• Menu
  • Menu

Hűsítő nyári kiruccanás Alsó-Ausztriában: három hely, ahol a nyári hőségnek nyoma sincs

Amikor Magyarországon tartósan napokig 35 fok felett alakul a hőmérséklet, különösen csábító opciónak tűnik néhány napra a hegyek közé menekülni. A coolcation, vagyis a hűvösebb úti célok felkeresése az utóbbi időben egyre népszerűbb utazási trend lett, és a jó hír, hogy ehhez nem kell repülőre ülni vagy több ezer kilométert utazni.

Budapesttől alig 2–3 órás autóútra már az Alpok nyúlványai között túrázhatunk, ahol a friss hegyi levegő és a jóval kellemesebb hőmérséklet egészen más élményt nyújt, mint a városi forróság.

Alsó-Ausztriában az elmúlt években többször is jártam már, mégis minden alkalommal sikerül valami újat felfedeznem. Ezúttal három egészen különböző helyet kerestem fel: a Rax-fennsíkot, Alsó-Ausztria legmagasabb hegyét, a Schneeberget, valamint a történelmi Bad Fischau termálfürdőt. Ha egy könnyen elérhető, aktív kikapcsolódást kerestek a nyári hőségben egy hétvégére, ezt a három helyet érdemes felírni a bakancslistátokra.

Rax: 100 éves felvonó és panoráma a Bécsi-Alpokban

A háromnapos kirándulás első állomása a Rax volt, amely a Bécsi-Alpok egyik legismertebb hegysége. Már az érkezés előtt izgatottan vártam ezt a napot, hiszen télen már jártam itt egy hótalpas túrán, most pedig kíváncsi voltam arra, milyen arcát mutatja nyáron a táj.

A különbség szinte hihetetlen volt. A hóval borított fennsík helyét ezúttal zöld alpesi rétek, virágok és kristálytiszta panoráma vette át.

A Raxra vezető felvonó önmagában is külön látnivalónak és élménynek számít. Az 1926-ban átadott Rax Seilbahn idén ünnepli 100. születésnapját, ami nemcsak Ausztriában, hanem az alpesi turizmus történetében is mérföldkőnek számít. A világ első személyszállító magashegyi kötélpályái közé tartozott, amely jelentősen megkönnyítette a fennsík megközelítését. Ami korábban csak hosszú gyalogtúrával volt elérhető, attól kezdve bárki számára könnyen megközelíthetővé vált.

A felvonó 528 méterről 1547 méteres magasságba repít fel mindössze 8 perc alatt, miközben egyre szebb panoráma tárul fel a Höllental völgyére.
A Rax hamar a bécsiek egyik kedvenc kirándulóhelyévé nőtte ki magát és ma is kedvelt családi kirándulóhelynek számít.

A felvonóval kutya is szállítható, szájkosarat a lenti állomáson kölcsön lehet az utazáshoz venni. Felvonójegyek és árak ITT érhetőek el.

Túrázás a Rax tetején: Ottohaus és Höllental-kilátó

A felvonó felső állomásától (Berggasthof) egy könnyű túraútvonalon indultam el az Ottohaus felé. Az útvonal a piros sáv jelzést követve oda-vissza nagyjából 4 kilométer, a szintemelkedés pedig mindössze 100 méter, így különösebb túratapasztalat nélkül is könnyen teljesíthető. A túra kényelmes tempóban, a pihenőkkel együtt nagyjából 1,5–2 órát vesz igénybe.

Az ösvény végig kiválóan ki van táblázva, ezért szinte lehetetlen eltévedni.

Útközben panorámás szakaszok, alpesi rétek és törpefenyőkkel szegélyezett ösvények váltják egymást.

Az Ottohaus a Rax egyik legismertebb és legnépszerűbb menedékháza. Az első turistaházat ezen a helyen még 1876-ban építették, így közel másfél évszázada szolgál pihenőhelyként a kirándulók számára. A mai épület panorámás teraszáról gyönyörű kilátás nyílik a környező hegyekre, ezért sokan akkor is elsétálnak idáig, ha nem terveznek hosszabb túrát.

A hüttében meleg ételek, házi sütemények és frissítők is kaphatók, így tökéletes hely egy kis pihenőre, mielőtt továbbindulnánk vagy visszasétálnánk a felvonóhoz.

Az Ottohaus mellett található Vilma-Haid-kilátóteraszról csodás panoráma nyílik Reichenau an der Raxra, Grossaura és a teljes Schwarzatal-völgyre, ezért mindenképpen érdemes néhány percet eltölteni itt, mielőtt visszaindulnánk a felvonóhoz.

Túrázás a Rax tetején: természetes sziklakapu és Höllental-kilátó

Ha van még bennünk egy kis energia, az Ottohaustól érdemes továbbindulni a Törlkopf irányába is. Az alpesi réten áthaladva kisvártatva egy látványos természetes sziklakapuhoz érkezünk, amelynek nyílásán keresztül különleges perspektívából tárul fel a környező hegyvidék.

A kapu után megváltozik a terep: a talaj sziklássá válik, a meredekebb részen pedig láncok segítik a biztonságos közlekedést. Én eddig a pontig mentem el csak, majd innen fordultam vissza.

Az Ottohaustól érdemes egy rövid kitérőt tenni a Höllental-kilátóhoz is, amely a kék sáv jelzést követve nagyjából 1,5 kilométerre található.  A kilátópont a meredek sziklafal peremén fekszik, ahonnan lélegzetelállító panoráma nyílik a mélyen alattunk húzódó Höllental-völgyre és a környező hegyekre.

Ez a rövid séta szerintem az egyik legszebb panorámát kínálja az egész Rax-fennsíkon.

Az estét Reichenau an der Rax településén töltöttünk, a csodás Herrnhof kastélyban. Az apartmanok gyönyörűek felújítottak és teljes egészében századfordulós hangulatot idéznek.

Schneeberg: fogaskerekűvel Alsó-Ausztria legmagasabb hegyére

A második napot a 2076 méteres Schneebergen, Alsó-Ausztria legmagasabb hegyén töltöttem. A csúcs közelébe Puchbergről indulva a Schneebergbahn fogaskerekű vasúttal lehet feljutni, amely 1897 óta közlekedik, és Ausztria egyik legrégebbi hegyi vasútjának számít. A ma közlekedő, modern Salamander vonatok nevüket a Schneeberg környékén élő alpesi szalamandrákról kapták, amely a hegység egyik jellegzetes állatai.

A közel 10 kilométeres út során a vonat 40 perc alatt 1223 méteres szintkülönbséget küzd le, és egészen 1800 méteres magasságig, a Hochschneeberg végállomásra kapaszkodik fel. Ahogy egyre magasabbra érünk, a sűrű fenyveseket fokozatosan alpesi rétek, majd kopár, sziklás hegyoldalak váltják fel, miközben egyre szélesebb panoráma nyílik a környező hegyekre.

A vonat útközben a Baumgartner megállónál is megáll 5 percre. Érdemes leszállni a Baumgartner hütténél, és megkóstolni a legendás Schneeberg-Buchteln, azaz a barack vagy szilvalekvárral töltött lekváros buktát.

Túra a Fischerhüttéhez

A Hochschneeberg hegyállomástól több útvonal közül választhatunk, én a Fischerhütte felé vettem az irányt.  Az oda-vissza 7,3 kilométeres túra nagyjából 280 méter szintemelkedéssel jár, és kényelmes tempóban körülbelül 3 óra alatt teljesíthető. Az első látnivaló az Erzsébet-kápolna (Elisabethkircherl), amelyet 1901-ben emeltek Sissi emlékére, miután 1898-ban Genfben merénylet áldozata lett.

A végállomás mellett található Berghaus Hochschneeberg étteremben van egy kis, ingyenesen megtekinthető állandó kiállítás, amely a Schneeberg aranykorát, az 1900 körüli időszakot idézi fe
A császárné többször is kirándult a Schneebergen, amely a Monarchia idején a bécsiek egyik legkedveltebb kirándulóhelyének számított.
A kápolnától érdemes tenni egy rövid kitérőt a hegyállomás fölött magasodó Panoramakreuzhoz, ahonnan az első igazán lenyűgöző panoráma nyílik a Schneeberg-fennsíkra és a környező hegycsúcsokra.

A hegyállomást magam mögött hagyva egyre inkább megváltozott a táj. A zöld alpesi réteken békésen legelésző bocik után fokozatosan átvették a főszerepet a kopár mészkősziklák és a magashegységekre jellemző alacsony növényzet. Minél magasabbra értem, annál zordabbá és egyben látványosabbá vált a táj.

A túra végén érkeztem meg a 2049 méteren álló Fischerhüttéhez, amely Alsó-Ausztria legmagasabban fekvő menedékháza. Az első menedékházat itt még 1884-ben építették, így már több mint 140 éve nyújt pihenőhelyet a Schneeberg túrázóinak.

Nem véletlenül ez a hegység egyik legnépszerűbb hüttéje, hiszen innen már csak néhány perces séta vezet a Klosterwappenre (2076 m), Alsó-Ausztria legmagasabb pontjára.
A Fischerhüttében egy igazi osztrák klasszikust, Grammelknödelt rendeltem. A tepertővel töltött gombóc az alpesi hütték egyik jellegzetes fogása, és egy hosszabb túra után kifejezetten jól esik egy ilyen laktató ebéd.
Az egésznapos kirándulás végén jól esett lazítani a Hotel Schneeberghofban, ahol a második napi éjszakát töltöttük.

Bad Fischau: hideg fürdőzés nyáron

A háromnapos kirándulás zárásaként a Fischauer Thermalbadba látogattam el. Bár a neve termálfürdő, de a természetes forrásvíz egész évben mindössze körülbelül 19 fokos. Az első pillanatban igencsak hidegnek tűnt a víz, de néhány perc után már kifejezetten jól esett és a nyári kánikulában ennél frissebb lezárását el sem tudtam volna képzelni ennek a három napnak.

A természetes karsztforrásokat már a rómaiak is ismerték, a mai fürdő pedig 1873-ban nyitotta meg kapuit. A medencéket ma is folyamatosan a Schneeberg és a Hohe Wand térségéből érkező forrásvíz táplálja, amely természetes úton cserélődik.

A századfordulós épületek, a régi kabinsorok és a hatalmas fák különleges hangulatot kölcsönöznek a fürdőnek, amely inkább emlékeztet egy történelmi parkra, mint egy modern élményfürdőre.

Kevesen tudják, hogy a Schneeberg nem csak a túrázók paradicsoma. A hegység karsztforrásaiból eredő kristálytiszta víz 1873 óta a Bécsi Magashegyi Vízvezetéken keresztül jut el az osztrák fővárosba, és Bécs csapvizének jelentős része ma is innen, valamint a Rax környékéről érkezik.
*** Az utazás a Niederösterreich Werbung meghívására valósult meg, de a cikkben leírtak teljes egészében a saját véleményemet és tapasztalataimat tükrözik. ***

Ne maradj le! További hasznos utazós tartalmakért kövesd Facebook, Instagram és TikTok oldalamat!