Tudtátok, hogy Litvánia a legrégebbi történelemmel rendelkező balti ország? Vagy azt, hogy Budapest testvérvárosa Vilnius? Balti túrám utolsó állomásaként a legdélebbi és egyben legnagyobb területű ország fővárosába, Litvániába érkeztem, hogy Vilnius legszebb látnivalói nyomába eredjek.
Érkezés Vilniusba
A meglepetés ott kezdődött, hogy a Rigából Vilniusba tartó busz bő egy órát késett. Erről persze nem tájékoztatták az utasokat sem a pályaudvaron lévő kijelzőn, sem pedig a hangosbemondón keresztül. Még szerencse, hogy az online jegy foglalásakor kértem SMS értesítést, különben a körmömet lerágva szobrozhattam volna a peronon, hogy hol a busz. Végül nagy nehezen megérkezett, hogy átszelve egész Európát első állomásként Vilniusban tegyen le négy órás zötykölődés után.
A szállásunk a város főütőerének számító Geminido sugárúton volt, amely klasszicista jellegű polgári épületeivel nagyon hasonlít a budapesti miliőhöz. Lehet nem véletlen a testvérvárosi viszony sem? Az otthonosnak számító közegben hamar akklimatizálódtam és másnap reggel magabiztos léptekkel indultam el a litván és UNESCO világörökségi főváros felfedezésére.
Vilnius legszebb látnivalói
Katedrális tér és székesegyház
Vilnius Andrássy útján a belváros felé közeledve a hófehér harangtorony és a mellette álló templom messziről feltűnik a hatalmas tér közepén. A Katedrális térként is ismert hely történelmi jelentősége, hogy 1991-ben itt kiáltották ki a modern Litván Köztársaságot, másfelől sok állami rendezvény és városi ünnepség is itt zajlik.
A klasszicista stílusban épült székesegyház hatalmas oszlopaival és timpanonjával olybá tűnik, mintha a görög istenségek legfőbb színhelye volna. De ez ne tévesszen meg senkit. A templom helyén egykor a pogány litván főisten, Perkünas szentélye állt, és a vallástörténészek szerint a templom leginkább a pogány-keresztény hitvilág összegzésének fogható fel. A harangtoronyba fel lehet menni belépő ellenében és megcsodálni a kilátást Vilnius városára, de ezt a lehetőséget inkább későbbre tartogattam.
Az óváros
Rengeteg műemlék található a 70 utcácskát magában foglaló régi városrészben, amelyek kora a 13. és 18. század közöttire tehető. A gótikus, reneszánsz és többségében barokk építészeti stílust magán hordó épületegyüttesek tették Litvánia óvárosát az UNESCO világörökség részévé. A macskaköves utcán sétálva a modern és a régi kellemes elegyét tapasztalhatja a látogató. A könyvesboltban kialakított reggelizőhely jól megfér a régi templomok borostyánköveket árusító boltok mellett.
A borostyán egyébként a Balti-államokban, de különösen Litvániában rendkívüli népszerűségnek örvend és egy legenda is kapcsolódik hozzá. Élt egyszer a tenger mélyén egy palotában egy szirénnő, Jüraté, aki félig-ember, félig pedig isten volt. Legendás szépségét látva mindenki azonnal belehabarodott. Kegyeiért a balkán főisten, Perkünas is harcba szállt, ám a szirénnő végül egy szegény halászlegényt választott magának társául. Perkünas hatalmas haragra gerjedt és bosszúból lerombolta a víz alatti palotát, amelynek a darabjaiból keletkeztek a legenda szerint a borostyánkövek. Úgyhogy, ha valaki litván borostyánékszert választ magának, jusson eszébe, hogy a szerelem mennyire határtalan és egyben romboló is tud lenni.
Vilniusi Egyetem és Szent János templom
A kettő szervesen összetartozik, ugyanis a templom Közép-Európa legnagyobb és egyben legrégebbi egyetemének udvarán áll, amelynek nem mellesleg magyar vonatkozása is van. Báthory István erdélyi fejedelmünk alapította 1579-ben és számos híres, Nobel-díjas író-költő koptatta itt az egyetemi padokat, mint például Česlav Miloš vagy Adam Mickiewicz.
Az egyetem szerteágazó épületei és udvarai sok érdekességet és szépséget rejtenek. Mint például az asztronómiai udvar egy épp virágzó cseresznyefát, vagy az első emeleten lévő auditórium a folklór élet szürreális freskóit, a Szent János templomról már nem is beszélve, amelynek belső szerkezete egészen elképesztő látványt nyújt.
Az érkezőket egy foucoult inga fogadja, majd egy lift repíti egészen 68 méteres magasságba, egyben Vilnius legmagasabb pontjára, hogy onnan gyönyörködni lehessen az elébe táruló csodás panorámában. A templom és az egyetem külön belépőjeggyel tekinthető meg, ha valaki Vilniusban jár, nem szabad kihagyni. További részletek és látogatói információk ITT érhetőek el.
Hajnal-kapu
A Hajnal-kapu felé vezető utat gyönyörű gótikus épületek szegélyezik, amelyek közül is kiemelkedik a 15. századi sgraffitódíszes ház, kisvártatva pedig felbukkan az utca végén a szürkéskék városkapu is.
A vilniusi óvárost körülvevő várfal és középkori kapuk közül ez az egy, a Hajnal-kapu maradt meg, amely azon túl, hogy szép, vallási szempontból is kiemelkedő jelentőséggel bír. Közelében három felekezet (ortodox, katolikus, görög-katolikus) temploma is megtalálható, ezzel a Baltikum leghíresebb zarándokhelye.
A kapu másik különlegessége egy magyar nyelvű tábla, amelyet az 1956-as forradalom és szabadságharc kapcsán tanúsított litván szolidaritás emlékéül helyeztek ki a Hajnal-kapu külső falára.
Geminidas-torony
A nyolcszögletű torony a nevét a litvánok nagyfejedelméről, Geminidastól kapta. Ő volt az, aki az 1300-as években folytatott sikeres politikájának köszönhetően megvédte az országot a német lovagrendek támadásaival szemben, sőt a mai Ukrajnáig tolta ki az ország határát. A fejedelem tiszteletére áll ez a torony a város egyik magaslatán. Geminidas nem mellesleg Trakaiból Vilniusba tette át a székhelyét, így ez vált később az ország fővárosává is.
A Geminidas-torony sokáig védelmi célokat szolgált, de volt benne kávéház, sőt távírda is, ma pedig a Helytörténeti Múzeum kapott helyet benne. Litvánia 1991-es függetlenségének kivívása óta a nemzeti színű zászló folyamatosan a torony tetején lobog.
Három Kereszt-hegy
A Geminidas emlékmű tetejéről jól látható a Három Kereszt-hegy, amelyet a Bekes-hegy felől (nevét Békés Gáspárról, János Zsigmond fejedelem befolyásos tanácsadójáról kapta) vagy pedig a Vilna folyón átívelő híd felől is meg lehet közelíteni. Mi persze a nehezebb utat választva kapaszkodtunk fel a hegybe vájt lépcsőkön.
A legenda szerint a pogányság idejében hét ferences szerzetes érkezett a városba hittérítőként, akiket nem fogadtak jó szívvel, sőt kivégzésük után három testvért keresztre is feszítettek. Ennek az emlékét őrzi a három nagy fehér kőkereszt, amelyet már csak a kilátás miatt is érdemes felkeresni.
Uzupis
Ez a különleges negyed a világörökség részévé nyilvánított óvároshoz tartozik még, de attól mégis teljesen különálló életet él.
A Vilnia patak partján a 15. századtól kezdve éltek fehérorosz, orosz kézművesek, majd pedig később zsidó családok népszerű lakhelyévé vált ez a városrész. A második világháború után az Uzupis-negyed teljesen elnéptelenedett és a 200 évesnél is régebbi épületek pusztulásnak indultak.
A ’90-es évek második felében festők és művészek költöztek ide, akik a romos épületeket színes rajzokkal és utcai alkotásokkal fedték el, majd kulturális identitásuk részeként kikiáltották az Uzupis Köztársaságot. Saját himnuszuk, alkotmányuk, templomuk, sőt még temetőjük is van.
A városrész egyik jelképe a színes graffitis rajzokon túl a főtéren álló angyalszobor, amely a művészetek szabadságát hirdeti. Érdemes egy sétát tenni Vilnius bohém negyedében, beülni egy kávéra, vagy megpihenni az utcán, akár angyal képében is.
Szent Anna templom
Az Uzupis negyed közelében álló Szent Anna templom a késői gótika (flamboyant) egyik legszebb alkotása nemcsak a városban, hanem egész Európában. A templom 33 különböző féle vörös téglából épült tornyai lángnyelvekként emelkednek a magasba és jól kiegészítik egymást ez épület mellett magasodó neogótikus harangtoronnyal is.
A templom belseje engem nem igazán nyűgözött le, külseje viszont annál inkább. De nem csak én voltam így vele, hanem Napóleon is. Állítólag az oroszországi hadjárata során, amikor megpillantotta a Szent Anna templomot, azt mondta, hogy a tenyerén viszi el Párizsba. Szerencsére a templom maradt Vilniusban, így lehetőségem volt gyönyörködni benne és elidőzni az udvarában.
***
Minden út véget ér egyszer – tartja a mondás, majd így folytatódik -, de néha úgy érezzük, mintha ez nem a vég, hanem a kezdet volna. Minden csak nézőpont kérdése. Habár a Balti-túra Vilniusban véget ért, tudom, hogy a világ tele van még felfedezésre váró dolgokkal. Engem pedig, ha utazásról van szó, két lóval sem lehet visszatartani. Úgyhogy csapjunk a lovak közé és kezdődjön a nyár a soha véget nem érő meleg éjszakákkal, a hűsítő görögdinnyével, az ezerízű fagyikkal és hétágú napsütéssel akár a magyar, akár egy külföldi tenger partján. Mert a nyár azért egy vízpart mellett az igazi, ugye?
