Az elmúlt évek felmérései alapján sok figyelemreméltó jelzővel lehet illetni a finn fővárost. Mint például a 9. legélhetőbb város a földön. Vagy a legőszintébb város, ami nem tudom pontosan miben nyilvánul meg, de a Readers Digest szerint az. Sőt a finn nemzet a legboldogabb az egész világon, ezt kinyilatkoztatták az ENSZ legutóbbi, 2018-as boldogsági felmérésén is. Nos, ezek mind-mind nagyon meggyőzőek ahhoz, hogy az ember ott éljen. De mit csináljon egy mezei turista, ha nem lakni szeretne az európai kontinens legészakibb fővárosában, csupán egy rövid látogatásra készül?
Helsinki legszebb látnivalói
Már régóta dédelgetett álmom volt, hogy lássam a Balti-államokat. Klasszikus értelemben véve Finnország nem tartozik a Baltikumhoz, ám az útvonal irányát tekintve az tűnt a legkézenfekvőbbnek, hogy északról déli irányba haladva járjam be a Balti-tengert övező országokat. Így történt, hogy Helsinki lett az ugródeszka és a Baltikum kapuja nekem.
Késő éjszaka érkeztem meg Helsinkibe a Norwegian járatával (ez itt nem a reklám helye), amelyre jó előre foglalva, egy huszonpárezres jegy ellenében még a kis gurulós bőröndömet is fel tudtam vinni, amibe minden motyóm belefért. Hiába, kollégista voltam, pakolni és gyorsan elkészülni azt megtanultam. Mivel közel éjfél táján érkeztem meg, ezért kimondottan olyan szállást kerestem a repülőtér környékén, amely kóddal nyitható és nem kell a tulajdonosnak éjszaka a helyszínen dekkolnia, hogy beengedjen. Szerencsére külföldön erre már egyre több helyen van lehetőség, úgyhogy ahol csak lehet, ezt a megoldást részesítem előnyben.
Másnap reggel frissen és fitten vonatra pattantam, csak hogy újabb közlekedési eszközt is teszteljek a repülő után, és meg sem álltam Helsinki vasútállomásáig, hogy ott a csomagot leadva gyalogosan bevegyem a finn fővárost. A teljesség igénye nélkül hoztam egy Top 5 listát arról, ami nekem a legjobban tetszett Helsinkiben és egy napos túra keretében bejárható. Azért túrázásban tapasztaltak előnyben, hiszen közel 24 km-t sétáltam reggeltől késő estig.
Helsinki katedrális
A város egyik legmeghatározóbb épülete számomra a neoklasszicista stílusban épült székesegyház volt, amely amellett, hogy Helsinki legmagasabb pontján található, vakító hófehér falaival lehetetlen nem észrevenni. Régebben Helsinkit az észak fehér városának is nevezték. Na nem a fehér nappalok miatt, amikor nyáron szinte egész éjszaka világos van, hanem mert kimagaslóan sok fehér gránitépülettel büszkélkedhet.
A Helsinki katedrálist 1830-52 között építették I. Miklós orosz cár parancsára, aki egyben Finnország nagyhercege szerepét is betöltötte. 1917-ig Finnország orosz fennhatóság alatt állt és a függetlenség kikiáltását követően is csak véres polgárháborúk és jelentős áldozatok árán sikerült megőriznie szuverenitását Oroszországgal szemben. Még a második világháborúban is történtek kísérletek arra, hogy Finnország újra a nagy szovjet birodalom része legyen. Úgyhogy finoman fogalmazva sem ápolnak a finnek túl jó kapcsolatot az oroszokkal.
Ezért is meglepő, hogy a katedrális előtti Szenátus téren II. Sándor orosz cár szobra emelkedik, aki közel harminc éves uralkodása során számos kísérletet tett az ország modernizálására, sőt támogatta a finn autonómiát is. Valószínűleg ennek köszönhetően maradhatott meg a szobor Helsinkiben az 1917-es függetlenség kikiáltása után is.
Upszenkszkij székesegyház
Ha már monumentális és vallási épületeknél tartunk, nem lehet elmenni szó nélkül az ortodox székesegyházról, amely még az orosz időket idézi, hiszen ők honosították meg az országban ezt a vallást. Helsinkben a statisztikák szerint mintegy 20.000 ortodox keresztény él és az Upszenkszkij székesegyház egyben az ortodox püspökség székhelye is. 
Az épület bámulatos látványt nyújt vörös tégláival és zöldeskék kupoláival, amelyet a körülötte nyíló nárciszok csak tovább tetéztek. A templomot sajnos csak kívülről tudtuk megnézni, mert épp zárva volt. Egyébként ingyenesen látogatható, de sok helyütt írták előzetesen is, hogy nem mindig van nyitva a látogatók számára.
Suomenlinna erőd
A Helsinkit körülvevő 315 sziget közül sok lakatlan és alig nagyobb 3 hektárnál. Ám ha az ember egy rövid hajós túrát szeretne tenni, akkor mindenképp Suomenlinna felé érdemes venni az irányt. A város kikötőjéből nagyjából 20 percenként indulnak át a szigetre járatok, amely nevével ellentétben nem egy várat, hanem egy katonai erődítményt takar.
A Soumenlinna erőd Helsinki egyetlen UNESCO világörökségi listás helyszíne. A történelem során a svédek, oroszok és finnek felváltva osztoztak a szigeten, amely jelentős haditengerészeti és védelmi funkciót töltött be a város életében. Azon kívül, hogy népszerű kirándulóhely és történelmi örökség, a szigetet a mai napig kb 800-an lakják. Egy napot is el lehet itt tölteni, mert sok érdekes látnivaló van a hat, híddal is összekapcsolt szigeteken, ám nekünk csak pár óránk volt a felfedezésére.
Szerencsére a legfontosabb részeket sikerült bejárnunk. Mint a hatalmas, rózsaszín Kuninkaanportti Királykapu, amely általánosan használt jelképe is Suomenlinnának. Plusz a templomot, amelynek a tornya egyben világítótorony is, az alagutakat, a szárazkikötőt, illetve a tengeralattjárót is felkerestük. Igaz csak kívülről, mert ez is zárva volt.
Sibelius emlékmű
A finnek legnagyobb zeneszerzője, Jean Sibelius a 19. század második felében született és az orosz elnyomással szembeni nemzeti ellenállás egyik meghatározó alakja lett. Legismertebb műve, a Finlandia a finnek második himnusza lett, születésnapja pedig egyben a finn zene napja is és zászlós ünnep. Sibelius zenei munkássága előtt való tisztelgésként a város 1960-ban pályázatot írt ki egy köztéri alkotás elkészítésére, amelynek elkészítésével Eila Hiltunent bízták meg.
Az eredmény egy meglehetőses absztrakt, leginkább lebegő orgonasípokra emlékeztető kompozíció lett, amelynek méretei sem mindennapiak. 600 acélcső alkotja, 24 tonnás és 8,5 méter magas. Az emlékmű kicsinyített másolata Párizs UNESCO központjában is megtalálható. Illetve Finnország egy hasonló, szintén Hiltunen alkotást adományozott az ENSZ központnak is New Yorkban.
Sziklatemplom
Ha már meghökkentő alkotásoknál tartunk, akkor érdemes kitérőt tenni a lutheránus sziklatemplom (Temppeliaukio) felé, amely nevében is mutatja a hely különlegességét. A gránitsziklába vájt templom a finn építészet egyik remeke, amelynek se harangja, se tornya nincsen.
Ellenben van egy fűtött üvegtetős, egylégterű helyisége, amelyen keresztül a beszűrődő napsugarak igazán egyedi hangulatot kölcsönöznek a helynek. Kitűnő akusztikájának és hatalmas orgonájának köszönhetően nemcsak vallási eseményeknek, hanem koncerteknek is otthont ad Helsinki sziklatemplomja.
***
Számos látnivalót sorolhatnék még Helsinkiben, ahol megfordultam egy nap alatt, mint például a csillagvizsgálót is rejtő gyönyörű közpark, az árusoktól nyüzsgő Kauppatori piactér, vagy a hatalmas óceánjáróknak ideiglenes otthont adó kikötő. Az élet azonban olyan, mint egy óriáskerék. Az egyik pillanatban a tetején vagy, a másik pillanatban pedig már az alján. Ha nyugodtan a helyeden maradsz és élvezed a körforgást, újra a csúcsra érsz! Nekem ezúttal az óriáskerék oldalirányba halad, kalandjaim pedig tovább folytatódnak Tallinban. Tartsatok velem, fedezzük fel együtt a Baltikumot.
