Sokáig Azerbajdzsánt csak a mindenre elszánt utazók keresték fel. Aztán 1999-ben jött James Bond, alias Pierce Brosnan, és a Világ nem elég filmben megmutatta nekünk a sivatag közepén lévő azeri olajmezőket. Önmagában ez nem túl látványos filmbeli jelenet, ám mégis sokatmondó. Ugyanis Azerbajdzsán GDP-jének 95%-a az olajból származik és a világ top kőolaj exportőre. A film óta eltelt 20 év és az olaj mindent megváltoztatott. Olyannyira, hogy az ország fővárosa Baku, ma már csak nyomokban tartalmaz múltat és nagyobb hányadban jövőt. Azonban ennyire ne szaladjunk előre a történetben. Lássuk, hogyan kerültem Bakuba, ha nem is mindenre, de az ország megismerésére mindenképp törekvő utazó.
Utazás Bakuba
A Kaukázus már régóta rajta volt a képzeletbeli bakancslistámon. A miénktől eltérő, idegen kultúrák mindig smágnesként vonzottak. Bár, hogy teljesen őszinte legyek, Azerbajdzsán nem volt az elsőszámú desztinációk között, ha már Kaukázusról beszélünk. Aztán szembejött velem egy olcsó Wizzair repülőjegy, aminek nem tudtam ellenállni. Így egy pár napra az azeri fővárosba tettem át a székhelyemet.
Magyar állampolgárok vízummal utazhatnak az országba maximum 30 nap időtartamra, amelyet elektronikusan itt kell igényelni. Nekem ez másodszori nekifutásra sikerült. A bakit 24 dollárom bánta, ugyanis elgépeltem egy számjegyet és visszautasították a kérelmemet. Egyébként ez minden repülőjegy és szállásfoglalásnál a mumusom, nehogy valamit rosszul töltsek ki. Most már elmondhatom magamról, hogy átestem a tűzkeresztségen és örülhetek neki, hogy olcsón megosztam. Pár órás alvást követően a hajnali órákban érkeztünk meg a repülőtérre, ahol a csillogó-villogó futurisztikus terminál azonnal minden álmot kivert a szememből.
Valamiért azt gondoltam, hogy Baku kevésbé modern hely, ám ez a prekoncepcióm azonnal szertefoszlott. Ahogy a városba beértünk és egymás után a szemünk előtt suhantak el a felhőkarcolók és újabbnál újabb épületek. Picit olyan érzésem volt, mintha Dubajban lennék. Bár azért ezen a poszt szovjet és itáliai reneszánsz stílusú épületek valamelyest tompítottak. Az mindenesetre az ott tartózkodásom első pár órája alatt kiderült, hogy aki szereti a modern dolgokat, az Bakuban megtalálja a számításait.
Baku
De mit is lehet tudni erről a kétmilliónál picit nagyobb lakosságú városról? A város neve az ősi perzsa, bad-kube szóból ered, amely nagyjából úgy fordítható le magyarra: üvöltő szelek. Mi ebből szerencsére semmit nem érzékeltünk, sőt. Október végén verőfényes napsütés és 22 fok volt, aminek természetesen csak örülni lehetett. Hiszen mennyivel jobb dolog jó időben túrázni és kirándulni, mint hidegben és akkor, amikor jól esik. Mondjuk amíg itthon ilyen időben legszívesebben ki sem dugom az orromat otthonról, addig utazás alatt kb. Csak a tornádó és a cunami tudna megállítani, mert hajt folyamatosan a felfedezés iránti vágy.
A világ legalacsonyabban fekvő fővárosa
Baku a világ legalacsonyabban fekvő fővárosa – 28 méterrel van a tengerszint alatt, ezzel Amszterdamot is megelőzi – és a Kaszpi-tenger legnagyobb települése is egyben. Ha már itt tartunk, tudományos viták folynak arról, hogy a Kaszpi-tenger valójában a világ legnagyobb tava-e, vagy valóban egy tenger. Mindenesetre az biztos, hogy sós. Már a város felé jövet a taxival megcsapta az orromat az olaj semmivel össze nem téveszthető illata, amiről azt gondoltam, hogy biztosan az autóból jön. De nem.
Az olaj szaga a levegőből jön, köszönhetően a töménytelen mennyiségű olajkútnak a város körül, amelyet Jockey Ewing is megirigyelhetne. És ha véletlenül elfelejtenénk, hogy az olaj milyen fontos tényező az ország életében, akkor egy Eiffel-toronyhoz hasonlatos olajfúrótorony emlékmű (Saat qülləsi) is emlékeztet rá a Kaszpi-tenger partján. 
Kaszpi-tenger és az olaj
Azonban nemcsak a kutakban van olaj, hanem a Kaszpi-tenger felszínen is, amely a szivárvány minden színébe vonja a vizet erős olajszag kíséretében. Akármennyire is csábító gondolatnak tűnhet a Baku Boulevardon járva megmártózni a vízben, inkább ne tegyük. Hacsak kényeztető kőolajos kezelésre nem vágyunk. Erre azonban már inkább alkalmasabb hely az azerbajdzsáni Naftalan szanatórium, ahol különböző nyersolajos kezeléssel várják az érdeklődőket és ígérnek gyógyulást a reumától az ekcémáig. Egy szó, mint száz, a gazdagságnak nemcsak ára, hanem szaga is van Bakuban.
Mini Velence
Az ország életében 2006-ban köszöntött be a második olajvirágzás, ennek köszönhetően gyakorlatilag egész Baku teljesen újjáépült. A világ minden szegletéből található itt egy-egy ikonikus hely, vagy épület, kicsit újraértelmezve, vagy kicsit más formában. De legalább az övék. Mind például a mini Velence a Kaszpi-tenger partján, amely annak ellenére sem fog elsüllyedni, hogy a tengerszint alatt fekszik.
A hófehér márványkanális az égszínkék vízzel és kávézókkal kétségkívül szemet gyönyörkedtető hely. Az meg már csak hab a tortán, hogy kb. 800 Ft-ért csónakázni is lehet rajta. Ha már az igazi Velencében kimaradt ez a fajta mulatság, itt Bakuban az eredeti ár töredékéért bepótoltam a gondolázást.
Szőnyeg múzeum és híres épületek másolatai
A városban megtalálható még a London Eye óriáskerék kicsinyített formában, illetve a Sydney operaház hasonmása is, amely most épül és egy vízparti bevásárlóközpont lesz Bakuban. A lótuszvirág szerű épülettel átellenben található Baku egyi klegérdekesebb épülete. Az összecsavart, virágmintás szőnyeg, ami valójában nem más, mint egy múzeum. A bronz kortól kezdve a középkoron át napjainkig több mint 10.000 kiállított tárgy várja itt az érdeklődőket 7 AZN fejében (kb 1100 Ft).
Formula 1-es pálya
A város főbb látnivalói jórészt gyalogszerrel megközelíthetők. Elég, ha elindulunk a Kapszi-tenger, vagy tó partján a boulevardon. Vagy pedig a bakui Formula 1-nek is helyet adó 4 sávos aszfaltúton, ahol a boxutca épületei egész évben mutatják az egyes istállók helyeit. A boxutca mögött a kormányzói épület látható. Nos, soha rosszabb Paddock Klubot, mint ez nem kívánhat magának az ember.
Ha már F1, négy évig dolgoztam ezen a területen szponzorációs szakértőként. Úgyhogy mindig hevesebben ver a szívem egy picit, ha Forma 1-es pálya mellett járok. Bár ezúttal 60-as tábla volt kitéve az út mellé, a száguldó autókat ez sem állította meg. Tapasztalatból mondom, hogy a legtöbb azeri sofőr valóban pilótának képzeli magát és nemcsak az aszfalton, hanem a 2-3000 méteres hegyi utakon is!
Sahil Park
A gyorshajtás okozta izgalmak után érdemes egy kis kitérőt tenni a Sahil Park felé, ahol csodálatos szökőkutakban és a vízsugarak megnyugtató együttesében lehet gyönyörködni. Vagy pedig elnyalhatunk egy hamisítatlan ízű retro jégkrémet, vagy fagyit. Na nem úgy, ahogy én a Hilton Hotel modern épületénél próbáltam, noha a tölcsér megvolt hozzá.
Heydar Aliyev Kulturális Központ
A Heydar Aliyev kulturális központ épülete olyan, mintha a Vissza a jövőben filmben járnánk. A robosztus épület délelőtt 11 óra körül a legszebb napsütéses időben, amikor a napra lehet nézni, de a vakító fehér márványra nem. Nekünk naplemente idejében mutatta meg magát az épület, amikor nem kevésbé szép látvány a lemenő nap sugaraiban az épület ívei, görbéi, valamint üvegablakai. Ez a hely bizton mondom, hogy a minimalista-futurista fotósok paradicsoma. Nincs két olyan szög, ahonnan egyforma lenne az épület.
A kulturális központ előtti téren jól esik a fűben való leheveredés és pihenés, mert ez a hely bizony picit távol esik Baku központjától, ha az ember gyalog vág neki. Ám semmiképp nem szabad kihagyni. Hiszen azon túl, hogy ez Baku egyik fő szimbóluma, a neves iraki tervezőnő, Zaha Hadid öröksége is. Lenyűgöző épületei szerte a világon láthatóak Abu Dhabitól kezdve Szingapúron át egészen Dubajig. Ő volt az első nő a világon, aki megkapta a tekintélyes Pritzker díjat, ami az építészeti világ Nobel-díjának felel meg.
Baku óvárosa
Apropó, ha már Nobel, tudtátok, hogy az a Nobel család, aki később a díjat is alapította, Azerbajdzsánnak köszönheti a gazdagságát? Azeri olajkutak fúrásával alapozták meg a jövőjüket és házuk, a 19. században épült Villa Petrolea a mai napig látogatható. Ennyi kulturális kitérő után mélyedjünk el egy picit Baku múltjában, mert a modern épületek mellett szerencsére létezik egy pici óvárosi része is.
Igaz, szorosan egy 12. századi kőfallal körbevéve, nehogy a modernitás oda is bekússzon. Szánjunk mindenképp pár órát Baku óvárosára. Sétáljunk egy nagyot a szűk, macskaköves kis utcácskákban eldugott középkori épületek között, ahol itt-ott street art alkotások bukkannak elő, vagy Magyarisztán nagykövetsége, hiszen ott ilyen néven ismerik a hazánkat. Vagy pedig térjünk be a karavánszerájok egyikébe, amelyek a középkorban a selyemút és kereskedők pihenőhelyéül szolgáltak és fogadóként működtek. Létezik még egy szép mecset az óváros falain belül, ahova nőket nem engednek be, pedig elmondások alapján nagyon szép a belső díszítése.
Maiden Tower
Az óvárosban a legszebb látnivalók a Maiden, azaz a Szűz-torony, illetve Shirvanshah palotája, amelyek történelmi és kulturális jelentőségüknél fogva az UNESCO világörökség részét képezik. A Szűz-torony Baku egyik fontos szimbóluma, ami a bankjegyeken kívül egyéb hivatalos papírokon is szerepel. A tornyot eredetileg a 12. században emelték őrtorony és megfigyelőállomás céljából, ám alapjai egészen a 6-7. századra nyúlnak vissza.
Ma a torony látogatóközpont és múzeum is egyben, amelynek a tetejéről 10 AZN ellenében fantasztikus kilátás nyílik a városra és a Kaszpi-tengerre. Tövében pedig számos szuvenír árus vetette meg a lábát, ahol szebbnél szebb szőttesek közül lehet válogatni, de a régiségek kedvelői is megtalálják itt a számításaikat.
Sirváni sahok palotája
A bakui óváros másik fontos látványossága a sirváni sahok palotája, amely gyakorlatilag egy épületkomplexum Seyid Yahya Bakuvi mauzóleumával, a Key-Kubad mecsettel és egy fürdővel kiegészülve. A palota a 15. században épült és azon túl, hogy az uralkodók székhelye volt sokáig, az azerbajdzsáni építészet egyik gyöngyszeme. Szép fotót nehéz róla készíteni, ugyanis az idők során számos épületet emeltek köré, de tanúsíthatom, hogy ott állni az udvarán és kitekinteni Baku városára tényleg különleges érzés.
Flame Towers
Baku számos egyéb látnivalója (pl.: Tezer Pir mecset, Nemzeti zászló tér, Fountain Square, Bibi-Heybat mecset, vagy Richard Sorge emlékmű) közül a legfontosabbat és leglátványosabbat szándékosan a végére hagytam. A három lángtorony, azaz a Flame Towers Baku egész látképét uralja és jól mutatja a városra jellemző kettőséget, amely a modernitásból és a hagyományok őrzéséből fakad. A három égbe szökő torony komoly mérnöki-tervező munka eredménye, olyannyira, hogy a Discovery Channel külön műsort is szánt nekik. Az egyik toronyban apartmanok vannak, a másikban egy luxushotel, a harmadikban pedig irodák működnek.
A tornyok építése hatalmas összeget, több mint 350 millió $-t emésztett fel és hűen tükrözi a város megalomániához való viszonyát. Sztereotípiák ide, sztereotípiák oda, a legtöbb olajból meggazdagodott város ismérve, hogy legyenek hatalmas és meghökkentő épületei. És persze a versenyszellemről sem lehet megfeledkezni, hogy kinek nagyobb a … tornya. Bakutól mintegy 40 km-re található az építés alatt álló Azerbaijan Tower, amely a tervek szerint 1050 méter magas lesz, a világ legmagasabb épülete a dubaji Burj Khalifánál 220, míg a szaúd-arábiai Kingdom Towernél 50 méterrel lesz magasabb.
A tűz tisztelete
Visszatérve a lángtornyokhoz szerény kinézettel aligha lehet őket megvádolni, ugyanakkor jelentésük és eszmeiségük a legősibb hagyományokra vezethető vissza. Nem véletlenül láng formájúak ugyanis. Egykor Azerbajdzsán és Irán területén éltek a zoroasztrizmus hívői, amely a világ legrégebbi , monoteista és mai napig is létező vallása. A zoroasztriánusok kitüntetett figyelmet szenteltek a tűznek, mint a világ fényességének, ragyogásának és dicsőségének. Tűztemplomaikban folyamatos adóztak ennek a tiszteletnek azzal, hogy égett bennük a szent tűz és áldozatot mutatta be az Áhura-Mazdát jelképező tűzoltár előtt. A világ gyakran a vallás képviselőit tűzimádóknak is hívta, így Azerbajdzsán az olaj mellett a tűz földje is lett.
Azerbajdzsán és a vallás
A három, soha ki nem alvó lángtorony ezt az ősi szent vallást és tiszteletet hivatott jelképezni modern köntösbe csomagolva. Ha már vallásnál tartunk, ma Azerbajdzsán népességének 96,9%-a muszlim, azon belül is az iszlám síita irányzatát követi. Ám ez sem külsőségekben (értsd: a nők nagy része teljesen európai ruhában jár), sem rituálékban nem jelenik meg a mindennapokban. Azt mondják, az azeriek életében nem játszik fontos szerepet a vallás, hiszen háromszor is áttérítették már őket, azonban a zoroasztrikus gyökerek és hagyományok sohasem szűntek meg létezni.
A Flame Towers környékén járva ne hagyjuk ki a folyamatosan, kézzelfoghatóan is égő lángot a Mártírok sétányának végén, amely a Hegyi-Karabah területért vívott háború (1988-94) áldozatainak állít emléket. A gondosan ápolt sírok emlékeztetnek a mai napig fennálló és elég komoly azeri-örmény konfliktusra, amely már a vízumkérelemnél is felvetődött egy Hegyi-Karabahra vonatkozó kérdés formájában. Ha jót szeretnénk, ezt a témát ne hozzuk szóba egyik országban járva sem.
Azerbajdzsán fővárosa, Párizs és Dubaj szerelemgyereke azt gondolom megkerülhetetlen, ha az ember az országba utazik turistaként. Ugyanakkor Bakun és csillogó épületein kívül is van élet, sőt. Következő írásomban Azerbajdzsán vidéki területein és a tűz földjén teszek kirándulást, ahol emberi történetekben, kulturális és történelmi hagyományokban garantáltan nem lesz hiány.
