Madeira sokkal többet tud nyújtani a virágágyásoknál és a gondosan ápolt kerteknél. Az örök tavasz szigetén legyen szó tengerpartról, hegymászásról, aktív vagy passzív pihenésről, szép településekről vagy fesztelen ünnepekről, minden korosztály garantáltan megtalálja a számításait. Újabb beszámolómban égtájak mentén szerepelnek a top helyek és természeti látnivalók Madeira szigetén, a végén külön túra ajánlókkal.
Korábbi írásomban hasznos utazási tippek mellett Funchal legszebb látnivalóiról is olvashatsz, Instagram oldalamon pedig még több madeirai tartalmat találsz. Ha szeretnéd te is bejárni Madeira szigetét egyéni szervezében, úgy ajánlom a 10 napos madeirai útikalauzomat, amelyet ITT érsz el, az extra anyagok között.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Déli part látnivalók
Madeira déli partján hangulatos halászfalvak, banán-és cukornádültetvények, fürdőzésre alkalmas öblök váltják szinte kilométerenként egymást, hamisíthatatlan természeti szépségek mellett. A kedvező (értsd laposabb) fekvésnek köszönhetően a sziget ezen része meglehetősen sűrűn lakott, ám a tengerpart mentén lévő kereskedővárosok mellett találunk még apró, falusi életformát megőrző településeket is.
Cabo Girão
Lélegzetelállító látvány, ahogy az 589 méter magas sziklafal meredeken zuhan az Atlanti-óceánba. A Cabo Girão a világ egyik legmagasabb fala, amelynek tetejére egy ingyenes kilátó épült. Megérkezéskor még sűrű ködbe burkolózott a táj, így nem látszott az alattam tátongó mélység, ám 15 perc elteltével kitisztult az idő.
Aki bevállalós vagy akinek nincs tériszonya (nekem van), az üvegpadlós (skywalk) részre is kisétálhat. A teraszról nyugati irányba egészen a 13 km-re fekvő Funchalig ellátni, tényleg lélegzetelállító innen a panoráma.
Ponta do Sol
Madeira legszebb óceáni naplementés helyét Ponta do Solban találjuk a sziget déli partján. Az alig 4500 lakosú falu két magas sziklafok között lépcsőzetesen emelkedik a tenger felé. A régi központhoz alig két tucat ház és egy templom tartozik, mögötte pedig már kezdődnek a lépcsőzetesen kialakított banánültetvények.
A hangulatos tengeröbölben két szálloda és néhány étterem kapott helyet, ám engem mégsem ezek vonzottak ide. Hanem a naplemente, amely a helyiek szerint itt a leglátványosabb Madeirán, a tenger partján, és valóban. A lemenő sugarak, ahogy megcsillannak a víztükrön és narancssárga színbe vonják a sziklákhoz vezető hidat, elég megkapó látvány ahhoz, hogy az ember itt fejezze be a napját.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Calheta
Az aranyló homokjáró híres Calheta Madeira egyik népszerű strand és üdülő települése. A jachtkikötő melletti, pálmafákkal szegélyezett sétányról, ha pillantásunkat a hegy irányába vetjük, láthatunk néhány kéményt. Ezek a régi gyárak emlékei, amelyekben egykor cukornádból készítettek alkoholos italt desztilláció útján.
Calhetán minden tavasszal a ma már szerény aratást követően cukornád ünnepet tartanak, emlékezvén ezzel is a cukornád fontos szerepére, amelyet évszázadok során a település életében betöltött. Ne hagyjuk ki a Cascata do Anjos vízesést sem, ha Calheta közelében járunk. Engem sajnos a navigáció más úton vitt, de az aszfaltra ömlő zuhatag nagyon látványos és népszerű fotós hely is egyben.
Camara de Lobos
A festői fekvésű halászfaluba érdemes betérni Madeirán a déli part mentén járva. A település a nevét az egykor itt élő, és közelmúltban visszatért barátfókákról (Lobos Marinhos) kapta, amelynek emlékét köztéri Bordalo alkotás formájában a kikötőben egy fókaszobor is őrzi.
A vízen ringó, színes hajók látványa nagyon megkapó, valószínűleg Winston Churchillt is megihlette ez a kép, aki itt, Camara de Lobosban múlatta festéssel az idejét az 1950-es években.
Ha a faluban járunk, érdemes betérni valamelyik helyi étterembe ebédre vagy vacsorára, mert itt biztosan mindig friss tengeri herkentyű kapható. Amit utána öblítsünk le egy adag ponchaval, amely citromos-cukornádpárlatos-mézes alkoholos italról az a mondás tartja, hogy a Camara de Lobos-i halászok találták fel Madeira nemzeti italát.
Nyugati part látnivalók
Madeira nyugati, rövid partszakasza rendkívül ritkán lakott, ám ha erre autózunk vagy buszozunk, a vad sziklák és eukaliptusz erdők mellett két érdekességet biztosan találunk.
Achadas da Cruz
Ez a hely egy rejtett gyöngyszem az Atlanti-óceán partján, ahova csak drótkötélpályán juthatunk le. A szinte függőleges 300 méter magas szikláról kabinos felvonó visz le az óceánpartra, amely vad, félelmetes, de egyben lenyűgöző is.
Néhány kósza turistát leszámítva Achadas da Cruz partjára csak a gazdálkodók jönnek le, hogy megműveljék az itt felparcellázott földjeiket, majd a terménnyel együtt visszafelvonózzanak a szikla tetejére. Érdekességként mezőgazdasági célra a felvonó használata ingyenes, de turista céllal is megéri ellátogatni ide.
Ponta do Pargo
Ez a falu Madeira legnyugatibb pontja, amelynek főbb nevezetessége a világítótorony. A Ponta do Pargo-i torony 1922-ben épült és a sziget legszebbjei között tartják számon. Ennél azért láttam jóval szebbeket, igaz nem Madeirán, hanem a „szomszédos”, és szintén Portugáliához tartozó Azori-szigeteken, ám ha erre kanyargunk épp, tehetünk itt egy megállót egy ebéddel összekötve.
Északi part látnivalók
Porto Moniz és Porto da Cruz között meglehetősen zord arcát mutatja Madeira. Itt az áramlatok és az óceáni hullámok sokkal erősebbek, és az eső is kétszer többet esik, mint a déli parton. Ennek ellensúlyozásaként viszont csodaszép természeti kincseket, vízeséseket, vulkanikus sziklákat találunk a partok mentén, ahova szerpentinek és hullámvasútra emlékeztető utak vezetnek.
Porto Moniz
Az északnyugati tengerparton fekvő Porto Monizban találhatók Madeirán talán a legszebb, vulkáni kőzetből kialakult medencék. A múltban ezeket a természetes “csapdákat” halfogásra használták.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A medencékben lévő vizet az emberekre ártalmatlan kutyatej (pitypang) nedvével megmérgezték, majd a víz felszínén lebegő halakat egyszerűen begyűjtötték. Ma már méregről persze szó sincs, és bár a fürdéshez picit most hideg volt, a fekete sziklák és az indigókék víz látványa tényleg páratlan látvány.
Santana
Zsúpfedes történelmi faházainak köszönhetően Santana Madeira északi partjának legismertebb települése, ahol mintegy száz casa del colmo található itt. A különleges kinézetű házak eredete a kelta időkre nyúlik vissza, és nem is olyan régen még lakták őket. 
Az alsó szinten egy ágy, valamilyen ülő alkalmatosság és mosdótál állt, míg a gyerekeket a sátortető alatt helyezték el, amit kívülről csak a tetőablakon keresztül lehetett megközelíteni
Seixal
A 650 fős falu kevésbé látogatott, mint a közeli Porto Moniz, ám remekül fürdőzhetünk itt, ha kedvünk tartja. A sziklaplató alatt Seixalban számos természetes medence (piscinas naturais) illetve egy fekete homokos strand is található. A természeti környezet csodaszép, nem is tudtam elmenni Seixal mellett legalább 100 fotó nélkül.
Porto da Cruz
Szó szerinti fordításban a kereszt kikötője névre hallgató település egyike a legrégebbieknek Madeirán. Hangulatos sétánya korzózásra invitálja a látogatókat, ahol egymást érik a kávézók és tengeri finomságokat árusító éttermek. A parányi kikötő mellett a nyugati öbölben is érdemes egy sétát tenni, de nem csak a tengerpart látványa miatt.
Hanem azért is, mert itt található a sziget egyik legutolsó kéményes és ma is működő cukornád lepárlóüzeme. Az Engelhos do Norte üzem ingyenesen látogatható, és az 50% fokos rum készítési fázisaiba nyerhetünk betekintést.
Keleti part látnivalók
Madeira keleti része hihetetlenül változatos. Hol egy zöldellő magaslat, hol egy völgy és tengeröböl, hol pedig szinte Marsbéli kopárságú táj váltja egymást. A sokrétűség ellenére ami biztos, ahogy az előző látnivalók esetében, úgy a keleti részen sem veszítjük el sehonnan szem elől az Atlanti-óceánt.
Camacha
Madeira legmagasabban fekvő települése egy termékeny, főként almafákkal terített hegyháton fekszik, ám Camacha neve leginkább a kosárfonással forrt egybe.
Tradicionálisan a madeirai kosarak hideg, nyirkos pincékben készültek, ilyen körülmények között ugyanis a vesszők rendkívül hajlékonyak. Ma is még néhány család így fonja a tojástartótól kezdve a gyerekjátékokon át a kosarakig a termékeket, amelyek vásárfiának sem utolsóak. 
Machico
A kisváros főtere hangulatos és rendezett képet mutat, ám mégis inkább a homokos strandja az, ami a legtöbb látogatót idevonzza. Bár valószínűleg Anne Dorsetet és Robert Machynt nem ez csábította ide 1419-ben, amikor hajótörést szenvedtek, ám nekik köszönhető a sziget felfedezése.
A különös csengésű település, Machico neve a 15. századis nyúlik vissza. A hajótörést követően nem sokkal portugál hajósok érkeztek a partra, ahol egy szétmállott fakeresztet találtak, belekarcolva a Maychn névből származó Machico felirattal.
Santa Cruz
A legtöbb szigetre érkező turista valószínűleg hamarabb látja ezt a szép tengerparti kisvárost, mintsem a gépe földet érne: Santa Cruz ugyanis épp a leszállópálya mellett fekszik. Én egy ebéddel egybekötött pihenőre tértem be ide, ám a hangulatos tengerparti sétánya is egy jóleső sétára invitál minden arra járót.
Canical
A bálnavadászat, hajóépítés és halászat évszázadokon át meghatározta a madeirai hétköznapok ritmusát, amelynek emlékét egy bálnamúzeum formájában Canical ma is őrzi. Szerencsére ma már ez a tevékenység a múlté, sőt, Canical mellett 1986-ban egy tengeri természetvédelmi parkot is létesítettek, hogy a sziget körül megforduló különböző bálnafajok, delfinek és barátfókák háborítatlanul élhessenek.
Túrázások Madeira szigetén
Sao Lourenco félsziget
Madeira egyik kedvelt túrahelyén korán megkezdődött az erdőirtás, utána pedig a legeltetés, amelyek következtében ma kopár hegykúpok és az óceánba meredeken letörő rozsdavörös sziklák alakítják a félsziget látképét. Ám a táj így is mesés, főleg tavasszal, amikor virágszőnyeg borítja a Marsbéli tájra emlékeztető környezetet.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ha rövid, ámde látványos kirándulásra vágytok Madeirán, a Sao Lourenco-félszigetre érdemes ellátogatni. A legszebb panoráma a Ponta do Bode és Ponta do Rosto kilátókból nyílik, míg a sziget csücskét egy 8 km hosszú sétával érhetitek el, amelyen Madeira legrégebbi világítótornya is található.
Paúl do Serra
Madeira 1000 méter magas fennsíkján meglehetősen zord időjárási körülmények uralkodnak. A rendkívül szeles időjárást csak a legéletrevalóbb növények, páfrányok és bokrok bírják ki, no meg a szabadon kószáló tehenek. A talaj szivacsként szívja magába a lezúduló esőt, amelyet az öntözővíz csatornák, a levadák mentén juttatnak el a déli partra és a sziget egyéb részeire.
Rabacal közelében számos szélgenerátort találunk és ha szerencsénk van, tiszta időben nagyon szép kilátás nyílik a sziget déli oldalára a panorámaútról.
Levada das 25 Fontes + Levada do Risco
Madeirán szinte minden kirándulót vonz Rabacal környéke, nem véletlenül. Ameddig a szem ellát, itt ugyanis mindent buja, sűrű növényzet sző át, a sziklafalakról pedig forrásvíz zúdul alá. Számtalan, az egykori öntözőcsatornák mentén kialakított levada túra a Rabacal turistaháztól indul, ahonnan több, jól kitáblázott túraútvonal közül választhatunk.
Tipp: ha nem szeretnétek a sorompótól legyalogolni az aszfaltos úton a turistaházig (kb: 1,5 – 2km) 15 percenként jár le és fel minibusz, a retúrjegy 5€. Mi visszafelé vettük csak igénybe, lefelé szerencsére végig lejt az út.
Levada das 25 Fontes 7 km (gpx) Levada do Risco 6 km (gpx)
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A Levada do Risco 2,5 km-es túrával közelíthető meg a turistaháztól, és felkeresése gyerekekkel is jó opció. Míg a 25 Fonteshez vezető út hossza oda-vissza 4 km, és bár vannak benne szintemelkedések, külön előkészület vagy edzettség nem szükséges hozzá.
Akármelyik útvonalat is választjátok fontos, esőkabát és megfelelő cipő nélkül ne vágjatok neki az útnak. Étkezési és alvási lehetőség van a Rabacal turistaházban, így akár több napos túrák is tervezhetőek innen, illetve a Paúl do Serra fennsík mentén.
Posto Florestal Fanal
Világörökségi babérerdő, ködben úszó táj, Madeira emblematikus természeti helyei között biztosan szerepel Posto Florestal Fanal. Európa nagy részét egykor összefüggő babérerdő borította, amelyek az utolsó jégkorszak után szinte teljesen kipusztultak.
Azonban Madeirán, a Kanári-és az Azori szigeteken még lehet találkozni velük, és a legtöbb fa már akkor is itt állt, amikor a szigetet még fel sem fedezték. Hihetetlen dolgokat tudnának mesélni ezek a gyönyörű, öreg fák, az biztos, ám szavak helyett inkább képek formájában meséljenek helyettem Posto Florestal Fanal UNESCO világörökségi babérfái.
Pico do Arieiro + Pico do Riuvo
Madeira szó szerinti csúcstúrája sajnos rajtam kívül álló okok miatt nem jött össze, pedig kétszer is ott dekkoltam az 1818 méter magas Pico do Arieiro tetején. A köd és eső miatt nem indultam útnak Madeira legmagasabb pontjáig, a Pico do Ruivoig (1861 m), ugyanis nemcsak balesetveszélyes lett volna ebben az időben, de felesleges is, tekintve hogy alig volt látótávolság.
Mindazonáltal ha Madeirán jártok és szép időt fogtok ki, érdemes feljönni autóval a Pico do Arieiroig, ahol a naplemente és napfelkelte is csodálatos. Legközelebb remélem nagyobb szerencsével járok, és végig tudom járni ezt a kiválasztott utat:
Pico do Riuvo túra 8 km (gpx)
Levada do Caldeirao Verde + Caldeirao do Inferno
Queimadas parkolójából, az egykori szénégető telep mellől indul ez a festői szépségű út, ami számomra Madeirán a top túraélmény volt. A babérerdők és levada mentén vezető út rögtön az első szakaszon tartogat izgalmakat a természetjárók számára.
Sok helyen az útra ömlő vízesések alatt és mellett halad az út, míg máshol sötét alagutakon kell átmenni. Esőkabát és fejlámpa ehhez a levada túrához kötelező, illetve némi állóképesség is. Étkezési lehetőség csak a Queimadas büféjénél van, a hosszabb útra vízzel és élelemmel is készüljünk.
Caldeirao-Verde 12 km (gpx) Caldeirao-Verde + Caldeirao do Inferno 16 km (gpx)
A Levada do Caldeirao Verde (Zöld-katlan) egy hatalmas vízesés által táplált tóig tart, amelynek hossza oda-vissza 12 km, ám útközben is már rengeteg vízesésben gyönyörködhetünk. Idáig viszonylag egyszerű a terep, a természeti akadályokat (vízesés, alagút) leszámítva nincs benne jelentős szintemelkedés sem. Innen viszont csak akkor menjünk tovább a Caldeirao do Infernoig, azaz a Pokol-katlanig, ha nem szédülünk és edzettek vagyunk.
Az út hossza a Caldeirao-Verdétől az Infernoig oda-vissza 4 km, de fel kell másznunk 310 lépcsőfokon, az alagutak járatai sok helyen vízzel elöntöttek, ez már tényleg kalandtúra a javából. Ám az erőfeszítéseket a katlan bőven kárpótolja, ahol egy elveszett világhoz hasonló környezetben egyszerre több vízesés zúdul alá. A robaj szinte pokoli, a látvány mennyei, a Caldeirao do Inferno tényleg Madeira egyik legszebb természeti helye.
