Külföld

San Marino, a hegyen felejtett városállam

2019. augusztus 01.

Tudtad, hogy San Marino a világ egyik legkisebb állama, mégis területének nagy része UNESCO világörökség? Vagy azt, hogy Abraham Lincoln tiszteletbeli állampolgára volt az országnak? És azt gondoltad volna, hogy tériszony ide vagy oda, biztosan nem fogod tudni megállni, hogy ne készíts vagy tucatnyi panorámafotót a Mount Titano tetejéről? Mi az, amit Európa harmadik számú miniállamáról tudni lehet és tudni érdemes?

Be kell vallanom, elsődlegesen azért mentem San Marinoba, hogy legyen egy újabb ország a bakancslistámon. Tudom, nem szép dolog, de legalább őszinte vagyok. Megérkezve az országba azonban egy hihetetlenül bűbájos világba csöppentem bele és a „pipáljunk ki még egy helyet, ahol nem jártam terv” azonnal szertefoszlott. Hogy ne ess te is ebbe az előzetes hibába, 10 érdekességet is felsorolok,  amiért érdemes San Marinoba látogatni.

1. Ez a világ legrégebbi köztársasága – 301-ben alapították – és egyben a korábbi Itália egyetlen állama, amely fennmaradt a történelem során. Maga az ország teljes egészében Olaszországon belül fekszik Emilia-Romagna és Marche tartományok közé ékelve. 61 km2 területével a világ ötödik legkisebb – Vatikán, Monaco, Nauru és Tuvalu után -, de egyik legsűrűbben – 33.000 fő – lakott országa. Gyakorlatilag nincs lapos területe, az egész ország hegyes vidéken fekszik.

2. San Marino nem vett részt az első világháborúban és a másodikban is semleges maradt. Háborúk hiányában épségben megmaradt a főváros középkori jellege, amely miatt méltán vált a Mount Titano tetején lévő történelmi óváros az UNESCO világörökség részévé a heggyel együtt. Az országnak nincs saját hadserege, bár minimális katonai jelenlét van az országban – pl.: őrségváltás a Palazzo Pubblico épülete előtt – de ez inkább szimbolikus, mintsem védelmi jellegű dolog.

San Marino mindenesetre készül a háborúra és a harcra, legalábbis szuvenírek tekintetében biztosan. Szinte minden 5. boltban replika fegyverek vannak kiállítva, ahol az AK47-től kezdve az íjakon át a kardokig minden kapható. Mondjuk arra kíváncsi volnék, hogy a reptéren kézipoggyászként feladva mit szólnának ezekhez a fegyverekhez. Merthogy egy kardot nem tudsz behajtogatni a bőröndbe, az is biztos.

3. A Mount Titano hegy tetejéről egészen elképesztő kilátás nyílik az ország alacsonyabban fekvő területeire. A hegyre a leghangulatosabb és a legegyszerűbb eljutási mód a felvonózás (Funivia) Borgo Maggiore-ből, ahol az autót is hagytuk. Magyar utazós oldalon olvastam, hogy itt érdemes letenni az autót, ha valaki nem szeretne parkolóhellyel vesződni. Na ezt a mondást erősen cáfolnám, ugyanis kb. 1 órát köröztünk másokkal egyetemben– igaz, hétvégén jöttünk-, mire lett egy szabad hely az amúgy nem túl nagy fizetős parkoló területén.

A város más részein működik a tipikus olasz papírparkolós megoldás egy óra időtartamra, de ugye az nem opció, hogy az ember csak úgy leugrik a hegyről állítgatni a mutatókat. Úgyhogy érdemes legalább 4-5 órára előre bedobni pénzt a parkolóautomatába (1 óra kb €1,30), hogy kényelmesen legyen idő fent szétnézni. A felvonó nagyon modern és oda-vissza €4,50-ért, percek alatt repíti a látogatót a 739 méteres Mount Titano tetejére.

4. Panoráma a köbön, azaz San Marino három tornya. Hiába van tériszonyom, a látvány egészen lenyűgöző mind a kilátóból, mind pedig a tornyokból (Guaita, Cesta, Montale). Az első kettő torony látogatható csak (kombinált jeggyel €6,50-ért nézhető/mászható meg), a harmadik le van zárva a turisták elől.

 

Panorámailag nekem a Cesta sokkal magával ragadóbb volt, mint a Guaita, de igazából mindkettőt érdemes megnézni, mert teljes mást fogsz látni fentről. Érdekességként, a három torony San Marino zászlójában is megjelenik a világoskék-fehér sáv között, amelyből az előbbi az eget, utóbbi pedig a havas Mount Titanot jelképezi.

5. A világ bélyeggyűjtői között a San Marino-i bélyeg nagyon keresett és a ritkább példányokért akár $5-600-t is fizetnek. San Marino a világon valószínűleg az első ország volt, amely a rendszeres postaszolgálatot meghonosította 1607-ben, majd 1877-ben megkezdte a bélyegek nyomtatását és használatát is. A szuvenírboltokban számos helyen lehet venni San Marino-i bélyeg-és érmegyűjteményeket, ám ha valami különlegesebb plecsnihez szeretnél hozzájutni, akkor vidd be az útleveledet a turista információs pontokba, ahol belepecsételik 5€-ért, itt jártál. Én nem vittem magammal útlevelet, amit utólag picit bánok, mert bár San Marino nem EU tag, de határellenőrzés sincs.

6. Abraham Lincolnak, az Egyesült Államok későbbi elnökének tiszteletbeli, San Marino-i állampolgárságot ajánlottak 1861-ben egy levélváltást követően, amelyet el is fogadott. Ennek örömére Lincoln háromszor is szerepelt San Marino-i bélyegeken azzal a mondatával, ami levelében is szerepelt:

„Habár kicsi, kétségkívül az egyik legmegbecsültebb állam a világtörténelemben.”

San Marinoban kettős állampolgárságra a mai napig nincs lehetőség. Csak akkor kaphatsz állampolgárságot, ha legalább az egyik szülőd San Marino-i. Az ország hivatalos nyelve az olasz, és a két ország közelsége miatt sok olasz él itt, ami szerencsére a gasztronómiában is megnyilvánul.

San Marinoban járva kihagyhatatlan program egy kávé, süti vagy tészta komótos elfogyasztása valamelyik panorámás étterem egyikében. Mi a La Capanna helyre ültünk be ebédelni, amelynek teraszáról rálátni a Monte Titano alatti fennsíkra. Az árszínvonal a panoráma ellenére egész baráti, Riminihez képest mindenesetre olcsóbb. Egy pizza 5€ áron már kapható és a tészták árai is 6-7€ között mozognak.

7. Ayrton Senna, a legendás Formula 1-es pilóta San Marinó-i Nagydíj során vesztette életét 1994-ben. Érdekesség, habár San Marino-i Nagydíjként hívták és 2006-ig rendeztek ilyen címen versenyeket, a pálya nem itt, hanem Olaszországban, Imolában van. San Marino történelmi belvárosába autóval nem lehet behajtani, a várfalak melletti külső parkolókban lehet hagyni az autót. A szűk, sikátoros utcákban amúgy sem lenne sok értelme autóval forgolódni, sokkal hangulatosabb elveszni a magas házfalak között, vagy bekukkantani egy-egy ház udvarára, ahol a mediterrán érzést megannyi színes spaletta és virág teszi teljessé.

8. Szabadság San Marino-i módra. A helyiek már sok évszázad óta szuverén, független államként tekintenek magukra. Mindössze 1 évig álltak idegen uralom alatt, aminek rögtön felkelés lett a vége, úgyhogy 12. Kelemen pápa gyorsan vissza is adta az ország függetlenségét 1740-ben. Napóleon ugyan 1797-ben felajánlotta az országnak területe kibővítését, azonban a lakosság ezt a „baráti” gesztust visszautasította. San Marino főtere nem véletlenül viseli a Szabadság-tér (Piazza della Libertà) nevet. A tér közepén egy függetlenséget hirdető fehér márványszobor áll szemben a turisták számára is nyitott városházával (Palazzo Pubblico). 

Ha már kormányzás, érdekességként San Marinonak volt a világon a legtöbb női vezetője; szám szerint 1960 óta 17 alkalommal választottak hölgyet államfőnek. A képviselőtestület 60 tagot számlál és két államfője is van egyszerre az országnak, féléves választási ciklussal, elkerülendő a hatalommal való visszaélést.

9. San Marino pici állam, de hite annál nagyobb. A lakosság 97%-a katolikus és episzkopális rendszer (püspökség) hiányában a San Marino-i Bazilika az egyetemes katolikus egyházhoz, a római pápa fennhatósága alá tartozik. A 19. századi neoklasszicista épület puritánságánál és monumentalitásánál fogva engem leginkább egy bírósági épületre, vagy tőzsdepalotára emlékeztet. A belsejébe nem tudtunk bemenni, mert épp esküvő volt. Bár a küszöbön álló fiatalember barátságosan, némi adomány fejében az ifjú pár részére kedvesen próbált beinvitálni.

9+1. Ha nem készítettél legalább 50 panorámaképet a Mount Titanoról, akkor nem is jártál San Marinoban. Merülj el és gyönyörködj a hegy minden pontjáról képeslap szintű panorámában és gondoskodj róla, hogy kamera vagy telefon nélkül el se indulj San Marino felfedezésére.

Ne maradj le semmiről! További képekért és történetekért kövesd a Facebook és Instagram oldalamat!

Ezek is érdekelhetik