A címben szereplő közép jelzőt valóban szó szerint kell érteni. Legutóbbi kirándulásom alkalmával ugyanis egészen az ország középpontjáig utaztam, hogy Pusztavacsról, az ország szívéből kiindulva fedezzem fel Közép-Magyarország látványosságait. Halványan derengett az emlékezetemben, talán még iskolai tanulmányaim folytán hallottam róla, hogy létezik egy olyan hely, amelyet az ország közepének szokás nevezni. Legalábbis földrajzi értelemben véve. Ugyanis a térképészek egy 1968-as évi kezdeményezést követően azonosították Magyarország közepét, amelyet az északi szélesség 47 fok 11 perc és a keleti hosszúság 19 fok 30 percben jelöltek meg.
Ám a középpont megtalálása után, jó 10 évet kellett várni ahhoz, hogy mindennek valamilyen kézzel fogható formája is legyen. Egészen pontosan 1978-ig, amikor is Kerényi József építészet tervei alapján felépült az ország középpontját jelző 11 méter magas, nyolcszögletű gúla, tetején egy aranygömbbel – amely a természet ritmusát meghatározó csillagászati jelenségekre utal – Pusztavacson, egy mező közepén.
Látnivalók Közép-Magyarországon
Pusztavacsi jeltorony
A jeltorony avatását rendkívül nagy érdeklődés övezte és az itt tartott 1982-es és ’83-as békefesztiválok országszerte 300.000 embert vonzottak ide. A zenés mulatságoknak a szociális tölteten kívül az is a célja volt, hogy a hirosimai atombomba támadásra emlékezzenek. A békefesztiválok alkalmával a résztvevők az utókornak címzett békeüzeneteket a magyar himnusz kíséretében a jeltorony melletti kőtömbben helyezték el. A békefesztivál végül három nyarat élt meg, de kétségkívül nagy tömegeket mozgatott meg a ’80-es években. Ma elég kietlennek tűnik a hely. Egy pihenő biciklizőn kívül, senki emberfiával nem találkoztam ottjártamkor. A jeltornyot egyébként csak gyalogosan lehet megközelíteni, az építmény ugyanis a Duna-Ipoly Nemzeti Park által védett területen áll.
Hogy miért természetvédelmi terület a mező, arra a válasz Petőfi Sándor, Arany Lacinak című versében keresendő. Ha valakinek nem ugrik be a versike, akkor elárulom, hogy a területet nagyszámú ürgecsalád lakja. Ami pedig védett állat és eszmei értéke eléri a 250 000 Ft-ot.
Ha a tornyot látogatóknak és természetjáróknak olyan szerencséje van, hogy füttyhangokat hall a séta során, akkor az nagy valószínűséggel nem a szél műve lesz, hanem a környéken lakó apróságoké. A főként nappal aktív kisemlős ugyanis felágaskodva füttyentő hanggal figyelmezteti a többieket a közelgő veszélyre. Óvatosan sétáljunk tehát a torony közelében és vigyázzunk az ürgékre. Bár amilyen fürgék, biztosan hamarabb eliszkolnak, mintsem az ember megpillantaná őket.
Pusztavacsi romtemplom
Az ország közepén kívül még egy érdekességre bukkantam Pusztavacson, ami a jeltoronyhoz hasonlóan szintén egy mezőn áll. A település egykor mezőváros volt, amelynek a főterén, a mai Hunyadi János téren egy templom állt. Ma már csak romtemplom, de annak gyönyörű. Az épület keletkezésének körülményeiről sokat nem tudni. Egyes források szerint az Árpád-korban, mások szerint a 14. században épült. Mindenesetre nagyon megkapó látványt nyújt és kedvelt zarándokhely is a műemlék oltalom alatt álló templomrom. A templom körül pedig a 13 aradi vértanú, valamint Batthyány és Kossuth Lajos faragott kopjafája található.
Premontrei templom, Ócsa
Míg a pusztavacsi templom építéséről nincsen biztos forrásunk, addig 15 kilométerre a falutól biztosan mondhatom, hogy van. Ócsán ugyanis egy olyan Árpád korabeli templom található, amelyet mindenképp látni kell. A 13. századi kéttornyos bazilika a román kori építészet legértékesebb alkotásainak egyike. A premontrei prépostság temploma közvetlenül a nádtetős parasztházak között emelkedik a magasba az öregfaluban. Ezért elég nehéz volt róla olyan fényképet készíteni, amely visszaadja eredeti szépségét, mindenesetre több szögből is megpróbálkoztam vele.
A templom a megépítése óta sok viszontagságon ment keresztült az elmúlt évszázadok során. A tatárjárás és a török uralom jelentős károkat hagyott az épületben, de a természet sem volt kegyes hozzá. Először beomlott, majd később leégett a teteje. Ha mindez pedig nem volna elég, több villámcsapás is érte az erődtemplomot. A teljes pusztulástól gróf Teleki József mentette meg, aki a felújítást követően 1777-ben a templomot a reformátusok kezébe adta. Innen ered a mai ócsai református templom elnevezés is.
A templom belseje az egyszerűsége ellenére lenyűgöző. A váltakozó nyolcszögű és növénydíszítéses pillérek három hajóra osztják a teret. A két oldalhajó egyike román, a másik gótikus stílusban készült, amellyel hazánkban egyedülálló építészeti látványosságnak számít. Miután megcsodáljuk a ma is működő orgonát, körbejártuk az oszlopokat, érdemes megkeresni a főhajó végében a freskókat is, amelyek a 13. és 14. századból valók és Gróh István gondos restaurálásának köszönhetően a mai napig halványan ugyan, de láthatóak.
Közvetlenül a freskók alatt egy falba vájt fülkét látni, amelynek jelentősége a török uralomhoz köthető. A 16. században ugyanis a templomot mecsetként is használták és ebben a fülkében tartották a szent könyvüket, a Koránt. A templomhoz kapcsolódó további érdekes történet, hogy Ken Follett, a világhírű író és Katedrális című regény szerzője, amikor Ócsára érkezett és meglátta a templomot azt mondta, hogy ez az a katedrális, amelyet a könyvében megálmodott. Nem véletlen, hogy részben itt forgatták a könyvből készült, nagy sikerű Katedrális TV sorozatot is 2009-ben Donald Sutherland, Ian McShane, Matthew MacFadyen és Eddie Redmayne főszereplésével.
Ócsai tájház
Közvetlenül az Árpád-kori templom mellett, az öregfalu szívében állnak a jellegzetes ócsai nádfedeles kunyhók, amelyek bűbájos látványt nyújtanak. Az 1975 óta védelem alatt lévő és 62 portából álló falurész különlegessége a kétbeltelkes településszerkezet. A legöregebb házikók a templom körül találhatóak és a 18. század végén épültek. A nádfedeles kunyhók egy nagyon gazdag néprajzi és népviseleti gyűjteményt rejtenek, amely nyitva áll szerencsére a látogatók számára is.
Vidéki lányként különleges élmény és öröm volt viszontlátni nagyszüleim és dédszüleim egykori használati tárgyait, amelyek között járva megelevenedett a múlt és ismét gyereknek érezhettem magam. A tájház nevet viselő épületegyüttesen 7 portából áll és a 19-20. század fordulóján élt polgárosodó parasztság mindennapjait mutatja be. Érdemes jó alaposan körbejárni az udvart és benézni minden házba, ahol a csikótűzhelytől kezdve a tisztaszobán át a búbos kemencéig és istállóig minden megtalálható.
Ócsai népviselet
Számomra a legérdekesebb része a tájháznak a viselet kiállítás volt, ahol az ócsai, alsónémedi, sári, újhartyáni, ecseri, valamint néhány magyarországi és határon túli magyar népviselet elevenedik meg textilbabákon keresztül. A szemléletes bemutató során fény derül arra, honnan ered a pártában kifejezés, hogyan kötötték meg a kendőjüket az asszonyok attól függően, hogy református vagy katolikus hívők voltak, és hogy miért volt különleges és értékes a fekete menyasszonyi ruha. Az ócsai tájház jeles napokon megtelik élettel és számos érdekes foglalkozással várja az érdeklődőket. Legközelebb Szent Iván havában, azaz júniusban indul egy gyógynövényismereti túra, amelynek részletei itt olvashatók.
Öreghegyi pincesor
Ócsán a templom és tájház mellett érdemes egy rövid kitérőt tenni az öreghegyi pincesor felé. A településrész a volt Duna-meder mentén található és több mint 100, löszfalba vájt földpincéből áll. A népi építkezés sajátos emlékeit őrzik a homokterület és a turjánvidék találkozásánál ezek a nádtetős épületek, ahol a pincetulajdonosok szívesen invitálják meg a vendégeket egy kis borkóstolásra is.
Persze ez az opció csak akkor működik, ha az ember nem vezet, így sajnos kénytelen voltam más kóstoló után nézni. A kirándulás méltó lezárásaként ellátogattam a híres Sári Rétesházhoz, ahol az évszázados hagyományokat megőrizve leheletvékony tésztában, frissen sütött meggyes, mákos, káposztás, almás és még megannyi finom töltettel várják a gasztronómia szerelmeseit.
A kellemes környezetben elfogyasztott sütemény ízvilágával a nagyszülői házat és kedves gyerekkori emlékeket juttatta eszembe. A muskátlivirágos verandán sétálva mérhetetlen boldogság töltött el, hogy milyen jó, hogy itthon mindig otthon vagyok.
