• Menu
  • Menu

Fedezd fel a História-völgyet és Borsod megye legeldugottabb szegletét!

Vannak az országnak olyan részei, amelyek népszerű kirándulóhelynek számítanak. Lépten-nyomon visszaköszönnek ránk az óriásplakátokról és idilli környezetükkel utazásra csábítanak. Ha az utca emberét megkérdezném, hova látogatna el belföldön a legszívesebben, nagy összegben fogadok, hogy Borsod nem szerepelne az első 5 találat között. Még úgy sem, hogy itt van a Tokaji borvidék meg a Bükk, ami egy igazi gombaparadicsom (ITT megnézheted miért). A Bodrogközről és a Zemplén különleges várairól és természeti csodáiról már nem is beszélve, amelyekről korábban ITT és ITT írtam. Borsod-Abaúj-Zemplén, Magyarország második legnagyobb területű megyéje sokak szemében a világ végét jelenti. Számomra pedig a szülőföldemet.

Most, hogy a koronavírus miatt egy darabig a külföldi utazások háttérbe szorulnak és előtérbe kerülnek a beföldi úticélok, azt gondolom, helye van olyan régióknak is a hazai kirándulólistánkon, amelyekre normál esetben nem gondolnánk. Ahogy Borsod megye legeldugottabb, és nincs mit szépíteni, de legszegényebb járásaira sem, amelyek bár tényleg a világ végén vannak, de bőven tartogatnak látnivalókat és különleges élményeket az arra tévedőknek. Egy őszi nap végigjártam a Bódva patak és a História-völgyként elhíresült kistérséget, ahonnan elhoztam most kedvcsinálóként nektek a kedvenc helyeimet.

Edelényi kastély

A kimondhatatlan nevű L’Huillier–Coburg-kastély méretét tekintve Magyarország hetedik legnagyobb kastélya. Kovácsoltvas kapui Belvedere mintára készültek, főhomlokzata pedig az itáliai palotákat idézi. Külsejét tekintve érdekesség, hogy míg a legtöbb hazai kastély U alakja előre ível és egy szép parkot fog közre, addig az edelényi változat hátrafelé néz. A kastélysziget belsejében találhatjuk az ország legnagyobb összefüggő rokokó falképét mitológiai alakokkal és allegorikus barokk és rokokó jelenetekkel megtűzdelve, amik Lieb Ferenc vándorfestő keze munkáját dicsérik.

A 2014-es felújításnak köszönhetően egy titok is napvilágra került, a keleti toronyszoba befalazott ablaka, ami még a fénykorból, 1820 előtti időkből való. Az edelényi kastély ma megszépülve, régi pompájában tematikus kiállításokkal, térképszobával és egy 3D-s kisfilmmel várja a látogatókat.

Rudabánya

Ha Rudabánya első olvasatra nem jelent többet, mint egy bányászattal foglalkozó település nevét, adok egy kis segítséget: Rudapithecus. Ezt a nevet hallva már valószínűleg sokaknak beugranak történelemórákon hallottak, nevezetesen, hogy innen származik egy híres lelet. Azé az emberszabású majomé, aki az ősünk volt és 10 millió évvel ezelőtt élt itt. A névadó település után a Rudapithecus Hungaricusnak keresztelt ősleletet további feltárások követték, amelynek eredményeit a monumentális Rudapithecus Látványtárban a látogatók belépő ellenében megtekinthetik. A mozgáskorlátozottak számára is látogatható épületből a kiállításon kívül Rudabánya második számú nevezetességére is panorámás kilátás nyílik, nevezetesen a bányatóra.

 

Az Interneten számos kép kering erről a helyről, amely napos idő esetén, smaragdzöld vizével valóban szemet gyönyörködtető látványt nyújt. Bár én naplemente előtt értem hazánk legmélyebb bányatavához, amely víz egyébként a Rudabányán folytatott vasércbányászat mellékterméke, a tavat filterek nélkül is nagyon szépnek találtam. Magában a tóban egyébként fürdeni nem szabad, ugyanis a vízben több helyütt sziklák vannak és egy meggondolatban csobbanás könnyen balesetet okozhat. Inkább gyönyörködjünk fentről a meredek sziklafalak, zöld növényzet és víz hármasában.

Tornaszentandrási Árpád-kori templom

Az északi határ mentén fekvő, alig 200 fős település hazánk egyik legvédettebb műemlékét rejti. Tornaszentandrás legmagasabb pontján, a dombtetőn álló templomegyüttes igazi, különleges csemege. Keleti része román kori alapokon nyugszik, faliképei és freskói a 14. századból valók, míg berendezése a népies barokk elemeit ötvözi. A templom csak előzetes bejelentkezés alapján látogatható. Amikor leparkoltam az autóval a temető mellett, isteni szerencse, hogy a dombra épp felkaptató idős bácsiról kiderült, hogy ő a kulcsok őrzője.

Belépve az épület belsejébe rögtön egy szokatlan látvány fogadja a látogatót: egy ikerszentély. A különleges építészeti stílus az ide betelepített dél-tiroli bányászoknak köszönhető, akik az 1100-as években a vasérc kitermelésére települtek ide és hozták magukkal a kettős szentély intézményét is. A tornaszentandrási ikerszentély egyik boltíve alatt a bányászok védőszentje, Szent Borbála szobra látható, míg a másik a templom védőszentjét, Szent Andrást rejti.

 

A templom az 1700-as években leégett és tető nélkül maradt. Állagmegóvás címszó alatt pedig az épület falait lemeszelték. Ennek köszönhető, hogy megmaradtak és az 1970-es évek restaurálásakor napvilágra kerültek azok a 14. századi freskók, amelyek Szent András legendája mellett Szent István és Szent László királyok alakját is felelevenítik. Nagyon kevés Szent László ábrázolás maradt ránk, így a diadalíven található alakok művészettörténeti szempontból is felbecsülhetetlen értékkel bírnak. A templom barokk kori oltára, kazettás mennyezete és népies karzata már csak „hab a tortán”. Megígértem a templomot őrző bácsinak, hogy hírt adok erről a templom csodáról és most meg is tettem, hiszen ezt a különleges templomot szerintem egyszer mindenkinek látnia kell.

Rakacaszend

A Borsod-Abaúj Zemplén megyei község első írásos említése 1273-ból való. Eredeti neve Szend volt, amely a szent vagy a szem szóból származhat. A Rakaca előtagot a közelben csordogáló Rakaca-patakról kapta. A település egyik kiemelkedő látnivalója a késő román (12-13. század) korban épült református templom. Belsejét 14-15. századi felképek borítják, míg ha felnézünk, a fejünk felett késő reneszánsz festett famennyezetet láthatunk. A templom helyreállítására az 1970-es években került sor.

Szalonnai református templom

Tornaszentandráson kívül a História-völgy és a Bódva vidéke még számos érdekes vallási épületet rejt. Úgy mint a boldvai, szendrőládi, rakacaszendi és a szalonnai templom. Ez utóbbi kiemelkedik a látnivalók sorából és nem csak az érdekesen hangzó településnév miatt. Szalonna ugyanis nem a népszerű sertésből készült termék után kapta a nevét, hanem a közelében lévő sós vizű forrásról. Szláv nyelven a solna sót jelent, amit pár betűvel megtoldva már Szalonna.

A település központjából álló körtemplom az Árpád-kori időkből származik, a jellegzetes román építészet stílusjegyek alapján a 12-13. század derekán épült. A törökök a templomot feldúlták, majd később a reformátusokhoz kerülve a színes falakat fehérre meszelték. Szerencsére az 1970-es években végzett felújítások miatt itt is előkerültek a falfestmények, amiket saját szememmel sajnos nem láthattam. Kulcsot, ahogy a tornaszentandrási templom esetében is külön kell kérni hozzá. Ám itt Szalonnán dátum szerűen ki volt írva, hogy a soron következő három nap a templom nem fogad látogatókat, így esélyem nem volt bejutni. A templom mellett érdekességként egy 18. századi barokk fa harangtorony áll, amelyet a főépülettel együtt egy középkori körítőfal fog közre.

Háromhegyi pálos kolostor

Martonyi határán kívül, az erdő mélyén magasodik a magyar pálos rend háromhegyinek is nevezett kolostora. Autóval egy darabig közelíthető csak meg a helyszín, de egy 1,5 kilométeres erdei sétát nem spórolhatunk meg a kolostorig. Kár is lenne megspórolni, ugyanis ez az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek az egyik legjobb állapotban fennmaradt műemléke. A kolostor építése 1347-ben kezdődött gótikus stílusban.

Az egyhajós templom teljes hossza 26,5 méter, amelynek monumentális jellegét a romos állapot ellenére is jól megőrizte. A környék más kolostoraival egyidejűleg a Martonyi pálos kolostor az 1550-es évek után lakatlanná vált. Azóta folyamatosan csak pusztult, mígnem 2001-ben elkezdték a felújítását. Az épület teljes fedést kapott, így a belső részek és szépen megmaradt diadalív mentesül az időjárás okozta további állagromlástól. Bár korábban már több erdei kolostort is láttam, a Martonyi verzió már csak a mérete és nem túl könnyű megközelíthetősége miatt is közel került a szívemhez.

A visszafelé vezető úton, ahogy kiértünk az erdőből, a Rakacai-víztároló csillogó felszíne kerül a látómezőnkbe. A festői szépségű tó partján érdemes sétára indulni, amely nemcsak hazánk legnagyobb mesterséges víztárolója, hanem a természetjárók és horgászok paradicsoma is egyben.

Elfeledett kastélyok nyomában

A Bódva-folyó környékén számos régi kastélyt találhatunk. Az épületek némelyikben gyermekotthon működik, míg mások művelődési központnak vagy könyvtárnak adnak helyet. A késő barokk korban emelt épületek legtöbbjére ráférne egy alapos felújítás és nem lehet őket egy szinten említeni az edelényi kastéllyal. Ám ha valaki szereti a kastélyokat és kissé romos bájuktól el tud vonatkoztatni, igazi kincsekre lelhet itt, úgy mint a tornanádaskai Hadik-kastély, a ragályi Balassa-kastély, vagy pedig a szendrői Csáky-kastély.

Szendrő

Szendrő református templomát érdemes útba ejtenünk a Bódva és a Cserehát vidékén tett barangolásaink során. A templom különlegessége a 23 méteres harangtorony, amely a régi szendrői alsó vár egyik bástyatornyának 1520 körüli átalakításából jött létre. Bár egyesek kutatások szerint a kőtorony a tatárjárás idején épült, az biztos, hogy nem templomként szolgált, hanem a szendrői vár részét képezte egészen 1786-ig. Ekkor kapott az épület egy fasisakot és lett belőle kegyhely, ami középkori falaival valóban impozáns látványt nyújt.

Boldva

A boldvai bencés apátsági templom és monostor 1180 körül épület. Ugyanekkor készült a falu plébániatemploma, a rotunda is. 1203-ban a monostor leégett, majd újjáépült. 1285-ben a tatárok felégették és sajnos az épület a tűzben elpusztult. A templomot később helyreállították gótikus stílusban és a református egyház kezébe került és ma az egyik legfontosabb műemlékünk.

Hogy miért ennyire különleges a boldvai templom, arra a választ az alábbi idézet adja meg:

„Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isȧ, por ës homou vogymuk. „

Ez a Halotti beszéd ikonikus mondata, ami az első magyar nyelvemlékünk. Régen az egyház nyelve a latin volt, amit a nemeseken és papokon kívül alig pár tucat ember értett Magyarországon. Temetéskor szokás volt az elhunytat saját nyelvén búcsúztatni, így kerülhettek bele a magyar szavak is a feljegyzett Halotti beszédbe.

Az írás tehát nem csupán vallási szempontból jelentős, hanem páratlan nyelvészeti kincs is, ugyanis 190 magyar szót tartalmaz. Ha Boldván járunk és felnézünk a templom falaira, jusson eszünkbe az, hogy ezeket a sorokat az apátságnak a helyén írtak őseink 1192-95 között.

Ne maradj le! További hasznos utazós tartalmakért kövesd a Facebook és Instagram oldalamat!