Ha azt mondom, évek óta dédelgetett álmom vált valóra a legutóbbi utazással, nem túlzok. Elutazni az északi sarkkörön túlra, látni szabadon élő orkákat (kardszárnyú delfin) és hosszúszárnyú bálnákat, valamint együtt úszni velük. Vagy hajózni a norvég fjordok között, részesévé válni a természet csodavilágának azt gondolom sok ember bakancslistáján szerepel. Közel egy éves várakozás és tervezés – no meg spórolás – előzte meg a sarkköri kalandokat. A norvég bálnás és sarki fényes utazásról sok praktikus tanács mellett a már tőlem megszokott személyes benyomásokat és élményeket is magammal hoztam.
Utazás az északi fény fővárosába
Ahhoz, hogy a bevezetőben írt mesterhármas (orkák, sarki fény, norvég fjordok) teljesüljön, meglehetősen északra kell utazni. Egészen pontosan 400 km-rel az északi sarkkörön túlra, Tromsø-ba, Norvégia 8. legnépesebb városába. Én a Norwegian járatával mentem Budapest – Oslo – Tromsø vonalon. Bár a Wizzair jó megoldás lehet Osloig, de ha járatkésések és törlések vannak egy esetleges havazás miatt, és nem egy társaságnál van a foglalás, nem kötelesek másik járatra átfoglalni téged, ezt érdemes szem előtt tartani.
Nekünk Tromsø-ban 2 óráig a reptér zárva volt a hóvihar miatt, nem tudott se fogadni, se indítani járatokat, ezért túl rövid csatlakozási időkkel sem szabad számolni. Bár az időjárás kezelésében végtelenül profik északon és fel vannak rá készülve a reptereken, de ha ottragadsz valahol és új jegyet kell venni, az nem olcsó mulatság. Járulékos költségként az étel és italok áráról már nem is beszélve, de erről majd később.
Időjárás
Annak ellenére, hogy az északi sarkkörön túl vagyunk, a téli átlaghőmérséklet „csak” -4 fok. A viszonylag enyhe idő az Észak-atlanti-áramlat melegítő hatásának köszönhető. November 26. és január 15. között a nap nem emelkedik a horizont fölé és világosság is mindössze 3-4 órán keresztül van. Ám ez sem teljes világosság, mint ami nálunk van napközben. Leginkább a naplemente és hajnal színeivel írható le az égbolt fénye, amely sokszor egészen varázslatos hangulatokat produkált (filterek nélkül). Ottjártunkkor Tromsø-ban az időjárás meglehetősen barátságos volt, -1 –0 fok körüli. Ám a nyílt vízen és a fjordokban megbúvó kis halászfalvakban nem egyszer köszöntött ránk a sötétség – 8 fokkal.
Javasolt öltözet
Igazi sarkvidéki hidegről nem beszélhetünk (nem fagy meg a lehelet), ám a hideg szél miatt érdemes több váltás meleg ruhát vinni. A legpraktikusabb viselet egy kapucnis sídzseki, magasszárú túrabakancs, meleg sízokni + normál zokni, réteges pamut felsők, aláöltözet (alulra is) és egy vízhatlan nadrág. Na meg persze a sapka és kesztyű is elmaradhatatlan kellék.
Ha vízre száll az ember, ne adj Isten olyan megszállott, mint én, hogy télvíz idején az 5 fokos tengervízbe merül, akkor az öltözetet egy overáll és szárazruha is kiegészíti. A 20-30 perces öltözési procedúra végén úgy éreztem magam, mint egy jóllakott hóember.De legalább nem fagytam meg a vízben. Igaz, melegem sem volt. Főleg az ujjaim fáztak az átnedvesedett 7 mm-es búvárkesztyűben, ami ráadásul 3 ujjas volt és teljesen suta voltam benne. De hát az orkákért és hosszúszárnyú bálnákért mindent ugye. Mielőtt azonban vízre szállnánk, pár szó és gondolat Tromsø városáról.
Tromsø és egy kis Norvégia
A várost több jelzővel is szokás illetni, mint az aurora borealis fővárosa, észak Párizsa, vagy az arktikus világ központja. Ez utóbbi Kanadát, Dánia Feröer-szigetek-i és Grönland részeit, Finnországot, Norvégiát, Izlandot, Oroszországot, USA-t (Alaszka) és Svédországot foglalja magában. Tromsø az utolsó jégkor óta lakott terület. Bár hogy tolongtak volna itt az emberek, az erős túlzás. Az 1794-es népszámlás szerint mindössze 80-an lakták, ma viszont közel 100.000 élnek itt. Arra a kérdésre, hogy régen milyen volt az élet a sarkkörön túl, a kikötőben lévő rózsaszín épület, a Polar Múzeum adja a legjobb választ. Gazdagon berendezett kiállítótermek várják az érdeklődőket, ahol a mindennapi használati eszközökön és kitömött állatokon (Norvégiában a mai napig a bálnavadászat legális) keresztül nyerhetünk betekintést az itt élő emberek életébe.
A híres norvég felfedező, Roald Amundsen egy külön szekciót kapott a múzeumban. Ő volt a világon 1911-ben az első, aki sikeresen elérte a Déli-sarkot. Míg riválisa, Scott kapitány a hideget jól tűrő törpepónikkal vágott neki az expedíciónak, addig Amundsen kutyaszánnal készült bevenni a bolygónk legdélebbi pontját. Kettejük közül Amundsen került ki győztesen. Amundsen 1926-ban sikeresen átrepülte elsőként az északi-sarkkört is. Ám rá két évre léghajója lezuhant Tromsø felett és holttestét sosem találták meg. A múzeumba 70 NOK a belépő és érdemes rászánni 1,5 – 2 órát a bejárására.
Benyomások Tromsø városáról
Őszintén szólva engem Tromsø nem fogott meg. Nem egy tipikus bűbájos norvég városka, legalábbis ami az épített részét és városképét illeti. Van két temploma, amely közül az egyik a Storgata bevásárlóutcán található és 1861-ben épült. A másik pedig az arktikus katedrális, amely az összes helyi hűtőmágnesen megtalálható sarki fénnyel a körülötte lévő hegyek fölött. A háromszög alakú katedrális nem Tromsø belvárosában van (ami egyébként egy különálló szigeten áll), hanem át kell hozzá menni egy nagy hídon. Ha nem szeretnénk 1,5 km-t sétálni, szálljunk fel egy helyi buszra. A busz 50 NOK-ért mindenhova (a reptérre is) elvisz és közben még föld alatti körforgalmakban és alagutakban is utazhatunk.
Tromsø-ban egy estét töltöttünk egy szállodában. És bár a világ legészakibb sörfőzdéjének megtekintésére és felvonózásra nem jutott időnk, nem érzem, hogy bármiről lemaradtam volna. Legalább a pénztárcám nehezebb maradt. Mondjuk élményekre sosem sajnálom a pénzt és nem is fogom. Arra azonban mindenki készüljön fel, hogy Norvégia drága ország a mi árainkhoz képest. A teljesség igénye nélkül egy lista arról, hogy mi mennyibe került (1 NOK= kb 35 Ft):
- kávé: 39 NOK
- üveg sör (0,33 l): 89 NOK
- 1 dl bor: 110 NOK
- üveg bor (0,7l): 1300 NOK-tól
- 1 db péksütemény: 39 NOK
- 20 cm-es pizza: 160 NOK
- főétel (fish&chips, vagy csirke): 180-230 NOK
Indulás az északi fény és bálnák nyomába
Valójában nem a városi élet adja Tromsø fő vonzerejét és nem is azért jöttünk ide, hogy egész nap együnk-igyunk. Hanem hogy a környékén fellelhető természeti szépségeket felfedezzük: a hideg tengerek élővilágát, a havas fjordokat és természetesen az északi fényt, az aurora borealis. Ha valaki szeretné még a felsorolást kiegészíteni kutya-vagy motorosszán programokkal, arra is van lehetőség Tromsø környékén. Most, hogy ideáig eljutottunk az élménybeszámolóban, gondolom már mindenki tűkön ülve várja, hogy rátérjek a főcímben is utalt orkákra és sarki fényre. Úgyhogy nem is húzom tovább az időt, hajóra szállok, hogy 5 napig a tengeren a sötétség és világosság váltakozásában lássam a sarkkörön túli világ csodáit.
Hajózás a Norvég-tengeren
Miután elhagytuk Tromsø kikötőjét és az 1943-ban épült svéd(!)Malmö hajóra szálltunk. Alig vártuk, hogy kihajózzunk a fjordok közé és Skjervøy felé haladva végre találkozzunk az orkákkal és hosszúszárnyú bálnákkal. A találkozás amiatt is különleges élmény volt, mert a világon egyedül Norvégiában engedik meg, hogy az ember orkák (más néven karszárnyú delfin vagy gyilkos bálna) közé menjen be a vízbe. Bár ember elleni direkt támadásról csak fogságban számoltak be, azt ne felejtsük el, hogy a cuki külső egy roppant intelligens és ragadozó emlőst takar. Az orkák populációja 50.000-re tehető a világon és a föld számos pontján előfordulnak. Táplálkozási szokásaikat az élőhely adottságai mellett a családon belül minták is befolyásolják, amely kötelék életük végéig szól.
Miért lehet Norvégiában orkákkal merülni?
Míg Kanada vagy Grönland partjainál a fókák számítanak az orkák legfőbb zsákmányának, és a „csúcsragadozónak” titulált nagy fehér cápát is könnyűszerrel elfogyasztják, addig a norvég fjordokban élő orkák heringgel táplálkoznak. Bár egy fajhoz tartozó állatról beszélünk, a föld különböző részein élő orka családok másként szocializálódtak: más a zsákmány és más a vadászati stratégia is. Ezért fordulhat elő az, hogy a Norvégiában élő orkákkal biztonsággal lehet merülni, mert nem fogják az embert prédának tekinteni. Lehet máshol sem, de ugye fő a biztonság és elővigyázatosság. Nagyon keveset tudunk róluk, nem biztos, hogy kísérleti nyúl szeretnél lenni ott, ahol azt mondják ne menj a vízbe közéjük. Az orkákkal való merülés Norvégiában valójában sznorkellezést, szabadtüdős merülést takar. Télen, amikor a heringek a fjordok között vonulnak és itt vannak nagy számban az orkák is, olyan korlátozottak a látási viszonyok a hajnalkony időszakában, hogy a vízben nem látni 5-8 méternél tovább.
Merülési előkészületek
Ahhoz, hogy Michelin babaként lebegjünk a jéghideg vízben, komoly előkészületeket igényelt. Először is meg kell találni az orkákat a fjordok között, hiszen folyamatos vándorlásban vannak. Ráadásul elég gyorsban. Ők a leggyorsabb tengeri emlősök, 50 km/h sebességre is képesek. Ezt a fürgeséget leginkább akkor tapasztaltuk, amikor a vízre eresztett motorcsónakkal próbáltunk eléjük menni, hogy amikor közelednek felénk, óvatosan becsusszanva a vízbe létrejöjjön a nagy találkozás. Ám nemcsak gyorsak ezek az élőlények, hanem kétségkívül intelligensek is. Nem egy esetben, amikor már csak pár 10 méter távolságra voltak tőlünk, érzékelve minket a hajóban, direkt lebuktak a víz alá és mögöttünk jöttek fel.
Az orkák a világ szuperintelligens élőlőnyei
Az orkák más delfinekhez hasonlóan hangokat bocsátanak ki a víz alatt, amelyből az emberi fül is hall bizonyos frekvenciákat, mint a füttyöt és kattogást. Ezek a hangok visszaverődve a tárgyakról, halakról, sziklákról, pontos válaszinformációkat adnak vissza a küldőjének. Az echolokalizációként is hívott „radar” üzemmódnak köszönhetően az orkák pontosan tudták hol vagyunk, és nem voltak olyan cukik, mint Vörös-tengeri társaik.
Bálnaszakértőink – Birgitta és Simon – folyamatos kapcsolatban voltak a halászhajókkal, hogy hol vannak épp a heringek (és az orkák is), illetve már pirkadatkor lesték a vizet egy távcső segítségével, hogy kiszúrják az állatokat. Hihetetlenül profik voltak. Már az állatok mozgásából meg tudták ítélni, hogy egy-egy orka csapat mennyire lesz együttműködő és hogy egyáltalán érdemes-e vízre szállni, vagy csak nézzük őket a nagyhajóról. Az öt napos hajós túra alatt addig jöttek velünk a jeges vízen pufajkába beöltözve, addig húztak-vontak ki és be mindenkit a jeges vízből, amíg a mindenre elszánt merülők orkát nem láttak a víz alatt.
Érdekességek az orkákról
Sok esetben picik is voltak a 6-8 fős orka családokban, amelyek nevelésében a legújabb kutatások szerint a nagymamáknak fontos szerepük van. Az ember mellett mindössze négy faj van a világon (orka, rövidszárnyú gömbölyű fejű delfin, beluga és a narvál), amelyiknél megfigyelhető, hogy a reprodukciós képesség (menopauza) elvesztése után még sokáig élnek és nagymamaként próbálják genetikai örökségüket az utódoknak átadni. Ha a gyönyörű fekete-fehér külső önmagában nem lenne elég lenyűgöző, akkor már csak az intelligenciájuk előtt is emelem a kalapomat.
Bár a túra célja elsősorban az orkák felkutatására irányult, szerencsére hosszúszárnyú bálnákkal is lehetőségünk volt találkozni. Méltóságteljes farokcsapásokkal és vízpára pöfögésekkel adták tudtunkra, hogy közvetlenül a hajó körül keringenek heringre és krillekre vadászva. A hosszúszárnyú bálnák sokkal félénkebbek gyilkos társaiknál, embert látva könnyen eliszkolnak. Egy levegővétellel 30 percig is bírják a víz alatt és egészen 200 méter mélységig merülnek le. Noha kacérkodtam egy időben a szabadtüdős merüléssel, erre a mélymerülési és extrém élményre nem vagyok felkészülve.
Aurora borealis nyomában
Nem titkolt bakancslistás eleme volt a norvégiai utazásomnak, hogy lássak végre sarki fényt élőben. Pár éve már próbálkoztam vele Izlandon tél közepén, de sajnos öt nap alatt nem volt hozzá szerencsém. Valamiért abban a tévhitben voltam, hogy sarki fény az egy folyamatos dolog – mint pl.: a fehér éjszaka. Tehát ha jó időben és jó helyre megyek, akkor ott lesz és kész. Nos, azóta már tudom, hogy ez nem így van. Először is ez egy természeti jelenség, ami akkor következik be, amikor a napszél sokkal erőteljesebb a megszokottnál. Az erős kitörések során a föld atmoszférájában jutott elektronok és protonok fényt bocsátanak ki 100 km-es magasságban a bolygó mágneses pólusai körül. Ilyen módon keletkezik a sarki fényként ismert természeti jelenség.
Mikor lehet látni sarki fényt?
Az aurora borealist, vagy más néven aurora polarist az északi féltekén lehet észlelni többek közt Izlandon, Norvégiában, Svédországban és Finnországban, míg a déli féltekén ugyanezt a jelenséget aurora australisnak nevezik. A sarki fény egész évben tetten érhető, de általában a téli hónapokat szokták utazásra javasolni, mert ilyenkor a legnagyobb az esély arra, hogy szabad szemmel is lássuk. Ha telihold van, az nem túl szerencsés dolog, de nem is kizáró ok. Csak azért emelem ki, hogy érdemes ezt a szempontot (is) mérlegelni az utazás tervezésénél.
Ha olyan helyen vagyunk, ahol előfordul ez a természeti jelenség, akkor érdemes minden nap csekkolni az aurora borealis előrejelző oldalakon (ITT vagy ITT), vagy telefonon az Aurora alkalmazáson keresztül az aktivitást. Ha nem magas a sarki fény valószínűsége, akkor is lehet látni fényeket, csak nem lesznek olyan intenzívek a színek, mint a maximum értéknél.
Az északi fény színe és formája
Ha már színek, általában zöld színben tűnik fel a sarki fény, de kis szerencsével vörös és ibolya színekkel is lehet találkozni. Én csak zöldet láttam, de azt sem olyan erősen, mint ahogy a kamera lencséje látta. Szóval, ha nem olyan intenzívnek látod a sarki fényt élőben, mint ahogy a fotókon, akkor nem benned van a hiba. A Norvégiában töltött 6 éjszaka alatt mindössze 2 alkalommal láttunk sarki fényt. Már épp kezdtem elveszteni a reményt, hogy valaha látok, de utolsó napokban szerencsés volt a csillagzatok állása és végre fény gyúlt az égbolton.
A sarki fény számos formát ölthet a függönyszerű fátyoltól kezdve a csíkokon át a zölden derengő foltokig. A formák és hullámok folyamatos változásban vannak és mint a felhőknél, csak a fantázia szab határt annak, hogy mit lát beléjük az ember. Én egy felém nyúló kézzel találkoztam, ami visszanézve roppant félelmetesnek tűnik. De akkor épp erősen arra koncentráltam, hogy tudom én elkapni őt és nem fordítva.
Ezt a kezes fotót mobiltelefonnal készítettem, éjszakai üzemmódban és Huawei készülékkel (nem reklám, csak sokan kérdeztétek mivel fotózok). Tudom, hogy nem profi fotó és nem veszi fel a versenyt a sarki fényre specializálódott fényképészekével, de fényképezőgépem egyelőre nincs. Mindenesetre akár mobillal, akár profi géppel vág valaki neki a fotózásnál, fontos a magas ISO érték (1600), hosszú záridő (minimum 20-30 mp), állvány, nagy látószög és persze sok-sok türelem.
****
Képzelj egy tükröt;
gondold, hogy belenézel;
hidd el, amit látsz.
Sosem gondoltam, hogy az álmaim tükre egyszer a valósággal fog találkozni. Végtelenül hálás vagyok a sorsnak, hogy eljuthattam az északi sarkkörön túlra és ilyen természeti csodákban volt részem egy hét alatt. Persze mindig mondják, hogy az ember merjen nagyokat álmodni, meg ne legyen kishitű. Úgyhogy kívánom nektek, hogy álmodjatok ti is legalább 16 tonnát és hogy az végül orka, vagy hosszúszárnyú képében fog feltűnni a Norvég-tengeren, az már legyen a szerencse függvénye.
