A Dunakanyar hazánk egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja, amely elnevezés egészen pontosan a folyó Esztergom és Budapest közötti szakaszát jelöli. Nemcsak természeti szépsége, hanem kulturális és történelmi öröksége miatt is több tízezren keresik fel hétvégente, elég csak a Visegrádi-várra gondolnunk. Nos, a jó hír, hogy a korlátozások feloldásának köszönhetően végre szabadon mozoghatunk országhatáron belül és kirándulhatunk egy nagyot. A nagyot szó szerint tessék érteni. Ugyanis ahhoz, hogy a címben szereplő őrtoronyba eljussunk, hegyet kell másznunk. Aggodalomra azonban semmi ok, mindezt gyalogosan és mindenféle hegymászói előképzettség nélkül megtehetjük. Induljon a Julianus kilátó túra!
Megközelítési lehetőségek
A legszebb kilátás a Dunakanyar U alakú szakaszára Dömös és Nagymaros magasságából nyílik. Választhatunk, hogy a Visegrádi-hegység egyik legmagasabban fekvő csúcsára, a Prédikálószékre (639 m) kapaszkodunk fel, vagy pedig az átellenes oldalon lévő Hegyes-tetőre (484 m). Én ez utóbbit választottam, ám hamarosan a másik oldal felkeresésére is sor kerül.
A közepesen nehéznek mondható körtúra teljes hossza 11 km, amit kényelmesen 5 óra alatt lehet megtenni, ebéd-és fotószünettel együtt. Az útvonalat az alábbi gombra kattintha le tudod tölteni a telefonodra is gpx formátumban:
Julianus-kilátó körtúra 11km (gpx)A terepen összesen 600 m a szintkülönbség, sok helyen bedőlt fák és meredek emelkedők nehezítik a haladást. Ám hogy a nehézségek ellenére mégis miért érdemes felmászni a Nagymaros melletti hegy tetejére, azt képek segítségével most elmesélem.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Túra leírása
A túra Nagymarosról indul, ahol a vasútállomást elhagyva a hétvégi víkendházakkal és régi, elhagyott borospincékkel megtűzdelt kaptató rögtön bemelegítést ad a combizmoknak, csak úgy miheztartás végett. Az aszfaltos úton ugyan fel lehet menni egy darabig kocsival, de nincs értelme. Visszafelé ugyanis nem a Szamaras úton jön le az ember és fáradtan újra megmászni nem jó móka. Úgyhogy a legegyszerűbb megoldás, ha a templom közelében parkolunk le, ha autóval érkeztünk, vagy ha vonattal, akkor rögtön az állomástól kezdhetjük a túrát.
Miután a Szamaras utca emelkedőjén sikeresen túljutottunk, rögtön vár ránk egy kis jutalom. Térjünk le az ösvényről a Gánti Tibor emléktábla felé. Az egykori vegyészmérnök, akinek a nevéhez az élet mesterséges előállításának alapjai is kötődnek, gyakran időzött itt a Duna szorosban. Látva a sziklák pereméről a hömpölygő folyót az uszályokkal, a háttérben csúcsosodó Visegrádi-várat és szemben Dömös apró házait, meg tudom miért, miért szeretett itt a professzor úr üldögélni.
Remete barlangok
A rövid kitérő után folytassuk utunkat a sárga barlangjelzésen a Remete-barlangok felé. Nálam ez volt az a pont, amikor feltettem magamnak is a kérdést, hogy biztosan jó irányba megyünk? Az út ugyanis nem úgy néz ki, mintha turistaösvény lenne. A morzsalékos, vulkanikus talajon a terep folyamatosan emelkedik (350 m) és bedőlt fákat kell kerülgetni, vagy átugrani. Az Ördög-hegy elég trükkös túra szempontjából, de higgyük el, hogy jó irányba megyünk. Még annak ellenére is, hogy néhol tényleg láthatjuk az ördögöt a falra festve. De ne ijedjünk meg tőle, teljesen ártalmatlan.
A hegy tetején sétálva kisvártatva megérkezünk a Remete-barlangokhoz, amelyek pontosan a Dunára és Dömösre néznek rá. Hiába, élni tudni kell. A 10 üregből álló képződmények csak félig természetesek, ugyanis ember vájta ki őket a már meglévő mélyedésekből. A középkorban az üregek egy részét bencés szerzetesek használták sziklatemplomként, amelynek nyomait a „mellékhajókban” fel lehet fedezni.
A legenda szerint az 1800-as évek végén egy remete élt a hegy tetején, akinek a szamara önállóan közlekedett vizes vödrökkel a Dunáig, majd vissza (így már értelmet nyer a Szamaras út elnevezés). A helyiek gyakran felkeresték a remetét tanácsért, vagy adományt küldtek neki a szamárral. A szomorú történet szerint a csacsi egyik nap megbotlott és a Dunába esett. A remete hiába várta, nem jött vissza, így ő is meghalt. Akárhogy is történt a dolog, a barlangok érdekesek, bár én többet vártam tőlük.
A Remete-barlangok után egy meredek emelkedő visz fel a 484 m magas Hegyes-tetőre, ahol a Miklós Lili emlékére állított padon jól esik egy picit kifújni magunkat. Ha idáig eljutottunk, innen már az út egyenes és gyönyörű fák között vezet az út a hőn megérdemelt kilátóig.
Julianus-kilátó
Ha néhol korlátokkal bekerített mély lyukakat látunk, az nem a véletlen műve, ugyanis innen bányászták azokat a köveket is, amiből a Julianus-kilátó 1939-ben az Encián Turisták és Magyar Turisztikai Egyesület kooperációjában megépült. A Szent Mihály-hegy tetején álló kilátó szépen fel van újítva és leginkább egy középkori bástyára emlékeztet. A 15 méter magas kőtorony valójában egy barátságos őrszem, ami folyamatosan nyitva áll az ideérkezők előtt.
Az épület érdekessége, hogy van egy középső része, ami teljesen fedett. A csigalépcsőn felfelé haladva jó egy picit elidőzni itt, főleg olyan tériszonyosnak, mint én. Vagy akár el is fogyaszthatjuk a panorámás kilátóablakok mögött az otthonról hozott szendvicsünket. Azonban miután ezzel végeztünk, okvetlen menjünk fel a kilátó tetejére, ahonnan a kilátás elképesztő. A panorámát 270 fokban a Duna uralja a Visegrádi-várral és Salamon-toronnyal a háttérben.
Míg a másik oldalán a Börzsönyre és Nyugat-Szlovákiára vethetünk távoli pillantásokat. A túra végén, lefelé ereszkedve a hegyről, még egy pillanat erejéig feltűnik a szemünk előtt a fellegvár, majd szép lassan elérjük Nagymaros lakóházait, amellyel a körtúránk véget is ér.
