Svájcról mindig egyfajta titokzatos kép élt bennem. Gyerekként, kb. 10 évesen hallottam először erről az országról. Volt egy svájci bácsi, pontosabban Svájcban élő magyar férfi, aki időnként jött hozzánk díszhalakat vásárolni. Akkoriban ugyanis ezzel foglalkozott a családunk, díszhalak tenyésztésével. Látogatásai alkalmával mindig szenzációnak számított, ha hozott ajándékba eredeti, svájci csokit. Azzal a bizonyos piros-arany keresztes emblémával ellátottat. A csokit olyan nagy becsben tartottam, hogy heteken keresztül csak 1-1 kockát törtem le belőle. Svájci bácsi mindig nagyon pontos volt. Ha azt mondta reggel 9 órára érkezik, akkor reggel 9 órakor ott volt, 800-1000 kilométer levezetése után. Mindez a ’90-es évek elején, amikor még se mobiltelefon, se autós navigáció nem volt, amely megmondta volna előre a pontos érkezési időt.
A gyerekkori világképem, miszerint Svájc egyenlő a finom csokikkal és a pontossággal, azóta kiegészült továbbiakkal. 15 évvel a svájci bácsi felbukkanása után egy hasonlóan szép, őszi napon, mint a mai jutottam el először Svájcba. De ha már ott voltam elég alaposan bejártam az országot. A legemlékezetesebb helyekről hoztam most emlékmorzsákat és az alábbi képeken keresztül mesélem el, milyen volt Svájcban az ősz.
Svájc legszebb helyei
Rajna-vízesés
A Rajna-vízesés az európai kontinens egyik leglátványosabb vízesése a maga 23 méteres magasságával és 150 méteres szélességével. Hangos robajjal zúdul a mélybe a víz, 700 m3 másodpercenként! Tériszonyosként picit félelmetes volt ilyen magasságban lenni szinte korlátok nélkül. Ugyanakkor nagy élmény is, mert tényleg közvetlen közelről lehet érzékelni, mkkora ereje van a természetnek. Szóval néha (sokszor) megéri kilépni a saját komfortzónádból. Csónakkal egészen a vízesés alján lévő sziklákhoz lehet menni. Azért ehhez esőkabát vagy poncsó erősen ajánlott.
Jungfrau
Svájc elképzelhetetlen a Jungfrau és vonatozás nélkül. Mi csak a 2061 méteres Kleine Scheideggig jutottunk el. Ez sajnos a buszos körutazás kárára írható. Érthető módon nem mindenki szeretett volna kiadni 190 svájci frankot (kb 50.000 Ft) a végállomásig történő vonatozásra. De milyen végállomásra? Legközelebb biztosan felmegyek vonattal a Jungfraujochig, ami Európa legmagasabban fekvő vasútállomása (3454m). A leglátványosabb része az utazásnak a 7 km hosszú alagúton való áthaladás, amelyet 100! évvel ezelőtt vájtak a sziklába. A vonat az UNESCO Világörökség részét képezi. A fenti panoráma pedig várhatóan nem mérhető össze semmivel. Ez tényleg Európa teteje!
Luzern
Luzern festői kisváros. Fő látványossága az 1300-as években épített fahíd (Kappelbrücke), középen egy víztoronnyal. Európában ez volt az első fedett híd, UNESCO Világörökség ez is. A muskátli-mánia a hidat sem kerülte el, de ugye milyen szép? Ha már Svájc, akkor ugye pontosság és svájci óra. Sok helyen (pl.: Bern, Zürich) láttam szép óratornyokat a túra során, de nekem ez a luzerni a kedvencem, valószínűleg az egyszerűsége miatt.
Sankt Gallen
Sankt Gallen katedrálisa Európa egyik utolsó, barokk stílusban épült temploma. Külsőre annyira nem fogott meg az épület, de a belseje a malachit zöld díszítésekkel és a monumentális oltárral meggyőző. Ha már Sankt Gallen, ezt ne hagyd ki! A városban található egy rokokó könyvtár, amely nemcsak az én tetszésemet nyerte el, hanem a látogatókét is. Nemhiába, a világ egyik legszebb könyvtáraként jegyzik. Számos értékes tekercsnek és szerzetesi kódexnek ad otthont a könyvtár, ebből a szempontból is páratlan.
Callier és a csokigyár
Már gyerekként is tudtam, hogy Svájc egyenlő a finom csokival. A Callier Múzeumban egy izgalmas túrán vettünk részt, ahol a csokikészítés és híres márkák történetének ismertetése mellett kóstolókra is van lehetőség. Tiszta Charlie és a csokigyár érzésem volt 🙂
Gruyére
Gruyére-ben a sajt nem jár egyedül. A híres gyárban betekintés nyerhető a sajtkészítés rejtelmeibe, hogyan lesz a tehéntejből hosszú folyamatokat (pl: oltóanyag és élesztőgomba fecskendezés, préselés, sófürdő) követően sárga guriga. Mire ezek a sajtok beérnek és a boltok polcaira kerülnek, hónapokat kell várni. Bánatomat a gyár melletti étteremben, egy sajtfondübe öltem.
Chillon
Chillon vára Svájc leglátogatottabb történelmi épülete. A Genfi-tó partjára épült vízivár a 11.századtól kezdve uralkodóházak otthonaként szolgált. Tömlöc is volt: a Savoyai-ház tagjai a legrettegettebb politikai foglyaikat a kovácsoltvas karikákhoz láncolták oda. A vár csodaszép. Nemhiába ihlette meg Lord Byront és írta róla „A chilloni fogoly” című művét. De nemcsak rám tett a vár nagy hatást, hanem olyan ismert emberekre is (pl. Rousseau, Victor Hugo vagy Stendhal), akik megfordultak itt az elmúlt századokban.
Lugánói-tó
Őszi panoráma a Lugánói-tó partján. Svájc olasz részén már szinte riviéra érzése van az embernek. Mediterrán hangulat, gyönyörű reneszánsz épületek, hangulatos kávézók, na meg az összes luxusmárka a korzón, szépen öltözött üzletemberekkel. Kb. mint egy mini Olaszország, de legalábbis Milánó, ahol a divat a mindennapok egyik főszereplője.
Montreaux
Végül, de nem utolsósorban, ha már riviéra, akkor irány a francia partok és Montreaux. A speciális klímának köszönhetően itt egész évben meleg van. Pálmafák, mandulafák és különböző citrusok ékesítik a Genfi-tó partját. Montreux Svájc egyik legnívósabb üdülőhelye és egyben a művészetek otthona is jazz fesztiváljával. Számomra az egyik legkedvesebb emlék innen Freddie Mercury szobra.
Itt Montreauxben egy kaszinóban készített el utolsó, Made in Heaven című albumát, mielőtt 1991-ben meghalt. Stílusosan egy tőle származó, Show must go on sorral zárom a svájci emlékvonatot: “A lelkem színes, akár a pillangók szárnyai. A tegnap tündérmeséi felnőnek, de sosem halnak meg ” (My soul is painted like the wings of butterflies. Fairy tales of yesterday will grow but never die)
Ne maradj le! További hasznos utazós tartalmakért kövesd a Facebook, Instagram és TikTok oldalamat!
