Külföld

Azori-szigetek: Európa édenkertje, Flores

2019. szeptember 01.

Sok jelzővel szokás illetni az Azori-szigeteket. Hallottam már mini Hawaii szigetekként emlegetni őket. Keringenek teóriák arról, hogy régen itt volt Atlantis. Sőt, olyanról is olvastam, miszerint ez lesz a következő Izland; már ami a vulkanikus jellegéből adódó egyezőséget és népszerűséget jelenti. Én remélem, hogy ez nem következik be. Európa legnyugatibb pontjaként az Azori-szigetek egy érintetlen és meglehetősen izolált világ. Bár évről évre egyre több az idelátogató, Floresen még mindig olyan érzése van az embernek, mintha valamilyen titkos, ősi világban járna. Egy olyan helyen, ahol minden tó, bokor és vízesés arra vár, hogy felfedezzék őket. A világ számos pontján megfordultam már, az esőerdőktől kezdve egészen a tengerek mélyéig, mégis Floresen annyi szépséget láttam egy helyen, amellyel méltán rászolgált a sziget az Európa édenkertje kifejezésre.Az Azori-szigetek felfedezését hosszú tervezés előzte meg, amelyről egy korábbi bejegyzésemben, és Instagram oldalamon is írtam már sok hasznos tanács kíséretében. Utunk Budapestről a kilenc szigetből álló csoport közül elsőként Floresre esett, ahova jó 15 órás utazás után érkeztünk meg.

Általános információk

A mindössze 18 km hosszú és 14 km széles sziget Európa és egyben az Azori-szigetek legnyugatibb pontja. Olyannyira, hogy már az amerikai tektonikus lemezen fekszik, ahonnan erős vulkáni tevékenység emelte ki a víz alól a többi szigettel együtt. Meglepő, hogy Flores nagyon hegyes-völgyes vidék, gyakorlatilag alig van sík területe, a legmagasabb pontja mégis „csak” a 914 méteres Morro Alto. Azért írom, hogy meglepő, mert ezen a természetvédelmi területen akárhányszor átmentünk autóval, mindig ködben és felhőben úszott (jöttek a Mások), ami alapján magasabbnak gondoltam.Flores a 15. század óta lakott, ennek ellenére alig 3800-an élnek itt. Bár nem számoltam meg, de gyanítom, hogy a tehenekkel együtt a lélekszám eléri a bűvös 5000-et, akik a szigeten szabadon járnak-kelnek mindenfelé. A legtöbbször nyaktörő lejtőkön sétálnak és kérődznek szelíden a hortenziabokrok mellett, de találkozni velük az úttesten az előzni tilos tábla ellenére is. Elég háborítatlan életük van kerítés nélkül, és olybá tűnik, mintha az lenne természetellenes, hogy emberrel találkoznak. Merthogy emberből és turistákból nincs sok a szigeten.Floresnek két nagyobb városa van: az egyik Santa Cruz – ami a központ, 1700-an lakják és itt van a repülőtér is – a másik pedig Lajes, ahol a szállásunk is volt. Az idő vasfoga sok épületen nyomott hagyott. Picit olyan a hely, mintha feledésbe merült volna. Gyönyörű, vulkáni lávakövekből épült lakóházak és templomok mellett sok a lakatlan épület, amelyek szép lassan az enyészeté lesznek és idő kérdése, hogy a természet visszavegye magának.Merthogy a természet itt Floresen egészen elképesztő. Már a sziget neve is sejtetni engedi, hogy különleges helyről van szó (flores portugálul virágot jelent). Ám nemcsak hortenziák, harangvirágok és számomra ismeretlen szubtrópusi növények vannak itt töménytelen mennyiségben, hanem buja erdők, kristálytiszta vízesések, kiszáradt vagy épp vízzel teli vulkáni krátertavak és olyan hihetetlenül érintetlen természet, amelyet a filmekben lát az ember.

Növényzet és táj

Ha már a sziget neve virágot jelent, akkor kezdjük ezzel. Sok magyarázatot nem fűznék az alábbi képekhez, pláne, hogy nem mindegyik növény nevét tudom magyarul (sem). Szemléltetésként ilyen virágok, ilyen méretben és ilyen mennyiségben nőnek Flores szigetén.

Fák is vannak, hiszen azok is az édenkert kellékei. Érdekes, hogy a Morro Alto környéki nemzeti parkban a fák alig fél-egy méter magasra nőnek (nyilván a cudar idő és szél miatt), míg az alacsonyabban fekvő területeken szinte az égig érnek.

A mohával és páfrányokkal benőtt utak is olyan vadregényesek, mintha senki nem járt volna rajtuk időtlen idők óta. Tényleg úton-útfélen az ember gyöngyszemekre bukkan Floresen anélkül, hogy keresné.

Kilátások

Ha már utaknál tartunk, ahogy azt már a korábbi beszámolómban is említettem, az utak állapota kifogástalan az Azori-szigeteken. Eleve nem lehet túl gyorsan haladni az emelkedők és szerpentinek miatt, de nem is érdemes. De minek is sietni, ha az ember útközben úgyis megáll 10 percenként, hogy gyönyörködjön a kilátásban és a tájban. A kilátóhelyeket általában kék-fehér csempés táblákkal jelölik az út mellett, érdemes figyelni őket. Igazából mindenhonnan elképesztő a kilátás Floresen, de ezt a négy helyet különösen jó szívvel ajánlom: Miradouro do Portal, Miradouro Craveira Lopes, Miradouro dos Caimbros, Miradouro da Pedrinha.

Krátertavak

Az egész sziget vulkanikus kőzeten nyugszik, ebből kifolyólag rengeteg a krátertó és kiszáradt kaldera Floresen. A legtöbb tó a sziget belsejében összpontosul, amelyek közül a legismertebb páros a Caldeira Negra és a Caldeira Comprida.

Azért páros, mert egymás mellett vannak a tavak, de mégis nagyon különbözőek. Napos időben látható a legjobban, hogy egyik világoszöld színű, a másik pedig fekete. A nevük ne tévesszen meg senkit, a Negra a zöld, a Comprida pedig a fekete. Mi háromszor jöttünk vissza ide, hogy végre jó (értsd nem ködös, vagy esős) időt fogjunk ki, de bőven megérte a fáradozás az árát. Számomra a legkülönlegesebb és legszebb tó a Caldeira Funda volt, amely a magas dombok közé ékelt zöld medencéjével, hortenziavirágaival és hatalmas kiterjedésével tényleg olyan élőben is, mintha egy képeslapot nézegetne az ember.

Említés szintjén, hogy teljes legyen a lista, a Caldeira Rasaban és Lombában is van víz, míg a Caldeira Branca és Seca kiszáradt medencéket rejt. Lemenni egyikbe sem lehet, de fentről csodaszép látványt nyújtanak.

Caldeira Seca

Épületek és hangulatok

Habár Florest elsősorban a természeti szépségei miatt látogatják, hoztam pár életképet az itt lévő nagyobb településekről (Santa Cruz, Lajes, Fajã Grande), amelyek hűen tükrözik, hogy az ember és természet milyen békében és harmóniában tud létezni egymással.

Vízesések

Flores szigetén a vízesések megkülönböztető figyelmet érdemelnek. Igazából, ha azt mondom, hogy már a vízesések miatt is érdemes ide jönni, akkor nem sokat tévedek. Hiszen miért érné be az ember egy vízeséssel, amikor többet is láthat belőlük egy helyen? A Lagoa dos Patos tónál egyszerre legalább 10 vízesés zúdul le a hegyek tetejéről a mélybe, ami leginkább az Avatar film ikonikus jeleneteire emlékeztet. A tóhoz vezető 20 perces séta nem kevésbé vadregényes környezetben zajlik, mint ahol a vízesések találhatóak. Plusz piros pont, hogy rajtunk kívül mindössze 2-3 emberrel találkoztunk, így csendben és háborítatlanul tudtuk szemlélni ezt a csodavilágot.

De nehogy megsértődjön a többi vízesés, róluk is ejtsünk pár szót. A Poco do Bacalhaut teljes szépségében nem tudtam megcsodálni, mert itt fordult elő az a helyzet, hogy vissza kellett vinni a bérelt autót a fővárosba. Elkopott ugyanis a fékrendszere, ami a kanyargós utakon egyáltalán nem vicces dolog. Úgyhogy ezen bepánikolva, a vízesésnél nem megállva, azonnal az autókölcsönző felé vettük az irányt, ahol szerencsére kaptunk egy másik autót helyette.

A kitérő miatt a Bacalhau vízeséshez már nem mentünk vissza, ellenben az óceánba ömlő vízesésekkel vigasztaltuk magunkat, amelyek csak a nyílt vízről láthatóak, csónakból. Annak a fékrendszere csak nem romolhat el.

Természeti képződmények és tengerpart

Az egyik leglátványosabb sziklaképződmény Flores délnyugati partján a Rocha dos Bordões, amely vertikális bazaltoszlopaival leginkább a mi balatoni Hegyestűnkre emlékeztet. Az út körbevisz a sziklafal mentén, így egészen közelről látható a fal. El lehet képzelni, milyen hatalmas erők munkálkodhattak itt régen, amelyek ilyen magasra tudtak tolni egy hegyet.

A szárazföld mellett látványos sziklaképződmények vannak a sziget északi részén az Atlanti-óceánban. Santa Cruzból fél órás csónaktúrával végig lehet és végig is érdemes menni a part mentén, ahol a már korábban említett, óceánba ömlő vízesések mellett sziklába vájt barlangokat és vízből kiálló vulkanikus csúcsokat lehet látni. Csodaszép és felejthetetlen látványt nyújtanak, amelyek biztosan megmaradnak az emlékezetedben.

Ha valaki szép partszakaszt szeretne látni Floresen, akkor autóval a sziget legészakibb pontja, Ponta Delgada felé érdemes venni az irányt. A kikötő melletti rész ugyanis különlegesen szép helyet takar. Vulkánsziklába vájt létrákon egészen a víz közeléig le lehet menni, ám fürdeni nem lehet és nem is javasolt az erős hullámzás és éles sziklák miatt. Viszont, hogy az idelátogató gyönyörködjön a vízben, üldögéljen a parton, hallgassa az óceán és hullámok morajlását, arra azt gondolom ennél szebb és alkalmasabb hely nincs a szigeten.

Innen már csak egy lépés a Farol de Albanraz, amely Európa legnyugatibb világítótornya és a mai napig az Amerikába tartó hajók fontos bástyája. A világítótornyon túl már tényleg nincs tovább, csak a végtelen kék és az óceán.

****

Buja zöld dombjaival, vad szikláival, virágaival, tavaival, vízeséseivel és megannyi érintetlen helyével Flores, az Azori-szigetek legtávolabbika, tényleg a természetkedvelők földi mennyországa. Európa édenkertjének vendégszeretetét sajnos csak pár napig élvezhettem. Ám önként és nem száműzve egy olyan szigetre mentem tovább, amely garantáltan rászolgált az elveszett világ jelzőre. Hogy miért? Következő, Corvo szigetéről szóló beszámolómból kiderül. Tartsatok velem továbbra is az Azori-szigeteken felfedezésében!

Ne maradj le semmiről! További képekért és történetekért kövesd a Facebook és Instagram oldalamat!

Ezek is érdekelhetik