A Maldív-szigetek nevét hallva az embernek automatikusan a hófehér, homokos tengerpart, türkiz színű víz és pálmafák jutnak az eszébe. Ez a hármas kombináció valóban elég meggyőző ahhoz, hogy az ember célba vegye az országot alkotó 1192 sziget egyikét. A világ egyik legnépszerűbb desztinációját évente mintegy 1,3 millió turista keresi fel, legtöbben nászutasként vagy búvárkodási céllal. A szigetek fővárosába, Malébe megérkezve és a terminálból kilépve, az ember arcát azonnal megcsapja a meleg trópusi szellő. És a tenger semmivel össze nem téveszthető sós illata. A repülőteret körülvevő kikötő valami egészen káprázatos színben pompázik. A sekély vízben jachtok és dhonik (tradicionális maldív hajó) százai várnak arra, hogy a turistákat továbbszállítsák a 87 lakott sziget valamelyikére.
Maldív-szigetek és a búvárkodás
Búvárként érkeztem ide, hogy elmerüljek az Indiai-óceán varázslatos világában és egy hétig élvezzem a tenger vendégszeretetét. A hajón, a napozóteraszon fekve néztem, ahogy elhúznak felettem a hidroplánok. Elképzeltem, hogy én is rajta ülök és épp a turisták számára kialakított pálmafás szigetek egyikére tartok. Hogy oda megérkezve, a pálmafák árnyékában elszürcsöljek egy hűsítő koktélt, beleszagoljak egy buja trópusi virágba, vagy elnyúljak egy masszázságyon a tökéletes látványt nyújtó cölöpházak egyikében. Egy alkalmat leszámítva – amikor is a hajó legénysége kivitt minket egy lakatlan szigetre, hogy ott grillvacsorát rendezzen nekünk – én csak a homokpadokig jutottam el a Maldív-szigeteken. Ott viszont sok időt töltöttem két merülés között rákocskák nézegetésével, ahogy futnak a homokban, kagylók gyűjtésével, amiket utána otthagytam, vagy egyszerűen csak élveztem, ahogy a hullámok megtörnek a lábujjaim között.
Úgyhogy tengerbe benyúló, pálmafán heverészős fotó nem készült rólam, ahogy koktélt szürcsölgetős sem. Ellenben a víz alatt csodás dolgokat láttam, amelyet YouTube videómban is láthattok. Ám ezen kívül ízelítőként is hoztam nektek szép pillanatot megörökítő képeslapokat. Azért hívom őket így, mert a való életben is pont így néznek ki ezek a helyszínek. Nincs rajtuk semmilyen filter, vagy utómunka. Természetesen szépek. Fogadjátok szeretettel saját kezűleg írt képeslapjaimat és összefoglalómat az ezer sziget országáról.
Maldív-szigetek érdekességek
A Maldív-szigetek a világ legalacsonyabban fekvő országa, átlagos 1,4 méter tengerszint feletti magasságával. A szigeteket körülölelő és a kék minden árnyalatában játszó víz ma az egyik legfőbb vonzerő a turisták számára, ám az idő múlásával ez fogja az ország vesztét is okozni. A globális felmelegedésnek köszönhetően a tengerszint évente mintegy 3mm-rel nő. Ha ez a tendencia folytatódik, ugyan nem a mi életünkben, de a szigetek nagy valószínűséggel a tengerbe fognak süllyedni és az ország Atlantisz sorsára jut. A Maldív-szigetek 99%-a vízből áll, csupán 1%-a szilárd eredetű. Extrém fehérségű homokja korallokból származik, ellentétben a világ többi homokos strandjával, amelyek 95%-a kvarc eredetű.
De honnan származik ez a temérdek mennyiségű és púder finomságú homok? A válasz a papagájhalak munkájában keresendő, amelyek korallokkal táplálkoznak. A felnőtt példányok évente akár 1 tonna! korallhomokot is képesek termelni szorgos csipegetésükkel. A homok az óceáni áramlatoknak köszönhetően homokpaddá alakul, idővel pedig megjelenik rajta az élet. Először csak apró rákok, majd később trópusi növényzet, végül pálmafák formájában.
A maldívok és a tenger
A maldívok életében a tenger mindig is fontos szerepet játszott. A középkorban a kagylók fizetőeszközként, míg a korallok építőanyagként is szolgáltak. Ennek nyomát máig számos épület őrzi a fővárosban és a szigeteken. Közülük a legszebb, és egyben az ország szent helye, az 1656-ban épült Hukuru Miskiy mecset, amely Malé óvárosában található. A gyönyörűen faragott épületet bonyolult Korán idézetek díszítik és a mellette található, szintén korallból készült sírköves temetőben pedig híres vezetők és dinasztiák leszármazottai nyugszanak.
A mecsetet egyedi tengeri építészet jellege 2008-ban UNESCO világörökségi listára javasolták. És ha ez még nem lenne elég, az épület körüli fákon rengeteg gyümölcsevő denevér lóg. A szigeteken élők a 12. század óta az iszlám vallást követik. Érdekességként az ország nemcsak Dél-Kelet Ázsia legkisebb állama, hanem 430.000-es lélekszámával a világ legkisebb muszlim közössége is.
A fővárosban található modern iszlám központ egyszerre tölti be a vallás és politika szerepét. 2008 óta ebben az épületben működik az iszlám ügyekért felelős minisztérium, de egy 5000 hívő befogadására képes mecset is. Emellett konferenciáknak, állami összejöveteleknek ad otthont az épület, illetve egy iszlám könyvtár is helyet kapott benne.
Pálmafa és tenger minden mennyiségben
A Maldív-szigeteknek sok látnivalója a gyönyörű tengeri környezeten kívül nincs, viszont Maléban járva érdemes kitérőt tenni a hal-és zöldségpiac felé. A legtöbb áru import termék, amely Afrikából vagy Sri Lankáról érkezik az országba. Ennek megfelelően nem olcsó. A kókuszdió viszont helyi és mindössze 1$-ért hozzá lehet jutni a piacon, amelynek a leve isteni szomjoltó a 33 fokos hőségben. Ha már a gasztronómiánál tartunk a maldív konyha alapja a sok zöldség, hal és a chili. Nemzeti állatuk is a sárga úszójú tonhal, amelyből sajnos sokat láttam a halpiacon kiterítve.
A hajón minden nap háromszor meleg ételt kaptunk. Minden nagyon finom, de a gyümölcsön kívül lehetetlenül csípős volt. És ez állítólag már a turisták számára készített, finomhangolt verzió. A homokpadokon kívül egyszer sikerült eljutnom egy lakatlan szigetre a már bevezetőben említett vacsora keretében. Ott is minden csípős volt, de valahogy ez már a sokadig nap után nem volt zavaró, addigra az összes ízlelőbimbóm leégett. Viszont ha már a szigeten jártam, lencsevégre kaptam az ország nemzeti fáját, a kókuszpálmát, amely nemcsak szimbólum, hanem szó szerint az életet jelenti a maldívok számára.
A szigeteken élő emberek évszázadok óta a kókuszpálma minden részét felhasználják. Gyümölcséből lisztet vagy ételt készítenek, leve oltja a szomjúságot, csontos héja tárolásra alkalmas, leveleiből tetőt vagy kosarat fonnak, illetve gyógyításra is használják (csonttörésekre), törzséből pedig bútorok és dhonik (hajók) készülnek.
A pálmafa akár 30m magasra is megnő és termése, a dió, az óceáni áramlatok segítségével több száz km távolságot is képes megtenni. Szárazföldre érve a termés szép lassan gyökeret ereszt és idővel pálmafa lesz belőle. A legtöbb homokpadon, ahol jártam, volt néhány kókuszdió. Évek kérdése és fa lesz belőle, hacsak addig a sziget el nem süllyed és a tengerbe vész. Oda, ahonnan az élet annak idején elindult és ahova a Maldív-szigetek nagy része egyszer megpihenni tér.
“A világ azonban nem ér véget a láthatónál. Ott a láthatatlan, és az sokkal nagyobb jelentőségű, mert sokkal mélyebb. A látható csak egy hullám a láthatatlanban. A láthatatlan az óceán.”
