• Menu
  • Menu

Kazahsztán utazás: végtelen sztyeppék, sivatagok és lenyűgöző tájak

Kazahsztán régóta ott volt a bakancslistámon, mégis, mikor meséltem, hogy ide készülök, megkaptam a jól ismert kérdést: „De mégis miért pont oda? Mit lehet egy olyan országban, ahol csak sztyeppe van egyáltalán látni?” Számomra pont ez volt a vonzó benne, felfedezni egy olyan országot, amelyet kevesen láttak a saját szemükkel, és amely a Borat-féle filmes karikatúrán túl a valóságban egészen máshogy néz ki.

Kazahsztán egy hatalmas ország és Közép-Ázsia szíve. Területe akkora, hogy Németország nyolcszor is elférne benne, mégis ritkán lakott – mindössze 7 fő jut egy négyzetkilométerre. A Charyn-kanyon vörös sziklái, az Altyn-Emel éneklő dűnéi, a Kolsay-tavak smaragdzöld nyugalma vagy Mangystau földöntúli formái csak ízelítők abból, amik itt várnak az utazóra.

 

És bár a nomád életmód ma már inkább a történelem része, Kazahsztán ma is megőrizte azt a szabadságérzetet, amit a végtelen horizont és érintetlen természetvilága ad, és amelyek az ország fő vonzerejét jelentik. Ebben a beszámolóban a legszebb helyeket mutatom meg, ahol a 17 napos, saját szervezésű utazásom során jártam, és amelynek napra lebontott komplett programterve árakkal, helyi kontkatokkal, szállás és étteremajánlókkal együtt egy külön, 15 oldalas dokumuntumban elérhető ITT.

Asztana

A reggeli órákban érkeztem meg repülővel Kazahsztánba, ahol egy dolog a kevés alvás ellenére is azonnal feltűnt. Szürreális, futurisztikus és csillogó épületekből, na meg tisztaságból Asztanában biztosan nincs hiány, emberekből viszont annál inkább. Valamiért Ashgabat, Türkmenisztán fővárosa jutott az eszembe, miközben haladtam a belváros felé a túlméretezett sugárutakon.

Asztana 1997 óta tölti be Kazahsztán fővárosának a szerepét, miután Almatiból ide tették át az ország székhelyét, és alapvetően kormányzati és közigazgatási központként szolgálja a világ 9. legnagyobb országát és annak mindössze 20 milliós lakosságát.

 

Asztana legszebb látnivalói:

Pár napot töltöttem az ex Nur Sultanban, mielőtt továbbindultam volna Kazahsztán déli és turisztikailag izgalmasabb részei felé.  Ez pont elég idő volt arra, hogy betekintést nyerjek a kazahok csillogó jövőképébe, amelyet Asztanában építenek és felkeressek olyan különleges helyeket, amelyekből egy ízelítőt az alábbi képgalériában érdekekességekkel együtt nektek.  Ha több időnk engedi, érdemes Asztana környékén a Burabay Parkba ellátogatni, ahova vezetett túrák is indulnak.

A Nurzhol Boulevard a főváros népszerű sétálóutcája szökőkutakkal.
A szabadtéri rakéta makettek és kiállítás a szovjet űrutazásnak állít emléket.
A mai Kazahsztán területén, de még mindig orosz tulajdonban álló Bajkonur a világ első űrbázisa volt, innen indult az első űrrepülés is 1961-ben Jurij Gagarinnal a fedélzeten.
A Hazret Aliyev-mecset az egyik legimpozánsabb vallási épület a városban. A kazahok többsége muszlim vallású, de a vallásgyakorlás az országban mérsékelt.
Az Asztanai Opera és Balett-Színház 2013-ban nyitotta meg kapuit. A monumentális, klasszicista épület a világ élvonalába tartozó akusztikával várja az opera- és balett kedvelőket.
Szökőkút a cirkusz épülete előtt.
A főváros szimbóluma, a Bayterek torony, amelyet egy kazakh legenda ihletett.
Alakja egy ágak között lévő fészek aranytojással, tetején kilátó üzemel.
A sátor alakú Khan Shatyr bevásárlóközpontban strand és kisvonat is helyet kapott.

A Függetlenségi Emlékműnél számos modern épületet, többek közt egyetemet, palotát, nemzeti zászlót és egy piramisba zárt kiállítóteret is találunk.
A világ első gömb épülete, a Nur Alem a 2017-es világkiállításnak adott otthont. Korábban múzeumként üzemelt, de ottjártamkor be volt zárva.

Qazah Gourmet egy nagyon jó étterem, ahol kipróbáltam a beshbarmakat.
A főtt lóhús széles metélt tésztával, húslevessel leöntve, a kazahok nemzeti étele és szó szerinti fordítása „öt ujj”, ugyanis az ételt hagyományosan kézzel szokták enni.
Az Isim folyó partján érdemes esti díszkivilágításban végigsétálni. Tematikus asztanai városi séták is foglalhatók, például az esti időszakra ITT.
A kazah zászló világoskék alapszíne a békét és szabadságot jelképezi. Középen arany nap látható 32 sugárral, alatta pedig egy repülő sztyeppei sas, ami a függetlenséget és erőt szimbolizálja. A zászló szélén hagyományos kazah minták találhatók, melyek a nemzeti örökséget tükrözik.
Az Atyrau Bridge gyalogos hídként működik, és kísértetiesen hasonlít a grúziai Liberty Bridge-re, amit Tbilisziben láttam.
Az Asztanai Nemzeti Múzeum Kazahsztán történelmét és kulturális örökségét mutatja be több emeleten keresztül. Az épületben jó pár órát a modern kiállítási környezetben érdemes eltölteni.

A múzeum kiemelt darabja az „aranyember”. Az 5. század szkítai nomád harcos színarany viselete a kazah régészet egyik legértékesebb lelete.

Almaty, az almák városa

Almati, Kazahsztán legnagyobb városa és korábbi fővárosa, amelynek szó szerinti fordítása az „alma városa”. A környék az almatermesztéséről híres és a gyümölcs őshazájának számít, jöjjön egy kis érdekesség. Tudtátok, hogy  Kazahsztánban él egy olyan nevű törzs, hogy madjar? (ejtsd: magyar). Egyes kutatók (főként kazah és török) szerint a madjarok ősi kapcsolatban állnak a magyarokkal, és van egy olyan kazah közmondás is, hogy: „Ahol alma terem, ott magyar is járt.”

Almati, Kazahsztán legnagyobb és egykori fővárosa (1997-ig) a festői Tien-san hegység lábánál fekszik, és tökéletes kiindulópontja lehet az ország déli részén való barangolásainknak. Egy hetet töltöttem Almati és környékén, ami Asztanához képest rendkívül zöld, tele van emberekkel, olcsó, és jól bejárható tömegközlekedéssel (pl.: metró) illetve taxival (Yandex) is.

Almati látnivalók:

A város tökéletes egyvelege a pezsgő kulturális életnek, a hangulatos kávézóknak és piacoknak, de érdemes kihasználni a közeli természet adta lehetőségeket is, legyen szó túrázásról, síelésről vagy csak egy nyugodt sétáról a város ikonikus pontján, a Kok-Tobe. Íme néhány kihagyhatatlan látnivaló, amelyeket érdemes beilleszteni Almatiban járva az útitervedbe.

A Panfilov-park a város egyik legszebb és legnépszerűbb zöldövezete.
A parkban található a Nagy Honvédő Háború katonai emlékműve, amely a második világháborúban hősi halált halt kazah és szovjet katonák előtt tiszteleg.
A Zenkov-székesegyház a világ második legnagyobb fából készült ortodox temploma, amelyet 1907-ben emeltek.
A belseje csodálatos és építészetileg is egy remekmű. A látogatáshoz visszafogott ruházat javasolt, a nőknek kendőt adnak belépéskor.
Zöld bazárban (Zelyony Bazaar) mindent egy helyen megkapsz, úgy mint: szárított gyümölcsök, sajtok, teák, ruhák, kazah szuvenírek, húsok, háztartási és egyéb kellékek.

A piacon látható többek közt a lókolbász, a kazy készítése is. A kolbászba zsírt, belsőségeket és húst töltenek, és füstölve, valamint sütve is fogyasztják.
Almatyban a Sandiq étteremben megkósoltam a kumiszt, azaz az erjesztett kancatejet. Az enyhén alkoholos, frissítő ital a kazah kultúrában fontos hagyományos szerepet tölt be.
Kok Tobe: az Almati felett magasodó domb kihagyhatatlan, ahonnan panorámás kilátás nyílik a városra és a Tien-san vonulataira.
Gyalogosan és felvonóval is megközelíthető, a tetején pedig park, kilátó és vidámpark üzemel.
Az Arasan fürdő 100%-ban autentikus élmény finn és orosz (banya) szaunával, török fürdővel és masszázzsal.
A férfiaknak és nőknek külön fürdőrészlege van, szégyenlősségnek itt nincs helye, a legtöbb ember ugyanis meztelenül jár-kel benne.

Sok specialty kávézó és különleges étterem van Almatiban, így kulináris élvezetekből a városban biztosan nem lesz hiány.

Természeti és kihagyhatatlan helyek Almaty környékén

Kazahsztán korábbi fővárosa, Almaty nemcsak pezsgő városi hangulatával varázsolja el a látogatókat, hanem azzal is, hogy pár órás autóútra tőle lenyűgöző természeti csodák sorakoznak. A legtöbb bejárható önállóan, akár bérelt autóval is, de a rossz terepviszonyok miatt a 4×4 meghajtás javasolt. Én szervezett túrával kerestem fel a természeti helyeket, amely nemcsak kényelmesebb megoldás volt, de autentikus élményként helyi családok életébe és a vidéki kazah életformába is betekintést lehet nyerni.

 

Kuurdak: serpenyőben sült birkahús hagymával és burgonyával, a nomád konyha egyik legősibb fogása. Egy helyi családnál ettem az Altyn Emel park környékén.

Altyn Emel Park

Almatytól mintegy 4 óra autóútra (250 km) található az Altyn-Emel Nemzeti Park, amely Kazahsztán egyik legváltozatosabb természeti területét rejti.  A 4600 km2-nyi parkban száraz patakmedrek és különleges sziklaformák váltják egymást, amelyek olybá tűnnek, mintha a Grand Canyont és a Hold felszínét ötvözték volna. Szervezett túrákat az Altyn Emel parkba ITT találunk.

A park területén található többek közt az Éneklő dűne (Singing Dune), ami egy 150 méter magas homokhegy.
Ha erősen taposunk a dűnén, olyan mély és zengő hangot ad, mintha orgona vagy repülőgép turbina szólna a sivatagban.
Az Aktau-hegység színes, marsbéli kinézetű kőzetformái 30–60 millió évvel ezelőtt, az egykori tengeri üledékekből képződtek.
Nagyon látványosak, némelyik hegy engem a csavaros fagyira emlékeztetett. Ha figyelmesen járunk, a kőzetek között egykori kagylókat és fosszíliákat is találhatunk.

A Katutau-hegység sziklái ellentétben a színes hegyekkel vulkanikus eredetűek. A szoborszerű alakzatok valójában megszilárdult lávafolyamok, amelyek az Altyn Emel park területén lévő vulkanikus tevékenységre utalnak.

 

A park területén található egy 700 éves fűzfa, amelyet egy kicsi melegvizű (28 fokos) tó táplál. A helyiek nagy tiszteletben tartják, sokan szent faként tekintenek rá, mint az élet jelére a zord körülmények között.
Az Oshaktas kőoszlopok a legenda szerint egykor Dzsingisz kán seregének egyik táborhelyét jelölhették. Más magyarázat szerint jelzőkőként szolgáltak a karavánutak mentén.
Ha szerencsénk van, az utunk során ázsiai vadlovakkal (przsevalszkij-ló) is találkozhatunk, amelyeket érdekességként a Hortobágyi Nemzeti Park területén is láthatunk. (ez a fotó itt készült)
Nekem egy árnyékban pihenő nyuszi került lencsevégre.

Big Almaty Lake

A 2500 méteres magasságban fekvő tó az Ili-Alatau Nemzeti Parkban fekszik és Almatytól mintegy 15 km távolságra található. A tó kristálytiszta, smaragdzöld vizét a környező hófödte hegycsúcsok és fenyvesek teszik még lenyűgözőbbé, és egész évben változó színei miatt kedvelt kirándulóhely a helyiek és a turisták körében.

A terület nemcsak természeti szépsége, hanem stratégiai jelentősége miatt is fontos, mivel a tó Almaty ivóvízének egyik fő forrása, ezért a partjára lemenni tilos, de a panoráma így is magával ragadó.Én a tóhoz egy 15 km-es túrával jutottam el, ami szuper 1 napos kirándulás volt, ITT foglaható.

Charyn Canyon

A Charyn-kanyon Kazahsztán egyik leglátványosabb természeti csodája, amely Almatytól 200 kilométerre található. Mintegy 154 kilométer hosszan húzódik, legnépszerűbb része a „Kastélyok völgye”, ahol a szél és víz évezredek alatt fantasztikus, tornyokra emlékeztető sziklaformákat alakított ki.

A vöröses-barnás kanyonfalak színe napfényben folyamatosan változik, így a táj minden napszakban más arcát mutatja.

Gyakran a Grand Canyon „kistestvéreként” emlegetik, de sajátos hangulata és kevésbé ismert mivolta miatt különösen vonzó úti cél a természetkedvelőknek és fotósoknak. A kanyont egy kétnapos túra (ITT érhető el) keretében kerestem fel több, amely több más helyszínt is tartalmazott.

A program részét képezi többek közt egy festői környezetben és jurtában alvás is, amely élményt nem szabad Kazahsztánban járva kihagyni.
A Fekete-kanyont a Charyn folyó vájta mélyre a sziklák közé. Sötétebb árnyalatú kanyonfalai, vadregényes környezete és drámai panorámái miatt kevésbé ismert, mégis rendkívül látványos kirándulóhely.     

Kaindy és Kolsay tavak

A Tien-san hegység ölelésében olyan természeti csodák bújnak meg, amelyek láttán az az érzése támad az embernek, hogy nem is Kazahsztában jár. Az alpesi környezet már-már kísértetiesen hasonló Ausztriához és a Magas-Tátrához, ahol künleges tavak színesítik a fenyőerdőket és kopár sziklákat.

A kazah gyilkos tó, a Kaindy vizéből facsonkok állnak ki, amelyek egy 1911-es földrengés következményei.
A földcsuszamlás következtében a folyó útja elzáródott, és víz árasztotta el az erdőt.
A kristálytiszta, türkizkék víz alatt ma is láthatók a fák lombjai, amelyet több kilátópontról is meg lehet csodálni.

A Kaindy-tóhoz a parkolóból egy 1.5 km hosszú túraút vezet, amelyet gyalogosan vagy lóháton is meg lehet tenni.
Nem messze tőle található a Kolsay-tó, amely nem is egy hanem rögtön három egymást követő tavat jelent.
A sűrű erdők és hegycsúcsok közé vájt tavak mentén változatos túraútvonalak vezetnek.
A nyugalom és a friss hegyi levegő miatt ez a vidék a természetkedvelők paradicsoma, megérdemelt módon.
Az első tavon vízibicikli bérlésre is lehetőség nyílik, így séta mellett tekerhetünk is a Kolsay-tavon egyet.

Aktau és a Kaszpi-tenger

A Kaszpi-tenger partján fekvő város nem túl régi múltra tekint vissza, mindössze az 1960-as években alapították, bár még akkor még Shevchenko volt a neve. Aktau egyik fő vonzereje a tiszta vizű tengerpartja, amelyet a helyiek is előszeretettel látogatnak, de emellett a régió a kazah olaj és földgázmezők logisztikai központja, amelynek nyomait a várost körülvevő sivatagban lépten-nyomon láthatjuk.

Teljesen Dallas érzés volt látni a bólogató kutakat , de engem nem a Kaszpi-tenger közelsége és nem is az olaj vonzott Aktauba, hanem azok az elképesztő, színes kanyonok és mészkőhegyek, amelyek az itteni Mangystau régióban találhatóak.

Mangystau sivatag

A Mangystau régió volt a kazah utazásom csúcspontja, szó szerint értve pedig a mélypontja.  Az egykori ősóceán (Tethys) fenekén járunk, ahol, mély sztyeppei szurdokok és elképesztő formájú, rétegzett sziklaalakzatok váltják egymást. A fotók a Kyzylkup (vagy más néven Tiramisu Canyon), Bozzhyra (ami leginkább egy sárkánygerincre hasonlít), a Bokty (ami egy magányos óriás hegy a sivatag közepén), a Tuzbair sófennsík és az Ybykty Canyon látható.

Úgy éreztem itt magam, mintha tényleg egy másik bolygón járnék, ahol a vörös, rózsaszín, a sárga és a fehér nem festék, hanem kőzetek és ásványok rétegei, és évek milliói történetét mesélik el.
Engem teljesen levett a lábamról a látvány és a hely.

3 napot töltöttem Mangystau sivatagában, ahol olyan csendben és fényszennyezés nélküli csillagos égben volt részem, amit ritkán tapasztal meg az ember.

A 40-45 fokos melegben azért embert próbáló volt 3 napon keresztül a sivatagban kirándulni és sátrazni.
De látva ezeket a csodákat, azt mondom, minden izzadságcsepp és por megérte.

Ne maradj le! További hasznos utazós tartalmakért kövesd Facebook, Instagram és TikTok oldalamat!