A Kilimandzsáró Afrika legmagasabb hegye, amely Tanzánia északi részén helyezkedik el, közel a kenyai határhoz. Három kialudt vulkáni kúp alkotja: a Kibo, a Mawenzi és a Shira. Legmagasabb pontja, az Uhuru-csúcs a Kibo vulkán tetején található, és 5895 méterrel magasodik a tengerszint felé. Ezzel ez az afrikai kontinens legmagasabb pontja, míg a Kilimandzsáró pedig a világ legmagasabb szabadon álló hegye.
Álomból valóság
Régóta dédelgetett álmom volt a Kilimandzsáró megmászása, és mivel előtte pont Kenyában szafariztam (a beszámolót róla ITT, míg a nagyon részletes programtervet ITT éred el róla), úgy voltam vele, ilyen közel egy darabig biztosan nem leszek ehhez a bakancslistás élmény megvalósításához.
Ráadásul a Kilimandzsáró megmászáshoz külön hegymászó tapasztalat és felszerelés nem szükséges, hiszen jó fizikai kondícióval gyakorlatilag „csak” fel kell a hegyre sétálni. A magasság mondjuk okozott némi fejtörést, hiszen a legnagyobb magasság, ahol eddig túráztam, az az Aragats volt Örményországban.
Idén pedig megmásztam Spanyolország legmagasabb pontját, a Tenerifén található Teide vulkánt (3718 m). De úgy voltam vele, hogy ha nem próbálom meg, sosem fogom megtudni, hogy sikerülhet-e. Úgyhogy belevágtam szóló utazóként a nagy kalandba, és Kenya után Tanzánia és a Kilimandzsáró felé vettem az irányt.
Ebben a beszámolómban napra lebontva, képek segítségével mesélek az élményeimről és a tapasztalataimról, hogy milyen volt megmászni Afrika legmagasabb hegyét, végül a tervezett 6 nap helyett 5 nap alatt.
Míg ha valakit az érdekel, hogyan érdemes egy ilyen túrára készülni, mit kell vinni, melyik helyi céggel érdemes menni, mi mennyibe kerül és további praktikus tanácsok, az a 12 oldalas, részletes Kilimandzsáró programtervemet ITT éri el.
Kilimandzsáró mászás
1. nap: Kilimandzsáró
Moshiban izgatottan vártam, hogy végre útnak elinduljunk a Kilimandzsáró meghódítására.Ezzel a kisbusszal indultunk el délelőtti 10 óra magasságában, ahol útközben összeszedtük a felszereléseket (pl.: sátor, élelmiszer).A Rongai útvonalat választottam a mászáshoz, ami az egyetlen olyan útvonal a hegyen, ami az északi oldalon vezet fel.Délután 14 óra magasságában érkeztünk meg a Kilimandzsáró északi oldalára, a kenyai határhoz, a Snow Camphez.
Itt a táborban egy füzetben regisztráltuk magunkat.Ezt követően a hordárok szétosztották egymást közt a csomagokat, úgy pakolva, hogy mindenki hátára és fejére is egy-egy csomag kerüljön.
A Kilimandzsáró 1800 méteres magasságától kezdődik az esőerdő zóna.
Gyönyörű utakon át vezetett az út az első táborhelyig.Első napon a táv a Simba Campig 7 km volt, a szintemelkedés pedig 635 méter.
Ebben a kis sátorban minden nap háromszor meleg ételt és teát kaptunk.Változatos ételek kerültek az asztalra, úgy mint zöldség, tészta, gyümölcs, tojás és hús.
Az éjszakát a Simba Camp-ben töltöttük sátorban 2671 méteren.
2. nap: Kilimandzsáró
Másnap reggel frissen és fitten indultam, köszönhetően annak, hogy szinte egyhuzamban végigaludtam az éjszakát.A táj az előző napi erdőhöz képest egészen más színezetet öltött.
A Kilimandzsárón 2800 méter felett már hanga és fennsík övezet van, erre jellemző növényzettel.Az őszies, nyirkos időjárási viszonyok között üdítő volt látni színes virágokat is.
Hamarosan előkerült az esőkabát is. A hegyen meglehetősen változékony az idő, bár én a száraz évszakban mentem.A kezdőpont és a csúcs között a 30 fokos hőmérsékletkülönbségre legalább érdemes készülni.Az ebédünk helyszíne a Second Cave, azaz a második barlang nevű táborhely volt 3450 méteren
Útközben több barlang mellett is elhaladtunk, amelyekben kempingezni nem lehet.
Ebéd után folytattuk az utat az esti táborhely felé.Sajnos a szitáló eső egész nap kitartott, viszont a tájnak meglehetősen jól állt a morcos idő és a köd.A második napon összesen 9 kilométert tettem meg, 1300 méter szintemelkedéssel.
A nap 3800 méteres magasságban, a Third Cave táborban ért véget.Éjszaka végre kitisztult az idő, és láthatóvá vált a hegy előttem. Csodaszép pillanat volt!
3. nap: Kilimandzsáró
Reggel vidáman indult a nap és a kedvem is jobb lett az előző napi ázós-fázós nap után.Mentálisan nagyon sokat jelentett, hogy láttam magam előtt a célt: a Kilimandzsárót.Ám ezen az útvonalon volt egy másik hegy is, a Mawenzi, amiről kevés szó esik.A Mawenzi közvetlenül a Kilimandzsáró mellett található, de általában ködbe burkolózik, így ritkán látni.5139 méterével ez Afrika harmadik legmagasabb csúcsa, amelynek meghódításához már sziklamászó tudás kell.A vulkanikus és sivatagi tájon lassú tempóban 5.5 km-t tettünk meg.Hegyi betegségem egy kisebb fejfájást leszámítva szerencsére 4000 méteren sem volt.
Délután 14 óra magasságában érkeztünk meg a 4720 méteren fekvő Kibo Huts-hoz, ami ezen az útvonalon az utolsó táborhely a csúcsmászás előtt.
A délután pihenéssel és akklimatizálódással telt ebben a magasságban.Este 23 órakor ébresztettek, kaptam egy bögre teát és éjfélkor fejlámpával elindtunk ketten a vezetőmmel az Uhuru-csúcs felé.
4. nap: Kilimandzsáró
Egész éjszakai mászást követően a hajnali órákban érkeztünk meg a Hans Meyers Cave-hez. A barlang az első európai hegymászóról kapta a nevét, aki 1889-ben feljutott a Kilimandzsáró tetejére. Útközben az órák és a kilométerek is ólomlábakon vánszorogtak.A táv a tábortól az 5895 méteres Uhuru-csúcsig mindössze 5 kilométer volt, 1200 méter szintemelkedéssel, de ezt 8 óra alatt tettük meg.Az első tábla a Kilimandzsáró tetején a Gilman’s Point volt 5865 méteren.Szép idő esetén a Kilimandzsáró tetejéről látni lehet, ahogy a Mawenzi mögött feljön a nap.Ma nem volt szerencsénk az időjárással, az ugyanis extrém hidegre fordult.A csúcs felé vezető utat jeges szélviharban tettük meg, néhol 80-100 km/h széllökések közepette.Többen visszafordultak, azonban én úgy voltam vele, hogy ha biztonságosan tovább lehet menni és a guide is azt mondja, akkor itt a fináléban ne adjuk fel.Fizikailag és mentálisan is nagyon megterhelő volt az utolsó 1.5 kilométer megtétele, ahol ilyen tájakon át vezetett az út.A Stella Point útjelző tábláról nem készítettem fotót, mert örültem, hogy tudtam egyik lábamat a másik után tenni és nem kapcsolt ki a telefonom a kb -15 fokban.Az Uhuru-csúcshoz reggel 8 óra 12 perckor érkeztünk meg,elfagyott hajjal és szempillákkal.Óriási boldogság volt feljutni Afrika legmagasabb pontjára és 5895 méteren lenni a cudar időjárás ellenére is.Nem sok időt töltöttünk a csúcson, kb 20 percet. A tudatom végig tiszta volt ebben a magasságban is, nem fájt a fejem és légszomj sem alakult ki.Egyedül a mozgásomnál éreztem, hogy le vagyok lassulva nagyon, de ez ilyen magasságban teljesen természetes.Lefelé sokkal gyorsabban tettük meg az utat, ahol ilyen kilátások tárultak elénk.
A Kibo Huts-nál ebéddel vártak, majd rövid pihenőt követően továbbindultunk az esti táborhely felé.
4000 méter alá kerülve a táj ismét zöldre váltott és megjelentek a növények.
A csúcsmászás után még 9 kilométert kellett gyalogolni az esti táborig. Azt hittem ennek a napnak sosem lesz vége.
Az éjszakát 3720 méteren a Horombo Huts-nál ért véget, ahol az éjszakát töltöttük.
5. nap: Kilimandzsáró
Reggelit követően utolsó fotózkodás a csapattal, akik nélkül biztosan nem jutottam volna fel a csúcsra.Az utolsó napi táv 19.5 km volt, ami végig ereszkedést jelentett.Az időjárás ismét elromlott, így az első órákat ködben tettük meg.
Más útvonalon ereszketünk le a hegyről, mint amin felmentünk. Ez a Marangu, amely a legrégebbi túraútvonal a Kilimandzsárón, Coca Cola route-nek is szokták nevezni.
2800 méter alatt ismét az esőerdők szintjére értünk.
Az erdő és buja zöld növényzet gyönyörű látványt nyújtott annak ellenére is, hogy a térdemet a folyamatos ereszkedés azért rendesen igénybe vette.
Útközben megálltunk több helyen is pihenni, köztük a Mandara Hut-nál is.Délután 15 óra magasságában értük el a Marangu Gate-et, a Kilimandzsáró Nemzeti Park egyik bejáratát.A sikeres túrázást egy Kilimandzsáró sörrel és ebéddel ünnepeltem meg.Az oklevelemet a szállásra visszatérve kaptam meg, ahol a csapattal együtt egy kis ünneplés vette kezdetét.Örök életre szóló élményt adtak a Kilimandzsárón töltött napok, amelyet követően maradtam még Moshiban 2 napot.
Ezek közül egy napot pihenéssel, a másikat pedig kis túrázással töltöttem a Materuni-vízesésnél.Útközben egy helyi kávéfarmot és chaga családot is felkerestem, akik hagyományosan a Kilimandzsáró környékén élő törzs tagjai.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.Elfogadom
