Sri Lanka az Indiai-óceán gyöngyszeme és India könnycseppje. Vajon mitől ilyen különleges ez a közel magyarországnyi méretű ország és milyen világörökségi helyszíneket tudhat magáénak? A Maldív-szigeteken való búvárkodást követően öt napot töltöttem el a szigeten, amely ugyan pihenésnek nem volt nevezhető, hiszen minden nap több száz km-t mentünk és máshol aludtunk, viszont cserébe gyönyörű helyekre jutottam el.
Látva a sziget jelentős részét bizton állítom, hogy a bevezetőben említett jelzők korántsem túlzóak: Sri Lanka szépsége, kultúrája és élővilága valóban páratlan. Ha az ország neve, ami szanszkritul fénylő szigetet jelent, nem lenne elég meggyőző, íme néhány további érv, hogy miért érdemes idelátogatni. Afrika után Sri Lanka büszkélkedhet a legváltozatosabb élővilággal: 26 nemzeti parkja van, számtalan esőerdője, ködpárába burkolózó magas hegye és több km hosszú, homokos tengerpartja.
Sri Lanka törékeny történelme és jelene
Sri Lanka mindent megtestesít, amire egy ideális nyaraláshoz szüksége lehet egy turistának.Azonban nem volt mindig ilyen békés és idilli a helyzet. A történelem során Sri Lankát először a hollandok, majd a portugálok, végül az angolok gyarmatosították. Függetlenségét és mai nevét (korábban Ceylon) csak 1972-ben nyerte el. Etnikailag egy rendkívül heterogén országról beszélünk, ahol a lakosság közel 70%-a szingaléz és buddhista vallású, a másik része pedig tamil, osztozva a hindu, muzulmán és keresztény vallásokon.
Sajnos a függetlenség után nem sokkal egy 26 éven át tartó polgárháború vette kezdetét. Ez csak 2009-ben ért véget, és becslések szerint 80.000 civil áldozat életét követelte. Az ország ma már teljesen biztonságos. Azonban, ha az ember Sri Lankára utazik, erősen javasolt az etnikai ellentéteket és hovatartozásokat nem szóba hozni.
A Sri Lankán található nyolc UNESCO világörökségi helyszínből négyet volt szerencsém felkeresni a röpke öt nap alatt, ami azt gondolom, nem rossz teljesítmény. Emellett sok olyan helyen is megfordultam, ami ugyan nem világörökség, ámörökre emlékezetes élmény marad. Mint például a Minneriya Nemzeti Park, ahol vadon élő elefántokat láttunk egy dzsip szafari túrán. Vagy 1800 méteres magasságban sétálni Nuware Eliya legendás „ceyloni” teaültetvényein, amiről majd egy külön beszámolót készítek. Ám addig is, amíg elkészül, fogadjátok szeretettel a Sri Lanka-i világörökségekről szóló írásomat.
Világörökségi helyek és látnivalók Sri Lankán
Dambulla sziklatemplomai
Az országba érve az egyik legérdekesebb felismerésem az volt, hogy a hit mennyire az emberek hétköznapjainak a részét képezi. Buddha szobrok lépten-nyomon az út mentén, mellette virágok, vízzel feltöltött kőedényekben növények. Dambulla felé közeledve a forgalmas út két oldalán gyönyörű szárikat viselő nők várakoznak arra, hogy a tuk-tukok között átmehessenek az úttesten. Elhaladunk sok iskola mellett, ahol egyenruhába öltözött, csillogó szemű gyerekeket látunk az út szélén, akik épp az órákra igyekeznek. A miénktől nagyon különböző, de magával ragadó világ ez. Ha már kultúrák közötti különbségeknél tartunk, fontos szabály, illik betartani. Nem szelfizünk Buddhával, vagy fordítunk hátat fotókon neki. Ez tiszteletlenségnek számít az országon belül bárhol.
Egy olyan szent helyen, mint Dambulla pedig hatványozottan be kell tartani a vallási előírásokat: mezítláb lehet belépni csak a templomokba, a fedetlen vállat és a lábszárat takarni kell. Erre általában a helyszínen kölcsönözni lehet egy kendőt (szárong), amit az ember magára tekerhet. Dambulla sziklakolostorának története egészen az időszámítás előtti 2700-as évekig nyúlik vissza, amikor is őseink temetkezési helyként használták a sziklába vájt barlangokat. Később ezek a barlangok – szám szerint öt – szakrális szentélyekké váltak és falaikat gyönyörű Buddha freskók, sztúpák, valamint szobrok töltötték be.
Jelenleg 150 különféle ábrázolásban találkozhatunk Buddhával Dambulla sziklatemplomában. Közülük egy monumentális, 14 méteres fekvő Buddha szoborral is. A templomhoz vezető 300 fokos lépcsősoron sétálva elhaladunk még az Arany-templom mellett, amely egy viszonylag modern épület, ám ez is az UNESCO világörökséghez tartozik a sziklában található szentélyekkel együtt 1991 óta.
Kandy és a fogereklye temploma
Kandy neve az angol candy, azaz édesség szóból ered, és a legutolsó Sri Lanka-i királyok székhelye volt. A város egy nagyon különleges relikvia őrzője, ezen szerepénél fogva vált a világörökség részévé. Ez az ereklye pedig nem más, mint Buddha foga, amelyet a 4.században, szövevényes úton csempésztek át Indiából Sri Lanka szigetére. A fognak, azon túl, hogy Buddhától származik, különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak. Az ősi mondás szerint, akié a fog, azé az egész sziget feletti irányítás joga. Nem véletlenül ide tették a régi királyok a székhelyüket, közel a szent foghoz.
Sajnálatos módon a templom ellen több alkalommal is merényletet követtek el. Legutoljára 1998-ban, amelynek következtében súlyosan megrongálódott az épület. Emiatt rendkívüli biztonsági előkészületek mellett lehet csak bemenni a templomba és az ereklyét is elzárva tartják a látogatók elől. Évente egy alkalommal, a Kandy Fesztiválsorán viszont a fogat kihozzák az épületből és látványos ünnepség keretében körbeviszik a városon. Az esemény nemcsak Sri Lanka, hanem a világ egyik legnagyobb buddhista megmozdulásának is számít.
Buddhista rítusok
Egy olyan országban, mint Sri Lanka, ahol a buddhista rítusok a mindennapok részét képezik, rendkívül fontosak a rendszeres tiszteletadások és szimbolikus felajánlások Buddha felé. Naponta hívők ezrei zarándokolnak el a templomhoz, hogy leróják tiszteletüket Buddha felé, és lótusz-vagy jázminvirágot helyezzenek el a fog szentélye előtt. A szimbolikus felajánlások, mint például virágok, ital, víz elhelyezése a szent lábánál, a buddhista hit szerint kedvezőbb formában történő újjászületést eredményeznek. Én is kivártam a több órás sorbanállást, miközben mellettem a földön ülve, fehérbe öltözött emberek csoportja nagy átszellemüléssel meditált. Szeretnék hinni abban, hogy nem csak egyszer élünk, és a lét körforgásában többször is részt vehet a lelkünk.
Polonnaruwa, az ősi város
A sziget belsejében két ősi város is található, amelyek a világörökség részei, és a mai napig aktív régészeti feltárások helyszínei. Az egyik Anuradhapura, a másik Polonnaruwa. Nekünk sajnos időhiány miatt csak ez utóbbi felkeresésére volt lehetőségünk, ám az ott látottak bőven kárpótoltak mindenért. Egy fél napos túra során betekintést nyertünk az ősi királyi város mindennapjaiba és megcsodáltuk a felbecsülhetetlen értékű épületmaradványokat, amelyek kiállták az elmúlt 800! év próbáját és viszontagságait.
A többszintes királyi palotából nem sok maradt már. De még így is elég impresszív látványt nyújtanak a 13 méter magas falak, amelyek között 50-nél is több szoba volt. Archeológiai kutatások szerint egykor az épület hét szintet foglalt magában, itt zajlottak a Sri Lanka-i királyok mindennapjai. Elképesztő, hogy gépek nélkül ilyen épületeket tudtak alkotni, ugye? A tanácsterem nagyon szép állapotban fennmaradt rész az épületegyüttesen belül. Oldalát gyönyörű elefántos faragások díszítik, a lépcsősor tetején pedig két oroszlán várta, hogy a király elé járuljanak az alattvalók a különböző kéréseikkel.
A krokodilos vízköpőkkel szegélyezett medence, amelynek zöld vize nem igazán csábít fürdésre, nagyon megkapó látványt nyújt a park buja növényzete közt. Annak idején ezek a medencék víztározóként szolgáltak és azt biztosították, hogy a szárazabb évszakban a rizsföldekre megfelelő mennyiségű víz jusson, legyen elég élelem.
Vatadaga szentély
A szent négyszög területén belül régi szentélyek és templomok találhatóak, amelyek jól példázzák, hogy a vallás mennyire fontos volt már évszázadokkal ezelőtt is az emberek életében. A szentélyek közül egy 18 méter átmérőjű épület, a Vatadaga egészen hihetetlen épségű és mezítláb, a turisták részére is látogatható. A négy lépcsősor tetején négy Buddha szobor a négy égtáj felé fordulva nagyon különleges élményt nyújt. A szobrok előtt, mint máshol az országban, itt is friss jázmin-és lótuszvirágot lehet találni.
Gal Vihara
További számos Buddha szobor található még a park területén, köztük a Gal Vihara, ahol egyetlen egy sziklatömbből faragták ki Buddha monumentális (7-14 m) szobrát meditáló, álló és fekvő helyzetben. Polonnaruwa városa egykor a dzsungel közepén volt, amely jellegét megritkítva ugyan, de a mai napig megőrizte. A romok között, a hatalmas fák között sétálva, rengeteg játszadozó makival és tehénnel lehet találkoztam. Már-már olyan érzésem volt, hogy az állatok átvették az irányítást az egykori legendás város felett.
Sigiriya, ahol a sziklák az égig érnek
Élt egyszer – 1500 évvel ezelőtt – egy Kasyapa nevű király, aki a hatalmat elég kétes eszközökkel szerezte meg magának. Apját bebörtönözte, majd kivégeztette. Bátyjától pedig elvette a jogos trónigényét, csak hogy király lehessen 22 éven keresztül. Tény, ha nem lett volna Kasyapa ilyen ambiciózus, akkor ma nem csodálhatnánk meg Sigiriya 200m magas szikláin ezt a csodás palotát. A Kasyapa parancsára épített vár ma Sri Lanka egyik leglátogatottabb, UNESCO világörökségi helyszíne.
Az erődhöz közeledve, amit Oroszlán-sziklának is neveznek, számos medencén keresztül vezet az út. Ezeket Polonnaruwához hasonlóan a földek öntözésére, valamint fürdőzésre használták. Ma krokodilok napfürdőznek a partján, úgyhogy óvakodjuk a csobbanástól, akármennyire is csábítónak tűnik a hőségben, hogy lehűtsük magunkat.
A szikla tetejére 1200 lépcsőn keresztül vezet az út, amelyek nekem tériszonyosként elég nagy kihívást jelentettek. Az antik lépcsősor után ugyanis a szikla oldalába épített emelvényen kell felfelé haladni. Ugyan van korlát, viszont minden nyitott és érzi az ember az egyre tátongó mélységet a lábai alatt. A lépcsőzést szerencsére megtöri egy gyönyörű barlang, amelyet a sigiriya-i asszonyokról készített színes freskók díszítenek. Tilos a barlangban bárminemű fotózás, erről marcona őrök is gondoskodnak. Így csak az interneten elérhető képekből tudok hozni példát, mennyire szépek is ezek a festmények.
Pihenésre szerencsére azért van lehetőség – mondjuk úgy a 800. fok után – egy nagyobb teraszon, ahol értelmet nyer a szikla elnevezése és láthatóvá válik, ahogy két hatalmas oroszlánkarom között folytatódik a lépcsősor felfelé. Tériszony ide, fáradság oda, az ember szeme elé táruló panoráma mindenért kárpótolt. Igazából nem is fűznék sok magyarázatot a következő képekhez, mert magukért beszélnek: a vízikert, a színek, az egykori erőd falának maradványai, a sziklát övező hatalmas erdő.
Lefelé jövet elhaladok a tükörfal mellett, amelyről azt tartják, egykoron olyan simára volt polírozva, hogy az uralkodó látta benne a saját tükörképét. Ez a régi csillogás már a múlté, de ha belenézek, látom magamat, amint újra visszatérek Sri Lankára és több időt eltöltve felfedezem az ország látható és láthatatlan részeit.
