• Menu
  • Menu

Őszi barangolások Szlovéniában, Európa zöld szívében

Szomszédos országunk, Szlovénia különleges gyöngyszeme az európai utazási palettának. Festői szépségű hegyei, világörökségi barlangjai és szurdokai, valamint riviéra hangulatú tengerpartjai önmagukban, együttesen pedig pláne vonzóak ahhoz, hogy az ember felkerekedjen és megnézze őket magának.

Ám nemcsak nyáron, hanem utószezonban is érdemes útnak indulni, amikor is Szlovénia zöld arca az ősz minden színét magára ölti, ráadásul tömegmentesen adhatjuk át magunkat a felfedezés örömének. Tavaly már volt szerencsém bepillantást nyerni az ország szépségeibe (a beszámolómat ITT olvashatod róla), most ősszel pedig új helyszínek és látnivalók nyomába eredtem. Hogy merre jártam és miket láttam, arról következzen egy személyes beszámoló és ajánló.

Tolmin-szurdok

Szlovéniába járva a legtöbben, ha vadregényes szurdokra vágynak, általában a Vintgar-szoros felé veszik az irányt. Pedig a Triglav Nemzeti Parkban található Tolmin-szurdok legalább olyan szép, mint a Bled melletti verzió, sőt. Külön érdekessége, hogy a Zadlascica és Tolminka folyók türkiz színű vizében lentről és fentről is gyönyörködhetünk.

A Medvefej-szikla nemcsak látványos, ahogy beszorult a sziklafalak közé, hanem számos mohának és növényfajnak is otthont ad egész évben.

A Tolmin-szurdokban egy termálforrás is működik, ami nagyon ritka jelenség a Júlia Alpokban. A mélyből feljövő víz hőmérséklete 20 fok körüli, ám ez nem elegendő ahhoz, hogy a folyók vizét felmelegítse, ami nyáron is csak 5-9 fok közötti. A termálforrás egy barlangban tör a felszínre, amit ha alacsony a vízállás, az Ördög-hídja alatti szakaszon akár a saját szemünkkel is láthatunk.

A szurdokban 3 km hosszú út vezet végig szebbnél szebb helyeken és közben olyan érdekességekkel találkozhatunk, mint Dante barlangja, ahol állítólag maga Dante is megfordult, és innen kapta az ihletet az Isteni színjáték pokolban játszódó jeleneteinek megírásához, az Ördög-hídja, vagy pedig a Medve-fej sziklatömb. A szurdok gyerekekkel is bejárható, jól kiépített, azonban érdemes felkészíteni a combizmainkat a végén egy kiadós lépcsőzésre.

Az Ördög-hídját (fent) 1907-ben építették a Tolmin falubeliek fából, később kapott csak vasszerkezetet. A név mögött nincsen semmi pokoli vonal, Szlovéniában ugyanis gyakran így hívják azokat a keskeny hidakat, amelyek mély szurdokokon vezetnek keresztül.
Az egész Tolmin-szurdok természetvédelem alá tartozik, így a kijelölt útvonalakról ne térjünk le, és kutyát is csak pórázon sétáltassunk.
A Júlia-Alpok legismertebb természeti csodája és egyben Szlovénia legszebb folyója, a Soca. A smaragdzöld folyót elsősorban a vadvízi sportokat kedvelők keresik fel, aminek a vize nyáron is igencsak hűs. Ám kirándulni bármikor lehet a 30 km hosszú Soca-út mentén
A Tolmin-szurdok látogatása után tartsunk egy ebédszünetet a Jazbec étteremben a közeli Kobarid településen, ahol helyben fogott pisztráng mellett a Tolmin sajtot is kóstoljuk meg.
Az egyik legszebb kilátás a Soca folyóra a Napóleon-hídról nyílik.

Skocjan-barlang

A Skocjan-barlang nemcsak a szlovén karsztvidék, hanem a világ egyik legfontosabb, föld alatti kincse. A ma már UNESCO világörökség részét képező természeti látványosságot az ókorban is említették az írások, régészeti leletek szerint pedig az őskorban is éltek benne emberek. A barlang létrejöttét a Reka pataknak köszönheti, ami 55 km felszíni jelenlét után a föld alatt folytatja sokszor vad, zúgó robogását és üregeket vájt ki a puha mészkőben.

Fotó forrása: Škocjan Caves Park, készítője Borut Lozej
Fotó forrása: Škocjan Caves Park, készítője Borut Lozej

Mellette a beszivárgó esővíz is tette a dolgát évezredeken keresztül, és csodás cseppkőképződményeket hozott létre a már kialakult termekben. A föld alatti kanyon látványvilága a sztalaktit és sztalagmit oszlopokkal együtt páratlan, s egyszersmind libabőrös élmény.

Fotó forrása: Škocjan Caves Park, készítője Borut Lozej
A Skocjan-barlang fenséges csarnokai a víz többmillió éves munkájáról tanúskodnak. Fotó forrása: Škocjan Caves Park, készítője Borut Lozej

A Skocjan-barlang egy 2 órás vezetett túra keretében járható be, aminek során 3 km-t kell gyalogolni, és a végén 600 lépcsőt megmászni. Ám minden erőfeszítést megér a látogatás! A sziklafalba épített úton járva fantasztikus élmény, ahogy alattad a mélyben a Reka-folyó zúg, fölötted a 146 méter magas Martel-csarnok tátong, te pedig a függőhíd közepén állsz a nagy semmiben.

Fotó forrása: Škocjan Caves Park, készítője Borut Lozej
A Cervenik-híd 45 méter magasan szeli át a föld alatti szurdokot. Fotó forrása: Škocjan Caves Park, készítője Borut Lozej

Az állandó, 12 fokos hőmérséklet miatt melegebb öltözet ajánlott, illetve zárt cipő. Fotózni sajnos nem lehet a barlangban, ám a Škocjan Caves Park néhány képet a rendelkezésemre bocsátott, hogy meg tudjam mutatni Nektek is a barlang szépségét.

Fotó forrása: Škocjan Caves Park, készítője Borut Lozej
Kilépve a barlangból, de a felső panorámakilátóból is jól látszik a Nagy dolina zuhataga és tava.

Bohinj-tó és környéke

A Bohinj-tó Szlovénia legnagyobb természetes tava, amelyet gleccserek vájtak a Júlia-Alpok festői szépségű völgyébe. Létezik azonban ennél mesésebb magyarázat is a létrejöttére. A legenda szerint, amikor Isten megteremtette a világot és felosztotta a földet az emberek között, elfeledkezett egy kisebb csoportról.


A Bohinj-tó körül több turistaút is fut, ám érdemes hajóval vízre is szállni. A program időtartama egy óra.
A tó nyáron is csak maximum 23 fokos. Folyamatosan kapja az utánpótlást, egy év alatt háromszor is kicserélődik a vize.

Ők azonban nem elégedetlenkedtek, hanem csöndben maradtak, reménykedve abban, hogy egyszer ők is sorra kerülnek. Az Úr pedig cserébe a türelmükért és a szerénységükért nekik adta a föld legszebb részét, amit magának tartogatott. Ez a terület volt Bohinj, amelynek neve szlovénül (Boh), Istent jelent.

Négy bátor szlovén hegymászó, akik elsőként jutottak fel az ország legmagasabb csúcsára, a 2863 méter magas Triglavra. Alakjuk szobor formájában Bohinj központjában is látható.
Aranyszarv, azaz a mitikus fehér szőrű kecskebak szobra a tó partján áll. Nemcsak Bohinj, hanem az egyik legjobb szlovén sör, a Zlatorg szimbóluma is. Több legenda is fűződik hozzá. Az egyik elbeszélés szerint a szarvai aranyból voltak, és a Triglav hegységben elrejtett kincsekhez vezető út kulcsait rejtették. A másik szerint pedig a kecske vére gyógyító hatású virágokat teremtett a völgyben.
Bohinj egyik legtöbbet fotózott látképe a Keresztelő Szent János-templom, előtérben a Száva-híddal.

 

 

 

Savica-vízesés

A Savica, vagy Száva vízesés Szlovénia egyik legismertebb természeti csodája, amely a Bohinji-tó partján található. A 60 méteres magasságból lezúduló vízfüggönyt az Okrepčevalnica Savica vendéglőből indulva érdemes megközelíti, ahol a parkolóban az autónkat hagyva rögtön az erdő felé vesszük az irányt.

A vízeséshez vezető út teljes hossza 1,7 km, és ugyan van benne kicsi emelkedő, meg lépcsőzés, de gyerekekkel is jól bejárható. Nyáron érdemes magunkkal vízhatlan kabátot, vagy sapkát vinni, ugyanis a magasabb páratartalom miatt percek alatt vizesek leszünk.

Most ősszel ezzel nem volt gond, és tömeg sem volt, ám főszezonban érdemes a kora délelőtti órákra időzíteni a látogatást. Már csak amiatt is, mert a szűk völgybe nagyjából 10 óráig besüt a nap, és ha szerencsénk van, a vízesés előtt szivárványt is láthatunk.

Soriška planina

Szlovénia népszerű síparadicsomát nemcsak télen érdemes felkeresni, hanem az év minden szakában. Az 1307 méteres magasságával, és változatos túraútvonalaival Soriška planina nagyszerű választás lehet családi kirándulások, hegyi kerékpározás, vagy túrázás céljára. Az Alpok vonulatai közé zárt kirándulóhely azonban többet nyújt egy szimpla természetjárásnál. Itt húzódott ugyanis egykor a Rapallo határ, amely Szlovénia múltjának egy szomorú epizódját jelenti.

Az első világháború béketárgyalásaira fittyet hányva az olasz katonák ugyanis megszállták Szlovénia nagy részét, és ellenőrzésük alá vonták többek közt ezt a területet is. Bár a határvitákat 1920-ban végül rendezték, az utolsó katonák csak 1943-ban vonultak ki innen, amelynek nyomait a sziklák ma is őrzik.

A túraút az egykori barakkok, katonai objektumok és megfigyelőállomások mentén halad, amelyekbe be is lehet menni, így minden egyes lépéssel 80-100 évet ugorhatunk vissza a történelemben. Mellette pedig gyönyörködtünk a Lajnar vagy Možic csúcsokról elénk táruló látványban, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik a Júlia Alpokra, a Bohinji-tóra, a Škofja Loka környékére.

Lipicai ménes

A különleges, hófehér lovak nem lennének ma köztünk, ha nincs II. Károly, osztrák főherceg, akinek szüksége volt egy kecsesen mozgó, gyorsan tanuló lóra. Egy olyan fajtára, amellyel a császári udvarban, és a bécsi Spanyol lovasiskolában méltó módon meg lehet jelenni és parádézni.

Az ő indíttatására tenyésztették ki a lipicai fajtát 1580-ban, amelynek névadó településén, a lipicai farmon jelenleg 400 példány él. A hófehér lovakat 2016-ban az UNESCO világörökségek közé választották.

Az évszázados hagyományokat folytatva a lipicai lovak közül a legtehetségesebb példányok a mai napig iskolába járnak. Koreográfiákat, egyensúlyozást és kecses járást tanulnak, amelyeket egy lovas show keretében a látogatóknak is megmutatnak.

Akik pedig nem járnak iskolába, azok egész nap a hatalmas kiterjedésű mezőkön bóklásznak. Ide minden nap kiterelik őket, majd este egy karikás ostor csattogással jelzik nekik, hogy késő van, ideje hazatérni. Ez utóbbi momentum nagyon látványos, amikor akár 100 ló is vágtat hazafelé a karámba. Érdekességként a lipicai lovak a fehér színüket csak 5-6 éves korukra nyerik el, eredetileg szürkének születnek.

A lipicai majorság felkeresése egész napos programot nyújt az egész család számára. Bérelhetünk lovaskocsit, amellyel bejárhatjuk a majorságot. Vehetünk lovaglóleckéket, megnézhetjük hétvégente a lovas showt, vagy szimplán csak sétálhatunk egyet a lipicai mezőkön, miközben rácsodálkozunk a hófehér lovak eleganciájára.

Lipica környékén járva érdemes betérni a Divaca településén található Etna étterembe, amely idén kapott Michelin minősítést. Fenomális ízek, megfizethető áron.

Solcava panorámaút és mesés völgyek

Ha Szlovéniában az ember és a természet tökéletes összhangját szeretnénk látni, akkor keressük fel a Kamniki és Savinji-Alpok varázslatos völgyeit. A három, U alakú völgyet, úgy mint Matkov, Logarska és Robanov, az utolsó jégkorszak gleccserei csiszolták ki, amelyen az ország egyik legszebb túraútvonala halad végig.

Szlovénia legrégebbi alpesi farmja a Logar-völgyben található, 1426-ban épült. Ma 50 farm működik a Solcavsko régió fennsíkjain, amelyek területe 140-700 hektár közötti.
A földeket az évszázadok alatt sosem adták el, vagy darabolták fel, és általában a család legidősebb fia örökölte. A tradicionális családnevekkel jelzett farmokat fatáblák jelölik az út mentén.
A legenda szerint egykor egy tó állt a Matkov-völgyben, amelyet Lintver, a sárkány őrzött. A sárkány gyakran megnehezítette az itt élők életét áradásokkal és pusztító viharokkal. Az itt élő hegyi embereket azonban kemény fából faragták és nem hagyták el az otthonaikat.

A 20 km-es Solcava panorámautat gyalogosan, kerékpárral és autóval is bejárhatjuk, miközben utunkat vidéki tanyák és alpesi legelők látványa szegélyezi. Ez a régió azonban nemcsak képeslapszerű látképe miatt különleges Szlovéniában, hanem a hagyományok miatt is, amik 500 éven keresztül fennmaradtak.

A farmon élő családok nagy része önellátó és állattenyésztéssel foglalkozik. A kiváló minőségű sajtok, gyapjú és lekvárok a régió védjegyei.

A völgyeket övező hegykaréjok túrázásra és hegymászásra, míg a közeli Savinja folyó vize nyáron raftingolásra csábítanak. Ám aki csak lecsendesedére, pihenésre, finom ételekre vágyik, az is jó helyen jár a Logar-völgyben. Ha itt járunk, érdemes felkeresni a közeli Rinka-vízesést is.

A magyar-szlovén határhoz közel lévő Firbas farmon is természetközeli élmények várnak ránk, ahol akár egy istálló tetején kialakított szálláson is aludhatunk.

Portoroz és környéke látnivalói

A tengerpart neve hallatán általában a szikrázó napsütés, sós vízben való hűsítő csobbanás és a meleg nyár jut a legtöbb ember eszébe. Ám érdemes utószezonban is Szlovénia 46 km hosszú partját felkeresni, itt ugyanis az ősz beköszöntével az élet nem áll meg, sőt. Hoztam is egy csokorra való élményprogramot és ötletet a felfedezőúthoz.

Látogatás a híres pirani sólepárlónál, ahol a mai napig a hagyományos módszerekkel, a tengervíz “lecsapolásával” állítják elő a világszínvonalú fleur de selt.
Portoroz kikötője.

 

A tengerpart legszebb olajfa ültetvényeit ezzel a retró Citroën 2CV járgánnyal is felfedezhetjük.
Tartini-tér velencei stílusú épületei Piranban. A város felkeresése mindig jó választás a szlovén Isztrián járva. A Szent György-templom harangtornyából és a várfalról csodás panoráma nyílik a tengerre.
Kulináris élvezetekért térj be Portoroz egyik legjobb, Michelin-tányéros éttermébe, a Rizibizibe. A tenger gyümölcsei mellett érdemes megkóstolni a Malvasia bort is, ami a régió egyik legzamatosabb nedűje.
A Gramona farm díjnyertes olívaolaj készítményeivel, és festői szépségű birtokával üde színfoltja lehet a szlovén tengerparton tett kirándulásunknak.

Korzózz Portoroz hosszú tengerparti sétányán, és nézd meg innen a naplementét.
Kényeztesd magad sós tengeri és iszapkezelésekkel az ország egyik legjobb wellness szállodájában, a portorozi LifeClassban.
Sót vegyenek! A lepárlók melletti boltban ne hagyd ki a sós csokoládé megkóstolását sem.
Az alacsonyabb légnyomás miatt most ősszel jobban látszódnak a szemközti Olaszország hegyvonulatai is, amelyek a tengerrel valami egészen elképesztő látványt nyújtanak.

Hangulatos szlovén városok: Kranj, Ptuj, Ljubljana

A szlovén utazásom fókuszában ezúttal a természeti kincsek álltak, ám az országban járva néhány várost is útba ejtettem. Természetesen, ahogy tavaly, idén sem maradhatott ki a sorból Ljubljana, Szlovénia fővárosa, ám mellette két új hely, Ptuj és Kranj is terítékre került. A beszámolóm zárásaként következzenek a városi képeslapok leírásokkal és programajánlókkal együtt.

Ptuj Szlovénia legrégebbi városa, amely már a kőkorszak óta lakott terület volt.
A Dráva mentén fekvő középkori Ptuj látképe a folyó mellől tárul fel a legteljesebb mértékben.
A Muravidék egyik legjobb étterme a Gostilna Rajh (Muraszombat), kezdjük itt a szlovéniai barangolásainkat egy ebédszünettel.
Ptuj Szlovénia legrégebbi városa, amely már a kőkorszak óta lakott terület volt.
Hangulatképek és borkóstolás a Hotel Mitra pincéjében, ahol a muravidéki legfinomabb ízei kerülnek palackba.
Ez pedig már Kranj, Szlovénia harmadik legnépesebb városa, amelynek városközpontjából ki vannak tiltva az autók.
A 15. századi St. Kancijan templom harangtornyába érdemes felmenni, ahonnan 360 fokos panoráma nyílik Kranj városára.
A második világháború során épült 1,3 km hosszú alagút egykor óvóhelyként szolgált, ma pedig számos városi rendezvény és kiállítás színhelye Kranjban.
Sárkányok őrzik ma is Ljubljana ikonikus hídját.
A Prešeren-tér a helyiek egyik fő találkozópontja Ljubljanában.
– Fedett piactér a Ljubljanica folyó partján, utóbbin hajós városnéző túrára is indulhatunk. Háttérben a Tripa-híd, Jože Plečnik alkotása.
Ebéd a Pen Klubban, amely szlovén írók mellett ma is számos irodalmi találkozó színhelye.
Ritka és csodás pillanat, amikor a ljubljanai várból látszanak az Alpok vonulatai.
Az Angyali üdvözlet 16. századi barokk temploma a város ikonikus épülete.
Gyönyörű szecessziós épületek vannak a szlovén fővárosban, érdemes a tekintetünket az ég felé emelni.

Köszönöm ezúton is a Szlovén Turisztikai Hivatalnak a Szlovéniába való meghívást.

Ne maradj le! További hasznos utazós tartalmakért kövesd a Facebook és Instagram oldalamat!