Thaiföldről valószínűleg mindenkinek ugyanazok a képek ugranak be először: pálmafás tengerpartok, aranyszínű templomok, nyüzsgő utcák, tuk-tukok, elefántok és persze a thai konyha. Nekem is nagyjából ezek jutottak volna eszembe róla. A wellness biztosan nem.
Amikor az Amazing Thailand (Thaiföldi Turisztikai Hivatal) meghívására elindultam a 98. országomba, annyit tudtam, hogy az utazás fókusza a wellness, egészség és kultúra lesz. Bevallom, eleinte fogalmam sem volt, hogyan kapcsolódik ez a három dolog Thaiföldhöz, és mit fog ez a gyakorlatban jelenteni. Aztán néhány nap alatt megértettem.
Az út során persze különleges programokból és szép helyekből sem volt hiány, mégis egészen más dolgok megmaradtak meg bennem. Olyan gondolatok és felismerések, végül sokkal többet adtak ehhez az utazáshoz, mint önmagukban a látnivalók.
Egy zöld édenkert Bangkokban
Bangkokot, Thaiföld 11 milliós fővárosát nehéz lenne nyugodt városként leírni. Épp ezért különösen meglepett az Anantara Riverside Bangkok Resort hangulata, ahol az első napjaimat töltöttem. A Chao Phraya folyó partján fekvő szállodát egy gyönyörű trópusi kert öleli körbe: mindenütt pálmák, vízfelületek, medencék és buja növényzet, miközben a folyón folyamatosan jönnek-mennek a hajók.
A város zaja itt szinte egyik pillanatról a másikra eltűnt, ennél nyugodtabb környezetet a megérkezést követően nem is kívánhattam volna. Ráadásul ahhoz képest, hogy egy ötcsillagos bangkoki szállodáról beszélünk, az árai meglepően barátiak.
Mit jelent a wellness Thaiföldön?
A Bangkokban töltött első napjaim a wellness jegyében teltek. Itt a wellness jóval többet jelent annál, mint amit mi itthon általában értünk alatta. Nem egyszerűen egy spa, egy masszázs vagy néhány óra pihenés, hanem sokkal inkább egy szemlélet. Mint hogy hogyan figyeljünk a testünkre és az elménkre, hogyan táplálkozzunk (egészségesen), hogyan pihenjünk és hogyan próbáljunk egyensúlyt teremteni a mindennapokban.
Nálam az Anantara wellness programja egy részletes állapotfelméréssel és testösszetétel-elemzéssel indult, amely többek között az izom- és zsírtömeget, valamint ezek eloszlását vizsgálta. Az eredmények alapján személyre szabott mozgástanácsokat kaptam: főként az alsó láb izmainak erősítését, valamint rendszeres kardió- és súlyzós edzést javasoltak, már a 43 éves koromat és az ezzel járó változó testi igényeket is figyelembe véve.
Azután orvosokkal beszélgettünk a táplálkozásról, az alvásról és arról is, mire érdemes figyelnem a mindennapokban. Itt találkoztam először a keleti gyógyászat „hideg” és „meleg” ételekre épülő szemléletével, amely nem az étel tényleges hőmérsékletére utal, hanem arra, milyen hatást tulajdonítanak nekik a szervezetre.
Nekem például azt javasolták, hogy a szivárvány diétát követve minél színesebben, frissen és lehetőleg organikusan étkezzek. Ugyanakkor a zöldségeket inkább meleg, főtt formában fogyasszam és nem feltétlen nyersen, úgy jobban emészthető. A keleti orvoslás szerint az emésztés és a mentális jóllét sokkal szorosabban összefügg, mint elsőre gondolnánk, nem véletlenül hívják a bélrendszert második „agynak”.
Később, egy TCM (thai chinese medicine) program részeként hasi masszázst is kaptam, ami egészen különleges élmény volt. A hagyományos thai gyógyászat részeként tapintással meg tudták állapítani, mely belső szervem környékén érezhető nagyobb feszültség, és ezt milyen életmódbeli tényezőkkel hozható összefüggésbe, és milyen módszerekkel lehet feloldani.
Számomra talán ez mutatta meg a legjobban, mennyire más szemléletből közelítenek itt a jólléthez: nem egyetlen tünetet néznek, hanem azt próbálják megérteni, hogyan függnek össze egymással a test jelzései, a táplálkozás, az alvás, a stressz és a mindennapi szokások.
Bangkok különleges helyek és érdekességek
A testi-lelki feltöltődés után jutott egy kis idő Bangkok felfedezésére is. Persze három nap egy ekkora városra inkább csak ízelítő volt, mint alapos ismerkedés, de biztos vagyok benne, hogy Bangkokba még a jövőben visszatérek. Ezúttal főként olyan helyeket kerestem fel, amelyek szorosan kapcsolódnak a thai kultúrához, vagy egyszerűen annyira különlegesek, hogy első látogatáskor kár lett volna kihagyni őket.
Bangkok folyója
Bangkokot nehéz igazán megérteni a Chao Phraya folyó nélkül. A mintegy 370 kilométer hosszú folyó évszázadokon át a város egyik legfontosabb kereskedelmi és közlekedési útvonala volt, és ezt a szerepét ma sem veszítette el. Egész nap kompok, expresszhajók, hosszúfarkú csónakok és szállodai transzferhajók cikáznak rajta, vagyis nemcsak turistalátványosság, hanem Bangkok tömegközlekedésének is fontos része.
A vízről ráadásul különösen jól látszik Bangkok kettőssége: régi házak és templomtornyok mellett modern szállodák és felhőkarcolók sorakoznak a parton. Nem véletlen, hogy Bangkokot egykor a „Kelet Velencéjeként” is emlegették. A városrészeket ma is számos helyen khlongok (csatornahálózat) kötik össze és sokáig a vízi közlekedés jóval fontosabb szerepet töltött be, mint az utak.
Wat Arun
A Chao Phraya nyugati partján emelkedő Wat Arun Bangkok egyik legismertebb és legszebb temploma, amelynek története egészen az Ayutthaya-korszakig nyúlik vissza. Neve Hajnal templomát jelent, központi, khmer stílusú tornya pedig mintegy 81 méter magas, és a buddhista-hindu kozmológiában a világ középpontjának tartott Meru-hegyet jelképezi.
Ami igazán különlegessé teszi, az közelről látszik a legjobban: a torony felületét apró porcelán-, kagyló- és kerámiadarabok ezrei borítják, amelyekből virágokat és bonyolult mintákat raktak ki. Ezek egy része egykor kínai kereskedőhajókon érkezett ballasztként Thaiföldre, majd később a templom díszítésében kapott új életet.
A Wat Arun ma sem csupán műemlék, hanem működő buddhista templom, szerzetesekkel, imádkozó helyiekkel és mindennapi vallási élettel. Talán éppen ettől olyan különleges: itt a történelem nem lezárt múltként van jelen, hanem természetesen tovább él a mindennapokban.
Mahanakhon
Bangkok modern arcának egyik leglátványosabb jelképe a King Power Mahanakhon. A 314 méter magas felhőkarcolót messziről fel lehet ismerni a homlokzatán végigfutó, pixeles hatású sávokról, mintha valaki digitálisan „kikockázta” volna az épület egy részét. A 74. emeleti kilátóba kevesebb mint 50 másodperc alatt visz fel a lift, a 78. emeleten pedig már 360 fokos panoráma nyílik Bangkokra. Fentről lehet igazán érzékelni a város méreteit: ameddig a szem ellát, szinte minden irányban épületek húzódnak.
A torony legizgalmasabb része a 310 méterrel az utcaszint fölött lévő üvegpadló, a SkyWalk, amire ki lehet sétálni. Tériszonyosként ez elég nagy kihívás volt, mert bár tudtam, hogy teljesen biztonságos, mégis kellett pár perc, mire rá mertem lépni. Lefelé nézve ugyanis pontosan látni az utcákat, az autókat és azt a több száz méternyi mélységet a lábunk alatt.
Jim Thompson House
A Jim Thompson House teljesen más hangulatú hely, mint Bangkok templomai vagy felhőkarcolói, és szerintem éppen ezért érdemes felkeresni. Egy buja trópusi kert közepén hat tradicionális thai teakfaház áll, amelyeket Jim Thompson különböző helyekről hozatott Bangkokba, majd az 1950-es évek végén saját otthonává építtetett össze. A házak közül a legrégebbiek nagyjából a 19. század elejéről származnak, belül pedig Thompson délkelet-ázsiai művészeti gyűjteménye, régi bútorok, kerámiák és textilek láthatók.
Jim Thompson amerikai építész és üzletember volt, aki a II. világháború után Thaiföldön maradt, és kulcsszerepet játszott abban, hogy a kézzel szőtt thai selyem ismét nemzetközi figyelmet kapjon. A hagyományos technikákat modern üzleti szemlélettel párosította, a thai selyemből pedig rövid idő alatt világszerte keresett luxustermék lett.
Pak Khlong Talat
Bangkok egyik legszínesebb helye a város híres virágpiaca. Első pillantásra egyszerűen csak elképesztően fotogén: orchideák, rózsák, lótuszok, krizantémok és jázminfüzérek sorakoznak egymás mellett szinte felfoghatatlan mennyiségben.
Thaiföldön a virágfelajánlás a buddhista vallásgyakorlás része. Az emberek gyakran visznek lótuszt, jázmint vagy virágfüzéreket a templomokba, amelyeket Buddha-szobrok előtt helyeznek el tiszteletük jeléül. Naponta használják őket buddhista felajánlásokhoz, házi oltárokhoz, szellemházakhoz, ünnepségekhez és vallási szertartásokhoz. A jellegzetes phuang malai, vagyis jázminból és más virágokból font füzér például gyakran autókban is ott lóg, ahol áldást és védelmet jelképez.
Chinatown
Bangkok Chinatownja, vagyis a Yaowarat negyed este mutatja meg igazán az arcát. Napközben aranyüzletek, gyógynövényboltok, piacok és régi kereskedőházak sorakoznak egymás mellett, sötétedés után viszont felgyulladnak a hatalmas kínai neonfeliratok, előkerülnek a műanyag asztalok és székek, és az egész környék egyetlen hatalmas szabadtéri étteremmé változik. A wokok sisteregnek, mindenfelől érkeznek az illatok, és néha alig lehet haladni a tömegben.
A negyed története több mint kétszáz évre nyúlik vissza. Amikor Bangkok 1782-ben Sziám fővárosa lett, a kínai kereskedőközösség a mai Yaowarat környékére költözött, amely azóta is fontos kereskedelmi központ. A kínai örökség ma is mindenhol jelen van: az ételekben, a templomokban, az üzletekben és az utcák hangulatában.
Nekem pont ez a thai–kínai keveredés tette ennyire izgalmassá. Hogy én pontosan miket kóstoltam Thaiföldön az utam során, arról külön videót is készítettem.
Ha jót ennénk Thaiföldön: irány Chiang Mai
Chiang Mai neve hallatán sokaknak a templomok, a hegyek, elefántmenhelyek és Észak-Thaiföld nyugodtabb hangulata jut az eszébe, pedig legalább ennyire fontos része a városnak az étkezés. Olyannyira, hogy Bangkokból, sőt Kínából is sokan kifejezetten egy gasztronómiai hétvégére érkeznek ide: enni, piacozni, vásárolni és felfedezni az észak-thai konyha ízeit. Nem véletlenül.
Chiang Mai környékén az étel sokkal több egyszerű étkezésnél: közösségi élmény, családi hagyomány és a helyi kultúra egyik legfontosabb része. A friss zöldségek, fűszernövények és gyümölcsök jelentős része a környező hegyvidékről érkezik, az étkezésekben pedig erősen jelen vannak a generációkon át továbbadott receptek és gyógynövények.
Ennek egyik legjobb helyszíne a Jing Jai Market, ahol hétvégente termelők, kézművesek, művészek és kisebb helyi vállalkozások találkoznak. Érdemes éhesen érkezni, mert itt Észak-Thaiföld jellegzetes fogásaiból is jócskán lehet kóstolni. Ilyen a khao soi, a ropogós tésztával megpakolt, kókusztejes-currys tésztaleves, a fűszeres, grillezett sai ua, vagyis az észak-thai sertéskolbász, illetve a nam prik noom, a sült zöld chiliből készült mártogatós, amelyet ragacsos rizzsel, zöldségekkel és ropogós sertésbőrrel esznek.
Organikus és autentikus élmények Chiang Mai környékén
A városban nemcsak enni lehet, hanem a környékbeli falvakban azt is megtapasztalhatjuk, honnan kerül az étel az asztalra. A Sahrey Chanta farmon tett látogatás különösen érdekes és szívmelengető volt számomra, mert itt nem egy látványprogramról van szó, hanem egy három generáció óta működő családi farmról, ahol a mindennapok része az organikus gazdálkodás és a gyógynövények használata.
Az egyik legkedvesebb élményem a Sahreychanta az volt, amikor egy 80 év feletti thai nagyival főztünk együtt, akiről ezt a korát egyáltalán nem lehetett volna megmondani. Ez nem klasszikus főzőtanfolyam volt: receptek helyett inkább mozdulatokat, ízeket, családi szokásokat és egy egészen másfajta szemléletet tanultam tőle.
Teafarm és látványos kávézók
Chiang Mai környékének másik különlegessége a tea, amivel én az Araksa Tea Gardenben ismerkedtem meg közelebbről. A Mae Taeng környéki, 111 hektáros bioteaültetvény Thaiföld egyik legrégebbi, 60 éves teakertje, és az első olyan az országban, amely a termelésre és a feldolgozásra is megszerezte az USDA Organic és az EU Organic minősítést.
A látogatás során mi is kézzel szedtük a friss tealeveleket, majd végignéztük, hogyan lesz belőlük a feldolgozás különböző lépései után kész tea. Külön érdekes volt megkóstolni a thai teát is. A nálunk leginkább ismert thai tea általában erős fekete teából készül, amelyet gyakran fűszerekkel ízesítenek, majd sűrített vagy párologtatott tejjel és cukorral, jégen szolgálnak fel.
Templomok Chiang Mai környékén
Chiang Mai környékén egymást érik a templomok, és mindegyik teljesen más hangulatú. A legismertebb közülük a Wat Phra That Doi Suthep, amely több mint ezer méteres magasságban, a Doi Suthep hegyén áll. A 14. században alapított templom Chiang Mai egyik legfontosabb buddhista szent helye, központjában az aranyozott chedivel, a teraszáról pedig tiszta időben az egész várost belátni.
Egészen más élmény a Wat Umong, a Doi Suthep hegy lábánál fekvő, több mint 700 éves erdei templom. Itt az arany és a díszítés helyett a csend dominál: a legismertebb része a téglából épült meditációs alagútrendszer, amelynek járataiban Buddha-szobrok és apró szentélyek bújnak meg. Nekem pont ez a visszafogott, erdőbe simuló hangulat tetszett benne a legjobban.
Ha pedig látványos templomot keresünk, a Chiang Maitól északra fekvő Wat Den Sali Sri Muang Kaen, ismertebb nevén Wat Ban Den egészen más világ. Eredete több száz évre nyúlik vissza, mai formájában azonban hagyományos építészeti elemeket és modern, rendkívül részletgazdag díszítést ötvöz. Hatalmas templomkomplexum, színes tetőkkel, nagaszobrokkal és gazdagon faragott épületekkel, és ráadásul jóval kevesebb külföldi turista jut el ide, mint Doi Suthepre.
Ne maradj le! További hasznos utazós tartalmakért kövesd Facebook, Instagram és TikTok oldalamat!
