Van egy olyan mondás, miszerint Róma Olaszország szíve, Nápoly pedig a lelke. Ha utazásról van szó, Olaszország neve hallatán az embereknek általában nem Nápoly neve ugrik be először. Akik aktív és kulturális kikapcsolódásra vágynak, inkább észak, így Velence, Firenze, Toszkána felé veszik az irányt. Míg, ha nyaralásról van szó, Rimini és az Amalfi-part mellett Szardínia országon belül a népszerűbb úticél. De miért olyan rossz Nápoly megítélése?
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ha szeretnéd te is bejárni Nápoly és környékét egyéni szervezésben, úgy ajánlom a 10 napos nápolyi útikalauzomat, amelyet ITT érsz el, az extra anyagok között.
Nápoly és ami mögötte van
Nápoly más olasz városokhoz képest meglehetősen koszos és kaotikus. Az autók régiek és töröttek. A közlekedési táblák jelzésértékűek. A robogósok úgy cikáznak a gyalogosok között a sikátoros utcákon, mintha a Mad Max film szereplői lennének. Azt mondják, a város nem biztonságos, ami elsősorban a camorra, a nápolyi maffia számlájára írható. Az eldobott szemét Nápolyban pedig legalább annyira az utcakép részét képezi, mint a házak falait díszítő graffitik és street art alkotások.
Mindezek ellenére Nápoly hihetetlenül gyönyörű és autentikus olasz város. Folyamatos mozgásban van, még az augusztusi kánikula és Ferragosto idején is 120-as pulzussal lüktet. Száradó lepedők. Kilátások a Vezúvra. Fenomenális gasztronómia. Történelem minden utcasarkon. És a házak előtt üldögélő helyi lakosok, akik kedélyesen és ráérősen szívják a cigarettájukat.
Nápolyban senki nem siet sehova, az élet a kaotikus közlekedés ellenére lassú mederben zajlik. Látogatóként és utazóként is jobb az életet a maga valóságában elfogadni és megélni. Főleg, ha Olaszország lelkében járunk. Nápolyban ugyanis a rossz marketing ellenére is fantasztikus felfedezések és meglepetések várnak ránk.
Nápoly legjobb látnivalói:
Beszámolómban Nápoly legszebb látnivalói mellett sok érdekességről is olvashatsz. Ha pedig Nápoly környéki kirándulóhelyekre vagy kíváncsi, arról a következő cikkemben találsz hasznos tippeket.
Történelmi belváros sikátorjai
Kevesen tudják, hogy Európa legnagyobb történelmi óvárosával Nápoly büszkélkedik. 27 század történéseinek lenyomata található a csaknem 10 km2-nyi területen. Nápoly Centro Storico, azaz az óváros ma az UNESCO világörökség része. Az óváros ütőere a Via Tribunale, amelyen egyaránt osztozkodnak a gyalogosok, autósok és motorosok, időnként káoszba fulladó dudálást hozva magával.
A szállásunk is ebben az óvárosi negyedben volt (SanGrego Rooms). Egészen konkrétan a jászolutcának hívott a Via San Giorgo Armanon. Nápolyban a jászolkészítés hagyománya hosszú múltra tekint vissza, az apró kézműves termékekkel nyáron is mindenhol találkozhatunk. Csakúgy, mint a piros szarvacskákkal. Bár nagy a hasonlóság, de ezek szarvak, és nem összetévesztendőek a magyar pirospaprikával.
A curniciello, ahogy a nápolyiak nevezik egy kézzel készített szerencsehozó talizmán, amelyet i.e. 3500-ban Jupiter adott a dajkájának. Ahhoz, hogy hatásos legyen, ajándékba kell kapni. Méghozzá egy jóakarótól. A nápolyiak közül sokan ma is hisznek a piros szarvacskákban és kiaggatják őket a házak elé. A talizmán ugyanis nemcsak a gonosz szellemeket űzi el, de termékenységet is hoz a házhoz.
Santa Chiara kolostor
Nápolyban mintegy 400 templom található. Ezek többsége az átalakítások miatt a barokk építészet stílusjegyeit hordozza magán. Van azonban egy csodaszép kivétel, amely egyben a történelmi belváros egyik legszebb temploma is. Ez pedig a Santa Chiara, azaz a Szent Klára kolostor, amelynek építése 1328-ra datálódik.
A gótikus hajó mellett az épület legkülönlegesebb része a majolika csempékkel kirakott kerengő. A kék-sárga csempés ülőkékkel, oszlopokkal és citromfákkal szegélyezett udvar gyönyörű. A kolostor maga a megtestesült nyugalom a nyüzsgő Nápoly szívében, ahova érdemes betérni.
Piazza San Domenico Maggiore
A Santa Chiara kolostor mögött található közvetlenül a Piazza San Domenico Maggiore. A tér a Nil isten ókori szobrával és az 1656-os pestisjárvány áldozatainak emlékére emelt obeliszkjével ma Nápoly egyik jelképe.
Nápoly a föld alatt
Nápoly „alvilága” hosszú múltra tekint vissza. Na nem a maffiára kell gondolni, hanem szó szerint, a föld mélyére. Ez az a hely ugyanis, ahol Nápoly városa megszületett. A puha tufába már 5000 ezer évvel ezelőtt elkezdtek az őseink vájatokat ásni. Majd a kitermelt kőből a felszín feletti várost megépíteni.
Nápoly föld alatti alagútrendszere számos célt szolgált. Itt gyűjtötték össze az esővizet, amelyet akvaduktként egészen az 1900-as évekig használtal. Az alagutakba temetkeztek régen a tehetősebb családok katakombákba. A legnépszerűbb Napoli Sotterranea túrák az óvárosból indulnak, a Sao Paolo-templom mellől.
Bourbon-alagút és Galleria Borbonica
A Galleria Borbonica több szempontból is érdekes egyvelege a földalatti kirándulásoknak. Az 1853-ban vájt Bourbon-alagút összeköttetésben van Nápoly alatt a többi rendszerrel, de alapvetően védelmi funkciót töltött be. A királyi palotából egy titkos utat építettek egészen a tengerig, hogy szükség esetén, menekülés céljára használni tudják. Igazi szerepét azonban a 2. világháborúban töltötte be, ahova nápolyiak tízezrei menekültek a bombázások elől.
A történelem sötét időszakát ma is számos korabeli tárgy és fotó őrzi az alagutakban. Az 1970-es évektől kezdve a folyosókat autó lerakónak használták. Így a Galleria Borbonicában a történelem minden szeletét láthatjuk: az ősidőkből származó ciszternáktól kezdve az óvóhelyeken át egészen a retro autókig és motorokig.
Toledo Stazione
A világ egyik legszebb metróállomásai között tartják számon a nápolyi Via Toledo-t, amelynek legalsó szintje kész műalkotás. Milliónyi mozaikkockájával, speciális LED világításával a hely olyan hatást kelt, mintha a tenger fenekén lennénk és hullámoznának körülöttünk a falak. A koncepció Tusquets Blanca építész nevéhez fűződik. Bár Nápolyt nagyrészt gyalogosan is be lehet járni, ezt a metróállomást vétek lenne kihagyni. Már csak a vizuális élmény miatt is.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Palazzo Reale
A Nápolyi Királyság fényűző palotáját, a kastélyok iránt érdeklődőknek mindenképp látnia kell. A Palazzo Realét 1600-ban Fernando Ruiz De Castro alkirály megbízásából építették. Az épületnek eredetileg az lett volna a célja, hogy V. Károly német római császárt méltó módon fogadják a Nápolyi Királyságba való érkezésekor. Ám a császár sosem érkezett meg Nápolyba. A palota pedig lakatlanná vált, miután az uralkodó család inkább Casertába tette át a székhelyét.
A kihasználatlanság ellenére csodaszép korabeli bútorok díszítik a Palazzo Realet. Már az épületbe belépve a hófehér barokk lépcsősor láttán elakad az ember lélegzete. Érdekességként az épületben található Dél-Olaszország legnagyobb könyvtára, amely Dante Isteni színjátékának eredeti, 1475-ös példányát őrzi Boticelli illusztrálásával.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Nápolyi dalok és O sole mio!
A nápolyi dalok eredete régmúltra tekint vissza. Az éjszakai szerenádok olyannyira zavarták az itt élőket, hogy 1221-ben be is tiltották őket. Az 16. században indultak újra hódító, Európa körüli útjukra a vígoperával és kávéházi koncertekkel együtt. Az egyik legismertebb nápolyi melódia az 1878-as O sole mio. Ezt ma is előszeretettel játsszák a zenészek az utcákon, a világ számára pedig Elvis Presley révén is örök sláger lett.
Spanyol negyed
Spanyol negyedLabirintusszerű utcáival a spanyol negyed (Quartieri Spagnioli) megkerülhetetlen része Nápoly látnivalóinak. A Via Toledo innenső oldalán található városrészt az 1500-as évek közepén hozták létre. A spanyol fennhatóság idején itt szállásolták el a hadsereget, innen ered a neve is. Ma a Quartieri Spagnioli negyed sikátoraival és a Vomero hegy felé törő utcáival egyike a leghangulatosabb és egyben legkétesebb hírű helyeknek Nápolyban. Máig tartja magát ugyanis az a felfogás, hogy itt a robogósok letépik az emberek válláról a táskát. Illetve, hogy sok a zsebtolvaj.
Nyilván az óvatosság sehol nem árt, én az autentikus hangulata miatt nagyon szerettem ezt a negyedet. Szűk utcák, köteleken lógó és utcán száradó lepedők, napérlelte gyümölcsöktől és zöldségektől roskadozó standok. Na meg a Pescheria Gagliotta halpiac, ahol életem egyik legfinomabb utcai ebédjét ettem. Szigorúan a jégről, a szomszédos pulton lévő herkentyűkből készítve.
Diego Maradona, a halhatatlan ikon
Nápolyban járva mindenhol az argentin labdarúgó világklasszis arcképébe botlik az ember akár szuvenírek, akár falfestmények formájában. Hatalmas kultusz övezi mind a napig a városban Diego Maradonát, aki 1984-1991 között a Napoliban játszott. Ez idő alatt két olasz bajnoki cím mellett UEFA győzelemig vitte a csapatát. A rajongók számára kihagyhatatlan program a Via Emanuele de Deo utcán lévő Maradona szentély felkeresése a spanyol negyedben.
Galleria Umberto I
A Galleria Umberto I galéria Nápolyban, közvetlenül a San Carlo operaházzal szemben található. Ha az árkádsorra belépve az lenne az érzésünk, hogy Milánóban, a híres Galleria Vittorio Emanuele II galériában járunk, akkor az nem a véletlen műve. Az 1887-1890 között épült nápolyi verzióban ugyanis sok elemet vettek át a milánóiból. Ez az épület volt a sarokköve Nápoly újjáépítésének – az úgynevezett risanamentónak. Ma a fedett galériában elegáns üzletek és kávézók üzemelnek.
Szent Elmo erőd
Nápoly legmagasabb pontján, a Vomero dombon található Szent Elmo erőd (Castel Sant’Elmo). Az 1275-ben épült vár fontos szerepet töltött be a város védelmében. A domb tetején székelő erődbe legeegyszerűbben a négy nápolyi fogaskerekű (funicolare) valamelyikével juthatunk fel.
A nápolyiak által is kedvelt közlekedési eszközből fokozatosan tárul a szemünk elé a Nápolyi-öböl látképe. Míg az erőd teraszáról pedig káprázatos kilátásban lehet részünk. Egyik oldalon a háttérben magasodó Vezúvval az egyik, míg a másikon Procida, Ischia és a Chiaia szigetével.
A Szent Elmo erőd (nyitvatartás és árak ITT) belsejében székel a Museo del Novocento, amely a 20. századi nápolyi képzőművészet munkáinak ad otthont. Ha kedvünk és időnk tartja, keressük fel a vár alatt lévő Szent Márton kolostort is (Certosa di San Martino).
Nápolyi dóm
Ha csak egy templomot kellene megnevezni Nápolyban a 400 közül, amelyet mindenképp érdemes felkeresni, akkor az a dóm lenne. A Duomo di Napoli alapjait a 13. században tették le és a mai napig csodák történnek benne. A katedrálisban őrzik ugyanis Nápoly védőszentjének, Szent Januáriusznak a vérét ez ereklyetartóban.
Nyilvános ünnepség formájában a vérereklyét minden évben májusban és szeptemberben bemutatják. És csodák csodája, a vér ilyenkor cseppfolyóssá válik. Ha ez nem történik meg, akkor valamilyen katasztrófa fogja sújtani hamarosan a várost. Az Instagram oldalamon az egyik követőm írta, hogy 2020 őszén a vér nem vált híggá.. És mint tudjuk, utána jött is a világméretű Covid-járvány.
Az igazi pizza
A városban járva egy dolog elkerülhetetlen, ha az ember megéhezik. Ez pedig a pizza. A világ legnépszerűbb ételét Nápolyban „találtak” fel a 19. században és innen indult el hódító útjára. Az igazi nápolyi pizzát kizárólag kemencében sütik. Tésztája levegős, szélein vastag és püffedt a karima. A nápolyi pizza klasszikusan nem vékonytésztás. A pizza legnépszerűbb változata a margherita, ami paradicsom, mozzarella és bazsalikom feltétével az olasz zászló színeit idézi.
Emellett itteni specialitás a napoletana is, amely szardellával készül. A legjobb pizza címért számos hely küzd évről évre Nápolyban. A győztes Di Matteo mellett a Sorbillo és a Da Michele is több ezer embert vonz naponta. Ezekre a helyekre szinte mindig sorban kell állni, ám az ízek minden fáradságért kárpótolják az embert.
Castel Nuovo
Az 1279-es építésű Castel Nuovo (más néven Maschio Angioino) Nápoly egyik legemblematikusabb építménye. Miután a Nápolyi Király székhelye a szicíliai Palermóból ide került át, ez a vár lett a mindenkori uralkodó hivatalos rezidenciája. Az öttornyos épület különlegessége a fehér diadalív, amelyek a franciák elleni 144-es győzelemnek állít emléket. A várkápolna az egyetlen olyan rész az épületen belül, ami eredeti 13. századi.
Piazza Plebiscito
A hatalmas, félkör alakú tér nagyon sokáig parkolóként szolgált, ám az 1990-es években lezárták a forgalom elől. A Piazza Plebiscito a Nápolyi Királyság és Szicília 1860-ban történt Olaszországhoz való csatlakozásának állít emléket, amikor is Nápoly elvesztette fővárosi szerepét.
Ma a tér Nápoly egyik kedvelt találkozóhelye, amelynek árkádsora alatt elegáns bárok és kézműves boltok sorakoznak. Egyik oldalán a Chiesa S. Francesco di Paola bazilikája magasodik, másik oldalán pedig a Királyi Palota (Palazzo Reale) található.
