Külföld

Az ezerarcú Szlovénia: fedezd fel szomszédunk legszebb látnivalóit

2020. augusztus 31.

Szlovénia, Európa zöld szíve és gyöngyszeme. Bármelyik szegletébe is érkezünk, egy biztos: havas hegycsúcsaival, türkiz színű folyóival és romantikus tengerparti városaival minden látogató szívébe azonnal belopja magát. Én is így jártam. Az országban eltöltött, közel egy hét alatt egyik ámulatból a másikba estem. Nem gondoltam volna, hogy ez a kicsiny állam ennyi szépséget rejt magában és hogy visszatérve Szlovéniából azt fogom érezni, bárcsak tovább tartott volna az utazás.

Nehéz egy szóval leírni, miben rejlik az ország vonzereje. Az, hogy felszín alatti és feletti természeti szépségei páratlanok, vitathatatlan. Ahogy az is az ország érdeme, hogy elsőként nyerte el a világon a zöld jelzőt, fenntartható turizmusa és a környezettel való példás kapcsolata okán.

Szlovénia egy igazán friss, üde és zöld ország. Megízlelni és megtapasztalni az idei évem egyik legnagyobb meglepetése volt. És bár nem láttam mind az ezer arcát az országnak, az biztos, hogy az alábbi helyek mindegyikére jó szívvel fogok visszaemlékezni.

Maribor

A város neve a téli sportokkal forrt egybe. Ám van itt még egy dolog, ami miatt érdemes kitérőt tenni Mariborba az év minden szakában. Ez pedig nem más, mint a kiváló minőségű szőlő és a belőle készített nedű. Mielőtt Szlovéniába érkeztem, fogalmam sem volt róla, hogy az ország ennyire magas borkultúrával rendelkezik és hogy ennek pont az egyik központja Maribor. Lássuk mi terem itt még a szőlőn kívül.

A város felfedezését érdemes a Dráva partján kezdeni, amely a város legrégebbi negyede is egyben. A folyóparti városrészt (Lent) a hajdani városfal két megmaradt tornya szegélyezi: a henger alakú Bírósági-torony, amely a város fogdája volt, míg a másik oldalon a Víztorony 1555 óta, ami a város vízellátását szolgálta. A két határolófal között számos éttermet és hangulatos házat találunk a folyóparton, valamint a világ legöregebb szőlőtőkéjét is, amely még a Guinness-rekordok könyvébe is bekerült.

A Stara trta nevet viselő öreg hölgy (ugyanis hölgyként hivatkoznak a szőlőre) Maribor legfőbb látnivalója. Különlegessége, hogy a mai napig megterem rajta a Žametovka, ami egy hagyományos szlovén szőlőfajta. A szüret minden évben a város legnagyobb eseménye, amit hagyományosan szeptember utolsó vasárnapján tartanak. Az idei szőlőfesztivál 2020. szeptember 17-20. között lesz, bővebb információ ITT érhető el róla.

A Doppler pincészet ültetvényén és birtokán

Maribor belvárosa kicsi és egyébként is ki van tiltva az autós forgalom belőle, így gyalogosan induljunk el a felfedezésére. Tegyünk egy sétát a Fő téren (Glavni trg) és csodáljuk meg a reneszánsz eredetű Városházát. Majd folytassuk utunkat a Vár tér felé (Grajski trg), ahol a barokk stílusú marburgi vár mellett egy furcsa formájú, második világháborús emlékművet találhatunk.

A napot zárjuk a Vinag pincerendszerben, ha már Maribor Szlovénia borvárosa, ahol igazán különleges élményeben lehet részünk.  Európa egyik legrégebbi és legnagyobb pincerendszere fut ugyanis a város alatt, amelyet 2,1 km hosszú sétával és Jernej Lubej vezetésével be is jártunk. Őt egyébként jó szívvel javaslom megkeresni (kontakt ITT), ha valaki Mariborban jár, ugyanis az ország egyik legjobb sommelierje és csupa érdekességgel tud szolgálni a bor és szőlő iránt érdeklődőknek.

Bledi-tó

Bled az Alpok gyöngyszeme, ahova annak ellenére is, hogy már voltam ott, bármikor szívesen visszatérek. A gyönyörű tó a bájos szigettel a közepén és a fölötte emelkedő vár igazi képeslapos hely, amely minden évszakban a legszebb arcát mutatja a látogatóknak. De hogyan alakult ki ez a pici sziget egy templommal a közepén? A legenda szerint egykor a völgyben pásztorok éltek, akik az alpesi legelőkön birkákat legeltettek. Az egyik birka nagyon zabolátlan volt és folyton elszökött a nyájtól. Kíváncsisága több alkalommal is a dombon álló Szűzanya templomba vitte, a helyiek legnagyobb megrökönyödésére. Többen kérték, hogy egy kerítéssel vegyék körbe a templomot, hiszen egy állatnak nincs helye benne, de nem történt semmi. Isten ezért vízzel árasztotta el völgyet, hogy megóvja a szent helyet a kéretlen látogatóktól.

Ez a legenda része, de valójában egy gleccser alakította ki a tavat, amelynek közepén a templom áll. Bledi-tó másik jelképe a szigeten kívül a fölött magasodó vár. Az írott források szerint ez a legrégebbi vár Szlovéniában, egy 1011-es adománylevél Castellum Veldes néven emlegeti. A 130 méter magas sziklafalon álló várból gyönyörű kilátás nyílik a tóra, a Karavankák és a Júlia-Alpok vonulataira is, míg belsejében a nyomtatással és a vár történetével kapcsolatos kiállítást lehet megtekinteni.

Azonban Bled legvonzóbb része kétségtelenül a sziget, amelyre való bejutásnak a legegyszerűbb módja, ha csónakba pattanunk. Különleges élményért próbáljuk ki a hagyományos a bledi csónakot, a pletnát, ami azért is érdekes, mert mind az evezés, mind pedig a csónak készítése családi tradíció és a tudás apáról fiúra száll. A szigetre több dolog miatt érdemes látogatást tenni. A legnépszerűbb a Szűzanya templom legendás kívánság teljesítő harangja, amit ha háromszor megkongatunk, teljesül a kívánságunk.

Ha szerencsénk van és épp esküvőt tartanak, részesei lehetünk egy különleges, helyi hagyománynak. Nem mindennapi látvány, hogy a vőlegény a templomhoz vezető 99 lépcsőn keresztül az ölében viszi fel az arát. Ám minden itt házasulandó ezt megteszi, ezzel a gesztussal ugyanis a házasság örökké fog tartani. A szigeten járva nekünk is meg kell mászni a lépcsőket, és nemcsak a templomig, hanem annak harangtornyába is érdemes felkaptatni. A torony tetejéről ugyanis gyönyörű kilátás nyílik a vízre és még egy régi órát is megcsodálhatunk, ami még teljesen mechanikus elv alapján működik.

A mászásokkal járó megpróbáltatásokat a templom kávézójában egy hagyományos szlovén édességgel, a poticával vezessük le, ami hasonló a mi bejglinkhez, csak kuglóf formájú. A többféle ízesítésben készülő szlovén ünnepi étel még XVI. Benedek pápa figyelmét is felkeltette. Olyannyira, hogy ezt kérte reggelire Szlovéniába való látogatásakor, amit titkos és egyedi recept alapján ennek a kávézónak a cukrászai készítettek el. Ha már különleges édességeknél tartunk, ne menjünk el Bledből úgy, hogy ne kóstoltuk volna meg a kremsnita Bledet, azaz a krémest. A krémes ugyanis innen ered és Bled egyik jellegzetes szimbóluma. Az igazi receptjét Istvan Lukacevic találta meg és a Park Hotellel szemközti cukrászdában őrzik a titkot.

 

Vintgar-szurdok

Ez a Bledtől alig 4 km távolságra található hely számomra az egyik legszebb természeti látványosság volt Szlovéniában. Az 1891-ben felfedezett Vintgar-szurdok egy elképesztő színű völgyet takar, ahol a Radovna folyó a türkiztől kezdve a jégkéken át a smaragdzöldig kanyarog a meredek sziklák ölelésében. Valószínűleg a felfedezésekor még nem volt ilyen jól kiépített infrastruktúra itt, mint ami most a látogatók rendelkezésére áll. Egy 1,6 km hosszú tanösvényen, fapallókon keresztül 1-1,5 órás sétával járhatjuk be a Vintgar-szurdokot és csodálhatjuk meg a folyó szelídülését.

A túra végén, ha nem lett volna elég wow élmény menet közben, a 16 méter magas Sum zuhatag vár ránk, ami Szlovénia legnagyobb folyami vízesése. A szurdok garantáltan felejthetetlen élményt nyújt minden korosztály számára és meghódítása kis erőfeszítést vesz igénybe. Praktikus információ és arra készüljünk, ahogy az itthoni Rám-szakadék (ITT írtam róla) esetében, úgy a Vintgar-szorosban is egyirányú közlekedés van érvényben. Tehát a végén az út nem a fapallókon vezet visszafelé, hanem a hegyen át. Hacsak nem befizetett szurdoktúrára megyünk, ahol a végén busz vár bennünket és hoz vissza a kiindulópontra.

 

Radovljica

Akár a Karavankák vagy a Júlia Alpok tanösvényein túrázunk, akár Bledben csónakázunk, érdemes kitérőt tenni Radovljica felé és eltölteni pár órát ebben a hangulatos, középkori kisvárosban. Már csak amiatt is, mert ez Szlovénia legédesebb városa. A környék híres méztermelő vidék évszázadok óta. A városban pedig nemcsak kóstolhatunk, hanem a szlovén méhészet és a méz sokoldalú felhasználhatóságával is közelebbről megismerkedhetünk.

Radovlicát azonban nem csak a méz teszi édessé. A muskátliktól roskadozó Lectar fogadóban a mézeskalács-készítés rejtelmeibe és 200 történetébe nyerhetünk betekintést, míg a csokoládé fesztivál (részletesen ITT) keretében minden év áprilisában finomabbnál finomabb csokikülönlegességeket ízlelhetünk meg. A kézműves csokoládékészítésnek egyébként Szlovénia szerte nagy hagyománya van, a legkülönlegesebb ízvilággal Piranban találkoztam.

Szlovén borvidékek

Elsőre biztos, hogy nem a bor jut Szlovéniáról az eszünkbe. Már csak amiatt sem, mert az itt termelt borok mindössze 30%-át értékesítik export révén, így nem igazán lehet velük itthoni szupermarketekben találkozni. Azonban, ha itt vagyunk, érdemes az országnak ezt az arcát is felfedezni. Szlovéniában 52 ismert borfajtát termelnek, amelyekkel borutakon, éttermekben és az ősszel megnyíló bormérések (osmice) során találkozhatunk.

A legegyszerűbb, ha kétkerékre pattanunk és úgy fedezzük fel Szlovénia három nagy borvidékét. Én Posavje régióban próbáltam ki életemben először az elektromos kerékpárt és nagyon-nagyon tetszett. Az tévhit, hogy nem kell semmit tekerni, dehogynem kell. Viszont a dombos vidéken az emelkedőkön jó szolgálatot tett a rásegítő funkció. A borvidékek közül Primorska környékén a mediterrán napérlelte vörösborokat kóstoljuk meg, úgy mint a merlot, shiraz vagy cabernet. A Száva-menti borvidéken, Posavje környékén ne hagyjuk ki a hagyományos szlovén bort, a cvičeket, amely háromféle bor házasításából készül és viszonylag alacsony az alkoholtartalma. A klasszikus fehérborokat kedvelőknek, pl.: rajnai rizling és tramini, a Dráva mente és Podravje régió lesz a befutó, amiről Maribor kapcsán már említést tettem.

Kostanjevica na Krki monostora

Ahol a Krakovski erdő 300 éves tölgyfái találkoznak a Száva és a Dráva folyóval, és ahol a Gorjanci zöld hegyei emelkednek, ott található Szlovénia legrégebbi és egyetlen szigeten épült városa, Kostanjevica na Krki. Kiemelkedő kulturális, történelmi és természeti értékeinél fogva a hely a legmagasabb szintű védettséget élvezi. A Krk folyó mentén kanyargó kisváros egyik legkülönlegesebb épülete az 1234-ben épült ciszterci kolostor, amely 1785-ig az ország vallási, oktatási és gazdasági központja volt. A monostort számos tűzvész, majd bombatalálat érte, amely után bár helyreállították, de a hely vallási szerepét elvesztette.

Ma, Közép-Európa egyik legnagyobb árkádsoros terének falai között, ahol a reneszánsz korban emberek nyertek menedéket a támadók elől, a szlovén kultúra bölcsőjét találhatjuk. A gyönyörű, gótikus templom szakrális jellegét felváltotta a kortás művészet, míg a kerengő termeiben a Božidar Jakac galéria a 20. századi szlovén expresszionizmus alkotóinak ad teret. A monostor udvarát is a kultúra szolgálatába állították. Míg a monostor belseje a festészetnek, úgy az árnyas park az 1961 óta megrendezésre kerülő tölgyfa faragó szobrászoknak és alkotásoknak ad otthont.

A Krk-folyó mentén érdemes kirándulást tenni Novo Mesto felé, ami festői környezete ellenére még nem vonta magára a turisták figyelmét. Ám ha valami különleges élményre vágyunk, álljunk meg az Otocec kastélyhotelnél is, aminek a festői környezeténél már csak a belseje pazarabb.

Postojnai cseppkőbarlang

Szlovénia természeti környezete legendás, már csak ha abból indulunk ki, hogy a területének 60%-a erdővel borított és ezek közel 14%-a védett is egyben. Ám nemcsak a felszínen, hanem alatta is elképesztő kincsek rejlenek. Az országban 13.000 karsztbarlang található, amelyek közül a legnagyobb és egyben Szlovénia szimbóluma: a Postojnai cseppkőbarlang. A cseppkőbarlang felfedezése egy segéd lámpagyújtó, bizonyos Luka Čeč nevéhez fűződik, aki alatt 1818-ban beszakadt a barlang már egy kis részben feltárt terme. A társai azt hitték odaveszett, ám a lámpás fényében egyszer csak feltűnt a mélyben az alakja és ezt kiáltotta: „Ez egy új világ, ez maga a Paradicsom.”

Bár láttam már csodaszép cseppköveket, például Mexikóban a víz alatt (ITT írtam róla), de a paradicsomi jelző tényleg nem túlzás Postojnára. Bár érdekes módon a postojnai cseppkőbarlang, mint természeti látványosság nem tartozik Szlovénia 4 UNESCO világörökségi helyszíne közé, ám sok leget tudhat magáénak.

Itt épült meg Európa első föld alatti kisvasútja 1872-ben és ma egy 3,7 km hosszú, dupla sínpáron fut végig a barlang területén. A barlang 3 millió éves és a legrégebbi, ismert cseppköve a hófehér felhőkarcoló, ami egy 5 m magas hófehér sztalagmit oszlopot takar. Postojnában nyílt meg a világ első barlangi postahivatala 1899-ben. A postahivatal sikerét mutatja, hogy 1900-ban 7000 képeslapot adtak fel, míg négy évvel később, pünkösdhétfőn, alig 3 óra alatt nem kevesebb, mint 13 800 darabot.

További érdekességként a Postojnai cseppkőbarlangban nemcsak gyönyörű cseppkövek vannak, hanem itt él a vak gőte, vagy a helyiek által csak sárkányfiókának nevezett állat is, amely évtizedek óta lázban tartja a tudósokat. A teljesen vak állat a felszín alatti vizekben 100 évig is elél, mindezt úgy, hogy 10 évente csak egyszer eszik.  A vak gőtéket pár éve mesterséges módon is sikerült szaporítani, és a túra végén egy barlangi terráriumban megszemlélhetjük őket.

A 90 perces túra során egy egyedülálló világ részesei lehetünk, ahol hol kisvonattal robogunk a cseppkövekkel borított termeken át, hol pedig gyalogosan hallgathatjuk akár magyarul is a rendkívül informatív tájékoztatót a szemünk előtt álló különleges képződményekről. Praktikus tanács: a barlangban 10-14 fok van, nyáron is elfér a kabát és a zárt cipő. További információ, hogy a barlang akadálymentesített, így a kerekesszékkel közlekedőknek sem kell lemondaniuk erről a fantasztikus élményről.

Predjamai vár

Az emberi kéz munkája és a természet kreativitása hozta létre a középkornak ezt a gyöngyszemét, a Predjama várat, ami alig pár kilométerre van a Postojnai cseppkőbarlangtól. A sziklavárat 1202-ben kezdték el építeni és 800 éve alatt sosem tudta az ellenség bevenni. A világ legnagyobb, a Guinness világrekordok között is számontartott barlangi vára különleges történetet mesél azokról az időkről, amikor a biztonság előbbre való volt a kényelemnél, és a fegyverek csörgése hangosabb volt a trubadúrok énekénél.

A középkori várban járva sokszor nehéz eldönteni, hogy melyik része tartozik a sziklához, és mely részeit építette az ember. A barlangnak van egy felszínre vezető, titkos alagútja, ami egykor felbecsülhetetlen értékű rejtekhelyként szolgált. Ezen keresztül indult el portyázni a predjamai Erasmus lovag is, a kor legyőzhetetlen és romantikus hőse, aki egy évig dacolt a birodalmi hadsereggel.

Életét méltatlan módon veszítette el, az árnyékszéken ülve. Egy ágyúgolyó pont a várból kiálló „mellékhelyiséget” találta el, ami Erasmus lovaggal együtt az enyészeté lett. A Predjamai vár számos dokumentum- és játékfilm helyszínéül szolgált és a világ 10 leginkább lélegzetelállító vára közé sorolják. A vár a bestseller Trónok harca íróját, George R. R. Martint is elvarázsolta – lehet innen vette pont az árnyékszékes epizódot -, de ellátogatott már ide a Discovery Channel csapata is, akik felfedezték, hogy néhány szellem is a vár lakója.

Ljubljana

A zöld ország zöld fővárosa. Bevallom, nem sokat vártam a szlovén fővárostól, előzetesen többen azt mondták, fél napos város. Nos, ezeknek az embereknek a véleményére többet nem adok, ugyanis sokkal több van Ljubljanában, mint azt az ember elsőre gondolná. Először is a belváros szinte teljesen autómentes: itt mindenki biciklizik, elektromos! buszokkal tömegközlekedik, vagy gyalogol. Másodsorban gyönyörű szecessziós, art deco és klasszicista épületei vannak, amelyek között élmény sétálni. A Ljubljanica folyón átívelő gyönyörű hidakról (pl.: Sárkány-híd, Hármas-híd, Cipészek-hídja), amelyeket Jože Plečnik tervezett, már nem is beszélve. Ha már hidak, szenteljünk egy kis figyelmet a legelsőnek, a sárkánynak, amivel Ljubljana szerte mindenhol találkozhatunk. De honnan ez a sárkány mánia?

A legenda szerint Iaszón, görög királyfi a várost kettészelő folyón az Adriai-tenger felé igyekezett aranygyapjú rakományával. Útját állta azonban egy itt élő sárkány, aki rettegésben tartotta az embereket is. Iaszón hősiesen megküzdött a sárkánnyal, legyőzte azt és az arannyal is célba ért. A sárkányt azonban mégis visszasírhatták az emberek, ugyanis Ljubljana címerétől kezdve számos városi jelképen feltűnik. Többek közt a halpiac mellett 1901-ben átadott hidat is sárkányok őrzik. Egészen pontosan négy. Azt tartották róla régen, ha szűz lány megy át a hídon, a sárkányok megcsóválják a farkukat. Ám ez inkább csak valami városi legenda lehet.

Ljubljanában járva ne hagyjuk ki a 900 éves vár felkeresését, ahonnan a legszebb kilátás nyílik a városra. Legegyszerűbben siklóval juthatunk fel, amit pár éve adtak át, de a vállalkozóbb szelleműek fel is sétálhatnak a dombra. A vár az állandó kiállítások mellett esküvők és fesztiválok népszerű színhelye és nyáron megtelik élettel.

A város nemcsak a zöld és fenntartható turizmus mintapéldája, hanem a gasztronómia kedvelői számára is valóságos kincsesbánya. Az ország megfizethetőségét egyébként jól mutatja, hogy a Michelin-csillagos Atelje étteremben már 24-28€ között kétfogásos ebédmenüt kaphatunk, de a Prešeren tér mellett péntekenként a nyitott konyhák keretében a legjobb szlovén éttermek kínálatát is végigkóstolhatjuk piaci köntösbe csomagolva.

Bár a JB Restavracija nem kapott csillagot, az egyik legfinomabb vacsorát itt ettem Szlovéniában.

Piran

Szlovénia ezer arca közül a tengerparti részt nagyon vártam, hiszen az utazás mellett a búvárkodás és a tenger a második szerelem az életemben. Bár most nem merültem, azért a sós szél illata semmivel össze nem hasonlítható. A szlovén riviéra egy 46 km hosszú partszakaszt takar és városok tekintetében Piran egy valódi kis ékszerdoboz. Az egykor Velencei Köztársasághoz tartozó isztriai kisváros a mai napig magán viseli az olasz hatást mind épületek, mind nyelvhasználat mind pedig életérzés tekintetében.

 

A La Bottega Dei Sapori nemcsak Piran, hanem Szlovénia egyik legjobb étterme

Piran legszebb része a Tartini tér, ami a híres zeneszerző után kapta a nevét és nyaranta koncertek népszerű színhelye. A tér sarkán álló velencei háznak szenteljünk külön figyelmet. A házban egykor egy szép lány lakott, aki beleszeretett egy Velencéből idehajózó férfiba. A szerelem kölcsönös volt, már a házasság is szóba került. Igen ám, de otthon Velencében a férfit a felesége várta. Amikor a lány megtudta ezt, éktelen haragra gerjedt. A férfi próbálta megmagyarázni a helyzetet, de vélhetően ez a nagy nyilvánosság előtt zajlott. Ugyanis a ház falán olaszul ott áll ma is a felirat: Hagyjátok őket beszélni.

Piran üdülő jellege mellett ma leginkább sólepárlóiról és képeslapszerű fekvéséről híres. Előbbit akár a Tartini tér közelében lévő sóboltban is megízlelhetjük – pl.: sós csoki formájában is-, míg utóbbiba két helyről is betekintést nyerhetünk. A Szent György templom harangtornyából, ami 1608-ban a velencei torony mintájára épült, 2€ ellenében egyik oldalról Olaszországot, a másikról Horvátországot, középütt pedig Szlovéniát láthatjuk. A 48 méteres torony különlegessége a panorámán kívül a tetején álló Szent Miklós szobor, amit a helyiek több száz éve időjárás jelzőnek használnak.

Ha a szobor északra néz, akkor jó idő várható, ha délre, akkor kevésbé. Pár éve villám csapott bele a szoborba és el kellett távolítani helyreállítás céljából. A helyiek teljesen felbolydultak, hogy nincs meg a szobor és nem fogják tudni, milyen idő lesz. Szerencsére a szobor azóta visszakerült a helyére és a kedélyek is megnyugodtak.

Ha a harangtoronynál még eggyel szebb és a képeslapokon is szereplő kilátásra vágyunk, célozzuk meg a középkori várfalat, ami a domb tetején áll. Bár a nyári kánikulában nem volt épp izzadságcsepp-mentes a feljutás, de a mediterrán település látványa a végtelen tengerrel a háttérben egész egyszerűen felejthetetlen látvány!

Köszönöm ezúton is a Szlovén Turisztikai Hivatalnak a Szlovéniába való meghívást.

 

Ne maradj le! További hasznos utazós tartalmakért kövesd a Facebook és Instagram oldalamat!

Ezek is érdekelhetik