Emlékszem gyerekkoromban milyen érdeklődéssel néztem az utcai művészeket, akik különböző színű festékeket csöpögtettek egy korongra. Majd elkezdték a korongot pörgetni, időnként más színű festéket adagolva hozzá. A művelet végén mégsem egy nagy festékpaca, hanem egy csodaszép kompozíció került ki a kezük alól.
Búvárkodás Egyiptomban
Képzelj el egy indigókék festékes dobozt. Majd egy babakéket, smaragdzöldet, egy türkizkéket és az egészet öntsd össze egy kupacba. De ne keverj rajta semmit, csak várd meg, amíg egyenletesen szétfolynak a festékek rétegei egymáson. Nos, valahogy így néznek ki a Vörös-tenger korallzátonyai. A kék ötven árnyalatának minden színével. Ebben az idilli környezetben töltöttem el október elején egy hetet búvárként. Távol a civilizációtól, távol a szárazföldtől, távol az otthon mindig gondjától és bajától. Csak én és a tenger. Meg a vízben élő milliónyi hal és élőlény. A vörös-tengeri akvárium.
Amit a búvárkodás jelent számomra
Arról, hogy számomra mit jelent a tenger és hogyan néz ki pontosan egy napunk egy búvárhajón már írtam korábban. A legendás tengerkutató, Jacques Yves Cousteau fogalmazta meg a legtalálóbban, mit is jelent a víz alatt lenni.
“Az ember születésétől fogva a vállain cipeli a gravitáció súlyát, amely a földhöz láncolja. Amint viszont a vízfelszín alá merül, megszűnik a rabság és újra szabad lesz.”
Valahogy én is ezt érzem akárhányszor lemerülök a víz alá. Az előtte lévő huzavonát mondjuk szívesen megspórolnám, amikor egyszerre ketten próbálnak beleszuszakolni a ruhámba, vagy már 10 perce állunk a hajódekken plusz 20-25kg súllyal a hátunkon és várjuk a csónakot. De az összes megpróbáltatás és nehézség eltűnik, ahogy a csobbanást követően az ember a mélybe és a nagy kékbe száll.
Olyan érzés a süllyedés, mint a szabadesés. Nemcsak a test, a gondolatok is szabadok lesznek. A súlytalanság állapotában csak arra koncentrálsz, ami épp akkor történik. Nézed, ahogy elúszik melletted egy hal. Vagy csak hagyod magad sodródni az áramlattal és élvezed a tökéletesség pillanatát.
Emlékezetes víz alatti pillanatok
Ilyen tökéletes pillanat meghallani az El Malahi zátonyon 20 méteren a delfinek füttyét, tudva azt, hogy ott vannak valahol a közelben. Majd reménykedni abban, hátha feléd jönnek. Aztán elsuhan előtted egy 5-6 főből álló csapat és te úgy lelkesedsz újra, ahogy csak egy kisgyerek tud.
Vagy a Shaab Marsa Alam-i éjszakában látni, ahogy 8-10 tűzhal versenyezve egymással, „szalad” az elemlámpánk fénye után. Szinte látni az arcukon a lihegést. Úgy nevettem, hogy telement a maszkom vízzel és beletelt 1-2 percbe, mire összeszedtem magam.
Vagy amikor St. Johns barlangjaiban egy éjszakai merülés során egyszerre két spanyol táncossal is találkozol. A legszebb piros ruhájukat veszik fel, de nem a Bamboleo zenéjére ropják, hanem a tenger csendjében vízibalettoznak.
Vagy amikor egy asztalkorall alatt két bébi fehér foltú szirtcápát pillantasz meg. Közülük az egyik épp alszik. Percekig nézed őket ámulattal. Aztán menni kell tovább, elbúcsúzol tőlük. Távolodva egy nagyobb cápa sziluettje tűnik fel, ő az anyjuk. Aggódva figyelte, mi történik a kicsinyeivel, amíg ő épp táplálék után kutatott. Merthogy gondos szülőként ez alá a korall alá, helybe viszi nekik az élelmet.
De ilyen tökéletes pillanat volt az is, amikor egy másfél méteres, 120 kg-os búbos Napóleon hal közelít hozzád, azt feltételezve, hoztál neki főtt tojást. Állítólag szereti, de mi nem etetjük semmivel, nem avatkozunk bele a tenger természetes ökoszisztémájába.
Nehéz lenne minden pillanatot szavakba önteni. Ezért készítettem egy videó összeállítást a legemlékezetesebb helyekről a víz alatti fotóimból, fogadjátok szeretettel. És ne feledjétek! Mi csak látogatók vagyunk a tengeri élőlények otthonában. Viselkedjünk vendégként és tanúsítsunk tiszteletet a házigazdák iránt.
