Belföld

Barangolások a Bükkben: öt kihagyhatatlan hely Répáshuta környékén

2020. október 13.

Az ősz az egyik legkedvesebb évszakom. Nemcsak azért, mert a természet a sárga és a piros minden árnyalatában megmutatja, milyen szép is tud lenni a változás, hanem azért is, mert ilyenkor még egy fokkal lélekemelőbb a séta az erdőkben. A Bükk sok okból kifolyólag a kedvenc hazai helyeim közé tartozik. Egyrészt a környékén nőttem fel, sőt, a mai napig ide járok haza. Másrészt ez hazánk „leg” hegysége. A 100 legmagasabb csúcs közül 59 a Bükkben található, valamint ezernél több barlanggal és forrással büszkélkedhet.

Mintegy 1000 km turistaút vezet keresztül-kasul Magyarország legösszefüggőbb erdőrengetegében, amelyek közül legutóbb olyan helyeket fedeztem fel a Csámborgó túrák szervezésében, amelyek rögtön belopták magukat a szívembe. És bár az elképzeléssel ellentétben se aranyló napsütés nem volt, se képeslapszerű őszi erdő, a köd és morcos időjárás kimondottan jót tett az erdei barangolásoknak. A Bükkön belül a kiinduló állomásunk Répáshuta volt, amely Magyarország egyik legelzártabb települése. Eger és Miskolc között félúton helyezkedik el a Bükk ölelésében és sok szegletében alig van térerő. Aki teljes csendre és kikapcsolódásra vágyik, annak jó szívvel ajánlom a következő öt helyszínt felfedezésre az alig 600 lelket számláló település környékéről.

Tar-kő

Répáshuta parkolójából egy hosszú, 17 km-es, ámde annál látványosabb erdei körtúrával érhetjük el a Bükk legmagasabb, természetes kilátópontját, a 949 méter magas Tar-követ. Bár a bükki hegyek rangsorában ez a magasság csak a nyolcadik helyre elegendő, a triász korabeli mészkőszirt mégis legendásnak számít a kövek vonulatában. A Bükk-fennsík szélén álló, meredek sziklaszirtről elképesztő kilátás nyílik a környező hegyekre és völgyekre – hacsak a köd nem állja útját a panorámának.

A magas szikla tetején, a köveken ücsörögve és az otthonról hozott elemózsiát majszolva az ember itt tényleg úgy érezheti, hogy mindenek felett áll. Ha csak fél, egy óra erejéig is, itt elfelejtheti a világ minden gondját és bánatát. Akár köd van, akár nincs köd. A Tar-kő egyébként a kilátáson kívül sziklagyepével és cserjéseivel különleges élőhelynek számít a Bükkben. A 20. század első felében azonosítottak be olyan, itt élő fajokat, mint a pongyola harang, Jávorka-pikkelypáfrány vagy a háromszínű árvácska. Úgyhogy ha itt járunk, érdemes szétnézni, hátha épp a lábunk előtt lapul egy növényritkaság.

View this post on Instagram

𝙵𝚘𝚛𝚎𝚜𝚝 𝚝𝚊𝚕𝚎𝚜 🌳⁣ ⁣ Az őszi erdőt mindig úgy képzeltem el, hogy aranyló színekben úszik. A napsugarak pedig áttörve a hiányos lombokon felmelegítik az avarszőnyeget, amelyben élmény és séta, miközben teleszívjuk a tüdőnket a levelek illatával. Az őszi erdő morcos arcával eddig elvétve találkoztam. Ha hideg van és rossz idő, inkább ki sem dugom otthonról az orromat, hiszen mennyivel jobb bent kuckózni, mint kint fagyoskodni.⁣ ⁣ Pár hete viszont pont egy maihoz hasonló, esős napon indultam el többedmagammal a Bükkbe túrázni. A rossz idő ellenére szó sem volt róla, hogy elmarad a séta, így három réteg ruhával és esőponcsóval felfegyverkezve bevetettem magam az erdőbe. És ott, a komfortzónán kívül olyan csodákra bukkantam, mint a ködben úszó fák látványa és egy ismeretlen, misztikus erdő.⁣ ⁣ Ezt a történetet csak azért osztottam meg, mert jó példája annak, hogy az elképzelés és a valóság nem mindig találkozik. És hogy sokszor megéri a járatlan utat választani, mert az emberre ott várnak az igazi felfedezések. 🤍🙏🏻⁣ ⁣ Te mikor érezted azt legutóbb, hogy kilépve a komfortzónádból egy olyan különleges élményben volt részed, amit nem vártál? Ha van kedved, meséld el a te történetedet. ⁣ ⁣ #erdő #természet #bükk #emlékmentés

A post shared by Szombati Orsi »traveladdict.hu (@traveladdict.hu) on

Ősbükkös és Zsidó-rét

A volt mészégetők mentén vezető turistautat sok helyen öreg fák szegélyezik, amelyek láttán az embernek olyan érzése támad, mintha egy elvarázsolt erdőben sétálna. Az érzés nem véletlen, ugyanis a Bükknek ezen része különleges oltalom alá tartozik. Az ősbükkös, vagy őseredő néven emlegetett erdőrengetegben a fák 180-200 évesek és szinte az égig érnek. Annak köszönhetően, hogy több mint 100 éve itt semmilyen erdőművelési tevékenységet nem végeztek, az erdő a saját életét éli. Az őserdőnek mi a szélét érintettük és a területre bemenni szigorúan csak a Bükki Nemzeti Park engedélyével szabad.

A  Zsidó-rét a nemzeti park fokozottan védett területének számít és ellenben az őserdővel, szabadon látogatható. A bükki rétek kialakulása a 18. század második felére tehető, amikor az iparosodás (vashámor, üveghuták) fűtőanyagát a területet borító bükkös kitermelésével biztosították. A későbbi legeltetés, kaszálás és a fennsík sajátos mikroklímája miatt az erdő ide nem települt vissza. A hegyvidéki irtásrétek kiváló lehetőséget nyújtanak nyáron a vadkempingezésre, vagy piknikezésre, míg ősszel a kikericsek és máriatövis virágok látványa az, ami magára vonzza a kirándulók tekintetét.

Három-kő

A Tar-kőtől fél óra sétával juthatunk el a kövek vonulatának (Cserepes-kő, Pes-kő, Őr-kő, Bél-kő) következő szereplőjéhez, a valamivel alacsonyabban fekvő Három-kőhöz (904 m). A Bükk-fennsík határköveire jellemző módon a Három-kő külső lejtője is eléri a 4-600 métert, meredeksége pedig meghaladja a 30°-ot, sőt néhol függőleges a letörés. A ködös időben ezek a jellegzetességei nem tudtak megmutatkozni, meg a panorámája sem, de így is klassz élmény volt a tetején lenni. Ha szép és tiszta az idő, a sziklagyepes tetejű oromról a legszélesebb kilátás nyílik a Bükk déli részeire. A Bél-kő mellett a Kékes csúcsai is látszódnak innen, amelyekről egy korábbi beszámolómban ITT írtam.

A Csámborgó csapat www.csamborgoturak.hu

Pénzpataki víznyelőbarlang

Répáshuta másik parkolójából indul a Tárnics tanösvény, amely 4 kilométeres hosszával az előzőekben ismertetett erdei úthoz képest gyorsabban és könnyebben teljesíthető. A karsztosodás következtében a Bükk számos barlangot, ördögmezőt, víznyelőt és töbört rejt.

Ezek közül szenteljünk külön figyelmet a Tárnics ösvényen fekvő Pénzpataki víznyelőbarlangnak. Az 530 m tengerszint feletti magasságban nyíló üreget 1953-ban fedezte fel Jakucs László, aki a Garadna-völgy környékét és a Pénzpatak vizének útját tanulmányozta. A mészkő repedéseiben eltűnő, majd föld alól előbukkanó patak alapján leltek rá a Pénzpataki barlangra, majd fedezték fel benne Európa legnagyobb föld alatti vízesését.

A 150 méter mélységre becsült Pénzpataki-barlang Magyarország legmélyebb víznyelőjének számít és fokozott védelmet élvez. Ha az erdőben netán nyakig sáros és gumicsizmás alakokkal találkozunk, ne ijedjünk meg tőlük. A barlangászok ugyanis a mai napig előszeretettel keresik fel a Pénzpataki-barlangot és indulnak el föld alatti hódító utakra.

Balla-barlang

A Kőbalta tanösvény Répáshuta településén vezet keresztül, és nevét az őskor egyik legjellegzetesebb szerszámáról kapta, nem véletlenül. A túra legkülönlegesebb állomása a domboldalban vár a látogatóra, ahova egy meredek, ámde korlátokkal is megtámogatott kaptató vezet.

A Balla-barlangból került elő a Bükk egyik legjelentősebb régészeti lelete, egy 12.000 éves gyermek koponyája, amelyre az 1909-es ásatások során Hillerbrand Jenő bukkant rá. Bár az Istállós-kői barlang (ITT olvashatsz róla) jóval ismertebb a répáshutai változatnál, de méreténél és jelentőségénél fogva a Balla-barlang mindenképp figyelmet érdemel a hazai ősember barlangok sorában.

A túrázás végeztével tegyünk egy kört a faluban, ismerkedjünk meg Répáshuta értékeivel és együnk egy finom, szlovák (tót) ételt a Vadász fogadóban. Az étlap tele van ínycsiklandozó és különleges nevű ételekkel, amelyek közül a személyes kedvenceim a hutai gazdagleves, vadpörkölt sülthagymás kvakával és a tarkedli házi sárgabaracklekvárral voltak.

Ne maradj le! További hasznos utazós tartalmakért kövesd a Facebook és Instagram oldalamat!

Ezek is érdekelhetik