Az ősz az egyik legkedvesebb évszakom. Nemcsak azért, mert a természet a sárga és a piros minden árnyalatában megmutatja, milyen szép is tud lenni a változás, hanem azért is, mert ilyenkor még egy fokkal lélekemelőbb a séta az erdőkben. A Bükk sok okból kifolyólag a kedvenc hazai helyeim közé tartozik. Egyrészt a környékén nőttem fel, sőt, a mai napig ide járok haza. Másrészt ez hazánk „leg” hegysége. A 100 legmagasabb csúcs közül 59 a Bükkben található, valamint ezernél több barlanggal és forrással büszkélkedhet.
Mintegy 1000 km turistaút vezet keresztül-kasul Magyarország legösszefüggőbb erdőrengetegében, amelyek közül legutóbb olyan helyeket fedeztem fel a Csámborgó túrák szervezésében, amelyek rögtön belopták magukat a szívembe. És bár az elképzeléssel ellentétben se aranyló napsütés nem volt, se képeslapszerű őszi erdő, a köd és morcos időjárás kimondottan jót tett az erdei barangolásoknak. A Bükkön belül a kiinduló állomásunk Répáshuta volt, amely Magyarország egyik legelzártabb települése. Eger és Miskolc között félúton helyezkedik el a Bükk ölelésében és sok szegletében alig van térerő. Aki teljes csendre és kikapcsolódásra vágyik, annak jó szívvel ajánlom a következő öt helyszínt felfedezésre az alig 600 lelket számláló település környékéről.
Kirándulás és túra Répáshuta környékén
Tar-kő
Répáshuta parkolójából egy hosszú, 17 km-es, ámde annál látványosabb erdei körtúrával érhetjük el a Bükk legmagasabb, természetes kilátópontját, a 949 méter magas Tar-követ. Bár a bükki hegyek rangsorában ez a magasság csak a nyolcadik helyre elegendő, a triász korabeli mészkőszirt mégis legendásnak számít a kövek vonulatában. A Bükk-fennsík szélén álló, meredek sziklaszirtről elképesztő kilátás nyílik a környező hegyekre és völgyekre. Hacsak a köd nem állja útját a panorámának.
A magas szikla tetején, a köveken ücsörögve és az otthonról hozott elemózsiát majszolva az ember itt tényleg úgy érezheti, hogy mindenek felett áll. Ha csak fél, egy óra erejéig is, itt elfelejtheti a világ minden gondját és bánatát. Akár köd van, akár nincs köd. A Tar-kő egyébként a kilátáson kívül sziklagyepével és cserjéseivel különleges élőhelynek számít a Bükkben. A 20. század első felében azonosítottak be olyan, itt élő fajokat, mint a pongyola harang, Jávorka-pikkelypáfrány vagy a háromszínű árvácska. Úgyhogy ha itt járunk, érdemes szétnézni, hátha épp a lábunk előtt lapul egy növényritkaság.
Ősbükkös és Zsidó-rét
A volt mészégetők mentén vezető turistautat sok helyen öreg fák szegélyezik, amelyek láttán az embernek olyan érzése támad, mintha egy elvarázsolt erdőben sétálna. Az érzés nem véletlen, ugyanis a Bükknek ezen része különleges oltalom alá tartozik. Az ősbükkös, vagy őseredő néven emlegetett erdőrengetegben a fák 180-200 évesek és szinte az égig érnek. Annak köszönhetően, hogy több mint 100 éve itt semmilyen erdőművelési tevékenységet nem végeztek, az erdő a saját életét éli. Az őserdőnek mi a szélét érintettük, a területre bemenni szigorúan csak a Bükki Nemzeti Park engedélyével szabad.
A Zsidó-rét a nemzeti park fokozottan védett területének számít és ellenben az őserdővel, szabadon látogatható. A bükki rétek kialakulása a 18. század második felére tehető. Az iparosodás (vashámor, üveghuták) fűtőanyagául szolgáló fákat ugyanis bükkfák kitermelésével biztosították. A későbbi legeltetés, kaszálás és a fennsík sajátos mikroklímája miatt az erdő ide nem települt vissza. A hegyvidéki irtásrétek kiváló lehetőséget nyújtanak nyáron a vadkempingezésre, vagy piknikezésre. Míg ősszel a kikericsek és máriatövis virágok látványa az, ami magára vonzza a kirándulók tekintetét.
Három-kő
A Tar-kőtől fél óra sétával juthatunk el a kövek vonulatának (Cserepes-kő, Pes-kő, Őr-kő, Bél-kő) következő szereplőjéhez, a valamivel alacsonyabban fekvő Három-kőhöz (904 m). A Bükk-fennsík határköveire jellemző módon a Három-kő külső lejtője is eléri a 4-600 métert, meredeksége pedig meghaladja a 30°-ot, sőt néhol függőleges a letörés. A ködös időben ezek a jellegzetességei nem tudtak megmutatkozni. Meg a panorámája sem, de így is klassz élmény volt a tetején lenni. Ha szép és tiszta az idő, a sziklagyepes tetejű oromról a legszélesebb kilátás nyílik a Bükk déli részeire. A Bél-kő mellett a Kékes csúcsai is látszódnak innen, amelyekről egy korábbi beszámolómban ITT írtam.
Pénzpataki víznyelőbarlang
Répáshuta másik parkolójából indul a Tárnics tanösvény. Ez az útvonal 4 kilométeres hosszával az előzőekben ismertetett erdei úthoz képest gyorsabban és könnyebben teljesíthető. A karsztosodás következtében a Bükk számos barlangot, ördögmezőt, víznyelőt és töbört rejt.
Ezek közül szenteljünk külön figyelmet a Tárnics ösvényen fekvő Pénzpataki víznyelőbarlangnak. Az 530 m tengerszint feletti magasságban nyíló üreget 1953-ban fedezte fel Jakucs László, aki a Garadna-völgy környékét és a Pénzpatak vizének útját tanulmányozta. A mészkő repedéseiben eltűnő, majd föld alól előbukkanó patak alapján leltek rá a Pénzpataki barlangra. Később pedig felfedezték benne Európa legnagyobb föld alatti vízesését.
A 150 méter mélységre becsült Pénzpataki-barlang Magyarország legmélyebb víznyelőjének számít és fokozott védelmet élvez. Ha az erdőben netán nyakig sáros és gumicsizmás alakokkal találkozunk, ne ijedjünk meg tőlük. A barlangászok ugyanis a mai napig előszeretettel keresik fel a Pénzpataki-barlangot és indulnak el föld alatti hódító utakra.
Balla-barlang
A Kőbalta tanösvény Répáshuta településén vezet keresztül, és nevét az őskor egyik legjellegzetesebb szerszámáról kapta, nem véletlenül. A túra legkülönlegesebb állomása a domboldalban vár a látogatóra, ahova egy meredek, ámde korlátokkal is megtámogatott kaptató vezet.
A Balla-barlangból került elő a Bükk egyik legjelentősebb régészeti lelete. A 12.000 éves gyermek koponyájára az 1909-es ásatások során Hillerbrand Jenő bukkant rá. Bár az Istállós-kői barlang (ITT olvashatsz róla) jóval ismertebb a répáshutai változatnál. Ám méreténél és jelentőségénél fogva a Balla-barlang mindenképp figyelmet érdemel a hazai ősember barlangok sorában.
A túrázás végeztével tegyünk egy kört a faluban, ismerkedjünk meg Répáshuta értékeivel és együnk egy finom, szlovák (tót) ételt a Vadász fogadóban. Az étlap tele van ínycsiklandozó és különleges nevű ételekkel, amelyek közül a személyes kedvenceim a hutai gazdagleves, vadpörkölt sülthagymás kvakával és a tarkedli házi sárgabaracklekvárral voltak.
