Ahogy a híres máltai mondás tartja Fejn tħobb il-qalb jimxu r-riġlejn. Oda megy a láb, ahova a szív húz. Ezen jelige keretében egy rövid kirándulást tettem ezen a parányi szigeten, amely nemcsak különleges nyelvezete miatt érdekes, hanem történelmi, természeti és kulturális látnivalókban is bővelkedik. A teljesség igénye nélkül – mert azért négy nap rövid ahhoz, hogy az ember mindent lásson – jöjjön 10 hely, amely kihagyhatatlan, ha az ember Máltán jár. Ha pedig további máltai beszámolókra vagy kíváncsi, a honlapomon még két cikket találsz erről a mesés szigetcsoportról.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Legjobb látnivalók Máltán
Valletta
Málta fővárosában mindössze fél napot töltöttünk el, amely során bejártuk az óváros nagy részét, az Elmo-erődöt, a Barrakka kertet. Továbbá látogatást tettünk többek közt a hajótöröttek és Szent Pál templomában. Valletta sikátoros és zegzugos kis utcácskáival levett azonnal a lábamról, de annak ellenére is, hogy a kora reggeli órákban érkeztünk, nekem zsúfoltnak hatott. Lehet, ha itt kezdjük az egész máltai kirándulásunkat, más lenne a véleményem. Ám más városok (pl.: Victoria, Mdina, Birgu), sokkal nagyobb hatással voltak rám. Ettől függetlenül a főváros nagyon szép és semmiképp sem szabad kihagyni, mert csodálatos látnivalói vannak, amelyről az alábbi galéria is tanúskodik a leírásokkal együtt.
Marsakloxx
A sziget déli csücskében lévő halászfalu leginkább színes csónakjairól és pazar tengeri ételeiről híresült el. Engem is ez a kettő vezérelt oda, ráadásul épp egy vasárnapi, pontosabban szólva vásárnapi napon. A tengerparti sétányon való korzózást rögtönzött bódék és kecskelábú asztalok váltották fel. A sorok között a frissen fogott tengeri herkentyűkön, vágott virágon, napérlelte zöldségeken és gyümölcsökön kívül helyi sajtot és a kaktusz likőr különböző ízesítésű változatait is megkóstolhatták az érdeklődők. Mivel szigorúan tartom magam ahhoz, hogy az ember vagy iszik, vagy vezet, így udvariasan visszautasítottam az alkoholt. Ám később, egy vacsora alkalmával megízleltem és azt kell mondjam, nagyon finom volt.
Szent Péter medencéje
Marsakloxx falujától alig pár kilométerre található egy öböl, amely a Szent Péter medencéje nevet kapta. Hogy miért pont ezt, azt hosszas keresgélés után sem fejtettem meg. Ám magyarázat nélkül is elfogadom a mennyország őrzőjének a nevét eme a csodálatos hely birtokjelzőjeként. Tömegközlekedéssel ide nem lehet eljutni, úgyhogy ismételten jó szolgálatot tett, hogy autót béreltünk a kirándulás teljes időtartamára.
Alternatív megoldásként csónakkal is meg lehet közelíteni – mondjuk a színes marslakoxxi verziót szívesen kipróbáltam volna -, vagy pedig begyalogolhat az ember 2,3 km-t a legközelebbi buszmegállóból. Maga a hely egy nagyon különleges természeti képződményt takar, ahol a meredek sziklafalak között medenceszerű öbölben gyűlik össze az elképesztő színű tengervíz. Én még a tavasz első virágait és a nap simogató sugarait élveztem a parton. De sokan már a nyárnak hódolva megmártóztak a kristálytiszta vízben.
Gozo szigete
A máltai utazásom kapcsán Gozo szigetéről már külön is írtam egy korábbi bejegyzésben. Ami igazán örömteli hír az az, hogy a minap tették közzé a 2019-es legfenntarthatóbb úticélok listáját és a legjobb közösség – kultúra kategóriában az első helyezést Gozo kapta. Anélkül, hogy tudtam volna, milyen nívó-díjas helyen is járok, óriási élmény volt a Gozo szigetén tett kirándulást.
A három város
Vallettával szemközt három félsziget nyúlvány található alig pár száz méter távolságra, amelyek mindegyike egy-egy városnak ad otthont (Vittoriosa, Senglea, Cospicua). Innen ered a három város, azaz a Le Tre Cittá elnevezés. Mi a Vittoriosa, vagy más néven Birgu településen laktunk, köszönhetően annak, hogy két héttel az utazás előtt kaptam észbe, hogy szállást kellene foglalni és addigra már a reális áron kínált szobák elfogytak Vallettában. Utólag nézve egyáltalán nem bánom, hogy így alakult.
Sokkal üdítőbb volt látni a máltai élet mindennapjait egy kevésbé pezsgő helyen, mint a főváros. Mint például azt, ahogy hétvégén a főtérre beáll a teherautó, amelynek a rakteréből rögtönzött pékség nyílik és onnan lehet megvenni a kenyeret. Vagy hasonló elvtől vezérelve a zöldséges autó, amely leparkolva instant bolttá változott és ahova helyi nénikék kosarakkal igyekeztek, hogy megvegyék a friss hozzávalókat az ételekhez. Az is hihetetlenül aranyos volt, hogy a legtöbb épületnek itt neve van, amelyet kis csempe hirdet, hasonlóan az utcanevekhez. Igazi kisvárosi, szívmelengető idill.
Blue grotto
Az Azúr-ablak, ami sajnos 2017-ben leomlott, Málta egyik fő természeti látványossága volt. A másik, a blue grotto, azaz a kék barlang szerencsére még épen megmaradt. Pont ezért nagy reményeket fűztem a megtekintéséhez. Sajnos a dolog nem hozott akkora “wow” élményt, mint az előzetesen vártam. Lehet a fényviszonyok nem voltak ideális, mert nem kora reggel volt. Vagy már volt hasonló kék barlangos élményem Zakynthoson, ami szenzációsra sikeredett.
Vélhetően az az érzés sem segített beleélni magam a dolgokba, hogy futószalagszerűen hozták-vitték a csónakokban a turistákat. A hajók egy pillanatra sem álltak meg, hogy annak rendje és módja szerint megcsodálhassuk a fölöttünk magasodó óriási sziklaboltíveket. Így picit csalódottan érkeztem vissza a kiinduló csónakállomásra. De szerencsére a tenger látványa és a hullámok moraja sokat segített. Mert akit a tenger egyszer rabul ejt, mint engem búvárként, azt utána sosem engedi el.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Megalitikus templomok
Ggantija temploma kapcsán már írtam részletesen arról, miért hatalmas jelentőségű ez az UNESCO világörökségi hely, amely a világ második legrégebbi, ember által alkotta építménye. A Tarxienben található templomegyüttes valamivel fiatalabb, mint a Gozo szigetén lévő, ám ez cseppet sem csorbít a jelentőségén. Annak érdekében, hogy a korallmészkőből épített templom állapota ne romoljon tovább az időjárás viszontagságaitól fakadóan, egy nagy ponyvát vontak felé, így drón felvételeket már nem lehet róla készíteni.
Az ismertető tábla alapján azért el lehet képzelni, hogyan is nézett ki egy a hat „fülkéből” álló épület, amely engem leginkább egy pillangóra emlékeztet. Hihetetlenül fejlett kultúra létezhetett itt időszámításunk előtt 3600-2500 között, amely egyik pillanatról a másikra, csak úgy eltűnt.
Ħal Saflieni-i hipogeum
Míg a megalitikus templomokba a helyszínen váltott jegy ellenében simán bejutottunk, addig sajnos a hipogeumba. A hipogeum egy i.e 4000-ben épült földalatti sírtemplomot takar és szintén UNESCO Világörökségi helyszín. Olvastam, hogy korlátozott számú embert fogad és óránként van látogatócsoport. Na de azt nem, hogy kb 2! hónappal előre minden időpont el volt adva. Tehát körülbelül, amikor az utazást lefoglaltam, már akkor esélyem sem volt arra, hogy tudjak jegyet venni 35€-ért. Ha valaki szeretné megnézni, itt lehet foglalni rá jegyet elővételben.
Rabat és Mdina
Ha valaki Trónok harca rajongó, feltétlen látogasson el mindkét városba, ugyanis számos jelenetét itt forgatták a sorozatnak. Mint például a Szent Dominik templomban, amelynek gyönyörű a kerengője és udvarában a roskadozó narancsfák mellett egy szökőkút is található. Vagy pedig Mdina városkapuja, amely szintén feltűnik a filmben.
Ha Málta főszigetén egy várost kellene megneveznem, amely a legjobban tetszett és számomra az egyik legnagyobb vizuális élményt nyújtotta, akkor az minden kétséget kizárólag Mdina lenne, amely egykoron Málta fővárosa is volt. Gyönyörű homoksárga barokk épületei hűen visszaadják a középkor hangulatát. Élmény volt elveszni egy nagy adag fagyival a szűk sikátorokban, ahol néha egy-egy lovas kocsi csilingelése hallatszott a hátam mögött. Autóval ugyanis a turisták számára szigorúan tilos a behajtás, csakis gyalogosan közelíthető meg a belváros.
Popeye falu
Popeye a tengerész, hajóját nem éri vész. Szerintem ezt a mondatot olvasva mindenkinek eszébe jut a híres, spenótevő tengerész karaktere. Popeye-ről mozifilm is készült Robin William főszereplésével 1979-ben. A filmet itt forgatták Máltán, amelyhez egy korábban üresen álló öbölben egy komplett falut építettek díszletként. Miután a filmes stáb elvonult, a falu maradt, amely azóta is szinte eredeti állapotában fogadja a látogatókat. Sajnos épp naplemente idején értünk oda, így nem maradt idő már a házak között való sétálgatásra. Ám messziről nézve is nagyon megkapó látványt nyújtott Mellieha, vagy ismertebb nevén a Popeye falu.
