Belföld

Bory-vár, a magyar Taj Mahal

2019. május 04.

Vajon mi a közös az indiai Taj Mahal és a magyar Bory-vár épületében? Csak annyi, hogy évtizedeken át építették őket? Vagy, hogy a végeredmény egy nagyon gazdagon díszített épületkomplexum lett? Nem csak ez a kettő, van még egy további összekötő kapocs, ami nem más, mint a szerelem. Ugyanis a fentieken túlmenően mindkét palotát egy-egy férfi emelte a hitvesi összetartozás és az el nem múló szerelem jeléül a jövő generációi számára.

Ha az ember egy várat készül meglátogatni, általában fel van készülve arra, hogy az egy domb tetején lesz, de minimum valami magaslaton. A várak a történelemben mindig is védelmi szerepet töltöttek be, amihez fontos volt, hogy már messziről jól lássák az ellenség közeledtét, ezért általában magas helyre építették őket. A Bory-várra mindez csak névlegesen mondható el. Azt leszámítva ugyanis, hogy Székesfehérvár Öreghegy városrészében található, gyakorlatilag a családi házak tőszomszédságában kapott helyet Magyarország egy legkülönlegesebb vára, amelynek a története sem mindennapi.

Bory Jenő építészmérnök nevéhez fűződik a vár létrejötte, aki 1912-ben látott neki az építésének, hogy 40 év gondos munkájával a hitvesi szeretetnek és művészi ambícióinak emléket állítson. Ezzel egyike azon kevés alkotóknak Magyarországon, akik még életükben meg tudták valósítani az álmukat és elkészült a fő művük. Annak ellenére, hogy négy évet Székesfehérváron dolgoztam, nem láttam a Bory-várat az idő alatt. Úgyhogy ezt a hiányosságomat egy szép tavaszi hétvégén gyorsan be is pótoltam. A belépőjegy megváltása után egy tágas kertbe érkezik a látogató, ahol rengeteg szobor található. Így rögtön értelmet is nyer a „Kövek beszélnek” mottó, amely több nyelvre lefordítva és a falra kifüggesztve köszönti a várba érkezőket.

Bory Jenő valójában nemcsak építészmérnök, hanem szobrász is volt. Az ő keze munkáját dicséri a Bory-várat díszítő számtalan alkotás, amelyek nagy része bizonyos tematika szerint kapott helyet az épület különböző részein. Mint például a felső teraszon az árkádsor mentén lévő híres történelmi személyek, amely alkotások érdekessége, hogy párban állnak hazánk nagyjai egymás mellett. Egy másik különleges hely a váron belül, az elefántos udvar, amely nevét egy gömbön álló elefántról kapta. Mellette balra és jobbra falfestmények szemléltetik az emberiség négy jelentős építészeti korszakát: görög-római kor (klasszicizmus), kereszténység, hűbériség (despotizmus) és a szocializmus. Ha már építészet, itt említeném meg, hogy a Bory-vár a Guinness rekordok könyvébe is bekerült. Nem a szerelmi vonal és még csak nem is a szobrai kapcsán. Hanem azért, mert ez a világ legnagyobb építménye, amelyet egy ember egymaga, saját két kezével épített fel.

Ezt tudva folytattam a sétámat a várkapun keresztül egy gyönyörűen kialakított francia parkba. A szabályos téglalap alakú teret gondozott bokrok díszítik, közepén pedig a vízköpő békával nagyon üdítő és romantikus látványt nyújt a vár ezen része. Az udvart közrefogó 103 tartóoszlop alatti árkádsoron érdemes picit elidőzni és megpihentetni szemünket a több tucat szobron. Ha hirtelen deja vu érzése támad valakinek, akkor az nem a véletlen műve és nem is a tűző napsütés számlájára írható. Az árkádsoron helyet kapó szobrok mindegyike megtalálható ugyanis az országban valahol, és Bory Jenő keze munkáját dicsérik. Történt ugyanis, hogy a művész összegyűjtötte az ország minden pontjáról az eredeti köztéri plasztikák gipszmintáit, majd mint egy műteremben, az árkádsor alatt újraalkotta őket.

Számomra a legkülönlegesebb élmény a Bory-vár tornyainak a felkeresése volt. Nem hiába, sok mesét olvastam kiskoromban királylányokról, akik megmentőjükre várnak a kastélyok tornyában, elzárva a világ elől. Úgyhogy ha már vár, ami ráadásul két toronnyal is rendelkezik, akkor itt a soha vissza nem térő alkalom gyermeki álmaim kiélésére. Na de nem csak azért érdemes felmenni a toronyba, hogy az ember királylányt, vagy királyfit játsszon. Egyrészt a torony tetejéről pazar kilátás nyílik a francia udvar mellett az egész városra is. Másrészt a zászlós torony, amely a Bory-vár egyik fő attrakciója, festett csigalépcsőjével fantasztikus látványt nyújt még az építészet és művészet iránt kevésbé fogékonyak számára is. Én elég fogékonynak bizonyultam, ugyanis legalább 50 fotót készítettem róla minden lehetséges szögből, de most csak ezt a kettőt mutatom róla.

Túrám lassan a végéhez közeledik. Betérek még a hitvesi szeretet kápolnájába és megcsodálom azt az asszony, aki olyan nagy hatással volt a férjére, hogy az egy egész várkastélyt emelt neki szerelme jeléül. Sóhajtok egyet, mintha ez egy tündérmese volna, én pedig még mindig a királylány a toronyban, majd távozáskor egy szál nefelejcset viszek magammal.

S mert oly nehéz beszélnem,
Szívem, hallasd szavad,
Gyengéd legyen és féltő:
Nefelejcs! Ennyi csak…

Ne maradj le semmiről! További képekért és történetekért kövesd a Facebook és Instagram oldalamat!

Ezek is érdekelhetik