felkeresni a zsinagógát és a Juma mecsetet is.

Grúz kereszténység és Szent Nino kultusza 

A Dél-Kaukázusban a Krisztus utáni időkben nagyon gyorsan elterjedt a kereszténység és a grúz ortodox vallás egyike lett a legősibb egyházaknak. A 4. században élt Szent Nino egy hittérítő volt, aki a legenda szerint magától a Szent Szűztől kapta a feladatot, hogy térítse meg a pogány grúzokat. Nő lévén aggódott, hogyan viheti küldetését sikerre, ám álmában megjelent Mária, aki egy szőlőágból font keresztet adott neki segítségül.

Amikor Nino felébredt, ott volt a kereszt a kezében, aminek annyira megörült, hogy saját hajával fonta az ágakat össze. Ezért látható sok helyen a mai napig a grúz kolostorokban a lefelé konyuló szárú kereszt, amit egy hajfonat fog közre, emlékeztetve Szent Ninora. Teste a Bodbe kolostorban nyugszik, amely mai napig a grúz zarándokok szent helye.

Kazbegi hegység és túrázások

A természetjárók és hegyek szerelmesei számára kötelező program Grúziában járva a Kaukázus több ezer méteres csúcsainak a felkeresése. A legnépszerűbb túrázóhelyek Mestia, Usghuli (ahova ősszel tervek szerint visszatérek) és Juta, ám látványra az egyik legcsodálatosabb kétségkívül a Kazbegi hegység. Az 5047 méteres, hóval borított Kazbek csúcs Stepantsminda településéről is már jól látszik, előtérben az ikonikus Gergeti templommal.

A templom építésének körülményeit homály övezi, de feltehetően 700 évvel ezelőtt épült a nehezen megközelíthető hegy tetején. Sima autóval ne próbáljunk meg felmenni, inkább kérjük a helyiek segítségét, akik 4×4-es autókkal zúgó patakok és sziklák között szívesen felviszik a 2170 méteres hegyre a látogatókat. Ha pedig már ott vagyunk, merüljünk el a végtelen zöld hegyek ölelésében és látványában.

Gergeti harangtornyának ablaka köré két dinoszauruszt véstek. A legenda szerint azért, mert úgy tartják, az özönvíz elől a dínók ide menekültek, ugyanis Noé bárkájában nem kaptak helyet.

Gudauri

Grúzia egyik legfelkapottabb kirándulóhelye, egy különleges emlékműnek is otthont ad. A kör alakú betonmonstrum történelmi alakokkal az orosz-grúz barátságot élteti, és 1983-ban adták át nagy ellenállások közepette. A két állam 1783-ban kötött szövetséget egymással és alapította meg Kelet-Grúziát azzal a céllal, hogy megvédje az Orosz Birodalmat az ellenséges támadások elől és fordítva.


A nagy szavak pár év elteltével már fabatkát sem értek, ugyanis amikor a perzsa sereg betört Grúzia területére, az oroszok semmit nem csináltak. Úgyhogy az emlékmű egy nem létező barátság szimbóluma, ám teraszáról kétségtelenül csodás kilátás nyílik a Kaukázus 3-4000 méteres hegyeire. Aki szereti az extrém sportokat, Gudauri völgyében siklóernyőzhet, télen pedig Grúzia legjobb síközpontjában hódíthatja meg a hegyeket.

Sztálin szülőhazája 

Grúziában járva óhatatlanul is előkerül Sztálin neve, aki Joszif Visszarionovics Dzsugasvili néven látta meg 1878-ban a napvilágot a cári Oroszország grúziai tartományában, Gori kisvárosban.

Sztálin hófehér szobra kerítés mögött, de a múzeum előtt ma is megtalálható.

A világ egyik legnagyobb államférfiját és tömeggyilkosát (akinek a nevéhez 23 millió ember halála köthető – és ez a szám valószínűleg messze áll a valóságtól) a grúzok meglehetősen vegyesen kezelik.

Sztálin egykori szülőháza, amelynek pincéjében édesapja cipőket javított .
Sztálin életében egyszer mert repülőre ülni, tartott a merénylet lehetőségéről.
Mindenhova vasúti kocsival érkezett és közlekedett, amelynek eredeti példánya Goriban, a Sztálin Múzeumban megtekinthető.

Felmérések szerint a lakosság 10%-a a mai napig történelmi hősként tekint rá, mások pedig szégyellik, hogy az országnak köze lenne hozzá. Nem meglepő módon Goriban a Sztálin Múzeumban a nagy terror korszakából, a munkatáborokról és politikai tisztogatásokról nem találni semmit, ellenben Sztálin személyes tárgyait, korabeli dicsőséges pillanatokat megörökítő újságcikkeket és fotókat bőven.

Sztálin 70. születésnapjára kapott ajándékok a világ minden részéről.

Goriban a 2008-as orosz-grúz háború előtt a város főtere a Sztálin nevet viselte, és itt magasodott a világ talán egyetlen köztéri szobra is a hírhedt diktátorról.

Látnivalók Tbilisi környékén:

Ananuri

Az Aragvi folyó türkizkék vize mentén fekvő várkomplexum kiváló példája a grúz építészeti stílusok keveredésének. A 13. században épült erőd számos csata helyszínéül szolgált és csak a csodának köszönhető, hogy nem rombolták le a parasztlázadások és klánok közötti háborúk során.


Az erőd két templomot is magában foglal, amelyek közül a Nagyboldogasszony Templom Utolsó ítélet freskója egyedülálló. Történelmi jelentőségénél fogva Ananuri jelenleg azt UNESCO világörökségi helyszínek várományosa, és egyben Grúzia egyik legszebb épített öröksége.

Mtskheta világörökségi templomai

Grúziában közel 13.000 templom található, amelyek közül a legjelentősebb és egyben UNESCO világörökséggé nyilvánított épületeit az Argavi és Mtskheta folyók találkozásánál találjuk. Mtskheta a kelet-grúz királyság, Kartli ősi fővárosa volt, i.e 3. századtól az időszámítás utáni 5. századig, és ez volt az a hely is, ahol 337-ben a kereszténységet Grúzia hivatalos vallásaként kihirdették.

Jvari monostorának 8 pillére egy meredek sziklafalon áll.

Ma a város a grúz ortodox kereszténység spirituális fővárosa, amelynek két monostora és székesegyháza (Jvari, Svetitstkhoveli, Samtavro) a világörökség részét képezi. Az 5-6. századben emelt templomok egyedülálló módon vészelték át a történelem viharait, és belsejüket gyönyörű 11. századi freskók díszítik. A legenda szerint a Svetitstkhoveli belsejében lévő sírok egyikében található Jézus köntöse, míg a Jvari kolostor helyén térítette meg Szent Nino III. Mirian királyt és lett a kereszténység az új vallás eszméje.

Svetitstkhoveli aszimmetrikus katedrálisa
Svetitstkhoveli katedrálisának gyönyörű belseje.
Mtskheta nemcsak világörökségi templomairól híres, hanem hangulatos utcáival a turisták egyik kedvelt városa is.

Világörökségi grúz borok 

Kevesen tudják, de a szőlőtermesztés és borkészítés tudománya Grúzia területéről indult világkörüli, hódító útjára. Az ősi hagyomány szerint a szőlőszemeket először egy dézsában megtapossák, de csak annyira, hogy a magot ne törjék össze. Ezt követően földbe vájt lyukakban, és hatalmas agyagkorsókban (kvevri) érlelik hónapokig, szellőztetik és néha megkavarják.

A folyamat eredménye egy speciális ízvilág, amiben a szőlő mellett egy sor más gyümölcs íze is visszaköszön, míg színe leginkább borostyánra hasonlít.  A különleges eljárási technikát az UNESCO világörökségek között tartják számon és Grúziában ma is sok helyen ezzel a módszerrel készítik a borokat. Bár külföldre keveset exportálnak – noha vannak díjnyertes boraik -, de ha az országban vagyunk, feltétlen kóstoljunk meg az 500! különféle borból néhányat, amelyek közül a Kakheti borrégió kiemelt jelentőségű.

Uplistsikhe

Uplistsikhe ősi sziklavárosa Grúzia egyik legrégebbi városi települése, régészeti leletek bizonyítják, hogy már időszámítás előtti 2000-ben is éltek itt emberek. A 9. századra egy 20.000 fős várossá fejlődött és a Kartli királyok székhelye mellett a Kínából a Kaukázuson át Észak-Afrikáig vezető selyemút fontos oázis állomása is lett a karavánok és kereskedők számára.

A sziklavárosból egy titkos alagút visz a folyóhoz, aminek bejáratát a víz magas állása miatt csak azok ismerték, akik ott laktak.

A 13. században Dzsingisz kán lerohanta a várost és egészen a 19. századig rejtve maradt a különleges sziklakomplexum a kíváncsi szemek előtt. A feltárást követően napvilágra került és épen megmaradt közel 700 barlangi épület között templomot, börtönt, kemencét, de még krematóriumot is találtak a régészek.

Szent Nino monostor (Bodbe)

A virágágyások és szőlőültetvények ölelésében fekvő Szent Nino kolostor a grúzok egyik legfontosabb szakrális helye és története szorosan összefügg a kereszténység korai elfogadásával. A legenda szerint Miriani királynak volt egy álma: négy csillag repült át Grúzia négy hegyén, amelyből az egyik épp Bobde felett húzta el a csóváját. Szent Nino odament, hogy keresztet tegyen erre a helyre és innen lássa el hittérítő munkáját.

Nagyon szerény körülmények között élt, mindössze egy sátor volt az otthona. Miután meghalt, a sátor helyére a 4. században egy kolostort építettek, testét pedig az oltár alá helyezték. A zarándokok minden év január 14-én összegyűlnek a Bodbe kolostorban, hogy leróják tiszteletüket Szent Nino előtt, és igyanak a szent forrásból, ami a közeli erdőben található.

Millió rózsaszál 

Signagi a szerelem városa, ahol nemcsak hogy minden nap házasságot köthetnek a szerelmesek (csakúgy mint Las Vegasban), de egy érdekes történet is fűződik hozzá.  Niko Pirosmani, a szegény grúz festő 1909-ben reménytelenül beleszeretett egy francia színésznőbe, Margaritába.

Szerelme jeléül minden vagyontárgyát eladta és rózsákkal borította be a város macskaköves utcáit. A színésznő meghatódott ezen a nagylelkű gesztuson, kiment az utcára és csókot adott a festőnek. Az elsőt és az utolsót. Másnap ugyanis egy gazdag admirálissal elhagyta Signagi városát. A történetet a magyarul is nagy sikerré vált Millió rózsaszál sláger meséli el, amelynek eredetijét  Alla Pugacheva orosz énekes jegyzi.

Kutaisi környéke és Nyugat-Grúzia látnivalói

Kutaisire sokan csak ugródeszkaként tekintenek, mint repülőre való fel-és leszállás állomásának, vagy napi túrák szálláshelyének. Ám érdemes azért legalább 1 napot rászánni Grúzia harmadik legnépesebb városára, ahol látogatóként könnyen úgy érezhetjük, hogy egy időutazás részesei vagyunk. Következzen néhány képeslap leírással együtt Kutaisiből, Imreti tartomány fővárosából.

Bagrati katedrális a 11. századi épülete.
Kilátás a várost átszelő Rioni folyóra a fogaskerekű tetejéről.
Colchis szökőkút aranyozott paripákkal.
Vidámpark, amely sokunk gyerekkorát idézi.
Parlament elhagyatott és űrállomásra hasonlító épülete.

Martvili és Okatske kanyon

A Kutaisitől mindössze 45 km távolságra lévő kanyonok jó kiegészítő elemei lehetnek a Nyugat-Grúziában tett kalandozásainkat. Mindkettő természetvédelmi oltalom alatt áll és más-más élményt és látványt nyújt. A Martvili kanyonban egy 700 m hosszú út vezet, amely keresztezi a híres Dadiani történelmi utat is. A tanösvény két hídon és számos kilátóponton át vezet, amelyek fő attrakciója a mélybe zúduló vízesések sokasága. Külön jegy ellenében lehetőség van az Abasha folyón való evezésre is (300m szakasz), amelynek során a türkiz színű visz és érintetlen természeti környezet kettősét csodálhatjuk meg.

Az Okatske kanyonban a víz helyett a levegő az úr. A sziklakanyon szédítő magasságában, a Dadiani erdők lombkoronája felett egy 780 méter hosszú panorámaösvény vezet keresztül, amelyen végigmenni különleges, de egyben nagy adrenalin élmény. A kiépített tanösvény lépcsői ugyanis átlátszóak, így az ember bármerre néz, csak a tátongó mélységet látja maga alatt, míg az út végén egy semmibe nyúló függőhíd található. Az Okatske kanyon bejáratához gyalogosan, vagy 4×4 autókkal lehet eljutni.

  Grúz ételek 

Akárcsak Grúzia egészére, úgy a konyhájára is elmondható, hogy igazi élmény és ízorgia.  A grúzok ételekhez és élethez való viszonyát az alábbi legenda is jól jelzi. Amikor Isten a földet felosztotta a különböző népek között, a grúzok túlságosan elfoglaltak voltak ahhoz, hogy megfogalmazzák az igényeiket.

Khachapuri: sajtos lepény, ami kinézetre pizzához hasonlít. A tészta közepébe és tetejébe is kerül sajt jócskán, illetve tojásos verziója is létezik. A képen a hagyományos grúz kenyérsütést látjuk.

Mire végül eszükbe jutott, hogy kellene nekik is egy saját ország és haza, rájöttek, hogy az összes földet felosztották, ők pedig hajléktalanok maradtak. Ekkor Isten megkérdezte tőlük, miért érkeztek ilyen későn. A grúzok azt válaszolták, hogy az Ő dicsőségére lakmározással és ünnepléssel voltak elfoglalva. Isten meghatódott az őszinteségtől, egy pillanatig elgondolkodott, majd így szólt: legyen a tietek az utolsó, legértékesebb földdarab, amit magamnak szántam.

A grúz konyha fontos kelléke a friss zöldség és gyümölcs, amelyet utcai árusoknál mindenhol lehet kapni. Sok helyen találkozni házi sajttal, amit gurigákban árulnak a házak előtt. Juh vagy tehéntejből készül, elég sós és markáns íze van. A feta és mozzarella között van valahol félúton. Kóstoljuk meg a hagyományos török kávét is Grúziában járva.

Prométeusz-barlang

Grúziában található a világ legmélyebb (2 km) barlangja, ám ha igazi csodavilágra vágyunk, keressük fel a Prométeusz-barlangot. A föld alatti barlangrendszerben olyan hatalmas cseppkőképződmények vannak, amelyek mögött nem túlzás azt mondani, hogy a szlovéniai Postoljna elbújhat. A 60-70 millió évvel ezelőtt keletkezett Prométheusz-barlang 22 terme közül hat nyiltva áll a látogatók előtt, amelyeket jól kiépített 1420 méter hosszú, és 60 perces vezetett túra keretében fedezhetünk fel.

A látványos megvilágítás, lágy klasszikus zenével kombinálva, gyönyörű és titokzatos légkört idéz fel, miközben az ember csak kapkodja a fejét a hatalmas sztalaktit és sztalagmit oszlopok láttán. A barlang utolsó részét gyalog vagy vizen is bejárhatjuk. Ha a vízállás engedi, ne hagyjuk ki a csónakázást, hatalmas élmény.

Batumi

A Fekete-tenger futurisztikus metropoliszát látni olyan, mint amikor egy kisgyerek fantáziája megszaladt, és minden, ami a papírlapra kerül, valósággá válik. Hol egy 30 emeletes torony oldalába vájt óriáskeréken akad meg az ember szeme, hol pedig egy hullámzó szállodáén, amelynek egy szögletes pontja sem akad.


Óriási volt a kontraszt Tbiliszi bájos óvárosa és Grúzia szegény vidéki részei után Batumiba megérkezni. Mintha egy másik országba kerültem volna, ami Dubai és Baku szerelemgyereke. Az érzés egyébként nem véletlen, ugyanis a városban folyó monumentális építkezések nagyrészt az azeri befektetőknek köszönhető, akikkel jó kapcsolatot ápol Grúzia.

A Batumi Boulevardot pálmafák övezik. 6 km-es hosszú utat rollerrel, biciklivel és helyben kölcsönözhető járművekkel is bejárhatjuk.

Akik szeretik a modern és kozmopolita városokat, azoknak Batumi jó választás lehet. Nem beszélve arról, hogy a strandja – ami egyébként köves – egyike a legjobbaknak Grúziában és 21 km szakaszon élvezhetjük a tenger hullámzását.

Ali és Nino 8 méteres acélszobra egy azeri muszlim fiú és grúz keresztény lány szerelmének állít emléket.
Mini Hollandia, fordított Fehér Ház, Colosseum. A fél világ másolata megtalálható Batumiban.
Alphabet Tower 130 méteres szerkezete DNS-t formáz, rajta a grúz ABC betűivel. Tetején egy kilátó működik, ahova lifttel juthatunk fel.

Ne maradj le! További hasznos utazós tartalmakért kövesd a Facebook és Instagram oldalamat!