Lettország a Baltikum középső országa, míg Riga Európa wifi fővárosa, az UNESCO világörökség része, sőt még a világ legnagyobb art nouveau gyűjtőhelye is. Számomra viszont Riga az egyik legkedvesebb város volt a Balti államok sorában, ami történelemmel kevert bohém jellege miatt annak is betudható, hogy ez lett a 40. országom színhelye. Személyes élménybeszámoló és Riga legszebb látnivalói következnek.
Érkezés Rigába
Tallinnból dél felé véve az irányt közel 5 óra utazás után este 11 körül szálltunk le a buszról Riga központi pályaudvarán. Az esti fényekben szürreálisnak tűnt a négy hatalmas betonhangár, amely mellett a gurulós bőrönddel elhaladva alig vártam, hogy végre a szálláson egy jót aludjak. Minekutána a Google térkép nem találta a címet – egészen pontosan teljesen rossz helyre tette a házszámot – és jó 2,5 km-t kellett az éjszaka kellős közepén gyalogolni.
Kezdett picit deja vu érzésem lenni, hogy szállásadó megint a rövidebbet húzza, mint ahogy Tallinnban is történt. A szocreál és lehangolóan romos házak között haladva Riga külvárosi részébe érkeztünk, ahol kaputelefonálást követően az 5. emeletre felkapaszkodva Vladislava már széles mosollyal várt bennünket.
Ott a helyszínen derült ki, hogy nem lakást, hanem szobát sikerült foglalnom az Airbnb rendszerén keresztül, amiben egy festőnő lakott. A terpentin szag és a cigaretta bájos elegye úszott az egyébként fűtetlen lakás folyosóján. Ilyen előzmények után elvárások nélkül vetettem bele magam Riga felfedezésébe és napról napra egyik ámulatból a másikba estem. A rút kiskacsából egy gyönyörű hattyú lett.
Riga legszebb látnivalói
Riga történelme messzire nyúlik vissza, egészen a 1200-as évek elejéig, és kereskedővárosként a Hanza-szövetségben mindig is fontos szerepet játszott. A 19. századig a germán városfejlődés útját követte, később svéd, lengyel, majd végül orosz uralom alá került. Ez a sokszínűség a városképben és építészetben is lenyomatot hagyott.
UNESCO világörökségi belváros
Az óváros itt is az UNESCO világörökség részét képezi, ám macskaköves utcái és szűk sikátorai ellenére nem olyan egységes és középkori jellegű, mint amilyet Tallinnban láttam. Városfalat és boltíves kapukat itt nem találni, ellenben az óváros felé közeledve egy nagy sárga épület a lett városok neveivel és címereivel díszítve mégis megteremti az egység érzését. Az óváros bővelkedik szebbnél szebb történelmi és szakrális épületekben, amelyek közül a személyes kedvenceim az alábbiak voltak.
Feketefejűek háza
Riga legemblematikusabb épületegyüttese nevével ellentétben nem fekete, hanem egy rózsaszín csodapalota. A Feketefejűek háza számos bombatalálatot követően ma ismét régi fényében tündököl a város főterén. A ház eredete rendkívül érdekes. A 15. században fiatal livóniai és nőtlen kereskedők egy csoportja úgy gondolta, itt az ideje valamilyen szövetségbe tömörülni és egy szigorú szabályok szerint működő elit klubot létrehozni.
Mivel a kereskedők élete korántsem volt veszélytelen, ezért egy egyiptomi mártír katonát, Szent Móricot választották jelképükként. Móricot aztán medálok és szobrok formájában magukkal is vitték, hogy megvédje őket a katona szelleme a hosszú utakon. És mivel Szent Móricot fekete arccal ábrázolták (mór a görög mauron, azaz fekete szóból ered), így a fiatal kereskedők a feketefejűek lettek.
A szövetség tagjai az immár újdonsült név birtokában a Feketefejűek házában gyűltek össze rendszeresen tanácskozni. Nem kisebb döntéseket hoztak, mint például új mértékegységek bevezetése, vagy hogy egy zsák só, vagy gabona mennyit ér. Tekintve, hogy Riga a kereskedelemnek köszönhette gazdagsági erejét dővel a feketefejűek rendkívül nagy befolyásra tettek szert a városban. Számos privilégiumot kaptak, mint például dedikált padok biztosítása templomokban. Ez annak idején hatalmas elismerésnek számított, hiszen ne felejtsük el, hogy a történelemben az egyház mindig is milyen nagy befolyással bírt.
Szent Péter templom
A Feketefejűek házának tőszomszédságában található ez a gyönyörű 800 éves, ma már luteránus templom, amelynek tornyából lélegzetelállító látvány nyílik mind a történelmi óvárosra, mind pedig a modern Rigára.
Jó hír, hogy a kilátásért nem kell lépcsőkkel megküzdeni, hanem egy lift viszi fel a látogatókat a 123 méter magas kilátó tetejére. A képeken sajnos nem jön át, hogy a készítés pillanatában a város összes templomjának harangja épp kongott, úgyhogy ezt tessék odaképzelni.
Lőportorony
A 14. századi barna torony olyan szinten különleges és impozáns, hogy csak egy darab van belőle Rigában. Ezen csodálkozom, hiszen az ilyen tornyok régen – és ez alól nem kivétel a Lőportorony sem – védelmi célt szolgáltak, ergo többnek is lennie kellett volna belőlük. De nincs, úgyhogy elégedjünk meg ezzel az eggyel, amelyben ma Lettország legnagyobb harcászati kiállítása kapott helyet.
A múzeum ingyenesen látogatható és öt emeleten keresztül rendkívül gazdagon (25.000 kiállított tárgy!) mutatja be az ország háborúkban betöltött szerepét a 9. századtól kezdődően egészen napjainkig.
Három fivér
Ami Tallinnban a három nővér, az Rigában a három fivér. A város legrégebbi lakóépület komplexuma a Hanza időket idézi és a legenda szerint három, ugyanazon családba tartozó férfi építette őket. Na nem egy időben, mert akkor nem lenne annyira érdekes a dolog. Habár csak a középső épületen van évszám (1646), nem ez a legidősebb közülük, hanem a fehér színű, amelyet 1490 környékén építettek holland reneszánsz stílusban. A középső fivér a leggazdagabb díszítésű, köztük a bejárat fölött lévő Egyedül Istené a dicsőség! (Soli deo gloria) felirattal. A legfiatalabb fivér a keskeny zöld színű, amelyet a 17. század második felében emeltek. Érdekessége a bejárat feletti apró maszkos fej, ami az ártó szellemeket hivatott elriasztani.
Szélmacska
Cicabarátként ezt az épületet nem hagyhattam ki. Ám szerintem bárkit megmosolyogtat az art nouveau épület tetején a szélkakasok helyett trónoló macska. Egészen pontosan kettő macska. A legenda szerint egy gazdag kereskedőember, akit a ház építésével bíztak meg, felvételt kért a kereskedőket tömörítő legfontosabb szövetségbe.
Miután a kérelmét megtagadták, bosszúból a tornyok tetejére két púposkodó macskát tett, fenekükkel a céhes szövetség irányába. A másik elbeszélés szerint a két macska a városi tanácsnak mutatja az előnytelenebbik felét, miután a ház építtetője és a városvezetés között vita alakult ki. Akármelyik legenda is igaz, a lényeg, hogy a szélmacskák dühösek és ezt nem rejtik véka alá.
Art Nouveau városrész és múzeum
Az építészet szerelmesei és megszállottjai közül sokan csak azért látogatnak el Rigába, hogy megcsodálják a város gyönyörű szecessziós épületeit. Az 1890-ben Angliából hódító útjára indult art nouveau művészet a lett fővárosban termékeny talajra talált. Olyannyira, hogy Riga közel 800 épületével a világ szecessziós fővárosa lett. A legszebb házak az Alberta ielán találhatóak, de létezik egy egészen részletes térkép is fényképekkel illusztrálva (ide kattintva tölthető), hogy melyik utcában, milyen házszám alatt mit lehet megcsodálni.
Számomra a rigai túra egyik fénypontja az Art Nouveau Múzeum felkeresésre volt, ahol korhű szobák és berendezési tárgyak mellett kosztümös fotózás segítségével repültem vissza az időben közel száz évet. A múzeumnak otthont adó épület csigalépcsője pedig már csak hab volt a tortán.
Modern Riga
A történelmi belvároson és szecessziós épületeken túl számos olyan látnivaló van a városban, amelyet érdemes megnézni, mint például a Szabadság emlékmű Lettország térképével, a Tudományos Akadémia épülete, amely engem leginkább a moszkvai Lomonoszov Egyetemre emlékeztet, a gyönyörű hidak, vagy pedig a bevezetőben szereplő hangárok a kanális partján, amelyekről mint kiderült, különböző piacoknak adnak otthont.
A Daugava partján ülve felidézem a Rigában töltött napokat. Hogy milyen érzésekkel érkeztem ide és milyenekkel távozom innen. Ha a kezdeti nehézségek hagytak volna befolyásolni, nem biztos, hogy Riga a Baltikum gyöngyszeme lett volna. “Mert nem számít hová vezet az út, nem kell félni, ha egy kicsit bonyolult. Minden állomás valamitől más, ettől olyan szép az utazás.” Ezekkel a gondolatokkal folytatom tovább utamat a Baltikum utolsó országába, Litvániába. Tartsatok velem továbbra is!
