Külföld

Monet nyomában

2019. január 02.

A babona szerint, amit az új év első napján csinálsz, az nagyban meghatározza az egész évedet. Spontán ötlettől vezérelve úgy döntöttem, január 1-jén elutazom, csak hogy biztosan jó legyen a 2019-es évem. Az osztrák főváros felé vettem az irányt és meg sem álltam egészen a Monet kiállításig. A bécsi pályaudvarra megérkezve metsző szél fogad. Ez az év első napja, ezt még nem szennyezi semmi hiba. Tiszta, mint egy füzet első lapja. A hideg segít lecsendesíteni a gondolataimat és szorosabbra húzva magamon a kabátot haladok az Albertina Múzeum felé Bécs kihalt utcáin. A belváros felé közeledve a korábbi nyugodt légkört hirtelen izgatott zsibongás váltja fel, az utca megtelik élettel.

Pirospozsgás arcú emberek igyekeznek a Hotel Sacher felé, hogy elfogyasszák idei első kávéjukat és egyenek egy szelet süteményt. Mások a Bécsi Filharmonikusok koncertjét kísérik figyelemmel az operaház külső kivetítőin, míg sokan beállnak az Albertina Múzeum előtt kígyózó sorba, hogy részesüljenek abban a vizuális élményben, amelyet Monet hagyott ránk. A világ minden tájáról összegyűjtött, közel 100 képet felsorakoztató kiállítás 2019. január 6-ig várja az érdeklődőket. Aki még az utolsó héten szeretné megnézni, annak erősen ajánlott, hogy online elővételben váltson rá jegyet, ha szeretné megúszni a helyszínen való, több órán át tartó sorbanállást.

Claude Monet, a francia impresszionizmus kiemelkedő alakjának műveiből nyílt kiállításon szebbnél szebb képek segítségével kísérhetjük végig a festő életének szakaszait. Az argentheuili évektől kezdve, a vétheuli nélkülözésen át, egészen a giverny-i kiteljesedés korszakáig, ahol utolsó 40 évét töltötte. Ez utóbb helyen festette azokat a csodálatos vízililiomos képeket, amelyek már a középiskolai művészettörténeti órákon is a kedvenceim voltak. A teljesség igénye nélkül az alábbi képeket és hozzá tartozó leírásokat hoztam a kiállításról:

 

A természeti szépségek mellett intim pillanatoknak is tanúi lehetünk Monet festményein. Ahogy Camille a hideg téli udvarról épp bepillant az ablakon, vagy a rózsalugasban hímezget egy játszó kisgyermek mellett, jól mutatják a festő első felesége iránti erős kötődését.
Két fia született tőle. Az első Jean Monet, a kor szelleme szerint törvénytelen módon, ugyanis születésekor a festő és múzsája nem voltak összeházasodva. Második fiuk, Michel világrajövetelét követően Camille nagyon legyengült és egy betegségben elhunyt. Felesége korai halálát követően Monet patrónusának, Ernest Hoschedének az özvegyét vette feleségül és hozzá költözött annak hat gyermeke is. A Monet kiállítást hirdető plakát alapja a Csónakban (1887) című festmény, amely egészen Tokióból érkezett Bécsbe, hogy megcsodálhassa a nagyérdemű. A kép Suzanne és Blanche, Monet két mostohalánya csónakázását örökíteni meg azon a tavon, amely később a világhírű vízililiomok otthonává vált a festő birtokán. Csodás fényjátékával, kék és rózsaszín árnyalataival nem véletlenül ez lett Monet egyik leghíresebb képe.

A Creuse völgy (1889) megfestésével kezdetét vette Monet életében az a fordulat, amikor már nem több nézőpontból festette meg ugyanazt a helyszínt egymás után, hanem ugyanazt a motívumot vitte vászonra a nap különböző állásaiban. Ennek megfelelően szimultán négy festőállványon dolgozott egymás mellett, hogy a napsugarak és fényviszonyok állását azonnal le tudja követni és megörökíteni a vásznon.

Monet 40 éves kora után, életének második termékeny szakaszában, Giverny birtokán kialakított egy japán kertet, benne szomorú fűzfákkal és tavirózsákkal teli tóval, amelyek késői festészetének kedvelt motívumaivá váltak. Az első világháborút követően ez a vízililiomokat ábrázoló óriásfestményét a francia államnak adományozta a festő. Nyáron közvetlenül a tó partján, míg télen az üvegházban állította fel az állványát és onnan dolgozott. A festő vízililiomokat felvonultató 1908-as kiállítása Franciaországban nemzeti eseménynek számított és bemutatottt festményeivel megkapta a géniuszok géniusza kitüntető címet.

Életének utolsó évében Monet szinte teljesen megvakult, ám a festést nem hagyta abba. Ösztöneire hagyatkozva (csakúgy mint Beethoven) immár nem megfigyelés, hanem visszaemlékezés alapján, erős ecsetvonásokkal és élénk színekkel festette meg a birtokán lévő rózsalugast, illetve japán hidat. Monet természet iránti rajongása egész életét végigkísérte. Imádta nézni, ahogy a természet életre kel és virágzik, azonban az enyészetet nem szívlelte, a tökéletességre törekedett. A festő 1926-ban, életének 86. évében hunyt el és egyike azon kivételes tehetségeknek, akik még életükben megkapták a munkájukért járó elismerést.

Ne maradj le semmiről! További képekért és történetekért kövesd a Facebook és Instagram oldalamat!

Ezek is érdekelhetik