Ha körülnézünk az irodában, otthon, vagy az autóban, körbevesz minket mindenhol a műanyag. Műanyag palackok, telefontokok, napszemüveg és még sorolhatnám. Nincs is ezzel semmi gond. A műanyag alapvetően a barátunk a mindennapokban és jelentősen megkönnyíti az életünket. Egy helyen viszont nagyon nem tudom a műanyagot elfogadni. A tengerben. Mert búvár vagyok.
Amit a búvárkodás jelent számomra
Emlékszem, a legelső merülésem egy egyiptomi nyaralás alatt történt a Vörös-tengerben, még 2009-ben. Egy nagyon kedves oktató, Suzy vezetett be a víz alatti világ rejtelmeibe és neki köszönhetően tanultam meg a búvárkodás alapjait. Szerelem volt első látásra és az eltelt közel egy évtized viszonylatában megállapítható, nem csak egy futó románc. Szavakba nem önthető érzés, milyen a víz alatt lenni, de megpróbálom. A tenger számomra olyan hely:
- Ahol teljesen megszűnik a tér és idő és azzal együtt minden gond, bosszúság.
- Ahol a lélegzetvétel olyan természetes, mintha a felszínen lennék.
- Ahol mozifilmként úsznak el a szemed előtt halacskák milliónyi. Csak ez nem egy film, hanem a valóság.
- Ahol a vad delfinek kíváncsiságból odajönnek hozzád és engedik, hogy megsimogasd őket. Közben éles füttyszóval kommunikálnak egymással, biztos megjegyzéseket teszned rád.
- Ahol a teknős melletted komótosan rágcsálja a lágy korallokat, valószínűleg épp ebédel.
- Ahol a cápák méltóságteljesen elúsznak melletted. Eszük ágában sincs megtámadni téged, csak mennek előre és járják a saját útjukat.
- Ahol a természetnek csak egy parányi pontja vagy. Olyan közel kerülsz hozzá, hogy szinte eggyé válsz vele.
- Ahol olyan végtelen a szabadságérzeted, mint maga az óceán.
- Ahol önmagad lehetsz.
A napokban volt egy Greenpeace akció a Hősök-terén, amellyel az egyszer használatos műanyagok betiltására hívták fel a figyelmet. Nem vagyok egy aktivista típus és nem is leszek az valószínűleg. De úgy éreztem búvárként ott a helyem, mert a téma megszólított.
A napokban volt egy Greenpeace akció a Hősök-terén, amellyel az egyszer használatos műanyagok betiltására hívták fel a figyelmet. Nem vagyok egy aktivista típus és nem is leszek az valószínűleg. De úgy éreztem búvárként ott a helyem, mert a téma megszólított.
Környezetszennyezési sok(k)
Rendszeres utazóként tapasztalom, hogy a felelőtlen emberi magatartás és szemetelés milyen károkat tud okozni a természetben. Idén nyáron Borneó szigetén jártam, amely a világ egyik legegzotikusabb szigete páratlan élővilágával (pl.: borneói orángután, törpe elefánt), esőerdőivel és toplistás merülőhelyeivel (Kapalai, Sipadan, Mabul). Amennyire sok fantasztikus dolgot láttam az egyik oldalon, a másikon olyan szintű nemtörődömséget.
Kota Kinabalu egy 200.000 fős nagyváros Borneó szigetén. A helyi piacon azon túl, hogy kb. minden narancs egyszer használatos műanyag zacskóba van csomagolva, itt már a mosogatást is műanyaggal helyettesítik. A műanyag tányért egy műanyag zacskóba húzzák bele és miután a vendég befejezte az étkezést, egy egyszerű mozdulattal leveszik a zacskót és húznak rá egy újat.
Borneón cölöpházak között jártunk, ahol látszik, mennyire szemetes a tenger. Ezek, a zömében nem lebomló műanyag hulladékok bekerülhetnek a tengeri élőlények gyomrába és a pusztulásukat okozzák. A tudósok figyelmeztetnek, ha ez a tendencia folytatódik, 2050-re több lesz a szemét az óceánokban, mint a hal, ami nagyon elkeserítő. Hogy milyen károkat tud okozni a tengerek élővilágában a műanyag, itt látható.
Az óceánok helyzete ma
Jelenleg körülbelül 150 millió tonna műanyag hulladék úszik az óceánjainkban. A legkritikusabb mértékű az a nagyjából 1,6 millió km2 méretű, összefüggő szemétsziget, amelynek nagy részét műanyagok alkotják. A jó hír az, hogy idén elkezdték a sziget lebontását, bár a folyamat még kísérleti fázisban van és lassan halad. A másik jó hír, hogy ez ellen lehet tenni.
Ha nem használsz annyi eldobható műanyagot a mindennapok során. Ha műanyag palack helyett például üveg vagy fémkulacsba töltöd az innivalódat, ami újratölthető és emiatt nem dobsz ki feleslegesen egy palackot. Ha támogatsz olyan civil szervezeteket, akik az óceánból kinyert hulladékokból készítenek karkötőket. Az ebből befolyt összegeket pedig további partszakaszok megtisztítására használják. Nekem már van 4 karkötőm, amelyet büszkén viselek nap mint nap.
Öko-búvárkodás
Búvárként csatlakoztam egy ÖkoDive Klubhoz, amelynek a lényege, hogy a merüléseid során nemcsak a szép halacskák képeit hozod fel magaddal, hanem egy-egy eldobott és tenger mélyén fekvő hulladékot is. Jelenleg a 42.helyen vagyok a két borneói merülésem során felhozott papírzacskómmal, de a soron következő egyiptomi búvárkodásomon folytatom ezt a missziót. Teszem mindezt azért, hogy ha 10 év múlva visszatekintek és írok egy újabb búvárkodós posztot, elmondhassam, milyen érzés vad delfinekkel úszni a tengerben. A videót 2017 októberében a Vörös-tengerben készítettem.
