Mi jut eszedbe elsőre Írország neve hallatán? A végtelen zöld mezők a legelésző bárányokkal? Vagy a vörös hajú férfiak és az ír szteptánc? Netán a szerencsehozó koboldok és a négylevelű lóhere? Ha ezek egyike sem, akkor fogadjunk, hogy valamelyik ír ital, akár a whiskey, sör vagy a kávé, ott lesz a dobogó fokán. Egy hétvége erejéig Dublinba utaztam, életemben először egyedül, hogy kóstolót kapjak az írek hamisítatlan jókedvéből. Meg, hogy jól megnézzem magamnak a sötét tavat. A város neve (Dubh Linn) ugyanis ezt jelenti ősi, kelta nyelven. Ám Dublin minden, csak nem sötét és csendes, hanem egy élettel teli és folyamatos nyüzsgő nagyváros, ami ideális lehet hosszabb, de akár egy hétvégi látogatásra is. A teljesség igénye nélkül, összeszedtem egy csokorba azokat a látnivalókat, amelyeket érdemes felkeresni, ha egyszer az ír fővárosba vezet az utad.
Dublin legszebb látnivalói
Molly Malone
Molly Malone egy népszerű ír ballada és egyben Dublin nem hivatalos himnusza is. A dal tragikus hősnője egy 17. században élt lányról szól, aki nappal kagylót árult, éjszaka pedig prostituáltként dolgozott. Ő volt Molly Malone, aki fiatalon, kolerában halt meg. Nem tudni, hogy létező személy volt-e, vagy csak fikció, mindenesetre személyét nagy kultusz övezi Dublinban. 1988-ban szobrot is állítottak neki, ami ma a Suffolk streeten található. Június 13-án minden évben Molly Malone napot tartanak és virágokkal árasztják el a lány bronz szobrát.
Szent Patrik katedrális
Ez az ország legnagyobb katolikus temploma, amely nevét Szent Patrikról, az írek védőszentjéről kapta. Sokat nem tudni az életéről. De az bizonyos, hogy misszionáriusként bejárta egész Európát az 5.században és az íreket katolikus hitre térítette. Az elbeszélések szerint Szent Patrik egy háromlevelű lóherével magyarázta el a smaragdsziget lakóinak a szentháromság tanát. Így vált később a növény mindennek is a szimbólumává Írországban. A templom helyén 1191-ben emeltek egy Szent Patrikot ábrázoló szobrot, míg maga az épület jelenleg ismert legrégebbi része 1220-ra datálódik.
A Szent Patrik katedrális minden háborút, felkelést és reformációs kísérletet túlélt. Ma az ország legfontosabb vallási intézménye, amely nyitott kapukkal várja a hívőket. A turistákat pedig 8€ fizetség ellenében, ami számomra disszonanciát kelt. A templom Isten háza, miért kellene fizetni, hogy belépj hozzá. Na de ez csak zárójeles megjegyzés volt.
A templom belseje monumentális és csodaszép. Leszámítva az ajándékboltot a főhajó végében, ami nem kegytárgyakat, hanem nagyrészt szuveníreket árul. A sok érdekesség közül, amit a templomban lehet látni, hármat emelnék ki. Az első az emlékezés fája, amelyet 2014-ben emeltek fémből az 1. világháború centenáriuma alkalmából. A látogatók számára lehetőség van üzenni falevelek formájában olyanoknak akik valamilyen konfliktushelyzetben vannak jelenleg és kérni számukra békét. 
A második érdekesség a Boyle család sírhelye. A Cork grófja birtokosi cím mellett híres tudósok is voltak és nekik köszönhetjük a Boyle-féle gáztörvényeket is. A harmadik pedig Jonathan Swift sírja, aki a Gulliver utazásai mellett számos világhírű regény szerzője.
Ha már írás-olvasás, az írek élen járnak irodalmi Nobel-díjasok tekintetében. G.B. Shaw (Pygmalion), Yeats, Samuel Beckett (Godot), vagy Saemus Heaney kortárs költő is megkapta a legmagasabb szakmai elismerést. De ír születésű Oscar Wilde és James Joyce, az Ullysses szerzője is, akiről a későbbiekben egy híres, vörös épület kapcsán még szó lesz.
Trinity College
Írország legpatinásabb és egyben legrégebbi egyeteme kolostorként kezdte meg a működését 1592-ben. A hatalmas területen elterülő, györgy korabeli és viktoriánus épületekben csaknem 17.000 diák tanul, a közgazdaságtantól kezdve egészen a jogig mindenféle tudományt. A kiválasztott 800 szerencsés pedig az épület falai között lakik kollégiumban. Ezt a minket körbevezető, ötödéves joghallgató, Amy osztotta meg velünk, aki aznap az idegenvezető szerepét töltötte be.
A Trinity College-ban mára hagyománnyá vált, hogy a turistákat az intézmény hallgatói kalauzolják körbe az épületek udvarán és avatják be a kulisszatitkokba. Ilyen titok például, hogy a dining roomban olyan szigorú szabályok szerint történik az étkezés, hogy sokan nem is esznek inkáb ott. Vagy hogy a diákok nem mennek át a harangtorony alatt. A babona szerint ugyanis, ha épp akkor kondul meg a harang, miközben alatta van valaki, az illető örök itt ragad az egyetemen és sohasem fogja befejezni a tanulmányait.
Book of Kells könyvtár
Bár a Trinity College udvara ingyenesen is látogatható, megéri mégis becsatlakozni egy 45 perces túravezetésre (€15). Ez a jeggyel a híres egyetemi könyvtár, a Book of Kells is látogatható. A lenyűgöző, 65 méteres könyvtárszobában (Long room) több mint 200,000 kódex található. Közülük a leghíresebbek, az i.sz 800-ban, szerzetesek által készített Új Testamentum pergamenek.
Az egyetem gyönyörűen ápolt parkjában jól esik egy kávé, vagy szendvics elfogyasztása. Az épületek felfedezése mellett mindenképp nézzük meg a bronzból készült földgömböt a Fellows’ Squaren. A szobor olasz Arnaldo Pomodoro alkotása és a Vatikánban is található pont egy ugyanilyen belőle. További népszerű dolog itt egy közös fotó George Salmon szobrával is, főleg nőként.
A korábbi intézményigazgató (1888-1904 között) ugyanis kijelentette, hogy amíg ő él, addig nők nem tanulhatnak az egyetemen. Óriási felháborodás és petíció gyűjtése követte ezt a mondatát. Ám csak a halálát követően nyílt meg az intézmény kapuja a nők számára is, akik aránya napjainkban a 60%-ot is eléri. A volt igazgató szobrára már-már hagyomány, hogy diplomaosztót követően minden női diák felmászik.
Dublin Castle
Ha valaki középkori hangulatra vágyik és annak reményében keresi fel a 700 éves kastélyt Dublin belvárosában, akkor csalódni fog. Ugyanis a flamandok által 13. században épített várból ma már csak a Record-torony emlékeztet valamicskét a múltra. Az épületkomplexum többi része meglehetősen modern és színes, akár egy szivárvány.
Az egyetlen módja a vár látogatásnak az, ha veszünk egy 8€-s belépőjegyet önálló felfedezésre. Vagy pedig 12€-ért csatlakozhatunk egy vezetett túrára. A szobák és termek sok helyütt üresnek hatnak, 1-2 helyen van csak bennük korhű berendezési tárgy. Így utólag nézve is jó ötlet volt, hogy nem csatlakoztam csoporthoz, hanem önállóan jártam be.
A legpompásabb helyiség kétségkívül a Szent Patrik terem, amely arany és kék színeivel az ír köztársasági elnöki beiktatási ceremóniák helyszíne már 1937 óta. Egy kis történelmi kitekintő, ha már itt vagyunk. A vár 1204-1922 között az angol közigazgatás írországi központja volt, és a parlamenttől kezdve a börtönig minden volt az épület. A ma Írországként ismert ország az angolokkal folytatott véres harcok árán nyerte el részleges függetlenségét 1921-ben és lett belőle a Szabad Ír Állam. 1949-ben Észak-Írország kivételével teljesen független állammá vált és lett belőle a ma is ismert Ír Köztársaság.
Chester Beatty könyvtár
A Dublin Castle parkjában található könyvtár kihagyhatatlan program és mennyország a könyvmolyok számára. Az ingyenesen látogatható kiállítóterem Sir Alfred Chester Beatty páratlan, 20.000 darabot számláló könyv és kézirat gyűjteményének ad otthont. A 17. századi Kínából származó faragott jade-könyvek és ősi textíliáktól kezdve, a 11. századból származó indiai műalkotásokon át egészen az i.sz Lukács-evangélium kézirataig minden megtalálható itt. Akár egy fél napot is el lehet itt tölteni anélkül, hogy az ember elunná magát. Nekem ezúttal 1,5 óra jutott belőle.
Christ Church katedrális
Dublin legikonikusabb épületegyüttese és legszebb angol-normann építészeti öröksége egy forgalmas csomópont kereszteződésében fekszik. A két katedrálist egy híd választja el, amelyre nem lehet felmenni. Alatta viszont autók suhannak el rendületlenül turista és double-decker buszok kíséretében. A bal oldali épületben a Dublinia múzeum kapott helyet, amely a város viking, illetve középkori (10€ a felnőtt, 6,50€ a gyerek belépő) időszakát mutatja be interaktív módon. A múzeumba nem, csak a templom épületébe mentem be (7€), mert Dublinra a világ pénze nem elég (értsd: minden nagyon drága).
A Christ Church katedrális eredetileg egy viking templom volt és közel 1000 éves múltra tekint vissza. A templom előfutára egy 1030-ban emelt épület volt, jelenlegi formáját a 12-13.században nyerte el a normannok idejében. A Christ Church legrégebbi épülete és szíve, valamint évszázadok óta a katolikus hívők zarándokhelye. A templom belseje engem annyira nem nyűgözött le, mint a Szent Patrik katedrálisé, bár sok leggel büszkélkedhet.
Itt található Írország legnagyobb kriptája, amelyben egy mumifikált macska és patkány (aka Tom és Jerry) is helyet kapott. Továbbá a Christ Church büszkélkedhet a legtöbb, szám szerint 16, egyidejűleg megszólaltatható haranggal a világon. A nagy zaj miatt, a lakosokra való tekintettel, egy ideje már csak hetente kétszer, pénteken és vasárnap lehet hallani a harangok együttes kongását.
Szórakozás és Temple Bar
Egykor kézművesek és kereskedők negyede volt a Liffey folyó partján épült macskaköves utcasor. Mára viszont Dublin legfelkapottabb szórakozó-és művésznegyede, ahol egymást érik a hangulatos pubok és éttermek. Az ír fővárosban legalább 1000 pub található, közülük kettő mindenképp említést érdemel. A Brazen Head nemcsak Dublin, hanem egész Írország legrégebbi kocsmája, amelyet a feljegyzések szerint 1198-ban alapítottak. Ez nem a Temple Bar negyedben van, de érdemes egy kis kitérőt tenni érte.
A másik must-see pub a bulinegyed nevét is viselő Temple Bar, amely vörös épületével és virágaival mindenki tekintetét magára irányítja. Az egykori kocsma helyén a vikingek vertek tanyát 900-ban. Maga a bár pedig 1819-ben nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt. A Temple Bar a whiskey italt kedvelők alfája és omegája. 450 különféle whiskeyt lehet kóstolni itt a Guinness sörök mellett. Nem véletlenül vált a hely a híres író, James Joyce törzshelyévé is, akinek emlékét a mai napig egy szobor őrzi egy csodaszép idézettel az egyik sarokban. „Éltek, nevettek, szerettek, majd elmentek” (They lived and laughed and loved and left).
Írek és a hárfa
Akármelyik helyi kocsmába is ülünk be, arról rögtön megbizonyosodhatunk, hogy az írek jókedvének forrása az italokon kívül (nem sztereotípia, tényleg sokat isznak) a zene. Egy szál gitárral, síppal, vagy hegedűvel is olyan hangulatot tudnak varázsolni bármilyen napszakban, hogy az embernek azonnal kedve támad a tánchoz. Az élőzene és tánc nem turistacsalogató mutatvány. A ritmusos zene tényleg az írek mindennapjainak szerves részét képezi. Érdekesség, hogy a hárfa, mint hangszer az írek nemzeti szimbóluma és számos helyen megjelenik. Elég csak a Guinness sör emblémájára gondolni, abban is egy hárfa van. És ezzel szépen összeforrt az ital és a szórakozás.
Guinness gyár
Ha Írországról egy dolgot kellene mondani, akkor vagy a sör, vagy a whiskey nagy valószínűséggel ott lesz az első öt találat között. Mindkettőre van lehetőség a városban. Első körben vegyük szemügyre a Guinness gyárat. Mikor előzetesen tájékozódtam a már Dublinban járt ismerőseim körében, hogy érdemes-e ide elmenni, akkor valaki azt mondta nem éri meg az árát. Míg mások ódákat zengtek róla. Tény, hogy szakadó esőben másfél órát álltam sorba a jegyért, ami már megalapozta a hangulatomat. Hogy veled ez ne forduljon elő, foglalj előre jegyet ITT online. Ezzel nemcsak a sorbanállást csökkentheted (van online sor, az sem volt mondjuk sokkal rövidebb), hanem pénzt is spórolhatsz.
Akár előre, akár helyben (25€) veszed meg a jegyet, arra készülj, hogy sörgyártást fizikailag nem fogsz látni a Guinness gyárban. Ellenben egy profi, 6 emeletes szórakoztató komplexumot igen. A látogatás során a 250 éves sör történelmén, a reklámoktól kezdve a gyártási előkészületekig mindenbe bepillantást nyerhetsz. Illetve kaphatsz a jegyért három pohár kóstolót. Mondjuk az előzményekre való tekintettel lehetett volna több is, de legalább a fajtáját te választhatod ki. Csapolni nem tudsz magadnak sört.
Ami viszont a jó hír, hogy a csaposok minden egész órában táncra perdülnek és szteppelnek a színpadon, fokozva ezzel is a jókedvet. A 6.emeleten lévő sörbárból szép panoráma nyílna Dublinra, ha az elképesztő mennyiségű látogató miatt oda lehetne jutni az ablakhoz. A zsúfoltság egész Dublinra jellemző, rengeteg a turista a magas árszínvonal ellenére is.
Jameson whiskey lepárló
Több helyen lehet Dublinban whiskeyt kóstolni és betekintést nyerni a készítés rejtelmeibe. Többek közt a már korábban említett Irish Whiskey múzeumban, vagy pedig a Teeling Distilleryben is, amely mellett minden reggel, élénk malátafelhőn keresztül haladtam el (a közelben volt a szállásom).
A több tucat lepárló közül a leghíresebb a Jameson, amelynek a bejáratát kihívás megtalálni a gyár köré nőtt bérházak bejáratától. Az 1780-ban alapított lepárlóban több program közül válogathatunk pénztárcánk szerint. A 20€-os gyártúrától kezdve 60€-s koktélkészítési óráig mindenre van itt lehetőség. Akár szimpla whiskey kóstolásra is a JJ’s bárban, ahova én is beültem egy koktélra. Arra készüljünk, ha megszomjazunk, hogy legyen elég vastag a pénztárcánk. Egy koktél ára ugyanis 12€, míg a sima whiskeyk ára is 5€-nál kezdődik.
Belvárosi séták
Ne menjünk el úgy Dublinból, hogy ne sétáltunk volna egy nagyot valamelyik gondozott városi park (pl.: St. Stephen’s Green) egyikében. Vagy a Liffey folyó partján, amelyet különleges hidak (pl.: Ha’Penny Bridge) szelnek át. Ha valaki kultúrára vágyik, számos ingyenes múzeum közül válogathat. Mint például a National Museum of Ireland, ahol archeológiai kiállítás várja az érdeklődőket. Vagy pedig a National Gallery, ahol középkori festményektől kezdve (Caravaggio) egészen a modern alkotásokig minden megtalálható.
Különleges művészeti élményekért a Dublin City Gallerybe érdemes ellátogatni, ahogy a modern ír művészet és Francis Bacon stúdiójába nyerhetünk betekintést. Ha pedig az ír történelem érdekel, akkor irány az Old Kilmainham Gaol (jegyet csak elővételben és ITT lehet foglalni), ami a tragikus múltat rejtő börtön és az angol időket idézi.
Vásárlásra és nézelődésre a Grafton és a Henry Streetet ajánlom, ahol ne lepődjünk meg, ha a Cranberriest (ők is írek ám) éneklő, tizenéves zenészekbe botlunk bele. Vagy pedig a 120 méter magas tűbe, azaz a Spire-be. Ez a helyiek számára hasonlóan fontos referenciapont, mint nekünk mondjuk az Oktogon, vagy a Nyugati téren az óra volt. Egy biztos, Dublinban mindenki megtalálja a számításait és nem fog unatkozni, bármi is legyen a látogatása célja. A smaragdzöld szigetek fővárosa ugyanis sosem alszik. A szórakozás és szórakoztatás kiapadhatatlan forrása marad.
