Sokféle jelzővel lehet illetni ezt a kicsiny szlovákiai települést. Mondhatjuk rá, hogy egy elvarázsolt meseváros, amelyben a házak úgy néznek ki, mintha mézeskalácsból készültek volna. Vagy mintha egy anyóka fogta volna és csipkével kidíszítette volna ki őket. Egy biztos, Csicsmány különleges festésű házai minden látogató szívébe azonnal belopják magukat.
Amikor Csicsmány felkeresésére indultam, csak annyit tudtam, hogy legfőbb látnivalói a festett házak, amelyek 1979 óta műemlék védelem alatt állnak. Úgy számítottam, hogy skanzen jellegéből adódóan van itt pár ház, amit gyorsan megnézünk, utána pedig megyünk is tovább a Szulyó-hegység felé. A tervből több órás falunézés lett. Itt ugyanis nem egy, nem is kettő, hanem közel 140 mézeskalács házikó van. Ráadásul ezek a házak mind különbözőek, és pont úgy néznek ki, mintha csak a Jancsi és Juliska meséből léptek volna elő. Azzal a különbséggel, hogy itt nem kell attól tartanunk, hogy gonosz boszorka lakik bennük. Vagy mégis?
Csicsmány alapítása
Csicsmány Szlovákia északi részén található a Rajcsanka völgy és Sztrázsó-hegység ölelésében. Ez a zsolnai megye legmagasabban fekvő települése (655 m) és környezeti szépsége erősen vetekszik az épített örökségével. Csicsmány nevét az írások először 1272-ben említik, ám elég nagy a bizonytalanság az alapítását illetően. Egyes források a Turóczy család nevéhez kötik és a 14. századra datálják a létrejöttét, míg mások szerint a bolgárok alapították. Ez utóbbit egy legenda is erősíti, miszerint 1410-ben bolgárok érkeztek ide, akik a törökök elől menekülve ebben a völgyben leltek új hazára. Bár nyelvüket korán elhagyták, folklór művészetüket megőrizték, amely Csicsmány épületeiben testet öltött.
A festett házak eredete
A sötét falakon kirajzolódó fehér festések adják Csicsmány rendkívüli báját és vonzerejét, ám nem volt ez mindig így. A 18. század végén kezdett „divatba” jönni a festés művészete és korántsem dekorációs céllal, mint ahogy ma láthatjuk. A fából készült gerendás házak rendkívül sérülékenyek voltak, és meszet használtak ahhoz, hogy betömjék a fában keletkező hibákat, valamint védjék a falakat a korhadástól. Később a javításokat különböző mintákkal csinosították és az egységes falukép érdekében később készült belőlük egy 24 elemes geometriai és növényi mintatár.
Sajnos egy 1921-es tűzvész, majd a második világháború súlyos pusztításokat végzett a falu épületeiben. Gyakorlatilag az egész települést újjáépítették, így a házakat is újrafestették. A mai díszek sok esetben a fafaragás formakincséből merítenek, de egyszínűségük ellenére is hűen tükrözik a régi hagyományokat és adják Csicsmány hamisíthatatlan báját. Nézzük meg jó alaposan a szíveket, nyilakat, madarakat, életfa-ágakat és különböző szimbólumokat. Biztosan nem fogunk két egyforma házat találni.
Látnivalók
A zsindellyel fedett, nyeregtetős házak közül szépsége okán is kiemelkedik a Radenov-ház, amely elsőként épült újra a nagy tűzvész után. A házban 1966 óta egy múzeum működik, amely a 20. század derekán élt csicsmányi emberek mindennapjaiba enged betekintést a kiállított ruhákon, cipőkön és használati tárgyakon keresztül. A folklór népviseleten belül érdemes külön figyelmet szentelni a hímzésnek, amelyhez a fehér szín mellett sárgát, narancsot és pirosat is használtak, megőrizve ezzel is a balkáni hagyományokat. A faluban a népviseletet ma már csak ünnepek és rendezvények alkalmával öltik fel, amelynek legékesebb példáját februárban láthatjuk.
Hagyományok és fesztiválok
A csicsmányiak egyik legnagyobb eseménye a februári farsangi karnevál, amelynek főszereplője a félelmetes Turony, birkabőr bundában és két hatalmas szarvval a fején. A legenda szerint a babonás törököket úgy sikerült távoltartani a falutól, hogy a falu népe báránybőrökbe öltözött. A mitikus szörny láttán a törököknek inába szállt a bátorságuk, innen ered ez a ma is élő szokás. Ha hasonlatosságot vélünk felfedezni a mi busójárásunkkal, az nem a véletlen műve, az is szláv szokás. Turony farsangkor körbejárja a falut egy férfi kíséretében és egy kosárba tojást és sonkát gyűjt a helyiektől. Az este folyamán a karneváli maszkot népviselet váltja fel és egy összenépi tábortűzben ér véget a törökűző éjszaka.
A 42. számú házban a csicsmányi lakások tipikus berendezésével ismerkedhetünk meg. A ház kiváló példája annak, hogyan nézett ki régen egy otthon. Alul volt egy nagy füstös szoba tűzhellyel és nyitott kéménnyel, míg mellette vagy a padlástérben 2-6 db nem fűthető hálókamra. Ha szeretnénk hazavinni magunkkal valamilyen csicsmányi vásárfiát, akkor itt érdemes vásárolni a helyi népművészek alkotásaiból.
A falu barokk temploma 1798-ban épült a Szent Kereszt felmagasztalására. Ennek az épületnek a fala hófehér, viszont ha megfigyeljük a kupoláját kívülről, felfedezhetünk rajta a lakóházakhoz hasonlatos festéseket. A templom harangját 1588-ban öntötték, míg az orgonája 1738-ban készült, amelyek alapján valószínűsíthető, hogy állt itt korábban egy másik templom is már.
Csicsmány központjában lévő fogadó, a Javorina jó bázispontja lehet a környéken való túrázásoknak, télen pedig a síelésnek. Az 1213 méter magas Strazov csúcs és az egész hegyvonulat természetvédelmi övezetnek számít, amely járatlan túraútvonalaival a természetkedvelők részére igazi csemegének ígérkezik. Ha valami igazán különleges helyre vágyunk a mesefalu házai után, célozzuk meg a Szulyó hegyet, amely sziklabirodalmával biztosan mindenki szívét azonnal rabul ejti.
