Belföld

10 különleges hely, amit Nógrád megyében látnod kell

2020. augusztus 03.

Ha belföldi kirándulásról van szó, általában nem Nógrád megye neve ugrik be először, hogy na ez az a régió, amit feltétlenül látni szeretnénk. Amennyiben mégis egy helyet meg kell neveznünk Nógrádból, akkor az nagy eséllyel Hollókő lesz, ám a megye többi része nem igazán van rajta az ország turisztikai térképén. Számomra az elmúlt hónapok abszolút jolly jokere volt pedig ez a régió. Autóval viszonylag gyorsan megközelíthető, nincs messze Budapesttől, így hétvégenként, ha úgy alakult, mindig egy-egy ismeretlen részét barangoltam be a nógrádi vidéknek. A sok kicsi látogatásból végül összeállt a nagy kép és egy színes paletta, amelyből most kiválasztottam 10 olyan helyet, amit szerintem érdemes felvenni a hazai kirándulós bakancslistánkra. Természetesen a lista tetszőlegesen bővíthető további elemekkel, hiszen mindent én sem láttam Nógrád megyében. De amit láttam, azok közül ez a 10 hely különösen kedves volt a szívemnek.

Salgó vára

A Medves vidék egyik legismertebb bazaltcsúcsa a 625 méter Salgó hegy, amelynek a tetején Salgó-vára emelkedik.  Az írott források a helyet először 1341-ben említik a Kacsics nemzetség kapcsán, de az alsó-és felsővárból álló erődítmény teljes kiépítése a Szapolyai család időszakára tehető. Érdekességként mondom csak, hogy Salgó vára az 1500-as években még rövid ideig híres költőnk, Balassi Bálint tulajdonát is képezte. A törökök, amikor 1554-ben megérkeztek a meredek bazaltkúpra épített sziklavárhoz, lehetetlen vállalkozásnak tűnt azt bevenni. Erősen törték a fejüket és cselhez folyamodtak. A súlyos ágyúk helyett fagerendákat raktak fel a taligákra, és azokat vonszolták fel a hegyre erejük demonstrációjaként.

A vár kapitánya, Zagyvai Simon mit sem sejtett a turpisságból és küzdelem nélkül, az éj leple alatt megszökött a várból a védősereggel együtt. Szégyenszemre így történt, hogy a bevehetetlennek tűnő sziklavár csata nélkül elesett. Végül 1593-ban a várat visszafoglalták a törököktől, de már nem építették újra, elvesztette korábbi stratégiai szerepét. A romot 1848-ban Petőfi Sándor is felkereste, amelyre letelepedvén a következő sorokat írta és a látogatás ihlette Salgó című költeményét is: „Talán nem volt Magyarországon vár, mely olyan közel szomszédja lett volna a csillagoknak, mint Salgó. Sokáig ültem legfelső csúcsán: tekintetem mérföldeken, lelkem századokon túl barangolt.” A várat 1938-ban részlegesen és turisztikai célból helyreállították és egy 1,5 km-es erdei sétával bárki számára ingyenesen látogatható.

Páris-patak völgye

A palóc Grand Canyonként is emlegetett Páris-patak völgye egy páratlan szépségű természetvédelmi területet takar. A hely nevének eredete nem tisztázott, ugyanis semmilyen patak, vagy állandó vízfolyás nincs a környéken, a völgy az év nagy részében teljesen száraz.  A szurdokban végig lehet, sőt kell is sétálni, melynek során megelevenednek a földtörténeti korok emlékei. A kanyon falában a kavicsos, homokos üledéket és helyenként a tufás márga vagy riolittufa rétegeket szabad szemmel is jól lehet látni.

A 15-20 m mély, meredek falú völgyben lelték meg Magyarország első fatörzsbarlangjait, melyek világviszonylatban is kuriózumnak számítanak. De kerültek ki innen más ősmaradványok, levéllenyomatok is, amelyekkel elvileg a mai napig is lehet a helyszínen találkozni. Én nagyon nézegettem a köveket és kerestem a növényi fosszíliákra utaló nyomokat, de sajnos nem találtam. Ettől függetlenül nagyon szép ez a túra és Nógrádszakáll környékén járva javaslom felkeresni a nem létező patak völgyét.

Hollókői-vár

Hollókőről, hazánk egyetlen UNESCO világörökségi oltalmát élvező falujáról korábban már részletesen ITT írtam. Említés szintjén azonban nem maradhat ki ebből az összefoglalóból a Hollókői-vár neve, amelynek keletkezéséhez egy különleges legenda kötődik. A környék földesurának, Kacsics Andrásnak egykoron annyira megtetszett egy szép leány, hogy bezáratta a várába, nehogy másnak is megakadjon rajta a szeme. A lány dajkája szerencsére vele együtt tartott a vár fogságába és mint kiderült róla, egy boszorkány. Fiait hollóvá változtatta, hogy azok éjszakánként a vár köveit elhordják és kiszabadítsák a lányt a várból. Így történt, hogy a hollók a köveket széthordták és a Szár-hegyen egy új vár épült belőle, Hollókő. Ma a Hollókői-vár kis sétával a faluból elérhető, és tetejéről pazar kilátás nyílik a Cserhát lankáira. Érdemes végigmenni a tematikus kiállításon is a belső terekben, ahol a látogatók a vár életének mindennapjaiba nyerhetnek betekintést.

Kazári tufadombok

Hangzatosan magyar kappadókiaként is szokás nevezni ezt a Kazár mellett húzódó különleges természeti képződményt. A hófehér színéről könnyen felismerhető rilolittufa a környéken több száz 100 m2-en lelhető fel és egy 20 millió évvel ezelőtti nagy vulkánkitörés eredménye. A levegőből aláhulló vulkáni törmelék lavinaként temette be egykor a talajt és hozta létre a több 10 méter vastag tufatelepet. A hófehér árkok és dombok ma leginkább úgy néznek ki, mintha valaki egy tejszínhabos flakonból mintákat rajzolt volna a földre.

Geológiai tanösvény keretében bejárható a terület, de vigyázzunk, hogy hova lépünk. A riolittufa ugyanis rendkívül puha szerkezetű anyag és könnyen elcsúszhatunk rajta, így óvatosan lépkedjünk a halmok között. Nekem a kazári dombok rendkívül tetszettek, ám ha valaki több riolittufára vágyik, érdemes ellátogatni a közelben lévő Rákóczibányára is.

Boszorkánykő

Salgó-várától pár perces sétával érhető el ez a vészjósló nevű sziklaképződmény, amit Kis-Salgónak is szokás nevezni. A legenda szerint régen ezen a magas bazaltkúpon boszorkányok gyűltek össze, hogy táncukkal rontást küldjenek a falubeliekre. Más elbeszélések szerint pedig innen lökték le azokat az asszonyokat, akiket eretnekséggel és boszorkánysággal vádoltak meg. Nekem a hely meglehetősen békésnek tűnt, már csak amiatt is, mert erről a lapos szikláról egészen elképesztő a kilátás Salgótarjánra és a környező völgyekre. Ha valaki szeretne picit elcsendesedni, megpihenni, a Boszorkánykövön jó helyen jár. Ha pedig valaki a geológiai ismereteit kívánja felfrissíteni inkább és a hegy vulkáni kőzeteiről olvasna, arról a helyszínen kikihelyezett táblák gondoskodnak.

Zagyvarónai salakkúpok

Látványra leginkább a Toblerone-csokira emlékeztető kúpos hegyek valójában kakukktojások a többi hely közül. Ugyanis ezt nem a természet, hanem emberi kéz formálta. Salgótarján és Zagyvaróna térségében egykor élénk érc-és szénbányászat folyt. A feldolgozás során a kohókból kikerülő mellékterméket úgynevezett meddőhányókba halmozták fel, amely kőzethalmok egyre magasabbak lettek. A bányák idővel kiapadtak és bezártak, a gyárakat elbontották, hogy szinte nyomuk sem maradt, azonban a salakhegyek a mai napig tanúskodnak arról, hogy itt egykor jelentős ipari tevékenység folyt. Összesen két kúpot találhatunk Zagyvaróna mellett a mező közepén. Közülük az egyik szinte már teljesen az enyészeté lett és benőtte a fű, a másik viszont nagyon látványos. Ne másszunk fel rajta és ne fogdossuk a salakot, ugyanis ez végső soron nem más, mint ipari hulladék. Annak viszont rendkívül látványos, ezért is került bele ebbe az összeállításba.

Szentkúti remete barlangok

Mátraverebély közelében találhatóak ezek a különleges, sziklába vájt barlanglakások, amelyek létrejötte szervesen összekapcsolódik a népszerű zarándokhellyel. 1091-ben Szent László királyunk ellenségei elől menekülve a Cserhát őserdőjén vágtatott keresztül Szög nevű lovával. A szakadék széléhez érve a kunok sarokba szorították és úgy tűnt, nincs menekvés. Ám ekkor megsarkanytúzta a lovát, aki égi segítségtől vezérelve átugratott vele a szakadékon az ellenség legnagyobb döbbenetére. A ló patája olyan erővel csapódott bele az ugratáskor a sziklába, hogy annak nyomában víz fakadt fel és vált később a pápa által is elismert csodatévő víz forrásává.

Ma hívek százezrei keresik fel a helyet évről évre és a barátlakások is tulajdonképpen a zarándoklatoknak köszönhetik, hogy léteznek. A remeték számára a tömegtől távolabb eső, csendes helyeket alakítottak ki a sziklákban, hogy elmélkedni tudjanak és elvonuljanak a világ zajai elől. Feljegyzések szerint az utolsó remete, aki itt élt, Dobát Jozafát volt, akit 1767-ben temettek el a mátraverebélyi kegytemplomban. Ma a remete lakásokat egy szűk ösvényen keresztül látogathatjuk meg és a belsejükben kialakított oltárok tanúskodnak arról, hogy egykor vallási célt szolgáltak.

Ipolytarnóci ősmaradványok

Ipolytarnóc Magyarország hét természeti csodájának egyike, ahol minden lépéssel 15 ezer évet sétálhatunk vissza az időben. És ez nem csalás, nem ámítás! A szlovák-magyar határon lévő természetvédelmi terület európai szinten is igazi ritkaságnak számít. Egy 20 millió évvel ezelőtt vulkánikitörés következtében itt, az erdő közepén olyan módon konzerválódott a folyóparti ősvilág, mint szinte sehol máshol. A jótékony vulkáni hamurétegnek köszönhetően az iszapos folyópart úgy ahogy az állatok hagyták megkövesedett és megőrizte az egykor itt élő ősállatok, így az orrszarvú, szarvasfélék, ragadozók és ősmadarak nyomait.

Ma az ipolytarnóci parkban 2000 m2 felületen összesen 11 gerinces állatfaj 3 ezer lábnyomát sikerült beazonosítani, ezenkívül ősfák, fosszíliák és több ezer cápafog is előkerült a Pannon-tenger egykori mélyéről.  A miocén erdő, kőszikla és kőzetparki tanösvény egyénileg látogatható, ám a Borókás-árok és geológiai tanösvény annak unikális jellege miatt csakis idegenvezetővel, amit a belépőjegy tartalmaz. Külön programként, ha kedvünk tartja, sétát tehetünk a fák lombkoronájában egy kifeszített kötélpályán. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt élvezetes dolog, tanúsíthatom.

Szilvás-kő

A Karancs-medves fennsík egyik kedvelt túraútvonalán számos különleges természeti képződmény vár a látogatókra. A 2 km hosszú geológiai tanösvény Rónabányáról indul és a szénbányászat rejtelmein túl az itt lezajlott 20 millió évvel ezelőtti vulkáni folyamatokba is bevezeti a látogatót. Az útvonal legszebb pontja a már címben jelzett Szilvás-kő, amely a Karancs-Medves fennsík legnagyobb bazaltképződményét takarja. 40 méteres magasságánál fogva olyan, mintha az erdő temploma magasodna előttünk, ám szigorúan tilos rá felmászni, hiszen védett helyről van szó. Nekem a bazalthegy mellett ugyanilyen wow élmény volt a kettéhasadt szikla és hasadék is, amelyből a különleges mikroklíma miatt folyamatosan hideg szél fúj. Kánikulában ez kimondottan hűsítő élmény, úgyhogy elég nehezen lehetett elrángatni onnan, hogy továbbinduljak a következő látnivaló felé.

Somoskői vár

Korábbi beszámolómban (ITT olvasható) már írtam erről a helyről, viszont annyira megtetszett Somoskő, hogy idén újra felkerestem.  A domb tetején álló középkori várból csodás kilátás nyílik a környék településeire, a Karancs-Medves fennsíkra és Salgó várára is. Valamiért olyan érzésem volt, mintha ez a két vár a Gyűrűk urában látottak alapján egymással szemezne, azzal a különbséggel, hogy itt nincs jó és rossz szem.

Azonkívül, hogy a vár egészen kiváló állapotban van és nagyon szép, további két különleges pontra hívnám fel a figyelmét az erre látogatóknak. Az egyik a Petőfi-kunyhó, amely Petőfi Sándor 1845. június 12-án tett látogatásának állít emléket. Őmaga így vélekedett róla: „Somoskő nem nagy vár, nem is nagy hegyen fekszik, de bámultam építését, mely gyönyörű öt-, hat-, hétszögű kövekből van.”

A mondat a bazaltorgonákra utal, amelyeket a vár belső lépcsőinél is jól megfigyelhetünk, ám ha teszünk egy rövid sétát, még sokkal szebb példányokat is láthatunk belőlük. A somoskői vár mögött egy hatalmas, 16 méter magas bazaltvízesés található, ami világszinten is ritka geológiai képződmény, mindössze négy helyen látni ilyet. Az egyik itt van Somoskőn és úgy néz ki, mintha vízfolyamként zúdulna le a magasból.

Ne maradj le! További hasznos utazós tartalmakért kövesd a Facebook és Instagram oldalamat!

Ezek is érdekelhetik