• Menu
  • Menu

Viszlát 2020, de azért jó, hogy voltál: évértékelő gondolatok

Ismét eltelt egy év, nem is akármilyen. Eljött az ideje annak, hogy a korábbi évekhez hasonlóan (az előzőt ITT tudod olvasni) számot vessek azzal, amit 2020-ban elértem. Hogy osszak és szorozzak, és a végén kijöjjön az eredmény, mik azok, amiket sikerként könyvelhetek el és mik azok, amik nem teljesültek. Talán a legegyszerűbb lenne azzal kezdeni a leltárt, mi az, ami nem jött össze. A koronavírus alaposan átírta minden ember életét, köztük az enyémet is. Elmaradt 10 külföldi utam és több előadásom. Nem tudtam találkozni sokáig a barátaimmal és nem tudtam sokáig magamhoz ölelni a szeretteimet. A negatív dolgokat sorolhatnám még sokáig, ám veszteséglisták írásából és sopánkodásból még sosem született semmi jó. Sokkal előremutatóbb, ha az életben, úgy itt is inkább a pozitív dolgokra koncentrálok. Íme a 2020-as év legnagyobb tanításai és örömei.

Bízz és higgy magadban

Az idei év egyik legfontosabb történése volt az életemben, hogy megléptem azt, hogy kiléptem. Hosszas vívódás előzte meg, hogy április 1-jén felálltam a munkahelyemen és eldöntöttem, belevágok valami újba, egy szabad életbe. A sors fintora, hogy a szabad élet iránti vágyam pont egybeesett azzal, amikor a vírus első hulláma alatt mindenhol azt lehetett olvasni, maradj otthon. Ennek ellenére nem odáztam el a döntést, vagy bizonytalanodtam el. Számomra a szabadság ugyanis nem fizikai síkon értendő, hogy kiléphetek-e a lakásból, vagy sem, hanem messze túlmutat azon. Arról, hogy miért döntöttem így, ITT olvashatsz.


Az elmúlt fél év szabadúszó életét értékelve azt mondom, jó döntést hoztam. Merész lépés volt, de bíztam magamban, hogy meg fogom állni a helyemet a bizonytalan világban is. És hittem abban, hogy ahhoz, hogy a saját utamat járjam, változtatni, lépni kell. Érdekes, hogy mióta kiléptem a munkahelyemről, főállású utazó blogger lettem és a munkám egyben a hobbim is, sorra találtak meg úgy a lehetőségek, hogy még csak nem is kerestem őket. Azt hiszem ez nem lehet puszta véletlen.

Bakancslistás találkozások és komfortzónán kívüli élmények

Annak ellenére, hogy 2020 nem kedvezett az utazásoknak, nagyon hálás vagyok azért, hogy egy bakancslistás álmom mégiscsak megvalósult január végén. Eljutottam Mexikóba és a Csendes-óceán partján vadon élő oroszlánfókákkal merültem. Ez egy olyan élmény volt, amire mindig nagyon vágytam, de nem hittem benne, hogy sikerülni fog. A tengerek mélyén, a felszín alatt minden változik. Nincs garancia arra, hogy ott lesznek az állatok, akik csak arra várnak, hogy te találkozz velük. Szerencsés időzítés volt, hogy mindez összejött és megélhettem.

A másik nagy élményem 2020-ból a sötétséghez kötődik, nevezetesen a barlangok világához. Sosem gondoltam volna, hogy egy barlang is lehet érdekes, hiszen csak kő van benne. Miután Mexikóban betekintést nyertem a cenoték legendás világába, itthon is folytattam a föld alatti kalandjaimat. Az ősz során feltérképeztem Budapest barlangjait. Kúsztam-másztam overállban a sáros kövek között a vaksötétben, sőt, még az egyikben meg is merítkeztem. Erről hamarosan részletes beszámolót is hozok.

Az egészség a legnagyobb szabadság

A pandémiás helyzet erre szerintem mindenkit megtanított, és sajnos sokan veszteségek árán voltak kénytelenek vele szembesülni. Nekem mégsem a vírus miatt lett a 2020-as év sorsfordító. Március 13-án letelt a kritikus 5 év és hivatalosan is gyógyultnak nyilvánítottak (az előzményekről ITT olvashatsz).  Bár sosem voltak kétségeim afelől, hogy jól vagyok, de azért papírt kapni arról, hogy ez tényleg így is van, mindennél felszabadítóbb érzés. A jeles alkalom megünneplésére egy különleges utazást terveztem. A lezárások miatt ez nem jött össze végül, de nem bánkódom. Ha egészség van, minden van.

Fel- és átértékelődtek az emberi kapcsolataim

A 2020-as év egyik legfontosabb tanítása számomra az volt, hogy becsüljük meg azokat az embereket, akik körülöttünk vannak és szeretnek bennünket. Akikről tudjuk, hogy a legjobbat akarják nekünk. Az igaz és őszinte kapcsolatokat. Bár a digitális technika és virtuális világ nem helyettesítheti az ölelést és a személyes jelenlétet, a helyzet rádöbbentett arra, milyen fontosak a szeretteim. Az egyébként érdekes tapasztalat volt, hogy amíg (videó)telefonáltam, azt vettem észre, jobban odakoncentrálok a másikra. Nem kalandoznak el a gondolataim, nem csinálok közben mást, míg velük beszélgetek, hanem jelen vagyok. Sok baráti kapcsolatom elmélyült és letisztult 2020-ban. És akkor még azokról az emberekről nem is beszéltem, akikkel napi szinten kapcsolatba kerültem Facebook (ITT) vagy az Instagram (ITT) oldalamon és virtuális barátságok születtek belőle.

Magyarország kincsei előtérbe kerültek

Számomra az utazás nem az országhatár átlépésével kezdődik, erről már sokszor beszéltem korábban is. Azonban mindig úgy voltam vele, hogy majd akkor kirándulok többet belföldön, ha megöregszem és nem lesz már erőm/kedvem annyit külföldre menni. 2020 kicsit előrébb hozta ezt a megálmodott, békés időszakot. Tekintve, hogy nagyrészt belföldön utaztam idén, lehetőségem volt megismerni jobban hazánk rejtett kincseit. És most itt valóban a kevésbé ismert helyekre gondolok, számomra ugyanis azok adják a felfedezés és utazás valódi örömét. Annak pedig különösen örülök, hogy a javaslatomra sokan útnak indultak és megosztották velem a tapasztalataikat. Annál szívmelengetőbb érzést, mintsem, hogy utazó bloggerként a sajátodon kívül másnak is tudsz adni akár valós, akár virtuális élményt, nehéz elképzelni.

Alapozás és mértékletesség

A bezártság és utazási stop miatt sokkal több időt töltöttem itthon, a lakás négy fala közt, mint ahogy azt terveztem. Nem volt jó érzés megélni azt, hogy végre utazhatnék, hiszen felmondtam, hogy világot lássak, ehhez képest pedig nem mehetek sehova. Utólag nézve azonban azt kell mondjam, jobb, hogy így alakult. Ha minden utazásom megvalósult volna, nem lett volna időm arra, hogy lerakjam az új, szabadúszó élet alapjait. Hogy kitaláljam, miként működik mindez. Hogy hogyan tudok itthon dolgozni, hogyan osszam be a napjaimat. Hogy inkább kicsit haladjak előre minden nap, mintsem, hogy megváltsam egyik napról a másikra a világot. Az építkezés eredményére pedig büszke vagyok. 2020-ban megújult a weboldalam. Lefordítottam annak teljes tartalmát angolra, amellyel hazai viszonylatban sikerült valami egyedülálló, értékteremtő és maradandó dolgot alkotnom. Miközben pedig itthon utaztam, a beszámolóim és posztjaim révén több tízezer embernek adtam inspirációt Magyarország különleges helyeinek felkereséséhez.  Megmutattam, hogy kevesebből is lehet alkotni és hogy a kőleves is lehet finom.  Köszönöm, hogy itt voltatok és velem utaztatok 2020-ban!  2021-re pedig csak azt tudom ígérni, amit eddig is: megmutatom, milyen a világ a felszín felett és a felszín alatt egyaránt.

Ne maradj le! További hasznos utazós tartalmakért kövesd a Facebook és Instagram oldalamat!