A festői szépségű Vitányvár a Vértes egyik legszebb kirándulóhelye, amelyet az országos kéktúrázásom során és korábban is már érintettem. Ám akárhányszor vezetett ide az utam, minden alkalommal lenyűgözött a túra vadregényes volta, csakúgy mint a Vértes jól karbantartott kiránduló útvonalai. Ha különleges tavaszi kirándulásra vágytok , ahol a látnivalókon túl még medvehagyma is rejlik, a Vértes bükkös erdőiben és Vitányvár közelében jó eséllyel megtaláljátok a számításaitokat.
Túraútvonal
A teljes körtúra, amit a medvehagymákért tettem, Mária-szurdok és Vitányvár néven szerepel a hazai túraajánlókban. Látva, hogy tavasszal milyen szép és érintetlen itt a természet, valóban nem túlzás azt állítani, hogy ez a Vértes egyik legszebb kirándulóhelye, aminek főbb állomásai a Mária-szakadék, Körtvélyesi-kilátó, erdei temető, Vitányvár, Gráciák, Szép Ilonka forrás és végül a Körtvélyespusztai kápolna.
Elég részletesen ki van táblázva minden menet közben, elveszni nem lehet. A biztonság kedvéért egy térképre azért rátettem a teljes 20 km-es túra útvonalát. Igen, 20 km nem rövid táv, de hát a medvehagymákért és szép látnivalókért ugye mindent.
Vitány körtúra a Vértesben 15 km (gpx)
Túraútvonal
A kirándulás a csákányospusztai bekötőútnál kezdődik, ahol a parkoló után az aszfaltos utat egy hatalmas fűzfa várja a kirándulókat. Nem vagyok egy fáramászó típus, azonban a göcsörtös ágak ölelésének nem tudtam ellenállni. Természetesen ez a része a kirándulásnak teljes mértékben elhagyható, ám szép fotótéma lehet családdal együtt is. Aki nem tud fáramászni – ahogy én sem tudok -, annak jó hír, hogy a fa lombkoronájába kiépített lépcsők visznek fel, nem ördöngösség kettőt-hármat lépni felfelé.
Látnivalók az út során
Elhagyva a csákányospusztai turistaházat egy rövid szurdok következik, ami a Mária-szakadék nevet viseli. A Csákány-patak által kimosott 500 méter hosszú szurdok vadregényes tájat rejt, ahol az utat több bedőlt fa szegélyezi, némiképp megnehezítve az úton való közlekedést. A hasadék végén egy meredek emelkedő van, ezért egy strapabíró cipő jó szolgálatot tesz. Segítségként egy botot magunkhoz vehetünk, amiből kellő számú rendelkezésre áll az erdőben.
Körtvélyesi kilátó
A szurdok után rövid sétával máris a Körtvélyesi-kilátóhoz juthatunk, amely egy 2015-ben épült 16 méter magas faépítményt takar a Kiskopasz-hegyen. Szép időben a tetejéről Tatabánya épületeit láthatjuk, csakúgy mint a Nagy Csákány hegyet, ami a Vértes egyben legmagasabb pontja is (487m). A kilátó melletti tisztáson és padokon jó egy kicsit megpihenni, mielőtt tovább folytatnánk az utunkat az erdei temető felé.
Erdei temető
A körtvélyesi erdei temetőről 1800 óta vannak feljegyzések, ahova a környező pici települések (Kapberekpuszta, Csákányos) magyar és németajkú lakosait helyezték végső nyugalomra. A síremlékek egy kerítéssel körbevéve háborítatlanul állnak a magas fák árnyékában és lassan, de biztosan az enyészet részévé válnak. A temető közelében található Béla forrásnál inkább hűsölhetünk kicsit, annak vize ugyanis fogyasztásra nem alkalmas.
Vitányvár
Gyönyörű erdei utak visznek keresztül a kék vízszintes vonal jelzésű turistaúton tovább, ahol néhol az avarban a szárazság ellenére is itt-ott kucsmagomba üti fel a fejét. A körtúra egyik legszebb állomása kétségtelenül a Vitányvár, amelyet nemcsak a Vértes, hanem hazánk legromantikusabb várromjai között tartanak számon. A 13. században, vélhetően a tatárjárás után emelt vár az erdő mélyén található. A történelem során többször gazdát cserélt a vár, vagy épp zálog tárgyát képezte a főurak között.
1543-ban Vitányvár a törökök kezére került mintegy 50 évre. A fák között égnek meredező várfalak megkapó látványt nyújtanak, amiket azért robbantottak fel, nehogy ismét a török visszafoglalják. A vár jelenleg régészeti feltárások helyszíne, amelyet a tatai Kunyi Domokos Múzeum felügyel, ám a vastag falak közé óvatosan be lehet sétálni.
Gráciák
A körtúra Vitányvártól meredeken ível lefelé, itt ismét jó szolgálatot tett, hogy a meleg idő ellenére egy félszárú túracipőt vettem fel. Rockenbauer Pál 1979-es emlékfája mellett elhaladva a Gráciák felé vesszük az irányt. Ez a hely ugyan nincs kitáblázva és picit le is kell hozzá térni az útról, de abszolút megéri, mert csodálatos a kilátás a sziklák tetejéről a Vértesre.
Medvehagyma lelőhelyek
Utunk lassan a végéhez közeledik, már ami a főbb látnivalókat illeti. Aki szeretne, tehet még egy kitérőt a Szép-Ilonka forrás felé, vagy az erdei utat követve a visszafordító kör irányába haladhat. Én utóbbit választottam, ám akkor még nem tudtam, hogy mennyire jól döntöttem. Ugyanis a fák alatt zöld bokrocskákat pillantottam meg. Rögtön felcsillant a szemem, hogy ez bizony medvehagyma, ám biztos, ami biztos, megkóstoltam a levelét. Erős fokhagyma íze volt, kétség sem férhet hozzá, hogy medvehagymáról és nem gyöngyvirágról van szó.
A Vértes ezen szakaszán a medvehagymalevelek mezőként terítik be az erdőt, a látvány és a mennyiség egyaránt elképesztő. Gyorsan szedtem is pár csokorral, hiszen ilyen helyre nem mindennap jut el az ember. A medvehagyma jótékony hatásai közismertek, ám a kirándulás végén elárulok egy titkot. Aki nem szeretne körtúrázni 15 km-t a medvehagymákért, a körtvélyespusztai kápolna melletti ligetben is megtalálja őket. Természetesen ezt már a visszafelé vezető úton fedeztem fel a 18. megtett km után.
Ám kicsit sem bánom, hogy nem a rövidebb utat választottam, hiszen akkor lemaradtam volna Vitányvárról, a Gráciákról és még egy csomó szépségről. Ahogy az erdőben, úgy az életben is megéri néha a járt utat a járatlanért elhagyni. Hiszen az igazi felfedezések mindig ott várnak az emberre.
