Előfordult már veletek olyan, hogy lefoglaltatok egy repülőjegyet egy országba, de nem oda érkeztetek meg? Ráadásul úgy, hogy közben a gép nem változtatott irányt? Velem pont ez történt a legutóbbi utazásomon, amikor is a Balkán felé vettem az irányt, egészen pontosan Szkopje volt az úticél. A repülőjegy vásárlásakor még Macedóniának hívták az országot, 2019 februárja óta viszont átnevezték Észak-Macedóniának. Ezzel pont került a Görögországgal évtizedek óta fennálló vita végére, amely abból fakadt, hogy Görögország északi területét is ugyanígy, Macedóniának hívják.
Megérkezés Észak-Macedóniába
Most, hogy a névváltoztatással látszólag rendeződött a nézeteltérés a két ország között és önálló országként lett egy Észak-Macedóniánk és Görögország részeként megmaradt egy Macedóniánk, felvilágosultan vágtam neki az utazásnak. Korábban már volt szerencsém a Balkán részeként Bosznia-Hercegovinát bejárni, amely elég magasra tette a mércét a mostani utazáshoz.
A repülőgép ablakából kifelé tekintgetve örömmel nyugtáztam, hogy a természeti szépségekben itt sem lesz hiány és jó szolgálatot fog tenni még a bérelt autó. Az utazás első állomásaként Észak-Macedónia fővárosát, Szkopjét jártuk be, amely kulturális és építészeti kavalkádjával azonnal belopta magát a szívembe. A kettő, még ha elsőre nem is gondolná az ember, szervesen összefügg. A meghökkentő, már-már giccsbe hajló épületek és köztéri alkotások mögött nem más, mint a macedón egység és kulturális identitás demonstrálása rejlik.
Szkopje történelme
Szkopje már i.e. 3500 óta lakott terület volt, de olyan szerencsétlenül alakult a történelme, hogy valaki mindig uralkodott az itt élő népek felett. Először a rómaiak, majd utána a bolgárok és bizánciak marakodtak rajta. Végül 1392-ben megérkeztek a törökök, akik több mint 500 éven keresztül laktak itt. A hosszú muzulmán uralomnak a vallás mellett építészetileg is sok nyoma van a városban, bár az 1963-as nagy földrengés sok műemlék épületet romba döntött. A 20. század világháborúi, az azt követő balkáni háborúk és Jugoszlávia felbomlása utáni térképrendeződést követően 1991-ben lett önálló állam Macedónia. 4 hónapja pedig egészen pontosan Észak-Macedónia.
Modern és nacionalista városkép
Egy fiatal országról beszélünk tehát, amely keresi az identitását és gyökereit, amelyet hosszú évszázadokon át elnyomtak a hódítók. Ezért 2010-ben meghirdetnek egy országos nemzetépítő programot, amely a macedón történelem újraértelmezését és az antik időktől fogva tartó kontinuitását tűzi ki zászlajára.
A program keretében 136, javarészt fehér és hatalmas márványépület nő ki a földből számos köztéri szobor kíséretében, amelyek mind-mind valamely macedón hőst, írót, történelmi személyt hivatottak bemutatni. Ezzel egyrészt a szomszédos Görögország orra alá törtek borsot, elvitatva tőlük bizonyos történelmi eseményeket és személyeket. Másrészt a turizmust is kifutópályára tették.
A négy éven át tartó építkezési roham megszámlálhatatlan belpolitikai indulatot váltott ki és közel 700 millió dollárt emésztett fel. Ám tény, hogy ennek eredményeként a giccses, folyóparti városkép, háttérben a Kale erőddel és török bazárral igazán különleges élményt ad a Szkopjéba látogatóknak.
Szkopje látnivalók
Tvrdina Kale erőd
A város legmagasabb pontján, a Samoilova dombon található erőd története messzi időkre nyúlik vissza. Eredetileg az i.sz. 6. században építették, de a számos, környéket sújtó földrengés miatt már nem az eredeti formájában látható. Sajnos a legutóbbi, 1963-as rombolás után nem építették újjá. Emiatt egyes részei az omlásveszély miatt nem is látogathatóak.
2006-ban régészeti ásatások kezdődtek a vár területén. Ezek során neolitikumi településmaradványokat, többek közt egy fából készült szélmalmot és növényi motívumokkal díszített agyagedényeket találtak az i.e. 3000 időkből. A leletek és az egykori házmaradványok jóval az erőd szintje alatt voltak. Ez pedig arra enged következtetni, hogy a görögök által még Szkúpiként ismert helyen egykor egy település volt, amelyre szó szerint később ráépítették a védelmi szerepet betöltő erődöt.
Kiállítóhelyet vagy múzeumot nem érdemes keresni a várfalakon belül, mert nincsenek. Ellenben a macedón lobogókkal megtűzdelt várfalon sétálva lenyűgöző látvány nyílik a várost kettészelő Vardar folyóra, különösen naplemente idején.
Čaršija bazár
Számomra mindig különösen érdekes egy idegen ország piacának megtekintése, pláne ha bazárról van szó. A Balkán legrégebbi és legnagyobb piaca, a Čaršija, Szkopje szívében található és a 12. század óta fontos szerepet töltött be a régió kereskedelmében.
A macskaköves utcákon járva olyan érzésem volt, minta Törökországban lennék. Azzal a különbséggel, hogy itt senki nem akart berántani az üzletbe, vagy kezdett heves alkudozásba, hogy vásároljak valamit. Pedig szép árukból nem volt hiány. A papucsoktól elkezdve az ékszereken át a régiségekig minden fellelhető a sikátoros kis utcácskákon.
Mindez néhol modern művészettel megspékelve, mint ahogy az esernyős utca is, amely kísértetiesen hasonlít a szentendrei verzióra. Úgy látszik nem csak hazánkban ihlette meg a művészeket az ernyő, függetlenül attól, hogy az év 365 napja közül mennyin esik az eső. A bazárban járva a kebab és a chevapchichi megkóstolása kihagyhatatlan programnak tűnt. Csakúgy mint este beülni egy bárba és egy limonádé mellett mangós vízipipát szívni, vagy egy török kávét inni.
Musztafa pasa mecset
A Čaršija bazár utcáit járva nem kell sokat keresgélni ahhoz, hogy az ember egy mecsetre bukkanjon. Nyilván ennek az is az oka, hogy a macedón lakosság kb. 35%-a muzulmán vallású. Azonban, ha igazán szépet szeretnénk látni, akkor a Musztafa pasáról elnevezett mecsetbe érdemes ellátogatni.
A város magaslatán álló Musztafa pasa mecset 1492-ben épült. Bár az 1963-as földrengés kárt okozott benne, török segítséggel ismét eredeti szépségében látható. A mecsetbe való belépés a hívők mellett a turisták részére is ingyenes, illő öltözetben és mezítláb. Habár tudom, hogy a teljes testet takaró öltözet előírás a nők részére, a karom miatt nem szóltak, hogy bugyoláljam be azt is, úgyhogy ezt nézzétek el nekem.
A konstantinápolyi építészetet tükröző mecset belseje lenyűgöző. A kék-piros növényi indák (arabeszkek) bámulatosan fonják körbe ablakokat és a 47 méter magas kupolát. Megéri elidőzni benne és minden részletet jó alaposan megvizsgálni. Ha pedig mindezzel megvagyunk, akkor folytassuk a mecset udvarában a szemlélődést. A kertben egy szökőkút és illatozó rózsakert mellett Musztafa pasa lányának türbéje is helyet kapott.
Szkopjei vízvezeték
Területileg már Vizbegovohoz tartozik, de általában Szkopjét szokták megadni referenciapontként. Az akvadukt nemcsak az egyetlen ilyen jellegű hely Észak-Macedóniában, hanem a volt Jugoszlávia területén is az egyik legszebbnek számít a spliti Diocletianus és a montenegrói Bar vízvezeték mellett.
Három teória látott napvilágot a keletkezését illetően. Az első szerint a római korban épült az 1. évszázadban és ivóvizet szállított a Szkúpi településen élőknek. A második szerint a bizánci időszakban I. Jusztiniánusz idején (5.sz) és a Justiniana Prima nevű települést látta el vízzel. A harmadik szerint pedig az ottomán időben, a 16. században épült, és a török fürdőket, a hammamokat szolgálta.
Akármelyik is igaz a fentiek közül az biztos, hogy a 18. századig használatban volt . A 386 méter hosszú és 55 ívet számláló vízvezeték tényleg páratlan látványt nyújt a puszta közepén. A füge is lassan beérik mellette, úgyhogy aki nyár közepén keresi fel a helyet, annak ajánlom figyelmébe ezt a tényt is.
Teréz anya emlékháza
Szkopje nevét hallva talán a legtöbb embernek Teréz anya jut az eszébe, aki a világ szegényeiért végzett áldozatos munkájával a 20. század egyik legjelentősebb alakjának számít. Nem véletlenül kapott számos kitüntetés mellett béke Nobel-díjat és avatták szentté 2016-ban.
Amikor született, akkor még Észak-Macedónia az Oszmán Birodalom része volt. Ezért születési helyeként ne lepődjünk meg, ha Szkopje helyett Üsküpöt látjuk, ugyanis ez a város török neve. A szülői háza ma már nem áll, csak egy tábla mutatja az egykori helyét. Ellenben egy emlékház épült a tiszteletére, amelyben kegytárgyak mellett számtalan fotó és kiállítási tárgy mutatja be a szent életútját.
Szkopjéban nagy kultusza van Teréz anyának. Nemcsak szuvenírek formájában, hanem a belváros szinte minden pontján felbukkan réztáblák formájában is (én szám szerint 22 darabot láttam). Ezek többsége Teréz anyát ábrázolja egy-egy tőle származó macedón és angol nyelvű idézet kíséretében. Számomra a legszebb tőle az élet himnusza tőle, amelynek minden sorával mélyen egyetértek, különösen az utolsóval.
Az élet himnusza
„Az élet egyetlen – ezért vedd komolyan!
Az élet szép – csodáld meg!
Az élet boldogság – ízleld!
Az élet álom – tedd valósággá!
Az élet kihívás – fogadd el!
Az élet kötelesség – teljesítsd!
Az élet játék – játszd!
Az élet vagyon – használd fel!
Az élet szeretet – add át magad!
Az élet titok – fejtsd meg!
Az élet ígéret – teljesítsd!
Az élet szomorúság – győzd le!
Az élet dal – énekeld!
Az élet küzdelem – harcold meg!
Az élet kaland – vállald!
Az élet jutalom – érdemeld ki!
Az élet élet – éljed!”
Legközelebbi beszámolómban Szkopje különleges negyedébe kalauzollak el bennetek, Suto Orizariba. Oda, ahova nemcsak, hogy turisták nem mennek, hanem a város többi lakója is elég ritkán teszi be a lábát. Hogy miért, arról hamarosan olvashattok részletesen is.
