„Isten először megteremtette Mauritiust, majd annak mintájára a mennyországot” – hangzott el a híres mondat az amerikai író, Mark Twain szájából, miután 1896-ban látogatást tett az Indiai-óceán apró szigetén. Az állítás nem túlzás, Mauritius sok mindent megtestesít, amit egy trópusi paradicsomról álmodni lehet.
Fehérhomokos, pálmafás tengerpartok, amelyeket valószerűtlenül kék színű víz ölel körbe. Exkluzív tengerparti szállodák, amelyek nemcsak a nyaralók, de a nászutasok és házasodni kívánók körében is nagy népszerűségnek örvendenek. A környezet már-már idillinek hat, főleg a szállodák közelében, azonban Mauritius jóval többről szól, mint csupán szép tengerpartok.
A sziget belsejében ugyanis vulkanikus hegyek, vízesések, különleges élőlények és fantasztikus természeti helyek várnak felfedezésre az aktív utazási élményeket keresőkre. Egy mauritiusi utazás azonban nem lenne teljes a sokszínűség megtapasztalása nélkül, hiszen a francia és brit gyarmatosítás 300 évének eredményeként a szigeten különböző származású emberek, vallások, kultúrák élnek egymás mellett, a lehető legnagyobb békében és egyetértésben.
A Mauritiusi Turisztikai Hivatal meghívásából utazó bloggerként egy 10 napos sajtóút során lehetőségem nyílt a sziget felkeresésére, amelynek során nemcsak Mauritius felszín feletti, hanem a felszín alatti világába is betekintést nyertem. Az utazásról rengeteg háttértartalmat és beszámolót az Instagram oldalamon osztottam meg, míg a konkrét mauritiusi programtervem árakkal, szállásokkal, napra lebontott programokkal, hasznos tanácsokkal a támogatói oldalamon érhető el ITT.
Mauritiusról dióhéjban
Mauritius 850 km-re található Madagaszkártól, és Rodrigues és Réunion szigetével együtt a Mascarenhas -szigetcsoporthoz tartozik. Vulkanikus eredetéről a sziget belsején végighúzódó hegyláncolatok tanúskodnak, amelyek közül a Fekete-folyó szurdok a legérintetlenebb.
Az 20 fok alá ritkán csökkenő átlaghőmérsékletének köszönhetően Mauritius egész évben tökéletes úti cél lehet, bár a decembertől áprilisig tartó ciklonszezont érdemes elkerülni. A tengerpartok közül az északi rész üdülőhelyei vonzzák a legtöbb látogatót, de a legszebb naplementéket Mauritius déli oldalán, a Le Morne Brabant mellől csodálhatjuk meg.
Kis történelem
Mauritiusnak nem voltak őslakosai és bár a hollandok már 1598-ben megérkeztek ide, de nem kolonizálták. Az értékes ébenfának köszönhetően sokáig a sziget stratégiai megállóhelyként, hajójavításra szolgált. Ekkor még a Szuezi-csatorna nem épült meg, így az Európából Ázsia és India felé tartó kereskedelmi útvonalak Afrika megkerülésével, Mauritius érintésével vezettek.
A szigetet elsőként a franciák gyarmatosították, akik 1715-1810 között tartották irányításuk alatt a szigetet. Ők alapították meg 1735-ben a sziget mai fővárosát, Port Louist, amelynek kulturális olvasztótégelyében érdemes utazás során elmerülni. Majd őket követték az angolok, akik egészen 1968-ig maradtak, ezt követően vált Mauritius függetlenné.
A nemzeti zászló négy színből áll, amelynek piros mezője a szabadságot és a származástól független közös vért, a kék a tengert, a sárga a napot, a zöld pedig a cukornádmezőket jelképezi. Más értelmezés szerint a színek a sziget sokszínűségére utalnak: a piros a hinduizmust, a kék a katolikusokat, a sárga a tamilokat, a zöld pedig a muszlimokat.
Lakosság és nyelv
Mauritius Afrika legsűrűbben lakott országa. A 65 km hosszú és 40 km széles szigeten 1.3 millió ember osztozik, akiknek a döntő többsége a fővárosban él. A lakosság nagy része (68%) indiai származású, akik jobb megélhetés reményében 1834-ben érkeztek ide.
Az ország fő vallása a hindu, de az indiaiak mellett afrikai és európai felmenőkkel bíró kreolok, valamint kínaiak is élnek a szigeten. Az itt élő emberek természetüknél fogva roppant vendégszeretőek és boldogan fogadják a látogatókat. Franciául és angolul mindenki beszél, de az utcákon kreol és hindi nyelvet egyaránt hallani.
Növény-és állatvilág
A több évszázados emberi jelenlét nagyban átalakította a sziget élővilágát. A trópusi erdők helyét sok helyen cukornád ültetvények váltották fel, az egykor szigetet borító sűrű, ébenfa erdőket pedig kivágták. Ám őshonos erdőfoltok szerencsére maradtak még, amelyek ma már természetvédelmi oltalmat élveznek.
Mauritiuson 670 virágzó faj található, amelyek kb. 45%-a endemikus, azaz a világon csak itt található. A ritka fajokból a Fekete-folyó-szurdok Nemzeti Parkban és a Sir Seewoosagur Ramgoolam Botanikus Kertben láthatjuk a leggazdagabb gyűjteményt. 
A sziget legismertebb madara, a dodó az ember által kipusztított fajok jelképévé vált, ám Mauritiuson továbbra is élnek endemikus fajos. A mauritiusi vércse és a rózsás galamb megfigyelésére a Fekete-folyó szurdok völgye mellett az Íle aux Augrettes természetvédelmi területen is lehetőség nyílik. A betelepített állatfajok közül gyakori a szarvas, mongúz és a vaddisznó is, míg a hüllők közül gekkókkal és kígyókkal is találkozhatunk. A sziget egyik legnépszerűbb és legaranyosabb állata az aldabra.
Mauritius szárazföldi állatvilága mentes a mérges vagy veszélyes élőlényektől. Mindazonáltal fürdés közben érdemes vízicipőt viselni. Egyrészt a szigetet körülvevő korallzátonyok miatt, amelyek letört darabjai sérülést okoznak. Másrészt az Indiai-óceánban előfordulnak kőhalak, amelyek tüskéi súlyos mérgezést tudnak okozni.
Legszebb tengerpartok
Mauritius legvonzóbb helyei kétségtelenül a tengerpartok. 150 km hosszan kígyózó homokföveny, pálmafák, mindez az azúrkék Indiai-óceán ölelésében tökéletes garanciát jelentenek mind a pihenésre, mind pedig az aktív kikapcsolódásra. A legszebb fehérhomokos tengerpartokat a sziget északi részén találjuk, úgy mint Trou aux Biches, Grand Baie és Péreybére.
Innen könnyen elérhetőek a korallzátonyokkal körbevett szigetek (Flat Island, Gabriel Island) is, amelyek közelében sznorkellezésre, merülésre és vízi sportokra is lehetőség nyílik. Mauritius szintén az Indiai-óceánban fekszik, csakúgy mint a Maldív-szigetek, ám tengeri élővilága némiképp eltér az utóbbitól.
A sziget déli részén a látképet a méltóságteljes Le Morne Brabant hegység uralja. A legszebb naplementéket innen csodálhatjuk meg, csakúgy mint Mauritius ikonikus, víz alatti vízesését, amelynek teljes szépsége egy helikopteres vagy hidroplános túra során tárul fel.
Különleges helyek és élmények Mauritiuson
Hétszínű föld
A hétszínű földet Mauritius egyik legkülönlegesebb természeti látványosságai között tartják számon. A színes, hullámzó dűnék 8 millió évvel ezelőtt, a tengerből kiemelkedett vulkanikus kőzetek kihűlése során alakultak ki, amikor is különböző árnyalatú ásványok lerakódtak a homokos talajban.
A hétszínű föld napsütéses időben fedi fel az igazi szépségét, ilyenkor a piros, lila, narancs, zöld, kék, sárga és az ibolya szabad szemmel is jól elkülöníthetőek egymástól, és a trópusi növényzettel együtt erős kontrasztot képeznek.
Port Louis felfedezőtúra
Mauritius fővárosában építészeti remekműveket ne keressünk, bár modern irodaházak között megbújó francia-brit gyarmati épületeknek és roskatag kisboltoknak megvan a sajátságos hangulata.
A főváros fontosabb látnivalói, úgy mint a Caudean Waterfront, Postamúzeum, a világörökségi Appravasi Ghat és a Place d’Armes felkeresése mellett érdemes elmerülni a mauritiusi konyha világában. Az ugyanis legalább annyira változatos, mint maguk az itt élő emberek.
A főváros remek lehetőségeket nyújt arra, hogy kipróbáljuk az indiai, kreol, kínai és az európai ételeket, amelyekre útszéli büfékben egész Port Louisban lehetőség nyílik. Egy street food túra keretében az ország legnépszerűbb ételeit végigkóstoltam, amelyről videós élménybeszámolóm mellé képeket és leírásokat is hoztam.
Notre-Dame Auxiliatrice de Cap Malheureux
Az egyik leghíresebb templom Mauritiuson a római katolikus Notre Dame Auxiliatrice, amely élénkpiros tetejével már messziről magára vonzza a tekinteteket a tengerpart mentén. A 1938-ban, Szűz Mária tiszteletére emelt templom fekvésének és különleges kinézetének köszönhetően népszerű fotós és esküvői helyszín.
Ám ezeken túlmenően külön története is van ennek a történelmi helynek. Itt szálltak partra a britek 1810-ben és vették át az uralmat a sziget felett. Meglepetés volt a hadművelet, ugyanis a Mauritiust uraló franciák nem északon várták a támadást, hanem a sziget fő kikötőjében, Mahébourgban. Azóta a vörös tetős templomot körülvevő partszakaszt Balszerencsés-foknak is nevezik.
Chamarel-vízesés
A sziget déli részén található 100 m-es Chamerel Mauritius legmagasabb vízesése és a természet remekműve. A vízesést három folyó táplálja és csúcsidőszakban akár 40.000 m3/perc sebességgel zúdul le a víz a vulkanikus környezetben a mélybe.
A vízesés a Chamarel Geopark két kilátópontjáról is megcsodálható. Ám ha valaki közelebb szeretne menni hozzá, netán fürdene a medencéjében, arra is lehetőség van egy 3 órás trekking túra keretében.
Koloniális épületek nyomában
Mauritius szigetén számos koloniális lakóház található, amelyek a trópusi körülmények miatt (is) gondos kezelést igényelnek. Közös jellemzőjük a szellős veranda, a díszes frízek és a fából készült spaletták, amelyek vihar idején zárhatóak voltak.
A legszebb példáját a koloniális építészetnek Mapouban találjuk, ahol az 1859-ben épült Château de Labourdonnais villát felkereshetjük. Az árnyas parkon keresztül előbukkanó épület kísértetiesen hasonlít Az elfújta a szélből ismert, Scarlett O’Hara otthonára, amely a korabeli stílusnak megfelelőn szimmetrikus és fehér oszlopokkal szegélyezett.
A villa egy felújítást követően 2010-ben nyerte vissza régi fényét. Eredeti bútorokkal berendezett szobái a gyarmati kor gazdag pompáját idézik. Érdemes sétát tenni a Labourdonnais villa parkjában is, ahol több mint 300 mangófát találunk.
Mauritius legismertebb, őshonos madara a dodó volt, amely az ember által kipusztított állatfajok jelképévé vált. A nagy testű, röpképtelen madár súlya 23 kg lehetett, és nagyon szelid volt. A 17. században a szigetre érkező holland telepesek számára könnyű prédának bizonyult, és alig száz éve alatt az összes dodót levadászták. Az utolsó élő példányt Ile d’Ambre szigetén jegyezték fel az 1682-ben. Bár a faj több mint 300 éve kihalt, de biztató jel, hogy brit tudósok pár évvel ezelőtt használható DNS mintákat találtak. Ezekből a dodó újraklónozható lenne, amely technológián amerikai cégek már dolgoznak. A dodó a kihalás ellenére Mauritius jelképe, történetét pedig Port Louisban a természettudományi múzeumban ismerhetjük meg.
Le Morne Brabant
Mauritius egyik jelképe az 555 m magas La Morne Brabant, amely az UNESCO világörökség részét képezi. A bazalthegy tetejéről csodálatos kilátás nyílik az Indiai-óceánra, ám a hely tragikus események helyszíne volt a történelemben. Mauritiuson sok száz éven keresztül rabszolgaság volt, míg azt hivatalosan 1835-ben el nem törölték.
A Le Morne hegység az ültetvényekről elszökött rabszolgáknak sokáig mentsvárként szolgált, annak nehéz megközelíthetősége miatt. Miután a rabszolgaság megszűnt a szigeten, egy kisebb csapat a hegyen rejtőző rabszolgák felkeresésére indult, hogy tudassa velük a jó hírt: szabadok és visszatérhetnek újra az életbe. Ők azonban csapdát véltek felfedezni, és inkább levetették magukat a sziklára a mélybe, mintsem újra rabszolgák legyenek.
Vízesés túra a Fekete-folyó szurdokban
A Fekete-folyó szurdok Mauritius egyik legérintetlenebb helye, ahol különleges madárfajok mellett olyan természeti csodákat lehet látni, mint Tamarind vízesés. Amely nem is egy, hanem rögtön hét zuhatagot foglal magában. A túra a szurdok aljáig vezet, majd onnan vissza, és nemcsak az emelkedő, de a terepviszonyok miatt én ezt egy 8/10 erősségű túrának mondanám.
Az út az esőzések miatt csúszós, és sok helyen kézzel-lábbal a gyökerekbe kapaszkodva lehet csak előrejutni. Kalandos és kihívásokkal teli túraútvonal ez, azonban kellő erőnléttel és biztonsági szempontok miatt túravezetővel ezt a kirándulást Mauritiuson jó szívvel ajánlom. A teljes kör hossza 5.5 km és félnapot érdemes rászánni.
