Ha utazásról van szó, mindig is a kevésbé ismert és nem turistás helyek vonzottak, ahol sok a természeti látnivaló. Amikor a címben jelzett képződményeket először egy fotón megláttam, azt gondoltam, biztosan külföldön készült, mert ilyen itthon nincs. Pedig van! Ráadásul a Mecsekben, ahova épp az elmaradt grúz-örmény körutam helyett utaztam, ami sajnos a koronavírus áldozatául esett. Bár, ha jobban meggondolom mégsem sajnos. Akkor ugyanis nem indultam volna el a baranyai felfedezőútra és nem tudnám elmesélni nektek ennek a szuper túrának a történetét. Meg azt sem, mi fán terem a Babás-szerkövek, vagy a Zsongor-kő.
Túra a Mecsekben
Pécs környékén a legtöbben Óbánya felé veszik az irányt, ha túrázni szeretnének. A Kelet-Mecsek völgye valóban festői látvány, amit egy későbbi beszámolóban meg is mutatok majd, ám most kalandozzunk inkább nyugat felé, ahogy őseink is tették. A túra Magyarürögdnél, az Éger-völgyi parkerdő bejáratánál kezdődik, ahol az autót nyugodtan egy parkolóban hagyhatjuk. A teljes körtúra hossza 16 km, 6 óra alatt kényelmesen megtehető, a szintemelkedés 740 m. A térképes navigációs formátum (gpx) az alábbi linkre kattintva tölthető le telefonra:
Körtúra a Nyugat-Mecsekben (gpx)
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Látnivalók útközben
A zöld + jelzésen elindulunk befelé az erdőbe, ahol az Éger-völgy madárvendégeit bemutató tábla mellett hatalmas bükkfák között vezet az utunk egy nagy tóhoz. A vízinövényektől és békák kuruttyolásától hangos zöld víz egy mesterségesen kialakított víztárazó, amelyet számos forrás, mint pl.: Mohosi-Kis Kút, Éger-forrás, Delelő-kút táplál. A források vize saját felelősségre iható, úgyhogy ha valaki megszomjazik menet közben a melegben, van lehetősége vízvételre több helyen is.
A tó mellett egy aprócska vízesés található, ahol épp egy természetfotós próbált lencsevégre kapni valamit. Nem értettem, mi olyan érdekes egy csobogóban. Ám mint kiderült, a fotóalany egy sárga hasú hegyi billegetőpár, akik felváltva a fiókáiknak vittek eleséget a vízesés háta mögötti odúba. Ha nem hívják fel rá a figyelmemet, hogy ott bizony apró, pelyhes jószágok laknak, sosem jövök rá magamtól. Úgyhogy már csak ezért is érdemes néha megállni, beszélgetésbe elegyedni idegenekkel, hogy ilyen csodákkal felfegyverkezve tudjunk továbbindulni az úton.
Éger-tető
A másik csodát az első néhány kilométer után szintén az erdő adta. Az előző napi esőzések hatására a talajból gombák dugták ki a fejüket, ráadásul a legnemesebbek. Természetesen a nyári vargányát nem lehetett ott hagyni, úgyhogy jó plusz 1 kilóval folytattuk utunkat a mohás fák között az Éger-tető felé, ahol egy szép kilátó várt ránk. A sok fa miatt nem látni a tetejéről csak a tisztást és a Misina csúcsát. Ám az előtte lévő füves terület tökéletes egy családi piknikezésre, vagy az otthonról hozott szendvics elfogyasztására.
A tisztás után egy széles, kavicsos kocsiúton folytatódik a túra, ahol egy sorompót elhagyva ismét az erdő felé vesszük az irányt a P∆ jelzésű úton. A Panoráma útnak is nevezett ösvényen kilátást nem, de nagyon változatos növényvilágot láthatunk. Néhol sűrű tölgyes, máshol magas fenyvesek szegélyezik az utat, míg egyes részeken egészen mediterrán jellegű bokrokat is látni a déli lejtőkön.
Kisvártatva utunk a túra egyik legszebb pontjához, a Babás-szerkövekhez vezet, amik nevükkel ellentétben nem babák, hanem az erdő sűrűjében kiemelkedő, bábu alakú oszlopok. A különös formájú vörös homokkövek az eróziónak köszönhetik létrejöttüket, ám nem lenne teljes a kép, ha ne kapcsolódna hozzájuk rögtön két legenda is.
Babás-szerkövek
Az egyik szerint két egymással versengő családapa ugyanazon a napon adta férjhez egy szem lányát és mindketten a hegyi úton akartak hazatérni a násznéppel. Mikor szembetalálkoztak, egyikük sem volt hajlandó kitérni a másik útjából, hogy elférjenek egymás mellett, inkább farkasszemet néztek. Majd mindkettejük száját elhagyta az a mondat, hogy inkább váljak kővé, minthogy kitérjek előled. Így is lett, a két apa és díszkísérete kő formájában ott maradt a hegyen.
A másik teória szerint a szerkövek onnan kapták a nevüket, hogy pogány elődeink áldozatokat mutattak be az Oroszlánykirály mesét idéző oltárköveken. Szerkő ide, baba, oda a Babás-szerkövekről elképesztő kilátás nyílik két mecsekaljai kisfalura: Cserkútra és Kővágószőlősre. A kövek egészen nagy területen szétszóródtak a Mecsekben, így érdemes elmenni egészen az ösvény végéig és felfedezni mindegyiket.
Ha végeztünk a vörös kövek felkutatásával, térjünk vissza az első nagy szerkövekig, majd a K+ úton birkózzunk meg a túra legmegerőltetőbb részével, egy hosszú kaptatóval. Hamarosan egy vörös-rózsaszín sziklafalhoz érünk, amely a Sasfészek nevet kapta. Engem egy letűnt kor templomára emlékeztet, bár, hogy valóban szolgált-e a szikla ilyen célokat, arra vonatkozóan nem találtam írást.
A sziklába vájt lépcsőkön kezünket és lábunkat egyaránt használva végül felérünk a Jakab-hegy 592 m magas fennsíkjára. Innen már további emelkedő nem várható, laza sétával csatlakozzunk be az országos kék túra útvonalába. Itt ért a harmadik meglepetés az erdőben: töménytelen mennyiségű medvehagyma volt az egész hegyen, amilyenhez foghatót még nem láttam. Úgyhogy aki a Vértes medvehagymás lelőhelyei mellett a Mecsekben túrázva is lehet zöld leveleket gyűjteni. A főszezon április, de ahogy a képek mutatják, még júniusban is tele volt velük az avar, igaz már elvirágzottak.
Zsongor-kő
Következő megállónk a Zsongor-kő, amelyet bevallom, az útvonalon nem igazán láttam kitáblázva. El is hagytuk, jó 400 métert kellett érte visszasétálni. Ám kár lett volna kihagyni, mert a vörös sziklakilátó széléről még szebb kilátás nyílik a Mecsekaljára, mint a Babás-szerkövekről. A meredek kiszögellés egy védett területet takar, amely nevét egy Zsongor nevű férfiról kapta, aki a kedvesével együtt leugrott a szikláról az őket üldöző, török hadsereg elől. Minket ez a veszély nem fenyeget, ugyanis a tátongó mélység ellen egy korlát is véd.
Jakab-hegyi kolostor
Visszatérve a kék túra útvonalára folytassuk utunkat a pálos kolostor romjai felé. Egy nagy tisztás közepén egy második világháború után épült tornyos épületet találunk. Ez egyrészt véd az eső ellen – akkor még nem tudtam, hogy hamarosan égető szükségem lett volna rá, másrészt a tornyába egy szűk vaslétrán fel lehet menni. A mászást kihagytam, mert elég kísérteties a hely, inkább a tisztástól távolabb eső pálos kolostorromot vettem górcső alá. A 2 méter magas falak a 18. századi újjáépítés eredményei, amelyek még ma is szépen mutatják az egykori gótikus kolostor alapzatát.
A kolostor után a kék jelzésen megkezdjük az ereszkedést a Szörnye-völgy felé, ahol egy széles szekérút és kora vaskori földvár sánc mellett is elhaladunk. Hirtelen az ég, mintha a völgy nevéhez hű akarna lenni, jégesőt küldött ránk így az út további része leginkább egy dzsungel túrához hasonlított, mintsem egy kényelmes túrázáshoz. Hol a patak vizén ugrottam keresztül, hol a víztócsákat kerülgettem a szakadó esőben, hol pedig félig beszakadt fahidakon egyensúlyoztam, miközben a vizes bokrok és eső csapkodta a lábamat. Jól elázva, de rengeteg élménnyel feltöltődve jutottam vissza az Éger-völgyi tóhoz, ami a túránk kiinduló állomása is egyben. És hogy a nap mégis jól végződjön, az útközben leszedett vargányák, habár túlélték az égi támadást, sorsukat a forró serpenyőben már nem kerülhették el.
