Socotra szigete sok utazó bakancslistáján szerepel, nem véletlenül. Az UNESCO világörökség részét képező apró sziget szürreálisan szép környezettel, tengerpartokkal és hegyekkel rendelkezik, a különleges alakú sárkányvérfáiról már nem is beszélve. A képeslapszerű tájakat és fotókat látva joggal merülhet fel az emberben a kérdés, hogy ilyen hely tényleg létezik a földön? És ha igen, akkor miért nem hallunk többet róla?
Socotra szigete valóban létezik, és tényleg úgy néz ki minden, mint a képeken. Egy hetet volt szerencsém eltölteni ebben az elzárt világban, amely a kutatók előtt is csak a 20. század végén nyílt meg. Magyarok közül nagyon keveseknek adatott meg, hogy ide eljussanak, ugyanis a polgárháborús Jemenhez tartozó szigetre elutazni nem egyszerű, de nem is lehetetlen vállalkozás.
Beszámolómban azokat a hasznos információkat és tanácsokat gyűjtöttem össze, amelyeket érdemes tudni, ha valaki Socotra szigetére szeretne utazni. Mivel ilyen írás magyarul és ennyire összegezve sehol nem érhető el, remélem sokak számára hasznos lehet az utazásuk tervezéséhez. Ha pedig Socotra legszebb helyeire vagy kíváncsi, az Instagram és Facebook oldalamon nagyon sokat meséltem. Illetve a következő írásomban Socotra legszebb helyeit mutatom be, elképesztő fotók kíséretében.
Földrajzi elhelyezkedés
Socotra Jemen partjaitól mintegy 350 kilométerre fekszik. Északról az Arab-tenger határolja, délről pedig az Indiai-óceán. Socotra 130 km hosszú és 40 km széles, körülötte pedig három tovább sziget található (Abd al Kuri, Samha és Darsa), ezek együttesen alkotják a socotrai szigetvilágot. A legizgalmasabb sziget közülük kétségkívül a névadó Socotra, amelyen 100.000 ember él, de Darsa kivételével a másik két szigeten is élnek emberek.
Eljutás Socotrára vízen
Ha valaki kockázatvállaló, és el mer utazni Jemenbe, onnan indulnak hajók Socotra szigetére. De én ezt a megoldást nem javaslom. Jemen ugyanis mindenhol vörös listán szerepel, polgárháborús státusza folytán utazásra nem javasolt, és magas rizikójú ország. A turisták épségéért a nagykövetségek felelősséget nem tudnak vállalni, így szerintem biztosabb jelenleg a kerülőút választása.
A másik lehetőség Ománból, azon belül is Salalah kikötőjéből nyílik. Innen hetente indul egy cementszállító hajó Socotra fővárosába, Hadibo-ba. A menetrend teljesen hektikus, a rakománytól függ, hogy épp mikor indul el a hajó. Az út 2 nap vízen Socotráig és ugyanennyi vissza. A hajó minden komfortot nélkülöz. Hálózsákban a dekken tudsz aludni, evési-ivási-fürdési lehetőség értelemszerűen nincs.
Külföldi oldalakon 100$-t olvastam a viteldíjra, de ez minden esetben egyéni alku kérdése a kapitánnyal. A hajós transzfert és a menetrendet csak helyben, Ománban tudod leegyeztetni, és lehet napokat kell várnod, mire a hajó elindul.
Eljutás Socotrára repülővel
A legbiztosabb megoldást Socotrára való eljutáshoz a repülő nyújtja. Bár mennek elvileg járatok Socotra szigetére Adenből is, Jemen szárazföldi részéről, de én ezt a megoldást az előzőekben írtak miatt nem javaslom. Viszont van egy másik út, ez pedig Jemen légterének megkerülésével való berepülés a szigetre, amelyre jelenleg Abu Dhabiból nyílik lehetőség.
Ha rákeresel a menetrendekben, ezt a Socotrára induló repülőt sehol nem fogod találni. Ennek az az oka, hogy a járat nem hivatalos, ugyanis papíron katonai és humanitárius célra van nyilvántartva, de a valóságban ez egy hetente egyszer közlekedő járat. Jegyet online nem tudsz venni vagy foglalni rá, csak személyesen jemeni állampolgároknak, vagy jemeni vízummal rendelkezőknek van erre lehetősége. Így közvetítő cég bevonása a repülőjegy vásárlásba szükséges. Ehhez jó szívvel ajánlom a HelloSocotra csapatát, akik egy helyi, socotrai cég. Én is velük utaztam, maximálisan elégedett voltam velük, nagyon megbízhatóak. Rám hivakozva – ORSI – az árból 10% kedvezményt kaptok (szóljatok ez esetben nekem is, hogy tudjak róla).
A járat hetente egyszer közlekedik Abu Dhabi és Socotra között, jelenleg keddenként, az alábbi időpontokban, de ez bármikor változhat. Ahogy az is előfordulhat, hogy a járatot törlik, később száll fel, vagy nem aznap indul. Erről előzetesen sajnos nem nagyon lehet tájékozódni, így bizonyos fokú kockázatot jelent repülővel is Socotrára eljutni. A jegyek ára 1000$ körül mozog, de sziget szépsége higgyétek el, minden pénzt megér!
Jemeni vízum
Socotrára csak jemeni vízummal lehet belépni, amelynek előzetes intézésében szintén egy helyi cég tud segíteni. A kinyomtatott papírt a reptéren kérhetik, a vízum ára közvetítőn keresztül 100$ volt. Azt fontos tudni, hogy ha valaki 2011 után Jemen, Irak, Szíria, Irán, Líbia, Szomália vagy Szudán területén járt (utóbbiról utazási beszámolómat ITT találod, az a jövőben az USA-ba nem tud könnyített vízummal utazni.
Ezt egy esetleges útlevél csere sem oldja meg, mert az előzetes kérdések közt szerepel, és hazudni nem éri meg. Lebukás esetén ugyanis így örökre kitilthatnak az Egyesült Államokból. A nagykövetségen viszont normál vízumot továbbra is lehet igényelni, csak az elektronikus út nem fog működni.
Mikor utazzunk Socotrára?
Az utazásra javasolt időszak októbertől májusig tart. Nyáron a hőmérséklet higanyszála 40 fok felé is csúszik, míg az esős időszak ősz közepén kezdődik. Én január végén utaztam, de általánosságban is a téli hónapok a legjobbak az utazásra.
A csapadékos időszak után ugyanis ilyenkor nagyon üde és zöld még minden Socotrán, és az időjárás is kellemes. A tengerpartokon 28 fok volt napközben, viszont a hegyekben éjszaka 5-10 fokra hűlt le a levegő. Az eltérő magaslatok miatt is érdemes réteges ruházattal készülni.
Szállás
Csak a sziget fővárosában, Hadibo-ban van hotel, így a legkézenfekvőbb megoldást Socotra bejárására a sátrazás nyújtja. Ha szervezett túrán veszel részt –szerintem helyismeret, infrastruktúra hiányában ez javasolt – a teljes sátorfelszerelést biztosítják a szervezők. Úgy mint sátor, felfújható matrac és egy vékony takaró. Saját hálózsákot, ha valaki szeretne hozni, természetesen nincs akadálya, de én helytakarékosság miatt ezzel nem éltem.
Hasznos eszközök, tippek
Mivel minden nap más-más helyen van a sátor felállítva, és folyamatosan össze ki-és be kell a sátorban a cuccaidat pakolni, keményfedelű bőrönd helyett én hátizsákot, vagy puha fedelű sporttáskát javaslok a szigetre hozni.
Ha már hasznos kiegészítőknél tartunk, ITT egy angol nyelvű lista azokról az eszközökről, amiket érdemes Socotrára hozni. Én ezek közül egy dolgot emelnék ki, ami fontos: egy minimum 20.000 mAh erős powerbank. Ha napelemes a powerbank, akkor még jobb. Ugyanis sátrazás közben hálózati áramforrás nincs, ezért az eszközöket csak külső töltőről és/vagy az autóban a szivargyújtóról tudod tölteni. Utóbbi lassú, de szinten tartásra alkalmas lehet.
Az itthoni telefonos hálózatok és kártyák kint nem működnek. Ha valaki Etisalat kártyát vesz előzetesen az Egyesült Arab Emírségekben, és beállítja a roamingot, itt-ott a szigeten lesz térereje. De jobb arra készülni, hogy nem lesz az ott tartózkodása alatt elérhető.
Tisztálkodás
Fürdési lehetőségek a legtöbb kemping és sátorhelyen vannak, igaz, a körülmények elég puritának. Sok helyen a tusoló paraván nélkül van kialakítva a tengerparton, a WC-k mindegyike pedig – a hoteleket leszámítva – guggolós. Napközben pedig az ember kreativitására van bízva, hogyan oldja meg kisebb-nagyobb dolgait. Mivel a sziget egésze az ökoturizmusra épül, ezért környezetbarát termékeket hozzunk tisztálkodási célra magunkkal.
Étkezés
Napi háromszori étkezés biztosított, amely meleg ételt jelent reggeli ebéd és vacsora formájában. Erről a csapattal együtt utazó személyzet és szakács gondoskodik. Mivel hűtési lehetőség áramforrás hiányában nincs, ezért minden frissen és helyben készül.
A leggyakoribb étel a tojás, rizs, csicseriborsó, pita, friss zöldségek, hal és a kecske. Utóbbi kettő elérhetősége változik attól függően, hogy hegyi vagy tengerparti terepen van az ember, ugyanis a húst frissen szerzik be. Ha valaki vegetáriánus, vagy különleges igénye van, arra külön odafigyelnek.
Az ízvilág nekem bejött, egyáltalán nem fűszeresek az ételek. Az pedig, hogy ilyen szerény körülmények között ennyire változatos étkezéseket tudtak biztosítani végig az egy hét alatt, az valami bravúros teljesítmény volt.
Biztonság, emberek
A socotrai emberek elképesztően kedvesek és vendégszeretőek A guide-ok mindegyike jól beszélt angolul, de a személyzet több része közös nyelv híján is rendkívül tisztelettudó volt. Egyedüli nőként a csoportban én végig biztonságban éreztem magam, ahogy maga a Socotra is teljesen békés.
Itt nem volt fegyveres konfliktus az elmúlt 50 évben, a turizmus pedig pár éve már jelen van a szigeten. Alapszabályként a nőket nem szabad fényképezni, ők nagyon zárkózottak a teljes arcukat takaró nikáb mögött. Viszont gyerekek, idősek és férfiak szívesen állnak a kamera elé, és jönnek oda hozzád beszélgetni.
Közlekedés a szigeten
Socotrán tömegközlekedés nincs, az emberek autóval, csónakkal és motorral közlekednek. A stoppolás bevett szokás teljesen, főleg azoknál a családoknál, akik saját járművel nem rendelkeznek. Az utak minősége nagyon változó, az aszfaltos burkolattól kezdve a homokon, vízen át egészen a sziklás talajig minden előfordult az ott töltött egy hét során.
Helyismeret és vezetési rutin különösen a hegyi utakon nagyon fontos. A biztonság miatt a hegyekben csak 4×4 autó tud közlekedni, az is konvojban haladva, hogy defekt, vagy bármi műszaki probléma esetén legyen segítség. Socotra felföldi része ritkán lakott, kevés autó is jár erre, ezért egyénileg bérelt autóval én nem igazán javaslom a szigeten való közlekedést.
Költőpénz, egyebek
Nagyon a szigeten költeni nem lehet, már csak azért sem, mert a fővároson és Qalansiyan kívül nagyon boltok nincsenek. Ha szeretnénk vásárolni egy két helyi apróságot, a folklór múzeumban könyvet, vagy ruhát (pl.: foutát, ami a férfiak tradicionális viselete), arra elegendő heti 50-80$. A pénzt érdemes dollárban hozni magunkkal kis címletekben, amit vagy előzetesen Abu Dhabiban, vagy Socotrán Habibóban, vagy pedig helyi guide-nál tudunk átváltani jemeni riálra.
Borravalót a személyzetnek illendő adni, ha csak jelképes összeget, azt is nagyon jó néven veszik. Ne felejtsük el, hogy Socotrán az emberek rendkívül szegények, és aki havonta 50$-t keres, az már jónak számít. Én pont emiatt, ahol lehetőségem volt rá pár dollárral, és egy-egy zacskó tömjén, vagy sárkányvérfa gyanta vásárlással is támogattam a helyi közösségeket.
